Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
1998. január 28. • 31. évfolyam Riport Parolázó medvék, csókos kedvű tigrisek egy felsőköröskényi g udvaron. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. január 31-től február 6-ig Szlovákiai magyar családi magazin 4. szám • Ara 13 korona Melléklet Tizenhat oldalas információs magazin. Benne: Galántai képeslap t és sok-sok plusz. 1 Ivan Hudec: „Magyar Bálint durván támadta a Szlovák Köztársaságot, kivált annak kulturális és oktatási kormányzatát.” A hisztériakeltés hudeci művészete Miklósi Péter_____________ Ha a dolog nem volna már a jellegénél fogva is komoly, akár poénkodással kezdhetném. Nevezetesen: van egy jó meg egy rosszhírem... A jó hír, hogy 1998. január 20- án Pozsonyban megnyithatta kapuit a Magyar Kulturális Intézet új székháza, s az épületava- tón megjelent és beszédet mondott Magyar Bálint, a Magyar Köztársaság közművelődési minisztere. A rossz hír: az épület- avatón, a protokoll legelemibb szabályait felrúgva, nem jelent meg Ivan Hudec kulturális miniszter; ehelyett az általa irányított hivatal ingerülten reagált a magyar kultuszminiszter szavaira, aki a szlovákiai magyarságot folyamatosan sújtó intézkedéseket kifogásolta. A Hudec úr minisztériumában született nyilatkozat szerint: „Magyar Bálint durván támadta a Szlovák Köztársaságot, kivált annak kulturális és oktatási kormányzatát. A magyar kormány tagjaként, hivatalos minőségében igen arrogáns, semmivel sem bizonyítható vádaskodással illette a szlovák felet, s ezzel súlyosan ártott a szlovák-magyar viszonynak.” A harmadik hírem inkább egy utalás ama ősi igazságra, hogy mindig az kiabál, akinek a háza ég... Úgy tűnik, Ivan Hudec habitusához is jobban illik a hisztériakeltés, saját dolgozószobájából a művészek és újságírók elől menekülve a fejére húzott kabát (miként történt ez 1997 márciusában!), semmint a tárcavezetői bársonyszékkel járó tárgyilagosság és józan higgadtság. És mivel fültanúja voltam a házA magyar kulturális tárca vezetője csak arra utalt, hogy a szlovák-magyar alapszerződés aláírása óta romlik a két ország viszonya. avató beszédnek, első kézből igazolhatom: Magyar Bálint egyetlen szavával sem állított valótlant. „Csak” felhozta, hogy a szlovákmagyar alapszerződés aláírása óta, a remélt javulás helyett, három éve romlik a két ország viszonya; hogy Szlovákia kisebbségi politikájának megváltoztatása nélkül aligha lehet az EU tagja. „Csak” arra utalt, hogy a szlovákiai magyarságot ért sorozatos jogszűkítések miatt fagyos a légkör a két szomszéd ország kulturális és oktatásügyi kormányzata között. „Csak” tételesen is felsorolta a bennünket ért sorozatos retorziókat a diszkriminatív nyelvtörvénytől a frissen gyűrűző bizonyítványügyig. Majd hozzáfűzte: e gondok megoldásának legtermészetesebb útja a kölcsönösség, ám ez semmiképp sem azonos a reciprocitással! E szavak érték nyílvesszőként a magyarellenességéről ismert Ivan Hudecet, aki minisztériumának tiltakozására ráduplázandó, további határozott válaszlépéseket is ígért. Uff! - mondaná ilyenkor egy indián a vadnyugaton; de itt, a vadkeleten, szlovákiai magyarként inkább azt mondom Hudec úr elvakult indulatoskodása láttán, hogy részéről ez a cirkusz nem egyéb, mint újabb vihar a serbliben. Nyilván ő is tudja, hogy jócskán van vaj a fején, hiszen a szlovákiai magyarság ki- semmizésével, intézményeinek ellehetetlenítésével, kultúránk tudatos elsorvasztásával törvényt, sőt alkotmányt sért! A szlovákiai magyarok ugyanis a Szlovák Köztársaság adófizető állampolgárai, ezért a költség- vetési juttatásokból is arányosan kell(ene) részesülniük - ezzel fedezve anyanyelvűnk és kultúránk ápolását. A valóság viszont az, hogy már évek óta magyarellenes hisztériának vagyunk kitéve. Az sem titok, hogy a demokrácia leépülésével párosuló, évek óta tartó kultúr- nacionalizmus neokommunista célokat szolgál. És bár a demokráciáért vívott küzdelemben nincs külön magyar és külön szlovák út, egyvalami így is bizonyos: a szlovákiai magyarság mindaddig nem érezheti magát otthon a saját és ősei szülőföldjén, amíg nem lesz a gyakorlatban is