Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
2 1998. június 10. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Közösen - hatékonyabban Szűcs Béla ________________ Fe szült figyelemmel kísértem a hatalom igyekezetét, sakkhúzásait, cseleit a választási törvény megváltoztatására, amely az ellenzék jelentős részét kiszorítani igyekszik a parlamentből. Az elfogadott törvény legkritikusabb követelménye a pár- tonkénti ötszázalékos küszöb, amely a kis pártokat egyesülésre kényszerítette. így jött létre öt pártból az SZÓK és háromból a Magyar Koalíció Pártja. A különféle platformú, programú pártok egyesülése nehéz szülés volt, a tét azonban nagy. Ezért bíztam abban, hogy a mecia- rizmus leváltásáért, egy demokratikus kormány megteremtéséért, a józan észnek engedelmeskedve képesek áthidalni az ellentéteket. Most már biztosnak látszik, hogy a hatalom nem tudja szétzülleszteni a koalíciókat, hogy mindkét új pártnak sikerült egyezségre jutnia, és ezután a választók meggyőzésére fordíthatják minden energiájukat. Nem hittem abban, hogy a komoly szervezési problémák, az egyéni ambíciók és a pártérdekek képesek lennének szétverni a magyar koalíciót. Természetesnek vettem a szenvedélyes vitákat, hiszen három különféle irányzatú pártnak kellett egy új programot, minden magyar választó számára vonzó célokat kitűznie. Pártjaink eddigi tevékenységének legfontosabb eleme a nemzetiségi érdekvédelem volt, és ebben soha nem voltak ellentétek, együtt léptek fel, ha jogainkat sérelem érte. Országos jelentőségű törvényjavaslatokat, módosításokat hiába terjesztettek be a parlamentben, a kormány- koalíció úgyis lesöpörte a napirendről. Ellenben minden fórumon, intézményben magyarságunkat védelmezték. Most egy párttá egyesülve ezt még hatékonyabban tehetik, különösen, ha az ellenzék megnyeri a választásokat, és a Magyar Koalíció Pártja szerepet vállalhat a kormányzásban is. A magyar választók ezt szeretnék. Az erőviszonyok biztatóak. Jegyzet „A mi Adriankánk” Fekete Marian Három újságíró elutasította, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció (SZDK) igéit fenntartások nélkül és havi tízezerért hirdesse. A Mefisztó (kísértő) szerepében megjelenő Adriana Hos- t’ovecká tizenkilenc megkörnyékezett újságíróról beszél, s arról, hogy „tizenhatan úgy működtek, ahogy megállapodtunk, hárman pedig elutasították az együttműködést”. Olcsó poén volna arra emlékeztetni, hogy a pártállami titkosszolgálat (StB) is csak együttműködést kért leendő besúgóitól. Arra viszont emlékeztetni kell, hogy nemrég éppen az újságíróknak, úgymond, együttműködést felkínáló Host’ovecká volt Meciarék kedvence („a mi Adrian-kánknak” becézte őt a kormányfő szócsöve külföldi újságírók előtt is). A „mi Adriankánk” volt az is, akit inzultáltak egy disznómezei DSZM-es nagygyűlés után. Csodálkozhatunk, ha az SZDK politikusa ezt a botrányt a titkosszolgálat akciójának minősíti? A botránnyal kapcsolatban felmerült az újságírás etikájának, íratlan erkölcsi szabályainak kérdése is. Lefizetési ajánlatokkal az újságírók többsége találkozott már. A toliforgatók többsége azt is tudja, hogy ilyen reklámvagy lejárató írást nem közölhet. Ha elfogult az írás, a független sajtó főszerkesztője vagy rovatvezetője egyszerűen papírkosárba dobja az ilyen cikket. A pártsajtóban (Slovenská republika) vagy a kormány szekerét tologató úgynevezett közszolgálati médiumokban ez másképp működik: ott az elfogulatlan írásokat, riportokat dobják kosárba. Ez az igazi botrány, mert ezek a híreszközök a mi előfizetői díjainkból és adóinkból élnek, a mi pénzünkből támogatják, szándékukat nem is leplezve, Meciar választási kampányát. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mindig az kiabál, akinek a háza ég...? A sajtó esete a harminc ezüsttel Kövesdi, Vrabec_____________ Három újságíró nevétől volt hangos a közelmúltban a sajtó. Aztán már tizenhat, sőt tizenkilenc toliforgatót emlegettek, akiket egy hírügynökség megkörnyékezett: írnának az egyik szlovák párt „szája íze szerint”. Később ez az állítás is „finomult” - állítólag csak „tanácsadóként” szerették volna őket (nem is rosszul) honorálni. A Slovenská republika már havi kétszázezres összegekről is tudni vél, s első oldalas cikkben foglalkozik az SZDK „praktikáival”. Az eset egyáltalán nem meglepő, ismerve az országban uralkodó állapotokat, szinte várható volt. Miért éppen az újságírókat hagynák ki a politikai hatalmi harcból, amelynek a sajtó is részese? Meglehet, valóban hibát követtek el az SZDK kampányszervezői, ám az is lehet, hogy egyszerű, de jól megszervezett provokációról van szó, amelynek célja a Szlovák Demokratikus Koalíció és az ellenzéki sajtó lejáratása az őszi parlamenti választások előtt. Hasonló praktikákból valószínűleg ezután sem lesz hiány. A kérdés csupán az, kik és kiket, hogyan és mikor fognak megkörnyékezni, vagy kik fognak hasonló kacsákat röptetni a szakma diszkreditá- lása végett. Az alábbiakban három személyiség válaszol a kérdésre: nézetük szerint korrumpálható-e a sajtó? © A sajtó tisztességes O Mindenki megvásárolható Attól tartok, mindjárt felébredünk... Rajz: archívum Mária Kabátová, az Újlaki Elmegyógyintézet igazgatónője: a Lehet, hogy naiv és opti- ^ mista vagyok, de nem hiszem, hogy valaki tényleg megvesztegethetné az újságírókat, és ők pénzért hajlandóak volnának olyasmiket írni, ami egyáltalán nem igaz. Lehet, hogy ez a meggyőződésem a saját jó tapasztalataimból ered, mert a kommunista rendszerben gyakran megvádolták a pszichiátriai intézeteket is, hogy a hatalom számára kényelmetlen embereket ide zárják. Soha nem találkoztam egyetlen újságíróval sem, aki ezt a minden alapot nélkülöző szenzációt meglovagolta volna. Ellenkezőleg: eljöttek, körülnéztek, és az igazságot írták meg. Ha mégis megjelent néha valamilyen pontatlanság vagy hiba, az soha nem volt szándékos csúsztatás a jobb csattanó kedvéért. Ezért feltételezem, hogy az az újságíró, aki tisztességesen végzi a munkáját, más téren sem hajlandó ferdíteni a tényeket, megszépíteni a valóságot, még akkor sem, ha mondjuk, lélekben ő is azt szeretné, ha úgy lenne. Személy szerint tisztelem az írott szót, és soha nem azzal a gyanúval veszek kézbe egy újságot, hogy ezt vagy azt a cikket nem meggyőződésből írta az újságíró, hanem megrendelésre. Ilyesmikre szerintem csak az gyanakszik, aki maga is csak a pénz hatalmában bízik, és azt hiszi, hogy minden és mindenki megvehető. László Béla, a nyitrai Konstantin Egyetem tanára: a Demokratikus társadalmi ” rendszerben a sajtó hatalomnak számít, épp ezért globálisan nem hiszem, hogy megvásárolható. Ugyanakkor az is igaz, hogy minden gazdasági és politikai hatalom szeretné a sajtót befolyásolni, igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát. Ez viszont átgondolt sajtó- politika, nem pedig megvesztegetés. Durva lefizetésre vagy az újságírók megfélemlítésére csak a diktatúráknak van szükségük, amelyek tartanak az igazságtól. Nem szabad a megvesztegetést összekeverni a szerkesztőségek és a kiadók alapvető filozófiájával sem, mert természetes, hogy mindegyik a saját „eszmei táborát” támogatja - akár szponzorálásért, akár szolgálati utak költségeinek megtérítéséért, akár