Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-21 / 3. szám

8 1998. január 21. Riport Felvidéki polgármesterek is támogatást ígértek a gyimesközéploki egyházi gimnáziumnak Állítólag különös vírus fertőz Erdélyben... Gaál László A polgármesterek közül a legtöb­ben már régi ismerősként üdvö­zölték egymást Budapesten a Nyugati pályaudvaron, ahonnan a Brassó felé induló gyorsvona­ton lettek útitársak. Nemcsak a felvidékiek és a magyarországiak voltak ismerősök, hanem az út­közben hozzánk csatlakozó kár­pátaljaiak is, Erdélyben pedig az ottaniak régi barátokként fogad­ták az érkezőket. Nincs ebben semmi különös, hiszen többen közülük már sokadszor vettek részt a kárpát-medencei magyar polgármesterek és önkormányzati szak­emberek konferenci­áján, amelynek a nyolcadik „fordulójá­ra” került sor decem­ber 9-11-én, ezúttal a hargitai megye- székhelyen, Csíksze­redán. A Határon Túli Ma­gyarok Hivatala jóvol­tából a legutóbb, né­hány hete Tatabá­nyán, szeptember ele­jén pedig a jelenlegi helyszíntől alig több, mint félszáz kilométerre lévő Székelyudvar­helyen is sokan ott voltak a mos­tani résztvevők közül. A HTMH részéről Törzsök Erika, a hivatal elnöke látta el a házigazda szere­pét, s irányította az eredetileg háromnaposra tervezett, de prog­ramváltozás miatt kétnaposra szűkült konferenciát. A résztve­vők a programváltozás ellenére is sok tapasztalatot gyűjthettek, hi­szen nemcsak az előadóteremben hallgattuk az előadásokat, ha­nem a környékbeli látványossá­gokat meglátogatva a helyszínen is meggyőződhettünk az itteni életről - amint azt a konferencia címe is jelzi -, „az önkormányza­tok szerepéről egy hátrányos helyzetű megyében”. Tapasztalhattuk, mennyivel más az ottani emberek élete, mint a mi régiónkban. Szemlélteti ezt az egyik gyimes-völgyi község, Gyi- mesközéplok polgármesterének beszámolója is. Nagy Imre egye­bek között felsorolta, hogy a köz­ség 1800 hektár községi legelő­vel, 3800 hektár hegyi legelővel és 3400 hektár kaszálóval rendel­kezik, a lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés. 3200 szarvas- marhája, 2000 juha, 1500 sertése és több mint 1000 lova van a köz­ségnek. Leginkább talán ez utób­bi adat szemlélteti a különbséget, hiszen míg nálunk legfeljebb ha lovassport céljából tartanak egy­két paripát egyik-másik faluban, addig Erdélyben a ló még mindig fontos közlekedési és munkaesz­köz. Az is meglepő volt, amikor a polgármester felsorolta, hogy a községben tíz iskola és kilenc óvoda mű­ködik. Hamarosan ki­derült azonban, hogy ez nem ugyanaz, mintha nálunk egy fa­luban működne tíz is­kola, mert Gyimes- középlok községet ki­lenc falu alkotja. Ar­rafelé ugyanis a köz­ség kifejezés a mi fel­fogásunk szerint in­kább körzetnek felel meg. A két nap alatt látot­tak közül a legérdekesebb a gyimesközéploki egyházi gimná­zium volt. Az igazgató, Bernász Lajos atya már az utóbusznál fo­gadott bennünket, majd egy fá­ból épült, alig befejezett épület felé vezetett, amit a legtöbben modern templomnak néztünk. Hamarosan kiderült, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébetről el­nevezett ötnyelvű katolikus líce­um épülete felé tartunk. Bernász atya elmondta, hogy annak létre­jötte tulajdonképpen a közeli csíksomlyói búcsújáróhellyel függ össze. Még jó pár évvel ez­előtt történt, hogy debreceni za­rándokok vetődtek Gyimeskö- zéplokra, és ők érdeklődtek a plébánosnál, hogy ha legköze­lebb szervezetten jönnének, kap­hatnának-e szállást a faluban, mert innét a csángókkal együtt szeretnének Csíksomlyóra zarán­dokolni. Bernász atya közbenjá­rására a következő évben már a faluban, magánházaknál fogad­ták be éjszakára a magyarországi zarándokokat. Akkor egy autó­busszal érkeztek, a következő év­ben kettővel. Az azt követő, a debreceni „keresztalja” (ahogyan itt a zarándokcsoportot nevezik) pedig már három autóbusznyi hí­vőből állt. Akkor kezdtek azon gondolkod­ni, mi