Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
4 1998. január 28. Háttér Algériában szinte naponta ölik halomra a polgári személyeket. Köztük gyerekeket és nőket. A fundamentalizmus véres bája Az iszlám vallás nem tartalmaz semmilyen utalást, amelyre hivatkozhatnának a vérengzések elkövetői. Sőt ellenkezőleg: a dzsihád szabályai nagyvonalúságot követelnek meg a polgári személyekkel, foglyokkal, nőkkel és gyerekekkel szemben. Archív-felvétel Algériában 1992 óta, amikor a hadsereg vette át a hatalmat, hetven-nyolcvanezren, sőt némileg túlzó becslések szerint akár kétszázezren is az életüket vesztették. Az illegalitásba kényszerült iszlámisták átvették azokat a módszereket, amelyeket a Nemzeti Felszabadítási Front alkalmazott a francia gyarmatosítók elleni harcban. Ennek a logikája egyszerű: a polgári lakosság körében végrehajtott mészárlásokra hivatkozva az általános rendőri terror bevezetése, és egyúttal véres megtorlások alkalmazása. Ilyen helyzetben pedig a polgárok nem maradhatnak közömbösek, hanem kénytelenek az egyik vagy a másik tábor pártjára állni. Ez az egyik legciniku- sabb és leggyalázatosabb kalkuláció, amely a huszadik század terméke. Egyébként viszont nagyon hatékony módszer, legalábbis az algériai események ezt mutatják: a nyolc éven át tartó folyamatos terror eredményeként 1962-re szinte teljesen sikerült kiűzni a franciákat az országból. Közös vonása is van a Nemzeti Felszabadítási Front akkori és az iszlámisták jelenlegi példátlan terrorjának, s ez pedig az a féktelen brutalitás, amellyel lemészárolják a polgári áldozatokat. Ez immár, sajnos, algériai hagyomány. Itt jegyezzük meg, hogy a Front tagjai lényegében a jelenlegi algériai politikai vezetésben foglalnak helyet. Érdekes, hogy az iszlám vallásban semminemű olyan támpont nincs, amelyre hivatkozhatnának a vérengzések elkövetői. Sőt ellenkezőleg: a dzsihád, vagyis a szent háború folytatásának szabályai, amelyekre az algériai fundamentalisták hivatkoznak, már a középkortól nagyon pontosan körvonalazottak: egyértelműen nagyvonalúságot követelnek meg a polgári személyekkel, foglyokkal, nőkkel és gyerekekkel szemben. Algériában a fundamentalistáknak valóban sikerült megismételniük a történelmet. Rácáfoltak tehát arra a görög filozófiai bölcseletre, hogy kétszer senki sem léphet ugyanabba a folyóba. A demokratikus Franciaországban az algériai szükségleteknek megfelelően hatálytalanították a kínzások tilalmát, pedig ez már a burzsoá forradalom óta érvényben volt! Éppen A tömeges vérengzések közös vonása a féktelen brutalitás. ezért a városokban élő értelmiségiek sokkal inkább rettegnek az algériai hadsereg és titkos- rendőrség kegyetlenkedései, mint az iszlámisták akciói miatt. Sőt olyan spekulációk is napvilágot láttak, hogy a mészárlások többségét iszlám harcosok ruháiba öltözött katonák hajtják végre. Az egyik akció például mindössze nyolc méterre zajlott le egy kaszárnyától. Ez egyúttal annak a megindoklására is szolgál, hogy a hatalom fokozza a terrort, és fennmaradhasson a tábornokok uralma. Miután a potenciálisan gazdag Algériában megbukott a marxizmusban hivő, szocialista tervezéshez ragaszkodó vezetői garnitúra, paradox módon épp a tábornokok azok, akik egyébként az „európai” gondolkodás- mód zászlóvivői ebben az országban. Éppúgy, mint Törökországban. Az ottani hadsereg is - amely része a NATO-had- erőnek - ennek ellenére csaknem rendszeresen -„nem európai módon”- túlkapásokra vetemedik a kurd kisebbséggel szemben. Mégis a katonák jelentik a kisebbik rosszat. Mindezzel meglehetősen nehezen tud mit kezdeni az európai politika, és eléggé zavarosan reagál. A katonai puccs után, amely 1992-ben semmissé tette a fundamentalisták győzelmével végződött parlamenti választások eredményeit, Európában nem akadt tekintélyes politikus, aki elítélte volna az erőszakos hatalomátvételt. Hasonlóképpen senki sem nagyon gondolkodik el azon, hogy a török hadsereg - tekintet nélkül a választási eredményekre - döntő mértékben beleszól abba, hogy ki lehet és ki nem Törökország kormányfője. Már ami a veszélyes iszlámista Necmettin Erbakan megfékezését illeti. Másfelől viszont Németország menedéket adott az Iszlám Meg- mentési Front híveinek, akik Algériából elmenekültek, akárcsak az utóbbi napokban Olaszország is ezt tette a Törökországból menekülő kurdokkal. A jelenlegi algériai politikai vezetést azt jellemzi, hogy hisztérikusan elzárkózik attól, hogy a külföld bármiképpen is beleszóljon a helyzet rendezésébe. Nem hagy beleszólni hatalma korlátozásába. Még diplomáciai síkon sem. Irán - az egyetlen iszlám ország, amely nem ismerte el az algériai rezsimet - javasolta az Iszlám Konferencia Szervezetébe tömörülő országok intervencióját. Csakhogy Iránt leszámítva minden környező országnak a térségben fő a feje a saját gondjai miatt, elsősorban azt kell mérlegelniük