Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-21 / 3. szám

1998. január 21. Nagyvilág 7 Litunga király birodalmában hiába keresnénk aszfaltutakat Élet a Zambezi mentén Párás, sejtelmes, ősi világ - talán csak a függőhidat tartó huzalok „civilizáltak” Archív-felvétel A Zambezi folyót sokáig Afrika kapujának tartották. Míg a feke­te kontinens északi részét már az ókorban is ismerték, Dél-Af- rikába csak a legelszántabb ka­landorok merték betenni a lábu­kat. A Zambezit először Dávid Livingstone derítette fel, aki 1853-ban hajózott fel a folyó torkolatán. Ezen a vidéken az­óta sem változott meg minden gyökerestől. Ha Livingstone feljegyzéseit összehasonlítjuk a mai utazók Alozi törzs tagjai ma is a királynak és nem a kormánynak engedelmeskednek. benyomásaival, nem találunk nagy különbségeket. A területi felosztás már nem a törzsek sze­rint tagolódik; a bennszülötte­ket mesterséges országhatárok­kal „parcellázták fel”. A határok azonban légvonalban húzott képzeletbeli vonalak csupán. A természetes határt ma is a nagy folyó alkotja, amely Zambiát és Zimbabwét elválasztja egymás­tól. Az itteni emberek ma is a ki­rályuknak engedelmeskednek, nem a kormánynak. A falvakat sárkunyhók alkotják, melyek­ből a férfiak reggelente egy szál fatörzsből vájt csónakjaikon jár­nak halászni. A kunyhókban nyitott tűzön főznek, világítás­ként gyertya pislog. Nyugat-Zambiában, a Zambezi felső folyása mentén él a lozi törzs. A terület nagy része, me­lyet az első kolonisták Barotse- landnek neveztek (s amely kö­rülbelül New York állam terüle­tének felel meg), ma Litunga ki­rály fennhatósága alá tartozik. Félmillió alattvalója szerint ez mindig is így volt. A kormány azonban nem jó szemmel nézi ezt, s a király iránti „lojalitást” azzal bünteti, hogy teljesen el­hanyagolja a tartományt. Erre­felé aszfaltutak helyett sáros dű- lőutak vezetnek, az iskolák fel­szereltsége siralmas, s a néhány kórházban, melyeket a világ szá­mos országának jótékonysági intézményei működtetnek, fő­leg külföldi önkéntesek dolgoz­nak. A király (mellesleg Nagy-Bri- tanniában nevelkedett) székhe­lye Lealui, amely egy holtágak szabdalta fennsíkon fekszik; az egész tartomány egyetlen ter­mékeny helyén. A számtalan ma is élő rituálé közül a Kuomboka a legnagyobb. így nevezik azt a ceremóniát, amikor a király a té­li szállásáról a nyáriba költözik. Az esős évszak végén, amikor a folyó vízállása a legmagasabb, az egész udvar útra kel, s csóna­kokba ülve áthajókázik a holt­ágakon a lealui palotából Limulunzéba. Az alattvalók csak távolból szemlélhetik a szertartást, mint ahogyan a ki­rályt is csak keveseknek adatik meg a saját szemükkel látni. A királyt természetesen gondo­san őrzik. A palotát tövises kerí­tés és hegyes karókból készült palánk övezi. A kapunál őrség áll, míg az alattvalók a közeli fák árnyékában várják, hogy az ural­kodó kegyeskedjen fogadni őket. Aki be akar jutni az audienciára, annak át kell esnie a királyi ta­nács (Ruta) ellenőrzésén, amely kilenc öregből áll. Ők döntik el, ki méltó a király elé járulni. A döntést nem sietik el. Már Li­vingstone megjegyezte annak idején, hogy a Ruta akár hónapo­kig is megvárakoztatja az em­bert. De a Ruta elé is csak akkor kerülhet az egyszerű halandó, ha az audienciát jóváhagyja a Ngambela, a legfelsőbb