Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
Politika 1998. január 28. 3 Berényi József: Szlovákia 12 hónapot kapott, hogy pozitív fejlemények történjenek Most kell ütnünk a vasat „Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerint meg kell adni a kisebbségi iskolák diákjainak a lehetőséget, hogy kétnyelvű bizonyítványokat kapjanak” Dömötör Ede felvétele P. Vonyik Erzsébet ________ Be rényi József, az MPP politikai titkára a múlt évvégén nyolchetes tanulmányúton Brüsszelben az Európa Parlament munkájával ismerkedett, tehát éppen abban az időszakban, amikor az Európai Unió döntött a bővítés időrendjéről és a felvételre pályázó országokat rangsorolta. A szlovák diplomácia győzelemként könyvelte el, hogy Szlovákia mégsem került teljesen reménytelen helyzetbe és de- mokratizációs lépésekkel még visszaküzdheti magát a felvételre esélyesek közé. Ön szerint mi ez? Siker, félsiker, avagy kudarc? A választ két oldalról kell kezdenem. Luxemburgban az EU legfelsőbb vezetői arról döntöttek, hogy kikkel kezdik meg a felvételi tárgyalásokat, illetve kiket sorolnak a második csoportba. Korábban már az Európai Bizottság jelentése úgy foglalt állást, hogy Szlovákia az egyetlen ország, amely nem teljesíti a politikai feltételeket. Az Európa Parlament jelentéstervezete még szigorúbban fogalmazott, s ekkor még az a veszély is fennállt, hogy Szlovákia csak megfigyelőként vehet részt az ún. Eu- rópa-konferencián. Ehhez képest ami Luxemburgban történt, az nem kudarc, hiszen Szlovákia a második kategóriába bekerült, s ennek nagyon fontos következménye: részesülhet a pénzügyi támogatásból, amely a második csoport országait illeti meg. De győzelemről mégsem beszélhetünk, mert Szlovákia eltér a többi kelet-európai országtól. Mi 1994- ig az első csoportban voltunk, s ehhez képest az, hogy átcsúsztunk a második kategóriába, semmiképp sem nevezhető sikernek. Tehát rosszabbul is végződhetett volna. Min múlott mégis, hogy kedvezőbb lett a brüsszeli végszó? Egyrészt pozitívan értékelték a szlovák államfő és a kormányfő közös nyilatkozatát, amelyben mindketten kiálltak az EU- felvétel mellett, másrészt ugyanilyen kedvező volt a visszhangja a parlament csaknem egyhangúlag megszavazott hasonló nyilatkozatának. Harmadsorban pedig az EU-nak nincs kialakított megoldási javaslata egy fehérorosz típusú modellel kapcsolatosan. Tehát az, hogy nem lett egyértelműen elutasító az Unió válasza, azon is múlott, hogy Brüsszel véleménye szerint könnyebben lehet a demokratizációt támogatni, ha Szlovákiát nem rekesztik ki a felvételi folyamatból. Meglepő ez a viszonylag kedvező döntés azért is, mert Szlovákia nem tett eleget azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az EU és Szlovákia közös parlamenti bizottságának határozatából eredően Pozsony vállalt. A luxemburgi döntéshozók azonosultak az Európa Bizottság jelentésével, amely felsorolja ezeket az adósságokat, s azt is leszögezi, hogy azon államok, amelyek nem teljesítik a politikai kritériumokat, nem kerülhetnek be az első hatos csoportba, amelynek országaival március végén megkezdődnek a kétoldalú csatlakozási tárgyalások. Szlovákiát nem zárták ki a felvétel előtti folyamatból, ami nem jelenti a felvételt, de a kizárást sem. Mi az anyagi vonzata ennek a döntésnek? Nem kis pénzről, támogatásról van szó, amitől a szlovák kormány sem akart elesni. Az EU döntése alapján az Unió költségvetésének 1,27 százalékát kívánják fordítani arra a tízes országcsoportra, amelybe Szlovákiát is besorolták. Hogy mennyi jut nekünk, azt pontosan nem tudni, de az biztos, hogy két csomag lesz a második kategóriába került országoknak. Az egyik a felvételi partnerségnek nevezett csomag, amely a Phare-programot jelenti, s pénzforrásai a demokratizációs programok, a társadalmi intézetek és az oktatás támogatására fordíthatók. A