Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-21 / 3. szám
1998. január 21. Sport Kíváncsiskodás a világhírű lausanne-i Olimpiai Múzeumban, az ötkarikás mozgalom kincstárában Márványszentély a Genfi-tó partján Mindig van látogatója a márványépületnek Archív-felvételek Urban Klára _____________ Ha az ember nem nézne a naptárba, azt hihetne, Lausanne- ba beszökött a tavasz. A Genfitó kék tükre vakítóan veri visz- sza az aranysárga napsugarakat, a háttérben a Savoie-Alpok csúcsai merednek büszkén a kék ég felé. Már-már giccses, annyira tökéletes a kép. Pedig december tizenkilencet írunk. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság lausanne-i székházában - ahol a tátraiak ezen a napon nyújtották át Juan Antonio Samaranch elnöknek a 2006. évi téli olimpia rendezési jogára szóló hivatalos pályázatukat - emelkedett a hangulat. Látogatásunk után karácsonyi zsúrra készülnek. Nekünk is jut karácsonyi ajándék, a spanyol márki kivételesen beszédes kedvében van, nem ragaszkodik szigorúan az általa mindig megkövetelt protokollhoz, sőt a találkozó befejeztével még elcseveg velünk egy ideig. Persze, a téma olimpiai. Bemutatja Lausanne-t, az olimpiai fővárost. A Génitől hatvan kilométerre, francia Svájc területén fekvő csodálatos szépségű Lausanne lakosságát tekintve - 125 000, az agglomerációt is Vajon melyik világra szóló esemény ejtette ámulatba a gyerkőcöket? beleszámítva a duplája - nem sorolható a világ nagyvárosai sorába. Nevezetességei, rendezvényei teszik ismertté szerte a világon. A látogató személyesen győződhet meg róla, hogy nemcsak ügyes reklámfogás, de valóság a röplapokon olvasható tény: az olimpiai főváros ideális hely pihenésre, kirándulásra, bevásárlásra, sőt tudásszomjunk és kulturális igényeink kielégítésére is. Történelmi gyökerei mélyre hatolnak, szelleme fiatal, egészséges és csodálatos. Nem kell szégyenkeznünk, ha a Genfi-tó partján húzódó Ouchy térről elénk táruló látvány elragadtat. Nagy szellemekkel, Rousseau-val, Byronnal, Victor Hugóval, sőt Voltaire-rel is megesett hasonló. Megfordulván, újabb csodával állunk szemben. Napfényben vakító hófehér márványépület, az előtte égnek emelkedő nyolc fehér oszloppal. S mindez a tó kék színét ellensúlyozó Az új Olimpiai Múzeum épülete bizarr, tervezésekor a szakemberek egymást múlták felül ötleteikkel. zöld kulisszába ültetve - a mediterrán fákkal, növényzettel és közöttük remek szobrokkal díszelkedő Olimpiai Park kellős közepén. Fölfelé menet jobbra magyar név áll a három kerékpározót ábrázoló szobor- csoport alatt: Gábor Mihály Olimpia című alkotása - a Magyar Olimpiai Bizottság ajándéka. Az új Olimpiai Múzeum épülete bizarr, az embernek az az érzése, hogy tervezésekor a szakemberek egymást múlták felül ötleteikkel, s ennek köszönhetően jött létre egy amolyan olimpiai és múzeumi csoda abban a városban, amelyet 1915- ben Pierre de Coubertin báró, az újkori játékok atyja olimpiai fővárossá választott. Ezt a tényt a városatyákkal aláírt szerződéssel erősítette meg. Már ebben az időben jelezte Coubertin báró azt a szándékát, hogy múzeumot alapít. Az első kísérlet az 1922. évhez kötődik. A NOB akkori, Mon Repos-villabeli székházában gyűjtötték össze az olimpiai mozgalom muzeális anyagait. Amikor 1968-ban a NOB a De Vidy-kastélyba költözött, termeinek egy részében a múzeum kapott helyet. Igaz, csak két évre, utána átépítés miatt bezárt. Nyolcvanban Juan Antonio Samaranch spanyol márki lépett a NOB addigi elnöke, lord Killanin helyébe. S a barcelonai bankár keze alatt sok minden megváltozik. Két év múlva megnyitják az ideiglenes múzeumot, további kettő elteltével a NOB 23 220 négyzetméteres telket vásárol a Genfi-tó partján, s ezt követően a NOB egyik tagja, Pedro Ramirez Vazquez híres mexikói építész Jean-Pierre Cahe svájci kollégájával elkészíti az Olimpiai Múzeum tervét. Az alapkövet nyolcvannyolc decemberében rakták le, kilencvenben Samaranch elnök már megbízást ad Luis Monrealnak a múzeumi expozíció létrehozására. A lausanne-i Olimpiai Múzeum az Égei-tengerben fekvő Thasszosz szigetéről származó fehér márványból épült. A görög állam ajándékából. Kilenc- venhárom június 23-án nyitotta meg kapuját. A bejárat előtt