Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
Komáromi képeslap és sok-sok plusz a júniusi R plusz információs magazinban! Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Sport Balszerencsét hozott a tizenhármas. Elbúcsúzott az élvonaltól a DAC labdarúgócsapata. 16 Riport A narancs szekfűt győzött. Egy hosszú választási nap és éjszaka g krónikája. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. június 13-ától 19-éig Harminchárom napos futballforgatag Franciaországban Gól, gól, gól...! J. Mészáros Károly _________ Jú nius tizedikétől a bőrgolyó körül forog a világ. Alig akad épkézláb ember, aki ne tudná, hogy foci-világbajnokság kezdődik Párizsban. Aki bolondja a futball- nak, már régen lázban él, készül a csemegére. Aki meg borzong tőle, sündisznóállásba húzódik, egy hónapra kirándulni megy, elvonul a természetbe, vagy kigyógyul ártalmas tévébetegségéből. És sokan vannak, akik némi tétovázás után mégiscsak odaülnek a képernyő elé, s mint egy színházi előadást, végignézik a futballszínpad harminckét országból felvonuló szereplőit. Talán nem is a cselek, a mesés átadások, a parádés alakítások fogják lenyűgözni őket, hanem maga a játék, melyben huszonkét férfiú kilencven percen át azon munkálkodik, hogyan lehetne megleckéztetni a másik tizenegyet, ellenfele hálójába juttatni a labdát, hogy önfeledten kiálthassa: gól! Játékszabály-ismerőként mégis nehéz beleélni magunkat azok lelkivilágába, akik máskor, egész évben velünk, köztünk élnek, de nincsenek elragadtatva a labda- kergetés művészetétől, akiket a júniusi-júliusi futballdömping kirekeszt(het) szeretteik köréből, akik attól tartanak, hogy egy hónap fölöslegesen fog eltelni az életükből. Csak azért, mert nem szeretik a focit, mert az a férfiak kiváltsága, a képernyőhöz kötődés egy hónapos rezervátuma. Adjuk tudtukra, hogy nincs teljesen így! Ne emeljen mesterséges falat közénk a foci-vb, őrizzük meg a következő napokban, hetekben is kapcsolatainkat, ne szakadjon két táborra a család, a munkaközösség, a baráti kör. Az elüzletiesedett futball ünnepe legyen mindannyiunk ünnepe, annak az öröme, hogy ez a csodálatos labdajáték beférkőzik azok szívébe is, akiket eddig elkerült a varázsa. Ugyanakkor mi, fociraNe rekesszen ki bennünket szeretteink köréből a foci. jongók legyünk elnézőbbek a fociban járatlanabb társainkkal szemben, türelmesen viseljük el melléfogásaikat, ajánljuk kézfogásunkat, ha közénk ülnek. Közben talán mi is megváltozunk, rádöbbenünk, hogy nem fontos minden meccset gépiesen végignézni, hogy amikor a csapból is futball folyik, jólesik egy kiadós séta vagy beszélgetés, netán szórakoztató film. Megváltoztathat bennünket ez a hónap, de ha nem hagyjuk magunkat, akkor nem a futball örvénye lesz úrrá rajtunk, hanem az, amit akarunk. Mi, szlovákiai magyarok ilyen szempontból kimondottan helyzeti előnyben vagyunk, mert sem a szlovák, sem a magyar válogatott nincs ott a párizsi világbajnokságon. Elfogulatlanul csodálhatjuk korunk labdaművészeit, s legfeljebb azon sopánkodhatunk, hova süllyedt a két ország labdarúgása, amikor egyik nemzeti tizenegy sem ékelődik be földkerekségünk legjobb együttesei közé. Vajon mikor érik be az a focistanemzedék, amelyik újra képes lesz kiharcolni a világbajnokságon való részvételt? Addig is más válogatottakban kereshetjük magunknak a kedvencet, álmaink csapatát, amely pótolja hiányérzetünket. Egyelőre messziről köszönget vissza a világ élvonala, lekörözött bennünket, s roppant nehéz lesz utolérni. A következő egy hónap arra is választ ad, milyen irányban induljunk utána. Július tizenkettedikéig, vagyis harminchárom napon át ront ránk mindenfelől a futball. Médiafüggő világunkban kimerítő és emberpróbáló időszak előtt állunk, amit aligha lehet viszálykodások, egymás sértegetése nélkül kibírni. Jusson azonban eszünkbe, hogy a világbajnoki döntő után is szeretetben, békességben akarunk élni családunkban, munkahelyünkön, közösségeinkben. Bármennyire ópium is, egy hónap futball nem teheti pokollá az életünket. A furcsa pózba merevült Ronaldo, a brazilok