másik csomag a megnövelt előfelvételi támogatás, amely az ipari és a mező- gazdasági programokra szolgál. Minkét esetben jelentős összegekről van szó, több száz millió ECU-s nagyságrendről. Szlovákia tehát újabb haladékot kapott, hogy megtehesse a beígért demokratizációs lépéseket. Egy évig Szlovákia nem kerül ki a második csoportból. Sem előbbre, sem hátrább nem csúszhat. Egy éve van Szlovákiának arra, hogy pozitív jelzéseket adjon Brüsszelnek. Ez év decemberére készül el az EU újabb értékelő jelentése. Idehaza közelednek az őszi választások, s ezért nagy változás nem történhet, hiszen az új kormány, bárki is alakítja meg, nem tud az év végéig sok eredményt felmutatni, a választási kampányban pedig nem hiszem, hogy pozitív változások történnének. Az igazi kulcsév az 1999-es esztendő lesz a következő kormány számára. De a luxemburgi döntés mindenképpen legalább két évre visszavetette az első csoportba kerülés lehetőségét. Az európai intézmények Szlovákiát konkrét ügyekben marasztalták el. Milyen eréllyel kérték számon a kisebbségi nyelvtörvényt? A kisebbségi nyelvtörvény ugyan a fontossági sorrendben nem szerepel az első helyen, de aktualitás szempontjából ott van. A szlovák kormány ezzel kapcsolatosan készített memorandumára nemrég küldte el a választ az EU, az Európa Tanács és az EBESZ, s ebben ragaszkodnak ahhoz, hogy törvényben szabályozzák a kisebbségi nyelvhasználatot. Az EBESZ kitér a bizonyítványok ügyére is, hangsúlyozva: meg kell adni a lehetőséget, hogy a kisebbségi iskolák diákjai kétnyelvű bizonyítványt kapjanak. Az integrációs folyamatban változik a kisebbségi kérdés megítélése az Európai Unió országai részéről. Úgy érzem, hogy ha azokat a jogos, legitim és az európai mércének megfelelő igényeinket, amelyeket az Európai Unió is támogat, nem sikerül egy-két éven belül átültetnünk a belpolitikába, akkor ez később nehezebb lesz. A balti államok esetleges csatlakozása megítélésem szerint módosítani fogja az európai kisebbségpolitikát is, s nem pozitív értelemben, mivel az orosz kisebbség megmaradásához más feltételek kellenek, mint a mi fennmaradásunkhoz. Nekünk most kell ütnünk a vasat, az idén és jövőre. Felhívás Miért éppen magyar iskolába? Azért, mert:- az alapozó fogalomalkotás legeredményesebben anyanyelven történik,- a pontos fogalomalkotás az egyre bővülő ismeretek alapvető feltétele,- az anyanyelv alapos elsajátítása nélkül nehezebb megtanulni más nyelveket,- minden műveltség alapja az anyanyelv tökéletes elsajátítása,- a művelt ember gondolkodónak és cselekvőnek is különb a műveletlennél,- csak a nyelvéhez és a kultúrájához ragaszkodó ember képes megbecsülni embertársai másságát,- a magyar iskola egész életre szóló útravalót ad az anyanyelvükhöz hűséges emberek példájának felmutatásával,- a magyar iskola pedagógusai nem átnevelő idegenek, sajátjuknak vallják a nyelvhűség követőit,- a magyar iskola Szent István, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi, Ady, a magyar Nobel-díjasok és a többi nagy szellemi előd örökségének átadását is biztosítja,- az anyanyelv elvesztésével gyermekünk elveszíti szüleihez való érzelmi kötődését is,- a kisebbség nyelve a hűség nyelve,- a magyar iskola a magyarság jövőjébe vetett hitre is nevel. A fenti szöveg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Beiratkozási programjában olvasható. Rövidített, egyszerűbb alakban pedig azon a képeslapon, amelynek mása a képünkön látható. Képeslapból 20 ezer, azonos ábrájú plakátból 2 ezer készült, és mind gazdára vár most, az iskolai behatások előtt. Vajon lesz elegendő kisgyerek, akihez eljut? Ez Öntől is függ. Iskola. A beiratás időpontja: Vonal alatt Kényszerű pártegyesülések Szűcs Béla____________ _ Miköz ben folynak a zűrzavaros politikai csatározások az elnök- választás körül, teljes lendülettel beindulnak