Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-28 / 4. szám

1998. január 28. • 31. évfolyam Riport Parolázó medvék, csókos kedvű tigrisek egy felsőköröskényi g udvaron. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. január 31-től február 6-ig Szlovákiai magyar családi magazin 4. szám • Ara 13 korona Melléklet Tizenhat oldalas információs magazin. Benne: Galántai képeslap t és sok-sok plusz. 1 Ivan Hudec: „Magyar Bálint durván támadta a Szlovák Köztársaságot, kivált annak kulturális és oktatási kormányzatát.” A hisztériakeltés hudeci művészete Miklósi Péter_____________ Ha a dolog nem volna már a jel­legénél fogva is komoly, akár poénkodással kezdhetném. Ne­vezetesen: van egy jó meg egy rosszhírem... A jó hír, hogy 1998. január 20- án Pozsonyban megnyithatta kapuit a Magyar Kulturális Inté­zet új székháza, s az épületava- tón megjelent és beszédet mon­dott Magyar Bálint, a Magyar Köztársaság közművelődési mi­nisztere. A rossz hír: az épület- avatón, a protokoll legelemibb szabályait felrúgva, nem jelent meg Ivan Hudec kulturális mi­niszter; ehelyett az általa irányí­tott hivatal ingerülten reagált a magyar kultuszminiszter szava­ira, aki a szlovákiai magyarsá­got folyamatosan sújtó intézke­déseket kifogásolta. A Hudec úr minisztériumában született nyilatkozat szerint: „Magyar Bálint durván támadta a Szlovák Köztársaságot, kivált annak kulturális és oktatási kor­mányzatát. A magyar kormány tagjaként, hivatalos minőségé­ben igen arrogáns, semmivel sem bizonyítható vádaskodás­sal illette a szlovák felet, s ezzel súlyosan ártott a szlovák-ma­gyar viszonynak.” A harmadik hírem inkább egy utalás ama ősi igazságra, hogy mindig az kiabál, akinek a háza ég... Úgy tűnik, Ivan Hudec ha­bitusához is jobban illik a hiszté­riakeltés, saját dolgozószobájá­ból a művészek és újságírók elől menekülve a fejére húzott kabát (miként történt ez 1997 márciu­sában!), semmint a tárcavezetői bársonyszékkel járó tárgyila­gosság és józan higgadtság. És mivel fültanúja voltam a ház­A magyar kulturális tárca vezetője csak arra utalt, hogy a szlovák-magyar alapszerződés aláírása óta romlik a két ország viszonya. avató beszédnek, első kézből igazolhatom: Magyar Bálint egyetlen szavával sem állított valótlant. „Csak” felhozta, hogy a szlovák­magyar alapszerződés aláírása óta, a remélt javulás helyett, há­rom éve romlik a két ország vi­szonya; hogy Szlovákia kisebb­ségi politikájának megváltozta­tása nélkül aligha lehet az EU tagja. „Csak” arra utalt, hogy a szlová­kiai magyarságot ért sorozatos jogszűkítések miatt fagyos a lég­kör a két szomszéd ország kultu­rális és oktatásügyi kormányza­ta között. „Csak” tételesen is felsorolta a bennünket ért sorozatos retor­ziókat a diszkriminatív nyelv­törvénytől a frissen gyűrűző bi­zonyítványügyig. Majd hozzá­fűzte: e gondok megoldásának legtermészetesebb útja a köl­csönösség, ám ez semmiképp sem azonos a reciprocitással! E szavak érték nyílvesszőként a magyarellenességéről ismert Ivan Hudecet, aki minisztériu­mának tiltakozására ráduplá­zandó, további határozott vá­laszlépéseket is ígért. Uff! - mondaná ilyenkor egy in­dián a vadnyugaton; de itt, a vadkeleten, szlovákiai magyar­ként inkább azt mondom Hudec úr elvakult indulatoskodása lát­tán, hogy részéről ez a cirkusz nem egyéb, mint újabb vihar a serbliben. Nyilván ő is tudja, hogy jócskán van vaj a fején, hi­szen a szlovákiai magyarság ki- semmizésével, intézményeinek ellehetetlenítésével, kultúránk tudatos elsorvasztásával tör­vényt, sőt alkotmányt sért! A szlovákiai magyarok ugyanis a Szlovák Köztársaság adófizető állampolgárai, ezért a költség- vetési juttatásokból is arányo­san kell(ene) részesülniük - ez­zel fedezve anyanyelvűnk és kultúránk ápolását. A valóság viszont az, hogy már évek óta magyarellenes hisztériának va­gyunk kitéve. Az sem titok, hogy a demokrácia leépülésével pá­rosuló, évek óta tartó kultúr- nacionalizmus neokommunista célokat szolgál. És bár a demokráciáért vívott küzdelemben nincs külön ma­gyar és külön szlovák út, egyva­lami így is bizonyos: a szlovákiai magyarság mindaddig nem érezheti magát otthon a saját és ősei szülőföldjén, amíg nem lesz a gyakorlatban is biztosítva a teljes jogegyenlősége. Ebben