Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-27 / 21. szám
1998. május 27. Sport Jövőre huszonötödször lesz a Komárom-Komárno nemzetközi utcai futóverseny / Atsuhannak az országhatáron Futók a Duna-hídon, az államhatár közelében Batta György Ha egyszer nemcsak jelképesen, hanem valóban megszűnnek majd a államhatárok, abban érdemük lesz a sportembereknek is. Századunkban gyakran kapott szerepet a sportdiplomácia a politikai feszültségek feloldásakor, s így volt ez Magyarország és az egykori Csehszlovákia esetében is. Hetvennégyben Révkomárom- ban Daniel Korec testnevelő kezdte el mondogatni: - Gyerekek, csináljunk valamit, lépjük át útlevél nélkül a csehszlovák-magyar határt, pattanjunk kerékpárra, vagy fussunk át Révkomáromból Kiskomáromba! Az ötlet mindkét parton megtetszett: így indult útjára hetvenöt tavaszán a Komárom-Komárno nemzetközi utcai futóverseny. Először a közel száz indulóból hetvenkilencen fejezték be a viadalt, csak a férfiak versengtek. A győztes a Dukla Banská Bystrica atlétája, Peter Suchán lett (Persze, az atléták is bemutatják útlevelüket a határőröknek, de erre a verseny előtt kerül sor.) Ma, amikor a hajdan egységes város két része között kitűnő a kapcsolat - a két polgármester érdeméből is -, a nemzetközi utcai futóverseny negyedszázados jubileumára készül, miközben Szlovákia harmadik legrégibb országúti viadalává Ján Tuska egyszer sem hiányzott a rajtnál nőtte ki magát. Az ötletadó Korec tanár úr - sajnos - nincs már az élők sorában. Diákjaival együtt őt is betemette a lavina a Magas-Tátrában; Her- czeg Gyula, Kiskomárom akkori sportvezetője pedig autóbaleset áldozata lett. A hajdani szervezők és rendezők közül viszont mai is tevékenykedik Jóny István, aki jelenleg az egyik legpatinásabb magyarországi sportegyesület, a budapesti MTK ügyvezető elnöke (ifjan az ország nemzetközi hírű akadályfutója volt a 3000 méteres távon) és Bangha Dezső, az egykori révkomáromi sporttisztviselő, aki jelenleg már nyugdíjas, de a veterán úszók hazai és külföldi versenyeiről rendre hozza az érmeket, miközben serényen dolgozik az eddigi huszonnégy évfolyan dokumentumainak gyűjtésén és rendszerezésén. Mára alaposan kibővült a Komárom-Komárno nemzetközi futóverseny műsora. Nem a táv hossza változott meg - ez a férfiaknál megközelítőleg tíz kilométer -, hanem gyarapodtak a kategóriák. Nyolcvantól versenyezhetnek a nők is, akik megközelítőleg négy kilométert teljesítenek. (Azért használtam a „megközelítőleg” kifejezést, mert az utcai viadaloknál lehetetlen pontosan meghatározni a távot, lévén ez nem versenypálya.) Rajtolhatnak az ifik is mindkét kategóriában - ők a felnőttek számára előírt távolságot futják. Maga a küzdelem hol az egyik, hol a másik városban kezdődik. Révkomáromban, azaz nálunk a Sport utcai sport- csarnok, Kiskomáromban az ugyancsak Sport utcai termálfürdő elől rajtolnak az atléták, akiknek száma általában jócskán meghaladja a félezret. A verseny hangulata jó, bár - véleményem szerint - még jobb is lehetne, ha az út mentén álló közönség lelkesebben biztatná a küzdőket, hiszen erőt adhat a buzdítás. A terep sík, emelkedő az Erzsébet-hídra kapaszkodva nehezíti a futók helyzetét. Köztudott, hogy a Duna-híd közepén húzódik az