Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
1998. január 28. Kóp_é Weöres Sándor versei A bögre Bögre, bögre, mázas bögre, fényes kék csík fut rajta körbe. Nyáron hűvös, télen meleg, melegíti a kezedet. Fényes csíkját átkulcsolod, a tejet úgy kortyolgatod. Tejet, kávét adó bögre, ó, csak sose törne össze! A béka-király Nád alól és gőz alól vízi várból nóta szól, vízi várban zöld kövön dalol Ung király. Hallja kinn a sima rét Ung királynak énekét, és nótára hajladoz lepke és fűszál. Rácz Noémi illusztrációi Ausztráliai népmese Gurgurgaga és az égi tűz A réges-régi időkben nem volt Nap; csak a Hold és a csillagok ragyogtak az égboltozaton. Ember sem élt a földön, csak csupa állat meg madár, de sokkal nagyobbak voltak, mint manapság. Egy szép napon Dinevan, az emu és Brelga, a daru, elmentek a Murrumbidzse-síkságra sétálni. Nemsokára összevesztek, és jól elverték egymást. Brelga dühében nekirontott Dinevan fészkének, kivette belőle a legnagyobb tojást, és teljes erejéből az ég felé hajította. Hát az égben egy rakás tűzifára pottyant és eltörött. A tojássárgája végigcsurgott a fán, lángra lobbantotta, és ez a tűz bevilágította az egész világot: bámulták is mindenfelől nagyon. Addig úgy hozzászoktak a félhomályhoz, hogy most majd belevakultak a nagy fényességbe. Lakott az égben egy jó szellem: hát ahogy világos lett odalenn, látja ám a szellem, milyen csudaszép a világ. Gondolta, legjobb volna, ha mindennap raknának egy nagy, világító tüzet; úgy is tett. Éjjel összehordatta a tűzifát szellemszolgáival és megrakatta; amint félig megrakatta, elküldte a hajnalcsillagot az égboltozatra, hogy megjelentse az embereknek: nemsokára alágyújt, s fellángol a nagy tűz. Hanem észrevette hamarost, hogy nem mindenki látja a hajnalcsillagot, hiszen sokan alszanak még olyankor.- Jó volna valami lármával bejelenteni a Nap érkezését - gondolta -, hogy az alvók is felébredjenek. - Tünekedett-tanakodott, kinek adja ezt a fontos hivatalt; csak nem tudta eldönteni, kire essen a választása. Egy este hallja ám Gurgurgagát, a kakast, hogy milyen harsányan, milyen jóízűen kacag.- Hopp! Ez az, ami kell nekem! - mondta és mindjárt meghagyta gur- gurgagának, hogy azontúl minden reggel, amikor a hajnalcsillag elhalványul, pirkadatra kacagjon, ahogy a torkán kifér, és lármázza fel az alvókat, mielőtt a Nap felkél; mert ha nem teszi, ő se gyújt többé új tüzet és a Föld örök félhomályba borul. De gurgurgaga megőrizte a világ számára a fényt, és rá is állt, hogy azontúl minden reggel virradatkor oly hangosat kacag, ahogy a torkán kifér. Azóta minden reggel hallhatjuk harsány rikoltozását:- Gurgurgaga-kukurikú! Gurgurgaga-kukurikú! Amikor hajnalban a szellemek a nagy tűznek alágyújtanak, még nem melegít valami nagyon; de délben, amikor már izzik és lángol az egész farakás, csak úgy árasztja a hőséget. Utána lassan kiadja az erejét, és napszálltakor már csak izzó parázs van belőle, de az is hamar elalszik. Csak egy kevéske zsarátnokot tartanak meg a szellemek és takarnak be másnapra, hogy legyen a tüzet mivel meggyújtani. Örökségünkből Szent István Legelső királyunk, az Árpád-házi I. István, Géza fejedelem fia volt. Időszámításunk szerint 1000 karácsonyán - más vélemények szerint 1001. január 1-jén - koronáztatta meg magát azzal a koronával, amelyet II. Szilveszter pápa küldött számára. I. (Szent) István, akinek a nevéhez fűződik a magyar államiság megszervezése, 38 éven át uralkodott, 1038-ban bekövetkezett haláláig. 1083-ban szentté avatták, fiával, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt. Szentté avatásakor jobbját külön ereklyetartóban helyezték el, amit jelenleg Budapesten, a Szent István-bazilikában őriznek. A Jókai-kódex A legrégibb magyar nyelvű könyv a XV. századból származó, kézzel írott Jókai-kódex. Ebben őrződött meg a Ferenc-legen- da, Assisi Szent Ferenc csodálatos élete. A kódex egy véletlen folytán került elő Nyitrán, 1851-ben. Ehrenfeld Adolf 15 éves nyitrai gimnazista és osztálytársai egy júliusi délutánon könyvcsatát vívtak régi könyvekkel, amelyeket az egyik gyerek egy padláson talált. A könyvek között Ehrenfeld csodálkozva vett észre egy furcsa kéziratot, amelyet elcserélt barátjával. Nevét és a megszerzés évét beírta a kódexbe, amely 1925- ig a megtaláló nevét viselte. Ebben az évben a Jó- kai-centenárium tiszteletére a könyvet átkeresztelték Jókai nevére. A Vizsolyi Biblia A legelső teljes magyar bibliafordítás Károli Gáspár református esperes nevéhez fűződik, aki 1586-ban kezdett hozzá a nagy munkához. Valószínűleg több társa is volt, s ennek köszönhető, hogy négy évvel később, 1590- ben Vizsolyban már meg is jelent. A Károli-féle biblia kiadásának háromszázadik évfordulóján a magyar protestáns egyház e nagy alakjának emlékére Gönczön felavatták a szobrát. A Himnusz Legelőször nyilvánosan 1844. augusztus 10-én hangzott el, amikor az óbudai hajógyárban vízre bocsátották a Széchenyi- gőzöst. A Himnuszt 1823-ban írta Kölcsey Ferenc, igaz nem azzal a szándékkal, hogy nemzeti himnuszt adjon a magyarságnak. A Himnusz dallamára kiírt pályázatot Erkel Ferenc nyerte 1844-ben. A Kossuth-bankók A legelső önálló magyar bankjegyeket az 1848-as forradalom nyomán, 1848. augusztus közepén hozták forgalomba. A legelső kibocsátott Kossuth-bankók egy- és kétforintos címletűek voltak. A bankjegynyomda Pesten működött. A szabadságharc leverése után a győztes császári seregek érvénytelennek nyilvánították és beszedették a Kossuth-bankókat. A beszolgáltatott papírpénzt aztán katonai segédlettel nyilvánosan elégették.
