Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
8 1998. január 28. Riport Parolázó medvék, csókos kedvű tigrisek egy felsőköröskényi udvaron „Az állatkölyök is olyan, mint a gyermek” Vrabec Mária „Az állatkertben minden állat szomorú, de nálam nem lehetnek azok, hiszen családtagok. Kiskoruktól úgy nevelem őket, mintha a gyerekeim lennének. Mindig igyekeztem, hogy ne az idomárt, hanem a játszótársukat lássák bennem” - mondja Frantisek Strnad, amikor végigvezet felsőköröskényi házának udvarán. A kőtömbökből épített medvebarlang, a tigrisek takaros faházikója, a pumalak és a majomketrecek december tizedikétől mind a Strnad- féle zoo-zug részei, ám a történet jóval előbb kezdődött. Frantisek Strnad a hetvenes évek végéig csak testépítéssel foglalkozott, 1979-ben és 1981-ben is ő nyerte a szlovákiai testépítő-bajnokságot. A legnagyobb állat, amivel addig kapcsolatba került, a farkaskutya volt, és ha nincs a bátyja, még ma is legfeljebb egy bernáthegyit tartana. „A bátyám volt a nyolcvanas évek elején a Csehszlovák Állami Cirkusz és Varieté igazgatója. Később megelégelte a szervezési munkát, és vett két pumát, de mivel Prágában lakott, elhozta őket a én udvaromba. Hétvégeken lejárt az egyik leghíresebb cseh állatidomárral, Samés úrral, és tanítgatták a pumákat. Időnként én is segítettem nekik - először csak a kellékeket adogattam be, aztán lassan megbarátkoztam az állatokkal is. Amikor elkészült a produkció, a bátyám három hónapra Romániába utazott, de ott bizony nem lehetett meggazdagodni. Az itthoni állami cirkusznak saját állatai voltak, ők nem szerződtettek vendég- művészeket, ezért, miután hazajött Romániából, a falusi búcsúkat járta a pumákkal. Aztán egyszer csak előállt az ötlettel, hogy közösen vegyünk még állatokat, és idomítsuk be őket. Arra számított, hogy több állattal talán eladhatóbb lesz a mutatvány is. Én ekkor mentőkocsi-vezető voltam, de az állatok már „megfogtak”. Egy átbeszélgetett éjszaka után végül beadtam a derekam. A feleségem, Ludmila sem ellenezte, elvégre ő is cirkuszi artista volt, a bátyám révén ismertem meg Prágában. Kezdetnek eladtuk az autónkat, és vettünk egy rozoga buszt, három pumát meg egy párducpárt. Utánuk következett két kistigris a brünni állatkertből. Olcsón adták őket, mert az anyjuk egy testvérüket már felfalta. Amikor elmentünk értük, épp akkor született az állatkertben egy fekete jaguár - azt is elhoztuk. A barátaimmal naponta a rozoga buszt bütyköltük, alakítgattuk, hogy turnéképes legyen. Életemben egyszer hagytam rászedni magam, hogy megvegyek egy kétéves párducot a Hradec Králové-i állatkertből. Azt mondták, olyan szelíd, hogy pórázon lehet vezetni, otthon aztán szépen rám vetette magát - még szerencse, hogy megúsztam néhány karmo- lással. Két hét múlva eljött érte az idomárnő, az tényleg pórázon vezette el, mint egy kezes bárányt. Meggyőződésem, hogy a kölyökállattal jobb viszonyt lehet kialakítani. Mi valamennyi állatunkat pár napos korában vettük, és az idomítást pontosan akkor kezdtük el, amikor betöltötték a négy hónapot. Addig ki sem mozdultak a házból.” Strnadéknál ma is a lakásban él két makákómajom, egy kígyó és egy két hónapos tigriskölyök. Ezenkívül az aktuális állatállomány tagja két felnőtt tigris, három fekete jaguár, két puma, három ló, egy láma, két kecske, három barnamedve, egy ausztráliai tarajos sül, két vietnami malac, két kígyó és három papagáj. A legigényesebbek természetesen a ragadozók, naponta öt-hat csirkét vagy tíz kiló húst is bekebeleznek. A macik mérhetetlenül torkosak, mert Strnad úr hetvenéves anyukája is kényezteti őket. Mézet minden mennyiségben képesek lennének elfogyasztani, de ez a csemege nagyon drága, ezért főleg cukros kenyeret kapnak. A majmoknak joghurttal vagy lekvárral kell