a parlamenti választások előkészületei. A nyolc hónap múlva sorra kerülő nagy politikai eseményre készülnek a pártok, hiszen az összefogott ellenzék le akarja váltani Meciar kormányát, amely egyre jobban elveszti népszerűségét és hatalmi mámorában egyre jobban eltávolodik az egyszerű állampolgárok vágyaitól. Természetesen ez nem lesz könnyű feladat, mivel az uralkodó párt az évek során beépült az államapparátusba, intézményekbe, különféle juttatásokkal, előnyökkel, privatizációval odaadó híveket szerzett. Most mégis úgy tűnik, hogy a lakosság többségének bizalma megrendült a hazafias húrokat pengető, szlovák Svájcot ígérő „mágusban”, és az őszi választásokon ügyes mesterkedései ellenére is sikerül legyőzni őt. Erre engednek következtetni a közvélemény-kutatási eredmények. Persze, nem tudjuk, hogy Meciar még milyen meglepetéseket tartogat a tarsolyában. Az már szinte biztosra vehető, hogy a számára előnyös egyetlen választókörzetté nyilvánítják egész Szlovákiát, és a parlamentbejutás küszöbét a koalícióba tömörült pártoknak is öt százalékban állapítják meg. Szerencsére a kényszerhelyzetre rugalmasan reagálnak az ellenzéki pártok: a Magyar Koalíció már kidolgozta az egy párttá egyesülés részleteit, az SZDK szóvivője, Dzurinda is kijelentette, hogy képesek a koalícióba tömörült öt pártot egyesíteni. A kormánypárt lázasan munkálkodik a választási törvények módosításán, de az ellenzéki koalíció is kidolgozza sajátjavaslatát, noha a parlamentben nem sok esélye van jóváhagyásának. Vitatott kérdés a választásokat ellenőrző bizottságok összetétele. Meciarék azt szeretnék, ha azok nem a választásokon részt vevő pártok képviselőiből állnának, hanem hivatalnokokból, akiket természetesen saját embereik közül választanának ki. Állítólag titokban már folyik a különféle választásokra szükséges több ezer ellenőr válogatása. A választások tisztaságát segítené az az ellenzéki javaslat, hogy nemzetközi megfigyelők is vegyenek részt a szavazáson. A kormánypárt ezt ellenzi és elutasítja azt a javaslatot is, hogy egy napra korlátozzák a szavazást, nehogy éjszaka meghamisíthassák az urnák tartalmát. Az ellenzéki koalícióra nehéz hónapok várnak. Legelőször a párttagságot kell meggyőzni az egyesülés fontosságáról, arról, hogy a kínálkozó győzelem lehetőségét nem szabad kockára tenni szűk pártérdekek miatt, hiszen ha nem sikerül az egyesült pártban megtalálni az összhangot, utólag is ki lehet válni. Most, a választások előtt azonban félre kell tenni a széthúzást. Azt hiszem, hogy a Magyar Koalíció pártjainak egyesülése könnyebb lesz, mint az SZDK eggyé kovácsolása. Nemcsak azért, mert kevesebb párt tömörül, hanem azért is, mert valamennyi párt programjában benne van a magyarság érdekeinek képviselete, védelme, s ez az összekötő kapocs talán felszámolhatja a pártok között időnként felvetődött nézeteltéréseket. Adódik a kérdés, mennyire fogja megosztani a választókat a kormánypárt támogatásával megalakult Magyar Népi Mozgalom? Aki a nemzetiségi élet problémáit figyelemmel követi, láthatja, hogy a Magyar Koalíció következetesen küzdött a nemzetiségi jogokért, és el kellett tűrnie azt is, hogy irredentának bélyegezzék, kiállt iskoláinkért, kultúránkért, anyanyelvűnkért, az anyaországhoz fűződő jó kapcsolatokért. Ezt a választók jól tudják. Az első köztársaságban is volt a kormányhoz közel álló magyar párt, és ma is van. A szlovákiai magyarok bölcsességén múlik, kire adják szavazatukat. Meciar főideológusai többször is kijelentették, hogy az előző magyar választási sikerek annak köszönhetők, hogy a romák tömegei a magyar pártokra szavaztak. Úgy látszik, a Magyar Népi Mozgalom most ezt a szlovák „felfedezést” szeretné meglovagolni és a roma szervezetekkel kötne választási szövetséget. A kormány szekértolói azonban soha nem lesznek a romák igazi szószólói.