biztosítva a teljes jogegyenlősége. Ebben nincs semmi államellenes törekvés, hanem egyszerűen jogi keret és gyakorlati szándék szükségeltetik a kisebbségi jogok demokratikus gyakorlására. Szabadjon leszögeznem: a szlovákiai magyarságot nem a területi autonómia, hanem a szubszidiaritás és a polgári társadalom elveire épülő teljes jog- egyenlőség érdekli. A honi (kultúr) nacionalizmus apostolainak minden egyéb igéje és tákolmánya szemenszedett hazugság és ócska rágalom. Vezércikk Furcsa egyezségek Fekete Marian ___________ A köztársasági elnök megbízatási ideje március 2-án jár le. A kormányfő már bejelentette, felkészült az államfői funkciók átvételére, sőt ebben Michal Kovác államfővel már meg is állapodott. Furcsa ez az egyezség, mert ugye időközben a parlament titkos szavazással megválaszthatja a következő államfőt. Megválaszthatja, ha Meciar nem kívánja alkalmazni a titkos parlamenti szavazások meghiúsításának valamelyik korábbi módszerét - például azt, hogy mozgalma képviselőitől komisszárjai révén begyűjti a titkos szavazásra szóló szavazólapokat (hogy a DSZM képviselői a szavazólapokat ne is dobhassák be a szavazóurnába). Ezzel kapcsolatban sokat mondanak Meciar eddigi kijelentései: „az államfőt legkésőbb harminc nappal a választások után kell megválasztani”; „képviselőink szavazatai nélkül nem választható meg az új köztársasági elnök” stb. Magyarán, az államfő választását egyáltalán nem kell elsietni. Meciar egy jó szlovák atyafi módjára Pató Pál urat utánozza: ej, ráérünk arra még! Mások pedig úgy érzik, nem érünk rá, igen szűkös az idő március másodikáig, amikor kezdetét veheti egy alighanem elhúzódó alkotmányos válság. Ha az alkotmány és a törvénytárról szóló törvény azt mondja, hogy a törvények kihirdetéséhez, hatályba léptetéséhez az államfő, a parlament elnöke és a kormányfő aláírása szükséges, hogyan lehet március 2-a után az alkotmány megsértése nélkül törvényt hozni, hogyan lehet azt az államfő aláírása nélkül kihirdetni, hatályba léptetni? Tóthová szerint elég két aláírás (Meciar és Gasparovic aláírása) is. Hivatkozott közben arra is, hogy ez már valamiféle alkotmányjogi szokás; 1993ban, a független és önálló Szlovák Köztársaság első évében több mint 30 törvény jelent meg az államfő aláírása nélkül. Nos, ez igaz. Talán még az is igaz, hogy akkoriban az Űj Szón kívül senki sem kifogásolta ezt az alkotmánysértést. Meciar akkoriban sem törekedett az államfő megválasztására. Az is igaz, hogy a Meciar-Gasparovic páros aláírásával megjelent törvények hatályosságát senki sem vonta kétségbe. Ki merte volna az akkori államalkotási eufóriában ezt megtenni? Ki merte volna kétségbe vonni a Szlovák Köztársaságjogállamiságát egy olyan „apróság” miatt, hogy az alkotmány egyértelmű rendelkezésével ellentétben az alkotmánybíróság 10 bíráját (a parlament által javasolt 20 jelölt közül) nem egy szlovák államfő választotta és nevezte ki, hanem Meciar? Meciar Milan Cicet talán azért nevezte ki alkotmánybírónak, mert népszerűsége sokáig csak a Dub- cekével vetekedett, és akkoriban joggal tartott attól, hogy Cicet választják meg államfőnek. Milan Cic az államfőjelöltek névsorából éppen ezzel a kinevezéssel lett törölve, hiszen senki sem lehet alkotmánybíró és államfő egyszerre. (Apropó, Meciar ma sem lenne hajlandó Cicet köztársasági elnökként elfogadni.) Mindez viszont csak politika. Az 1993-as politikai gyakorlat nem tekinthető alkotmányjogi szokásnak. Nem a jognak kell igazodnia a politikához, hanem a politikának a jog adta keretekhez. Szlovákiában az elmúlt hatvan évben úgynevezett államérdekből, politikai érdekből bármikor képesek voltak felrúgni az alkotmányt. Nem volt ez másként 1993-tól sem. Nem a törvények ábrásával kapcsolatos probléma lenne az első, amikor a kísérteiként visszajáró kormányfő államérdekre hivatkozva sárba taposná az alkotmányt. Többek között azzal, hogy az általa vezérelt kormánykoalíció hivatalos erőszakkal akadályozza két parlamenti képviselő megbízatásának teljesítését. Érdemes itt még az alkotmányra hivatkozni? Magyar Bálint Mészöly Miklós és Polcz Alaine társaságában Dömötör Ede felvétele