kedveskedni, mert a banánt már unják. Frantisek Strnad hetente jár a vágóhídra húsért, a nagymamát pedig már minden árus ismeri a nyitrai piacon, és összegyűjtik neki a megmaradt zöldséglevelet, túlérett gyümölcsöt. Az állatetetés pedig valóságos szertartás. Ahogy elnéztem, a vadnak és kiszámíthatatlannak tartott tigrisek és pumák talán jobban várták azt, hogy a gazda megvakargassa őket, mint a húst. „Hajói bánunk vele, egy állatkölyök is olyan szófogadó tud lenni, mint egy gyerek. Igaz, hogy a tigris- és pumakölykök ide-oda rohangáltak a házban, tönkretették a bútorokon a kárpitot, lepisilték a szőnyeget és a parkettán élesítették a körmeiket, de ennél sokkal nagyobb probléma volt, hogyan helyettesítsük mi, emberek az állatszülőket. Nagyon nehéz például a kis ragadozókat két hónapos korukban megtanítani, hogyan rágják a húst. Az első leckéket öt állattal kezdtük - három pumával és két párduccal. Sokan azt hiszik, hogy a látványos produkciók a legnehezebbek, pedig ez nem igaz. Székről székre ugrani, karikákat görgetni, zenére mozogni is sokkal könnyebb megtanítani egy állatot, mint egy helyben ülni. Amikor már tudja az állatkölyök, hol a helye, akkor kell fokozatosan engedelmességre tanítani és lekötni a figyelmét, mert eléggé szórakozott. A tigrisek például rettenetesen flegmák, és akár két ugrás között is képesek ülve elaludni. Ezért nem szabad sem az idomítást, sem magát a műsort jóllakott állatokkal kezdeni. Egy idő után új műsorszámokat is ki kell nekik találnom, mert a régit megunják, és nem hajlandók tovább csinálni. Azt azonban egyetlen állattól sem követelem, hogy természetellenes dolgokat produkáljon. Nem értem, miért kellene a medvének két lábon járnia, ha a természetben nem ezt teszi. Amikor kicsi voltam, láttam, hogy egy medvetáncoltató parazsat dugott a maci mancsa alá, hogy szaporábban kapkodja. Emlékszem, mennyire sajnáltam szegény medvét.” Először a Strnad család is külföldön próbált szerencsét, de egy kellemetlen incidens után úgy döntöttek, jobb lesz otthon, vagy a szomszédos államokban. 1992 telén Görögországban vendégszerepeitek. Amíg a turnét befejezték, itthon kettévált Csehszlovákia, és a cseh hivatalok már nem állíthatták ki a visszautazáshoz szükséges iratokat. Olaszországban valamennyi állatukat elkobozták, és mivel hetekig nem sikerült elintézni az „útlevelüket”, egy ottani szafariparkba vitték őket. Strnadék kezdhettek mindent elölről. Azóta minden állat testébe beoperáltatnak egy fémlemezt - egy Svájcban regisztrált nemzetközi kódjelet -, amely minden szükséges adatot tartalmaz. Három éve a csehországi Arles cirkuszhoz szegődtek, melyet a szlovákiai közönség is jól ismer. A szezon évente öt-hat hónapig tart, ez alatt az idő alatt kell megkeresni annyi pénzt, ami elég a család szükségleteire és az állatok etetésére. És bizony valamennyien jó étvágynak örvendenek, az pedig több, mint valószínű, hogy szép kort fognak megélni. A fogva tartott állatok ugyanis kétszer annyi ideig élnek, mint szabadon élő társaik. Strnadék egyik barátjának például negyvenkét éves medvéje van. Mivel a család alsóköröskényi házában állandóan egymásnak adták a kilincset a kíváncsiskodók, Strnadék tavaly decemberben úgy döntöttek, hogy zoo- zugot nyitnak. „Ide igazán bárki betérhet és megnézheti az állatainkat. Szerdától vasárnapig, tíztől délután ötig tartunk nyitva, pénteken 15.00 órakor, szombaton és vasárnap pedig 11.00 és 14.00 órakor bemutatót is tartunk. „Mivel ezek szelíd állatok, nyugodtan meg lehet simogatni őket. A tigrisek flegmák, és akár két ugrás között is képesek elaludni. A tizenegy éves lányom, Lyd otthonosan mozog a ketre ben és a porondon. Amikor i nító néni jött az iskolába és r Az egyik tigrisünk kiskorától ilyen puszilkodós volt, ezt senki nem tanította vele. Akivel annyira megbarátkozik, hogy engedi magát megsimogatni, azt biztos, hogy meg is csókolja. Az összes barátunknak van már ilyen tig- riscsókos fényképe, de a legjobban mégiscsak a feleségemet szereti. Tavaly vo „Kicsit furcsa az angol kiejtésük” Ozogany Ernő Szinte hihetetlen, hogy e páratlanul gazdag életpálya mellett másra is jutott ideje: olyan amatőr történész volt, aki egyes korokat a hivatásosokat megszégyenítő módon ismert és értékelt. A múlt mellett a jövő izgatta igazán. Örök érvényű véleménye szerint: „A fejlődés ellen nincs orvosság. Szükségképpen meg kell hiúsulnia minden olyan törekvésnek, hogy automatikus biztonsági csatornákat találjunk a haladás jelenlegi robbanékony változatai számára... Előre kész receptet kérni nem lenne ésszerű. Csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia.” Bárcsak ma itt tartanánk. A „négyes fogat” utolsó tagja, Goldmark C. Károly vérbeli gyakorlati szakember volt. Nem kötődött ugyan a nagy tudósgenerációhoz, ám talán ő változtatta meg a leginkább - Neumann János mellett - a világot: ma el sem tudnánk képzelni életünket tevékenységének eredménye: a hosszan játszó hanglemez, a színes televízió, a kábel- és műholdtévé, a gyomorröntgen nélkül. Budapesti érettségijét követően a berlin-charlottenburgi egyetemen tanult. Fiatal kutató korában ismerkedik meg a későbbi fizikai Nobel-díjas Gábor Dénessel, aki felismerve a fiatalember tehetségét, a televíziózás felé irányítja figyelmét. 1926-ban, mindössze húszéves korában megalkotja első, saját tervezésű televízióját. A siker hatására az angol Pye társaság alkalmazza. 1935-ben hajózik át Amerikába, ahol az akkor már ismert CBS (Columbia Broadcasting Systems) társaságnál helyezkedik el. Először kutatómérnök, később csoport- vezető, majd a társaság igazgatója, végül alelnöke lesz. A legenda szerint Az elfújta a szél című, első színes film bemutatója sarkallta arra, hogy kifejlessze ennek televíziós megfelelőjét. Hogy mi igaz ebből, nehéz megmondani, viszont másfél év elteltével, 1944-ben bemutatja a világ első színes televízióját. Közben a háborúból is oroszlánrészt vállal: a német radarok megbénítására alkalmas berendezést fejleszt ki, sok ezer szövetségi repülő életét megmentve. A háborút követően alkalmassá teszi az általa kifejlesztett színes televíziós rendszerrel sugárzott adás vételét a korábbi, fekete-fehér készülékekkel, így a kompatibilitás kérdésének megoldásával eléri, hogy 1947- ben a konkurens ajánlatokkal szemben az ő rendszerét fogadják el országos szabványnak NTSC (National Television System Comitee) néven. Élet- képességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy - tökéletesített változatát - a mai napig használják, és hogy a francia tervezésű SECAM, valamint a német PÁL színes rendszereket is ebből fejlesztették ki. A bakelitalapú, mindössze öt percnyi felvételt tartalmazó hanglemezek helyettesítésére szánta az egy évvel később szabadalmaztatott hosszan játszó, ún. LP hanglemezét, amely a hatvanas-hetvenes évek kon- zervzenéjének az alapját képezte. Csupán napjaink CD-leme- zei tudták kiszorítani a piacról. A hatvanas években kezdett foglalkozni a műholdtévézés kérdéseivel, amelynek műs alapjait is kidolgozta. Ugya csak az ő nevéhez fűződik; beltelevízióval való összek; csolás műszaki kérdéséinél megoldása. Emellett kifejle tette a gyomortükrözésre s gáló miniatűr tévékamerát Imádta a rohanó életet, am megnyilvánult a gyors au te iránti rajongásában is. Ez l veszte: húsz évvel ezelőtt, hetvenegyedik születésnap követő napon, 1977. decer 7-én gyorshajtás okozta a I lát. A külföld napjainkig hiteti« kedve próbálja megmagyai ni, miképp lehetséges, hog kis nemzet ennyi meghatái egyéniséget adjon a tudom nak, olyanokat, akik gyöke