lenne, ha egy házat építe­nének Gyimesközéplokon, ahol minden csíksomlyói búcsú idején megszállhatnának a debreceni zarándokok. Az ötletet tett kö­vette, és 1993 májusában letet­ték a ház alapkövét. Közben fel­vetődött a gondolat: mit kezdje­nek az épülettel télen, amikor nincs zarándoklat? Ez adta a kö­vetkező ötletet: valamelyik Csík­szeredái gimnázium kihelyezett osztálya működjön az épületben, ahol azok a csángó gyerekek ta­nulhatnának, akik nem bírják fi­zetni a bennlakást a városban. Kiderült, ilyesmit nem engedé­lyeznek, csak egy önálló líceu­mot létesíthetnének. így alakult meg ezelőtt négy esztendővel az Árpád-házi Szent Er­zsébet nevét viselő öt­nyelvű gimnázium, amelyben a magyaron és a románon kívül angol, német és latin nyelven folyik az ok­tatás. Az új épületbe csak tavaly költöztek be, addig a helyi ta­nács biztosított szá­mukra helyiségeket, az idén júniusban azonban már az új líceumépületben lesz a Gyimes-völgy törté­netében először balla­gás és érettségi. A találkozó nemcsak előadásokat és kirándulást jelentett a polgár- mesterek számára, hanem konk­rét kapcsolatfelvételre is szol­gált. Ezt bizonyította Bogos Zsolt, a Hargita Megyei Kereske­delmi Kamara elnöke is, aki ki­fejtette, hogy szövetségük a kü­lönböző régiókban működő ke­reskedők és gazdasági tényezők összekötő kapcsa, s mindjárt az első napon több résztvevővel fel is vett ilyen kapcsolatot. Elmond­ta, hogy Hargita megyében gya­korlatilag már nincs állami tulaj­donú vállalat, s jelenleg folyik a kampány azért, hogy a száznál kevesebb embert foglalkoztató, részben állami tulajdonú vállala­tokat magánosítsák. Mindjárt fel is ajánlotta a jelenlévőknek: ha érdeklődnének a székelyföldi magánosítás iránt, szívesen fo­gadják őket. A kamarai elnök a következőkép­pen fejezte be a helyi adottságok­ról tartott beszámolóját: „Nem tudom, figyelmeztették-e Önöket arra, hogy itt nagyon veszélyes helyen járnak. Mert itt a levegő­ben van egy veszedelmes vírus, vagy baktérium, vagy gomba, vagy valami, de aki egyszer ide jön, azt ez a valami megtámadja, beleivódik a vérébe, és soha töb­bé kigyógyítani nem lehet. En­nek a különös vírusnak van egy furcsa hatása: aki megkapta, mindegyre vissza akar ide jönni. Mondhatják, hogy a táj teszi ezt, vagy az itteni emberek, vagy a népviselet, én ezt ennek a vírus­nak a rovására írom, de valami minden­képpen visszahúzza ide az idegeneket.” A mondottak szó szerint igaznak bi­zonyultak. Útban hazafelé nem is egy polgármester szájá­ból hallottam, hogy ha törik, ha szakad, ide mindenképpen vissza kell jönnie. Van, aki a családját akarja elhozni, hogy ők is lássák a hava­sok gyönyörű feny­veseit, amilyet nálunk még a Magas-Tátrában sem látni, né- hányan a júniusi ballagáskor jönnek vissza az ötnyelvű líce­umba, hogy akkor adják át az adományként megígért színes tévét és videót, vannak, akik már a gyerekek csereüdülteté­sét tervezgetik. Akadt olyan fel­vidéki polgármester is, aki ko­molyan elhatározta, hogy hét­végi telket vásárol a Hargita lá­bánál. Valóban igaz: valami kü­lönös vírus fertőz Erdélyben. Ha érdek­lődnek a székelyföldi magánosítás iránt, szívesen várják őket. Az idén júniusban lesz a Gyimes- völgy törté­netében elő­ször ballagás és érettségi. A gyimesi néptáncegyüttes fi losan járja a táncot, pedig a fiatalabb tagja is negyvenn; éves, a legidősebb pedig he nen is túl van. A csíki táncok! Az itteni hangulat olyan hatással volt a polgármesterekre, hogy el­határozták, ők is segítik a líceum működését. A felvidéki polgár- mesterek videót, színes tévét adományoznak a gyerekeknek, mert az igazgatótól megtudták, hogy oktató jellegű videokazet­táik lennének ugyan, csak nincs min lejátszaniuk azokat. Az udvardi polgármester, Száraz Jó­zsef hazafelé jövet mindjárt listát is készített, ki szállna be a támo­gatásba, és a megszólítottak kö­zül egy polgármester sem akadt, aki ne ígért volna segítséget. Egy magyarországi kollégájuk pedig tányérantennát ígért, hogy ma­gyar nyelvű műsorokat is néz­hessenek a székely nebulók. Tavaly vo „Kicsit furcsa az angol kiejtésük” Ozogány Ernő Az 1926-os év sorsdöntő életé­ben: először megszerzi vegyész- mérnöki oklevelét, majd Fejér Li- pótnál doktorátust szerez a hal­mazelméletről írt, alapvető je­lentőségű munkájávaL Hamaro­san Hilbert mellett találjuk, ek­kor dolgozza ki a részecskefizika számára nélkülözheteden Neu- mann-féle operátorelméletet, amely Wigner értékelése szerint „kiemelkedő helyet biztosít szá­mára a jelen elméleti fizikájá­ban”. A zajos siker bizonyítéka, hogy az 1932-ben németül írt munkát hamarosan angolul, franciául és spanyolul is kiadják. Hazájával soha nem szakadt meg a kapcsolata: rendszeresen részt vesz az Ortvay Rudolf által szervezett kollokviumokon, többször megkísérel otthon munkát szerezni, sikertelenül. A szíve is hazahúzza: szerelme, Kövesi Marietta várja. Végül 1929 végén elfogadja a prince- toni egyetem meghívását, Mari­ettát feleségül veszi, áthajózik az Újvilágba. Itt folytatja az operá­torokról megkezdett munkássá­gát, kidolgozza az operátorgyű­rűk elméletét, amelyet tiszteleté­re Neumann-matematikának ne­veznek el. Mivel eredeti foglal­kozását tekintve mérnök volt, élénken érdeklődött az alkalma­zott matematika iránt. Erre kitű­nő alkalmat nyújtott a gyerekci­pőben járó számítógép-elmélet. Nem került sok idejébe, hogy megalkossa az ún. huzalozott gépek máig használt utódját, a programvezéreit számítógépet. Azt már talán mondani sem kell, hogy ezt Neumann-féle gépnek keresztelték el. Ez irányú tevé­kenysége elismeréseképp 1945- ben kinevezik az Electronic Computer Project igazgatójává, e tevékenységét haláláig folytat­ta. Ha csak ennyit tett volna, a legnagyobbak között van már a helye. Csakhogy őt a vészhelyzet emberfeletti teljesítményre sar­kallta. Az idő a második világhá­borúval ért be, amikor reális ve­szélyt jelentett a világuralomra törő hitleri Németország. Tudós ember Arkhimédész óta nem foglalkozott egyidejűleg annyi elméleti és gyakorlati kérdéssel, mint a háború hat éve alatt Neu­mann János: matematikus, el­méleti fizikus, stratéga, konst­ruktőr, alkalmazott matematikus és mérnök lesz egy személyben. Ahol megjelenik, meghatározó résztvevője az eseményeknek. A háború alatt megépíti a hadse­reg számára az első használható számítógépet, az ENIAC-ot (Electronic Numerical Integrator and Computer). Zsenijére jel­lemző, hogy a gép kipróbálása­kor átnyújtanak neki egy lezárt borítékot, hogy a feladott mate­matikai problémát a számítógép­pel versenyezve próbálja megol­dani. Természetesen ő a gyor­sabb. A világ első nagy teljesít­ményű gépének elkészülte után, amely harminc tonna tömegű volt és százötven kilowatt ener­giát fogyasztott, megépíti a kö­vetkező számítógépet, amelyet tiszteletére JOHNNLAC-nak ne­veznek el, keresztnevének angol változatából. A háború alatt a chicagói egyetemen Enrico Fermi vezetésével működik az a tudóscsoport, amelynek feladata a plutónium előállításának a vizsgálata volt. Az atommáglya felépítésének matematikai szá­mításait Neumann János végez­te. Közben az atombomba kifej­lesztésébe is bekapcsolódik. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a bomba egyáltalán nem akar csak úgy felrobbanni. I véletlen az atomelmélet na; öregjének, Ernest Rutherfoi ez irányú véleménye, misze holdkóros, aki az atomener hasznosításában hisz. Nos, mann zseniális ötlete, a rák ses módszer kifejlesztése ke ahhoz, hogy olyan nagy ny< és hőmérséklet keletkezzék elegendő a láncreakció beii lásához. A háború alatt kezd foglalk meteorológiával, aerodinai val, áramláselmélettel, hidi namikával és a lökéshullán kai. A logisztikában jártasa ják, hogy ez a hadviselés m iskolája. Ugyanis a másodil lágháború alatt már öt kilo magasságból szórták le a re lök a bombákat, ráadásul o

Next

/
Thumbnails
Contents