királyi tanácsos, aki a nem hivatalos kormány feje. A Ngambela nem feltétlenül öreg ember; a mosta­ni harmincvalahány esztendős. Lealuitól pár kilométerre, a Zambezi bal partján fekszik Lukulu városa, a tartomány egyik központja. Helyi viszo­nyok közt nagyvárosnak számít, katolikus misszió székel itt, van néhány iskolája és egy piaca; ide járnak a messzi környék falvai- ból a bennszülöttek kereskedni. A gyümölcs és a zöldség mellett a leggyakoribb árucikk a hal, amely a Zambezi mentén élő emberek alapvető élelmiszere. A férfiak az év nagy részét a fo­lyó menti halásztáborokban töl­tik, ahonnan primitív kenuikon járnak halászni. A nem ritkán ti­zenkét személyes kenuk drá­gák. Ha egy férfi nem tud maga készíteni kenut, két-három te­hénért kénytelen megvenni, vagy akár a feleségéért. A pénz itt semmit sem jelent, a legbe­csesebb fizetőeszköz a szarvas- marha. Az időt és a távolságot sem órával mérik: alapegység­nek egy óra gyaloglás számít. A hagyományos életmód megőr­zése és az ipar teljes hiánya azt sugallná, hogy a természet érin­tetlen errefelé. Ez részben igaz, hisz olyan állatfajokkal találkoz­hat itt az utazó, amilyenek má­sutt már csak rezervátumokban láthatók. Az orvvadászat azon­ban itt is megtette a magáét. Az értékes nagyvadak, elsősorban az orrszarvú és az elefánt csak­nem kipusztultak. Az ötszáz év alatt, amióta Afrikának ez a ré­sze kereskedelmet folytat a mu­zulmán világgal, eltűntek a nagyvadak sokezres csordái. Az elefántcsonttal való kereskedés 1989 óta ugyan hivatalosan ti­los, az elefántok azonban to­vább pusztulnak Afrikának eb­ben az eldugott zugában is. National Geographie Prágai levél Ezredfordulós próféciák Cséfalvay Ildikó _______ Aho gy közeledik a 2000. esztendő, az emberiséget egyre többet foglalkoztatják a világpusztulással kapcso­latosjövendölések, jóslatok. Ez többszörösen érvényes Prágára, ahol az asztrológi­ának és a misztikának külö­nösen sok híve van. A cseh fővárosban több iparenge­déllyel rendelkező „hivata­losjós” működik, akiket közismert egyéniségek (szí­nészek, politikusok, sporto­lók) is nagy számban láto­gatnak. Január első napjai­ban szinte valamennyi sajtó­termék, sőt a tévé is foglal­kozott kisebb-nagyobb mér­tékben az 1998-as jövendö­lésekkel és horoszkópokkal. A Spirit nevű hetilap példá­ul (mind közül a „legbeava- tottabb”) pillanatok alatt el­fogyott az újságárusok pult­jairól. Mire kellene számíta­nunk, ha hinnénk a jóslatok­nak? Az okkultisták és aszt­rológusok többségének vé­leménye megegyezik abban, hogy az elkövetkező évek­ben, sőt hónapokban bármi­kor bekövetkezhet a „világ­vége”. A híres amerikai cso­dadoktor, Edgar Cayce sze­rint 1999-ben kirobban a harmadik világháború, ami­vel tulajdonképpen megkez­dődik a világ totális elpusz­tulása. Nostradamus is 1999-re jósolta meg a har­madik Antikrisztus eljöve­telét. Hideo Itokawa japán asztrológus szerint a legkri­tikusabb időpont 1999. au­gusztus 11-e lesz, amikor az évezred utolsó napfogyat­kozása lesz. Az égbolton megalakul az ún. „Nagyke­reszt” csillagkép, ami állító­lag a nagy ökológiai pusztu­lás előhírnöke. Ha mázlink van, és mindezt túléljük, ak­kor még mindig vár ránk 2000. május 4-e, amikor is mindegyik bolygó a Nap mögé sorakozik be. Ez a je­lenség hatalmas földrengé­seket, árvizeket