nincs semmi államelle­nes törekvés, hanem egyszerű­en jogi keret és gyakorlati szán­dék szükségeltetik a kisebbségi jogok demokratikus gyakorlá­sára. Szabadjon leszögeznem: a szlovákiai magyarságot nem a területi autonómia, hanem a szubszidiaritás és a polgári tár­sadalom elveire épülő teljes jog- egyenlőség érdekli. A honi (kultúr) nacionalizmus aposto­lainak minden egyéb igéje és tá­kolmánya szemenszedett ha­zugság és ócska rágalom. Vezércikk Furcsa egyezségek Fekete Marian ___________ A köztársasági elnök megbíza­tási ideje március 2-án jár le. A kormányfő már bejelentette, felkészült az államfői funkciók átvételére, sőt ebben Michal Kovác államfővel már meg is állapodott. Furcsa ez az egyez­ség, mert ugye időközben a parlament titkos szavazással megválaszthatja a következő államfőt. Megválaszthatja, ha Meciar nem kívánja alkalmaz­ni a titkos parlamenti szavazá­sok meghiúsításának valame­lyik korábbi módszerét - pél­dául azt, hogy mozgalma kép­viselőitől komisszárjai révén begyűjti a titkos szavazásra szóló szavazólapokat (hogy a DSZM képviselői a szavazóla­pokat ne is dobhassák be a sza­vazóurnába). Ezzel kapcsolat­ban sokat mondanak Meciar eddigi kijelentései: „az állam­főt legkésőbb harminc nappal a választások után kell megvá­lasztani”; „képviselőink sza­vazatai nélkül nem választha­tó meg az új köztársasági el­nök” stb. Magyarán, az állam­fő választását egyáltalán nem kell elsietni. Meciar egy jó szlovák atyafi módjára Pató Pál urat utánozza: ej, ráérünk arra még! Mások pedig úgy ér­zik, nem érünk rá, igen szűkös az idő március másodikáig, amikor kezdetét veheti egy alighanem elhúzódó alkotmá­nyos válság. Ha az alkotmány és a törvénytárról szóló tör­vény azt mondja, hogy a törvé­nyek kihirdetéséhez, hatályba léptetéséhez az államfő, a par­lament elnöke és a kormányfő aláírása szükséges, hogyan le­het március 2-a után az alkot­mány megsértése nélkül tör­vényt hozni, hogyan lehet azt az államfő aláírása nélkül ki­hirdetni, hatályba léptetni? Tóthová szerint elég két alá­írás (Meciar és Gasparovic alá­írása) is. Hivatkozott közben arra is, hogy ez már valamiféle alkotmányjogi szokás; 1993­ban, a független és önálló Szlovák Köztársaság első évé­ben több mint 30 törvény je­lent meg az államfő aláírása nélkül. Nos, ez igaz. Talán még az is igaz, hogy akkoriban az Űj Szón kívül senki sem ki­fogásolta ezt az alkotmánysér­tést. Meciar akkoriban sem tö­rekedett az államfő megvá­lasztására. Az is igaz, hogy a Meciar-Gasparovic páros alá­írásával megjelent törvények hatályosságát senki sem vonta kétségbe. Ki merte volna az ak­kori államalkotási eufóriában ezt megtenni? Ki merte volna kétségbe vonni a Szlovák Köz­társaságjogállamiságát egy olyan „apróság” miatt, hogy az alkotmány egyértelmű rendel­kezésével ellentétben az alkot­mánybíróság 10 bíráját (a par­lament által javasolt 20 jelölt közül) nem egy szlovák állam­fő választotta és nevezte ki, hanem Meciar? Meciar Milan Cicet talán azért nevezte ki al­kotmánybírónak, mert nép­szerűsége sokáig csak a Dub- cekével vetekedett, és akkori­ban joggal tartott attól, hogy Cicet választják meg államfő­nek. Milan Cic az államfőjelöl­tek névsorából éppen ezzel a kinevezéssel lett törölve, hi­szen senki sem lehet alkot­mánybíró és államfő egyszer­re. (Apropó, Meciar ma sem lenne hajlandó Cicet köztársa­sági elnökként elfogadni.) Mindez viszont csak politika. Az 1993-as politikai gyakorlat nem tekinthető alkotmányjogi szokásnak. Nem a jognak kell igazodnia a politikához, ha­nem a politikának a jog adta keretekhez. Szlovákiában az elmúlt hatvan évben úgyneve­zett államérdekből, politikai érdekből bármikor képesek voltak felrúgni az alkotmányt. Nem volt ez másként 1993-tól sem. Nem a törvények ábrá­sával kapcsolatos probléma lenne az első, amikor a kísér­teiként visszajáró kormányfő államérdekre hivatkozva sár­ba taposná az alkotmányt. Többek között azzal, hogy az általa vezérelt kormánykoalí­ció hivatalos erőszakkal aka­dályozza két parlamenti kép­viselő megbízatásának teljesí­tését. Érdemes itt még az al­kotmányra hivatkozni? Magyar Bálint Mészöly Miklós és Polcz Alaine társaságában Dömötör Ede felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents