Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
4 1998. június 10. Háttér Szélsőjobb Keiet-Kózép-Európában Funar, Seselj és társaik Nem a magyar parlament lesz az első, amelyben jelen lesz a szélsőjobboldal. Közép- és Ke- let-Európa államaiban a rendszerváltozások óta gyakran bukkannak fel szélsőséges politikai formációk, a környező államokban nemritkán magyarellenes retorikával. Romániában három ilyen párt is létezik, de mára már egyik sem játszik döntő szerepet a parlamenti csatározásokban. Nem így volt ez Iliescu elnökségének idején. Az 1992 és ’96 között hatalmon lévő kormányok előbb kívülről kaptak támogatást az akkor még Gheorghe Funar által vezetett Román Nemzeti Egységpárt, a Comeliu Vadim Tudor vezette Nagy Románia Párt, valamint a szélsőbaloldali Szocialista Munkáspárt képviselőitől. 1995-ben a pártok a kormánykoalícióba is beléptek, és miniszteri tisztséget is kaptak. Funarék ugyan elfogadják a fennálló rendszert, de ezen belül xenofób, idegengyűlölő retorikát űrnek meg. Tudor pártja viszont militáns, rendszerellenes, amely például saját titkosszolgálatot működtet, és alig titkolt célja a hatalomátvétel. Stílusukat tekintve Székely István erdélyi politológus szerint Funaré áll közelebb a Csurka-féle MIÉP-éhez. Az 1996-os választások után alábbhagyott a magyarellenes hangulatkeltés, nem utolsósorban a magyar-román alap- szerződés hatására. így Funarék elvesztették bázisukat, alig érték el a parlamenti bejutáshoz szükséges 3 százalékot. Funart e kudarc után pártja leváltotta, és kizárta soraiból, a szélsőséges politikus azonban megtartotta kolozsvári polgármesteri posztját. Szerbiában mostanság más mércék vannak érvényben a politikai szélsőségek tekintetében, mint a legtöbb európai államban. Itt az állami propaganda részéről azok soroltatnak a szélsőségek közé, amelyek a demokratizálódást, a maradéktalan rendszerváltást, a polgári eszméket hirdetik, s az ő képviselőikből van a legkevesebb a parlamentben. Ellenzéki vélemények szerint a képviselőházat jelenleg két nagy szélsőséges csoport uralja: a Milosevics irányította baloldali tömb (Szerbiai Szocialista Párt - SZSZP és a Jugoszláv Egyesült Baloldal - JEB) és a Vojiszlav Seselj vezette Szerb Radikális Párt - SZRP. A csetnikvajdának becézett Seselj a tavalyi választásokon nyolcvan emberével került be a törvényhozásba, és nyomban megszerezte a második legerősebb parlamenti párt pozícióját. Ez játszott közre abban, hogy az abszolút többségüket elvesztett szocialisták - a JEB-bel együtt csak száztíz mandátumuk van a 260 tagú parlamentben - végül is velük alakítottak ún. nemzeti egységkormányt. Egy korábbi parlamenti összetételben egy másik jobboldali szélsőséges is szerephez jutott Belgrád- ban: a háborús bűnösként számon tartott Zeljko Raznja- tovics Árkán. Szerb Egységpártja, amely egyike volt a legagilisabb nemzetvédő szervezeteknek, a legutóbbi választásokon nem tudta átlépni az ötszázalékos küszöböt. Csehországban a Sládek-féle republikánusok rasszista megnyilvánulásai gyakran borzolják a kedélyeket. CTK-felvétel A gazdasági gondokkal küszködő térségekben felütik fejüket a nacionalisták és fajgyűlölők Megtűrtén, kiközösítetten Saarbrückenben német, belga és francia radikálisok tüntettek az euró bevezetése ellen. CTK/AP-felvétel Az Európai Unió országaiban az utóbbi években feltűnően megnőtt a szélsőségesen jobboldali pártok befolyása és sorra bekerültek a parlamentekbe. Legutóbb a mintegy hárommillió lakosú Szász-Anhalt tartományban a Német Népi Unió a voksok 13 százalékát söpörte be. E Magdeburg környéki térség a néhai NDK leginkább iparosodott része volt, s ezt sújtotta leginkább a piacgazdaságra való áttérés. Németország keleti tartományai közül itt a legkisebb a beruházások aránya, és a legmagasabb a munkanélküliség. A szélsőséges párt sikere egyrészt a rossz gazdasági helyzetre vezethető vissza. Másfelől feltűnő, hogy elsősorban azok szavaztak rá, akik négy éve nem mentek el választani. Meghökkentő, hogy a Német Népi Unióra főleg a 18 és 24 év közöttiek szavaztak, köztük a skinheadek is, akiknek Magdeburg a fellegváruk. A kampányra a bevándorlók elleni heccelés volt a jellemző, nekik tulajdonítva a bűnözést és a gazdasági helyzet romlását, továbbá meglovagolva az európai integrációval és a valutaunióval szembeni ellenszenvet. Ezt foglalta egyetlen mondatba a párt fő jelszava: „Német pénzt német munkahelyekre!” A német tartományi parlamentekben az utóbbi években hol itt, hol ott bukkantak fel a szélsőjobboldali pártok. A republikánusoknak ez legutoljára Baden-Württemberg tartományban sikerült: négy éve a szavazatok 9,1 százalékát söpörték be a tartományi parlamenti választásokon. A belső ellentétek a republikánus tömörülést felőrölték, s a helyébe lépett a szintén bajor földről indult Német Népi Unió, amelynek 13 százalékos eredményéről már volt szó. A republikánusok korábbi sikereihez hasonlóan a Német Népi Unió is már korábban bejutott a tartományi parlamentekbe, ám egy választási időszaknál tovább nem tudta helyét megtartani, mert jelöltjeinek parlamenti munkája csalódást okozott a választóknak. A német tartományi parlamentekben a többi párt a kiközösítés sorsára juttatja a szélsőségeseket. A konzervatívokhoz hasonlóan a szociáldemokraták és a liberálisok is elhatárolódnak tőlük. A francia szélsőjobb vezérének, Le Pennek az álmai mindeddig nem váltak valóra. Hiába söpörte be ugyanis eddig a voksok 15 százalékát az általa vezetett Nemzeti Front, még sincs képviselőjük a parlamentben. Május elején elvesztette egyetlen helyét az 577 fős alsóházban, mivel a Toulonban tartott időközi választásokon a szocialista jelölt legyőzte a Nemzeti Front képviselőjét. Magától a pártelnöktől pedig a versailles-i fellebbviteli bíróság két évre megvonta a megválaszthatóság jogát, három hónapi felfüggesztett börtönre és 220 ezer frankos bírság megfizetésére ítélte „csoportosan elkövetett” erőszak miatt. Az ítélet előzménye egy tavalyi incidens, amikor is Le Pen Mantes városban a választási kampányban jelölt lánya mellett kiállva molesztálta a helyi szocialista képviselőt. Az ítéletet féltucatnyi rasszizmusellenes szervezet üdvözölte, hangoztatva: a bíróság egyértelművé tette, hogy a Nemzeti Front ideológiája és módszerei szemben állnak a francia köztársasági eszmékkel, s ez a párt nem hasonlítható a többihez. Franciaország déli részén ugyanakkor Le Penék emberei ülnek számos város polgár- mesteri székében, ott, ahol a munkanélküliség meghaladja a 12 százalékos átlagot, és az illegális bevándorlók jelentős része is itt próbál letelepedni. Délen márciusban furcsa helyzet állt elő: két jobbközép ellenzéki párt, az UDF és az RPR jelöltjei 6 körzetben lepaktáltak a Nemzeti Fronttal, hogy megtarthassák a polgármesteri posztot, de pártjuk büntetése nem váratott magára: kizárta őket soraiból. A marseille-i székhelyű régió tanácsosi posztját betöltő Le Pent, az indulatkeltés mesterét Jacques Chirac elnök idegengyűlölőnek és rasszistának nevezte. Az öt osztrák parlamenti párt közül a jobbszélen Jörg Haider Szabadság Pártja, az FPÖ helyezkedik el. E párt az 1995-ös rendkívüli választásokon a szavazatok 21,9 százalékát szerezte meg, s a harmadik legerősebb párt lett. A Haider-párt 1984- ben kiskoalícióra lépett a SPÖ-vel. Két évvel később Vranitzky kancellár megszakította a koalíciót Haider pártvezé- ri kinevezése miatt, s azóta az FPÖ ellenzékben van. A párt szélsőjobboldali jellege az utóbbi hat évben erősödött fel, s azóta javított eredményén. A Dán Néppárt szintén előretört az idei választásokon: a korábbi négy képviselő helyett 13-at küldhetett a parlamentbe. A szélsőjobboldaliak elsősorban a bevándorlás megszigorítását szorgalmazzák. Riadalmat váltott ki, hogy a választók 7,4 százaléka támogatta a szélsőjobboldalt. Az ötmilliós Dániában a lakosság 5 %-a külföldi, a szélsőségeseknek az idegenellenes érzelmek felkorbácsolásával mégis sikerült előretörniük. A különböző országokban létező szélsőséges erők egyre intenzívebb kapcsolatokat tartanak fenn egymással. A Szlovákiában Ján Slotáék kebelbarátjának számító Jean-Marie Le Pen tavaly járt itt, s e vizit hatására tehette az SZNSZ vezére azt az európai méretű felháborodást kiváltó kijelentését, hogy a magyarok Európa szerencsétlensége, akik terhes nők hasát is felvágták. A Slotát ilyen nemzet- gyalázó mondatra inspiráló Le Pen azt tervezi, hogy még az idén létrehozza a hasonszőrű pártokat tömörítő Nacionalista Intemacionálét. Külföldi lapok alapján: -pveSlota Európa szerencsétlenségének nevezte a magyarokat. Le Pen álma a Nacionalista Inter- nacionálé létrehozása. Extrémisták Oroszországban Zsirinovszkij, a „Cég” szüleménye Gereben Agnes ____________ Az európai értelemben vett szélsőjobb érvrendszerét - az idegengyűlöletet, az izolacionizmust, a heves pluralizmus- és demokráciaellenes- séget, az etnikai felsőbbrendűség eszméjét - az orosz parlament alsóházában, az állami dumában sajátos módon a szélsőbal képviseli a leghangosabban. Méghozzá a törvényhozás legnagyobb képviselőcsoportjában, a Gennagyij Zjuganov vezette Oroszországi Kommunista Pártnak a képviselők 32,7 százalékát tömörítő frakciójában. Ennek 147 tagja felszólalásában rendszeresen érvel az idegenek előidézte nemzethalál gondolatával, az orosz felsőbbrendűség eszméjével, szidja a nemzeti vagyon külföldre menekítésének minősített privatizációt, gyalázza a Nyugatot, és mindenben, ami Oroszországban történik, a cionista-szabadkőműves összeesküvés újabb bizonyítékát látja. Ennek a Kelet-Európábán különösen érthetetlen jelenségnek történelmi okai vannak. Az 1905 októberi alkotmánnyal megteremtett orosz parlamentarizmusban megszületett szélőjobboldali pártok ugyanis nyomtalanul eltűntek a bolsevik uralom megszilárdulása után. Helyettük az 1930-as évek közepétől a szovjet felsőbbrendűség ideológiájába épült be a gyűlölködő kirekesztés eszmerendszere, és vált a szovjet korszak legvégéig a rendszer cementjévé: a moszkvai pártközpontban az újságírók még 1991-ben is a szláv felsőbbrendűséget hirdető, antiszemita „belső jelentéseket” találtak a folyosókon. 1956 feb- ruátjától, Nyikita Hruscsovnak a sztálinizmus bűneit úgy- ahogy leleplező XX. kongresz- szusi beszédétől kezdve a KGB megérezte, hogy csak ezzel a - később „vörösbama” eszmének nevezett - gondolattal lehet megmenteni a rendszert, egységbe kovácsolni a nemzetet. A szovjet politikai rendőrség ezért hozta létre a Pamjaty nevű fasiszta szervezetet, amely a rendszerváltás éveiben annyit hallatott magáról, de mára a vörös és horogkeresztes zászlók alatt masírozó feketeruhás rohamosztagokkal együtt mindenhol politikai hatástól mentes, jelentéktelen klubokká marginalizálódott. Ugyanez a mechanizmus termelte ki a KGB akaratából Zsirinovszkij vezetésével a „Liberális Demokrata Párt” nevű szélsőjobboldali mozgalmat is. E két szélsőséges erő - a kommunisták és Zsirinovszkij 51 tagú frakciója - ma az orosz törvényhozás 44 százalékát alkotja. A kommunisták fantompártjainak tartott, ám egy fokkal mérsékeltebb Agrárpárttal és a Néphatalmi Párttal (37-37 képviselő, ez több mint hatvan százalékot, vagyis a törvényhozás többségét jelenti. Ám e tekintélyes erő nincs hatással az orosz bel- és külpolitikára. A szélsőjobboldali Zsirinovszkij fasisztoid kirohanásait éppúgy kanalizálni tudta az Oroszországban nagyon kezdetleges plurális demokrácia, ahogy a szélsőbaloldali Zjuganov etatista-sovi- niszta-xenofób vádaskodásait is megszelídítette. Az orosz szélsőségesek már két parlamenti ciklusban tanúsították, hogy meg akarják tartani a parlamenti demokrácia szabályait, és - időnkénti hőzöngéseik, fenyegetőzéseik ellenére - egyszer sem lépték át a törvényesség határait. Nagy szó ez olyan országban, ahol a szélsőségeseknek komoly anyagi hátterük van, a demokrácia viszont történelmi hagyományok híján gyenge lábakon áll. A Kreml is megtanulta „kezelni” a törvény- hozás szélsőségeit: Borisz Jelcin elnök személyesen köszöntötte a születésnapját ünneplő, alezredesi rangot kapott Zsirinovszkijt. A kommunistákat is sikerült lecsendesíteni a bőkezűen osztogatott állami lakásokkal és az állami befolyás alatt álló cégek igazgatótanácsi tagságával. A politikai hatalom ízébe ilyeténképpen belekóstolt szélsőséges pártok ezért ma jobbára a saját belső héjáik féken tartásával vannak elfoglalva. Az ideológiának ugyanis - se jobb, se baloldalon, a szélsőséges változatokat is beleértve - nincs komoly hatása az autoritér politikai rendszer és a plurális gazdaság öntörvényű útját járó Oroszországban.