okozhat, sőt kibillenhet a Föld tenge­lye... Nem hiszek a jóslatok­ban, de teljesen félvállról sem veszem őket. Ha másra nem, legalább arra jók, hogy jobban tudatosítsuk az élet szentségét, hogy elgon­dolkozzunk azon, hogyan élünk, milyenek a minden­napjaink, nem teszünk-e mindent fel arra, hogy majd „holnap” jobb lesz, tehát nincs más, csak a JELEN. Szerintem hasznos dolog foglalkozni az elmúlás, a ha­lál gondolatával, mert csak ez hívja elő bennünk a lé­nyeges kérdéseket. A budd­histák szerint aki nem ké­szül a halálra, nem készült fel az életre sem. Tavaly december végén kezdett el sugározni a világ első cetrádi­ója. A különös ötlet egy meg­szállott kutatótól, John Ford tói származik, aki húsz éven ke­resztül tanulmányozta a cetha­lak életét Ranada nyugati part­vidékén. A nap huszonnégy óráján ke­resztül sugárzó adó műsora el­sősorban a kutatókat, termé­szetbúvárokat és azokat az em­bereket érdekli, akik szívesen hallgatják a cethalak különös, megnyugtató énekét. A cetha­lak nagy családi csoportokban élnek, s mindegyik csorda más­féle dialektust használ. Az ame­rikai adó egyetlen hiányossága, hogy mindössze 15 kilométeres körzetben sugároz, így nálunk nem fogható az adása. Vasárnapi pletykák Spielberg és az izraeli légierő Steven Spielberg azt latolgat­ja, hogy filmet készít az izra­eli légierőről. A film arról a nyolc amerikai pilótáról szól majd, akik az 1967-es közel- keleti háborút követően Izra­elbe érkeztek, hogy ott piló­tákat képezzenek ki - idézte az AP Spielberget.-„Tetszik nekem az ötlet, mert érdekfeszítő a történet” -tette hozzá. A világhírű filmrendező sze­rint azután támadt ez az ötle­te, hogy az EL AL légitársaság New Yorkból Tel-Avivba tar­tó gépének egyik pilótája megkérte, üljön a pilótafül­kébe. „Az élete felől faggattam, és kiderült, hogy a hatnapos háború egyik hősével beszél­getek. Részleteket mesélt a légierőről, valamint arról, hogy minden a nyolc ameri­kaival kezdődött. Semmit nem tudtam addig ezekről a dolgokról” - magyarázta Spielberg. Martin Sheen fél a fogorvostól Martin Sheen (Charlie Sheen és Emilio Estevez apja) any- nyira fél a fogorvostól, hogy minden látogatás előtt egy hét szabadságot kell kiven­EE Martin Sheen egy hétig készül a fogorvosi procedúrára nie, hogy lelkileg felkészül­jön a procedúrára. Fogorvosa egyébként jó pár száz kilométerre lakik Los Angelestől, s Martin mind­annyiszor autójával teszi meg a hosszú utat. „Levezetem az idegessége­met” - indokolja az amerikai sztár. Woody Allen, a nagy tanítómester Diane Reaton és Mia Farrow után most a harmadik felesé­gen a sor: Woody Allen a 27 éves Soon-Ji-nek is meg akarja mutatni a színészkarrierhez ve­zető utat. Soon-Ji férje egyik színházi darabjában mutatko­zik majd be a közönségnek. Talán a 62 éves amerikai szí­nész-rendezőnek különös au­rája van, amely tehetséggel „tölti meg” a hozzá közel álló hölgyet? Rét exneje ezt bizo­nyítja. 70 millió pár percért Mintegy 70 millió koronának meg­felelő összeget kapott Sharon Stone egy alko­holmentes ital reklámjáért. Az egész filmecskét mindössze 11 perc alatt vették fel. Akkor mennyi is ez órabérre át­számítva? A hollywoodi sztár azonban nem volt kicsinyes: forgatás után az egész stá­bot meghívta egy lakomára. Sharon Stone nem kicsinyes...

Next

/
Thumbnails
Contents