sztárja (a felvételen Carlos García balettmutatványát nézi) remélhetően sok feledhetetlen percet szerez a focirajongók millióinak. CTK-felvétel Vezércikk Bátor(Keszi és Búcs) Miklósi Péter Nemcsak arrogáns, hanem ideges is a hatalom. Ám hogy megpróbálja eltussolni ennek még csak a látszatát is, hát provokál. Otrombán és gátlástalanul, s egyre inkább külön aduként farsangol a neokommunista célokat szolgáló magyarellenes hisztéria. Intő bizonyítékként itt van mindaz, ami például Bátorkeszi és Búcs ürügyén történik. Eme ügylet kormánypárti végrehajtója Ernest Macho, a szóban forgó falvak magyar iskolaigazgatóinak leváltási sla- masztikájába bonyolódott járási elöljáró. Macho úr nemcsak bajkeverő, hanem szószegő is, hiszen 1998. június 3-án a korrektség és az illem legelemibb szabályait felrúgva, egyszerűen fütyült a saját maga által reggel 9-re meghirdetett sajtókonferenciára. Velejárója az efféle mucsai modornak, hogy dermedt cserebogárként bezárakozott hivatali dolgozó- szobájának fedezékébe; hogy a Magyar Koalíció jelen lévő képviselőivel sem személyesen, sem telefonon nem volt hajlandó szóba állni; hogy a hazai és külföldi újságírókat gorombán kitiltották a járási hivatal épületéből. De nem csupán őket, hanem (félfogadási nap hivatalos óráiban!) az ügyes-bajos dolgaikat intéző polgárokat is... így történt, hogy a KEGYELMESSÉGES JÁRÁSI HIVATAL (KJH) oldalbejáratánál aznap „csak” a búcsi és bátorkeszi iskolát képviselők petí- ciós bizottsága, illetve az elöljáró által kiutált parlamenti képviselők tartottak sajtótájékoztatót. Békés, tárgyilagos hangnemben, pusztán a tényekre szorítkozva. No és a KJH ablakaiból kikukucskáló kandi kamerák kíváncsi üvegszeme előtt. Ennyi volt, nem több. Egy röpke órácskával később ezért nem is a rekkenő hőség, hanem egy hazugságáradat miatt kapkodom a levegőt, amikor autómban a Twist Rádió hullámhosszán egyszerre csak megszólal az iménti eseményekről a HZDS legsandább parlamenti képviselőinek egyike: Vicén úr, aki inkognitóban nyilván mindvégig ott lapult az elöljáró szobájában, s cinkosságuk tanúságaként most oly folyékonyan hazudik az éterben, mintha könyvből olvasná. A magyar képviselők hergelte tömegről, tettlegességről, lincshan- gulatról linkel, majd kiböki: Ernest Macho mindezt fotó- és egyéb dokumentumokkal fogja bizonyítani! Nos, ez az elszólás a gyakorlatban azt jelenti, hogy az arrogáns hatalom már nemcsak provokálgat, hanem csúsztat és izgat is. Vicén úr szavai ugyanis előre sejtetik, hogy a búcsi és bátorkeszi iskolaigazgató-leváltások kapcsán huzamosabb ideje tartó tüntetéssorozat rendőri beavatkozásokkal is fűszerezett titkosszolgálati videofelvételeit úgy fogják összenyími és a köz elé tárni, hogy az iskoláikat, a kétnyelvű bizonyítványokat, a teljes körű anyanyelvi oktatást védelmező polgárokat zendü- lőknek, a Magyar Koalíció képviselőit pedig országbomlasztó lázítóknak lehessen beállítani. Joggal kérdezem: arroganciára épülő rossz helyzetelemzésében miben sántikál, meddig hajlandó elmerészkedni ez a hatalom? Kiváltképp most, hogy a közelgő választások és az országra irányuló nemzetközi figyelem révén kicsúszni látszik a talaj a lába alól. Az elbizonytalanodott hatalom a hazugságok és riogatások árán is kiskorúsítani kívánja a szlovákiai társadalom jelentős hányadát, szlovákokat és magyarokat egyaránt. Az is a pökhendi és téves helyzetértékelését bizonyítja, hogy a felelős kormányzati tényezők demagógiájának nincs felső határa; hogy a felvidéki magyarság lázongásáról szóló álhírek, az Albániába vagy Szerbiába illő zagyvaságoka hatalom csúcsain ülők szájából hangzanak el. Már amennyire zagyvaságnak tekinthető, hogy a jelen hatalom egyre kevésbé képes az önuralomra; és akinek hatalom van a kezében, s csak bajosan tudja féken tartani az idegeit, attól bizony bármi kitelik... Ebben a helyzetben nekünk két fegyverünk van. A higgadtság. Az igazunk. Aki csak teheti, ezért kell elmennie június 12-én Galántára és Szepsibe. A magyar tannyelvű iskolák s azokban az anyanyelvi oktatás megőrzéséért, a demokrácia védelmében.