jobbra elhelyezett kandeláberben állandóan ég az ötkarikás játékok görög hazájából származó olimpiai láng. Az épületbe belépve ellentétes érzés keríti hatalmába a látogatót. Főleg azt, aki klasszikus múzeumba készült. Monreal műve megfelel a legmerészebb modern követelményeknek, s egyben csodálatos nyugalmat A lausanne-i Olimpiai Múzeum a görög állam által ajándékozott márványból épült. áraszt. A klasszikus muzeális formákon kívül a látogató mágneses kártya segítségével a különböző audiovizuális eszközökön és adatbankokon áttekintheti az olimpiai mozgalom egyes mozzanatait. Fotók, filmek, magnószalagok, történelmi dokumentumok, statisztikák, biográfiák... Mindez francia, angol és spanyol nyelven. Hogy ötemeletes épületbe tévedt be az ember, csak a prospektusból tudja meg. Három szint ugyanis a föld alatt húzódik, közülük csak egy áll nyitva a nyilvánosságnak. A könyvtár, a tanuló- és videoszobák, valamint négy kisebb tárgyalóterem. Az alagsorban, ahol mellesleg Joan Miró csodálatos szobra fogad, az olimpiai mozgalom történetét bemutató állandó kiállításokon kívül megtalálható Coubertin báró eredeti dolgozószobája, s itt van a nagy kongresszusi terem, amely január elején a sakkvilágbajnokság döntőjének adott otthont. Az első emelet a nyári és a téli olimpiai játékok történetét idézi meg, de itt található az olimpiai témájú numizmatika és a filatélia is. A bélyegkiállítás zöme Samaranch elnök a múzeumnak ajándékozott magángyűjteményéből származik. A második emeleten megpihenhet az elfáradt látogató - erre a célra szolgál a hangulatos kávéház és étterem. S nyáron a hatalmas teraszról megcsodálhatja a szemben kékellő Genfi-tó túloldalán égnek meredő Savoie-Alpok csodálatos látványt nyújtó csúcsait. Kíváncsi turisták sokasága árasztja el az olimpiai múltat bemutató emeleteket Ackermann emlékezik Rosemarie Ackermann, az egykori kiváló német magas- ugrónő már jócskán túl van a negyvenen. A kétgyermekes édesanya boldog, az élsport nem vonzza. Annak idején elsőként jutott túl a kétméteres álomhatáron, s nem éppen az akkor is már hódító Fosbury- stílusban, hanem hasmánt ugorva. így emlékezik: „Sem a 174 centis magasságom, sem a sérülékeny térdem nem tette lehetővé, hogy én is az egyre népszerűbb ugrásfajtának hódoljak. Ráadásul ez arra is megfelelt, hogy bebizonyítsam a szakemberek előtt: más stílussal is magasra lehet ugrani, így is túlszárnyalható a két méter. Manapság már mindenki Fosbury mintájára - háton úszva a levegőben - ugrik, ám a sikeres kétméteres kísérlet még mindig ritkaságnak számít. Ez a tény évek múltán is büszkeséggel tölt el.” Mitől tart Lipinski? Minden idők legfiatalabb női műkorcsolyázó világbajnoka (kilencvenhatban tizennégy évesen nyert), az amerikai Tara Lipinski attól tart, hogy a versenybírók kedvezőtlenül fogják megítélni egyik különleges ugrását. A tengerentúli lány ugyanis egyik háromfordulatos ugrását lutzként indítja, viszont leérkezésénél korcsolyájának belső élével fog talajt, ami a flip sajátossága. Sokan flitznek nevezték el a furcsa mozdulatsort. „Kissé tanácstalan vagyok. Mindig tudom, hogy a lutznál kicsit eltérek a szabályoktól. Viszont érzésem szerint tavaly óta sokat javítottam az ugrás kivitelezésén” - mondta Lipinski, aki a naganói felkészülés jegyében számtalanszor belekóstolt a vereségbe. Baló: romániaiból magyar Miután Göncz Árpád magyar köztársasági elnök aláírta Baló Zsolt (MTK) állampolgársági kérelmét, voltaképpen egy újabb jelentős akadály hárult el a Romániából áttelepült, huszonhat éves gyors- korcsolyázó olimpiai rajtja elöl. Az állampolgári eskü letétele, majd a magyar útlevél átvétele után már csak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság illetékes testületének engedélye szükséges ahhoz, hogy rajtjogot szerezzen Naganóba. Baló Zsolt új magyar csúcsaival harcolta ki a nevezést. Lillehammerben (1992) különben román színekben indult, és 1500 méteren a huszonhatodik helyen végzett. Tavaly az Eb-n már magyar mezben ugyanezen a távon az értékes hetedik helyet szerezte meg. A hét fotója, avagy: Jó étvágyat, Arantxa! A világhírű spanyol teniszezőnő, Sánchez-Vicario kínos pillanataiban a hálót harapdál- ja vagy csókolja? CTK-felvétel