ezeknek a rezsimeknek, hogy milyen mértékben adagolják a megtorlásokat és a toleranciát az egyre erősödő fundamentalista mozgalmakkal szemben. A fundamentalizmus veszélye ott lappang minden országban, függetlenül attól, hogy egyelőre nyíltan mutatkozik-e meg - mint Egyiptomban - vagy többé-kevésbé burkolt formában, mint például Tunéziában. A fundamentalista összetartozást istenítő pánarab érzés hevületében a hazai ellenzék minden országban az algériai katonai beavatkozást a saját maga elleni intervencióként fogná fel. Végső soron az a lehetőség, hogy a konfliktusba Európa is bekapcsolódjon, több mint kockázatos lenne. Nemcsak azért, A böjti hónap, a ramadán kezdete óta a muzulmán fundamentalisták kegyetlenkedései több ezer halálos áldozatot követeltek. Január 11. Több mint 400 holttestre bukkantak Szidi Hamádnál. Január 10. Búira tartományban 11 átvágott torkú holttestet találtak. Január 5. Had Sikalában több száz polgári személyt élve elégettek. mert a Nyugat hasonló akciói más etnikai és kulturális régiókban gyakran kiábrándító eredménnyel jártak. Algéria esetében a nyugati világ lépései leginkább a fundamentalisták malmára hajtanák a vizet. Tekintet nélkül arra a feszültségre, amely a huszadik század fordulóján a keresztény és az iszlám világ között tapasztalható, egy ilyen katonai akció két civilizáció kellemetlen konfrontációjába is torkollhatna. Intervencióként fognák fel a fundamentalisták Kuvaittól egészen Thaiföldig. REFLEX Január 3. Rémka falucskában 117 személyt megöltek. December 30. Cherarba településen 276, Uled Sahminban 113, Al-Abidil és Uled Tajib falvakban pedig 123 személyt gyilkoltak meg. December 31. 97 polgári személy pusztult el a Szidi Bel Abbiz, Medei, Sellifh és Dzselfa tartományokban rendezett vérfürdőkben. Az algériai hadsereg képtelen a polgári lakosságvédelmére. A helyszínen járt megfigyelők szerint a katonák szándékosan tanúsítanak ilyen magatartást. Véres ramadán Ami sokkolja Amerikát Clinton, a szoknyavadász? Clinton nejét nem nagyon zaklatják a botrány hullámverései. Férje vallomástétele után misén voltak, s az elnöki párt épp a templomból kijövet kapta lencsevégre a fotós. CTK/AP-felvétel Az új év harmadik szombatján csaknem hat órán át kellett az amerikai elnöknek kényes kérdésekre válaszolgatnia a szövetségi bírónő jelenlétében, amelyek azt firtatták, hogy tényleg szexuálisan zaklatott-e egy bizonyos Paula Jones nevű hölgyet még 1991-ben. Az egyetlen szuperhatalom első számú embere sem kivétel, és vallomást kellett tennie, ahelyett, hogy Szaddam Husszein éppen akkor elhangzó beszédére reagált volna, amelyben népét egy újabb esetleges háborúra lelkesítette az Egyesült Államok ellen. Ám Bili Clintonnak azokban a percekben nem az iraki diktátor volt a legfőbb ellenfele. Ügyvédjének, Bob Benettnek az irodájában - akinek az elnök 450 dollárt fizet óránként - Bili Clintonnal szemben az őt vádló, sötét hajú Paula Jones ült ügyvédjével. A Kaliforniában élő kétgyermekes családanya 1991-ben az arkan- sasi Little Rockban volt állami tisztségviselő. Éppen ott, egészen pontosan az Exelsior Szállóban történt meg a hölgy állítása szerint az, amiért most Clintonnak úgymond bűnhődnie kellene. Clinton még Arkansas kormányzójaként állítólag megkérte egy különleges rendőri alakulat tagját, hogy hozza fel a szállodai szobájába Paula Jonest, akire a hallban figyelt fel egy konferencia résztvevői között. Paula állítása szerint abban a hiszemben ment fel, hogy a kormányzó jobb állásba ajánlhatja be őt. Későbbi vallomása egy mondatba így sűríthető: egy váratlan pillanatban Bili Clinton letolta a nadrágját, és orális szexre akarta kényszeríteni hölgyvendégét. Az a szobából kétségbeesetten elmenekült, másnap pedig mindent elmondott egy kolléganőjének. Tőle véletlenül megtudta a történteket egy szenzációhaj- hász újságíró, és azóta ez az epizód nagy felhajtással tálalt téma. Paula Jones szexuális zaklatással vádolja Clintont. Az elnök mostani vallomását videokazettára rögzítették, amelyet május 27-én használnak fel, akkor kezdődik ugyanis a Clinton-Jones per. Azokon kívül, akik a felvétel készítésénél jelen voltak, senki nem tudja, hogy az elnök másított korábbi állításán: eddig tagadta a szállodai szobában lezajlott találka tényét. Az amerikai történelemben először történt meg, hogy az elnöknek vádlottként kellett eskü alatt vallomást tennie az igazságszolgáltatási szervek előtt. Az amerikai lapok emlékeztettek: Thomas Jeffersonnak szexuális viszonya volt az egyik rabszolganőjével, s közismertek John Kennedy kalandjai is. Paula Jones kész az alkura: megelégedne azzal, ha Clinton kétmillió dollárt fizetne neki és nyilvánosan bocsánatot kérne. Kérdés, hogy a botrány változtat-e Clintonnak a nők körében élvezett népszerűségén, hiszen a gyengébb nemnek köszönhetően jutott be másodszor is a Fehér Házba. A SME alapján