hirdetések fejében. Ilyesmi a legerősebb demokráciákban is létezik. De politikai téren úgy gondolom, hogy az újságírók nagy többsége maximális objektivitásra törekszik, és nem teszi kockára a szakmai becsületét; bár akadnak olyanok is, akik bármit hajlandók megírni, amiből előnyük származhat. A szakmának magának kellene az ilyeneket kiközösítenie - itt nincs helye semmiféle túlzott tapintatnak vagy elhallgatásnak, mert csak az ilyen belső ellenőrzés győzheti meg az olvasókat a sajtó tisztességéről. Ivan Róza, a Nyitrai Járási Hivatal sajtótitkára: a a Nem úgy állítanám be ” ™ a kérdést, hogy lefizethető-e a sajtó. Inkább az erkölcs oldaláról közelíteném meg a dolgot. Nem tartom tisztességesnek, ha valaki pénzt kínál az újságíróknak és így akarja befolyásolni egy bizonyos csoportról alkotott véleményüket. De ugyanígy nem tisztességes dolog az sem, ha valamelyik újságíró hajlandó elfogadni ilyen ajánlatot. Tehát minden az egyes újságírók szakmai tisztességétől és hozzáállásától függ. Olvasói levél Búcs és Bátorkeszi példamutatása Az új oktatási törvényt agyafúrtan kigondolták. Földrajzot, történelmet - aztán majd a többit is - más nyelven tanítani, mint anyanyelven annyi, mint egy fát fokozatosan megfosztani gyökereitől. Ez a fa lassú, de biztos pusztulásra, elhalásra van ítélve. Mert ugye a szlovák nyelvű földrajzórán a magyar gyerek számára Csallóközből biztosan Zitny ostrov, a Dunából Dunaj lesz. És így tovább! A történelem idegen nyelvű oktatása még ennél is veszélyesebb, mert innen erednek a nemzet, a nemzeti tudat gyökerei. Erre lehet építeni a jelent, erőt meríteni a jövőt illetően. El tudom képzelni, hogy őseinket nem honfoglalóknak, hanem barbár, vad ázsiai hordáknak fogják nevezni, kik erőszakkal kiűzték, illetve leigázták az állítólag akkor már itt élt békés szlovákságot. Hogy a honfoglaláskor itt élő törzsek zömében szlávok voltak, kit érdekel már 1100 év távlatából? Államalapító királyunkból král' Stefan lesz, de biztosan nem jár majd különbül Mátyás király sem, kiből Matej lesz biztosan. De honnan tudja majd a magyar gyerek például azt, hogy miért szólalnak meg minden délben a harangok világszerte? Arról nem is szólva, hogy a szlovák történelem a történelmi Magyarországot Uhorskónak nevezi. Nesze neked, magyar gyerek! Ha bekerülsz ebbe az agymosó oktatási rendszerbe, keresheted gyökereid között, hogy valójában melyik is az igazi. Ha egyáltalán megtalálod! A bevezetés körüli esetleges bonyodalmak felmérése éppen most folyik. A próbakő a búcsi és a bátorkeszi iskola, ahol már hónapok óta folyik a harc a hatalom és a szülők között. A hatalom nem enged „ki ha ő nem?” alapon. Legutóbb a hatalom a békésen tiltakozó szülőket már a karhatalom segítségével távolította el. A búcsiak és bátorkesziek nap mint nap példát mutatnak a többieknek erkölcsi helytállásból, emberi magatartásból. Az is örvendetes, hogy egyre többen csatlakoznak hozzájuk és nyújtanak nekik erkölcsi támogatást. A pedagógusszövetség június 12-ére tiltakozó nagygyűlést hirdetett, most először úgy, hogy senki számára sem erőlteti a tiltakozó akción való részvételt. Kétféle állásfoglalás lehetséges. Akik úgy érzik, hogy veszélyben van a magyar iskolahálózat, elmennek tiltakozni. Akik pedig úgy érzik, hogy nincs veszélyben, azok maradjanak otthon. Biztos, hogy itt már nemcsak az említett két iskola további sorsáról, jövőjéről van szó. A tét ennél sokkal nagyobb: a szlovákiai magyar iskolahálózat jövője. Mert az új oktatási törvény elfogadása a magyar iskolahálózat számára a vég kezdetét jelentené. Németh Géza, Alistál