országhatár. Aki elsőként lép át rajta, az az ógyallai Aranyfácán sörgyár különdíját kapja, feltéve persze, ha befejezi a versenyt. Az utóbbi évfolyamokat már én is láthattam, méghozzá nem is akármilyan pozícióból: Szabó Miklós versenyigazgató gépkocsijában ülhettem. Autónk az élen haladó futók előtt gördült, így hát nyomon követhettem, mikor dől el küzdelem. Szabó Miklós a magyar atlétika fényes korszakában, az ötvenes években nemzetközi hírű futó volt: ő verte meg Pozsonyban a legendás olimpiai bajnok Emil Zátopeket, ami akkoriban világszenzációt jelentett. Élvezet az ő kommentárját hallani - egy szempillantás alatt felméri ugyanis, tarthatják-e az élen a futók a kezdeti iramot, illetve mikor látszik biztosnak megszerzett előnyük. Két érdekessége is van a versenynek a jövő évi jubileumi, huszonötödik évforduló előtt, s mindkettő Komárommal kapcsolatos. Egyelőre nincs a viadalnak helyi győztese! Van viszont olyan résztvevője, aki mindegyik évfolyamot végigfutotta. A révkomáromi Ján Tuska már hetvenkét éves, de az idén áprilisban is ott volt a mezőnyben, bár könnyebb sérüléssel bajlódva. Ő a legkiválóbb hazai távfutók egyike: több mint száz maratonon indult, és Athénben Európa- bajnokságot nyert a veteránok között. A legeredményesebb nő, Alena Mocáriová eddig négy arany-, egy ezüst- és egy 1975: Suchán (B. Bystrica); 1976: Machálek (Skalica); 1977: Fancsali (Újpest); 1978: Sajkowski (Lengyelország); 1979: Kispál (Komló); 1980: Sopon (Szovjetunió), Ladányiné (Soroksár); 1981: Jörg (Dresden), Ladányiné; 1982: Jones (Anglia), Ladányiné; 1983: Tesácek (Csehszlovákia), Jankó (Ajka); 1984: Jones, Vastag (BVSC); 1985: Kadlót (Salgótarján), Szabó (BHSE); 1986: Vrábel (B. Bystrica), Sipka (IKARUS); 1987: Uvízl (Csehszlovákia), Bakos (Vasas); bronzérmet szerzett a huszonnégy évfolyam során. A férfiak között nincs ilyen eredményes atléta - Berkovics, Kadlót, Jones és Tesácek erejéből „csak” egy duplázásra futotta. A Komárom-Komárno verseny népszerű a hazai magyar távfutók körében is, akik rendszeresen megjelennek a rajtnál. 1988: Kadlót, Mocáriová (B. Bystrica); 1989: Tesácek, Mocáriová; 1990: Berkovics (Veszprém), Mocáriová; 1991: Berkovics, Mocáriová; 1992: Janovecz (Bóny), Javos (VIDEOTON); 1993: Vágó (MTK), Dóczi (Veszprém); 1994: Stefko (B. Bystrica), Staicu (Honvéd SE); 1995: Vanko (B. Bystrica), Pásztor (Debrecen); 1996: Molnár (BVSC), Pásztor; 1997: Dascal (Cluj), Kovács (Szombathely); 1998: Szemán (Veszprém), Staicu. Évente általában félezren állnak rajthoz Saláth Richárd felvételei Az eddigi győztesek Kuriózumkosár Rodman megjavult? Keveset hallani a mostani idényben Dennis Rodmanről, az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) leggyakrabban büntetett és legellentmondásosabb játékosáról. Nincsenek összetűzései a bírókkal, az ellenfél kosarasaival, a nézőkkel. Végre magába szállt volna a fenegyerek? Lehetséges, bár nem felejthető el, milyen nehezen született meg tavaly nyáron Rodman újabb szerződése, s abban az áll, hogy gond nélküli idény esetén hatmillió dollár üti a markát. Rodman tehát felhagyott a zsörtölődéssel, elkezdett edzeni és játszani, s az eredmény sem maradt el. A május tizenharmadikán 37. évét betöltött sztár Jordánnál és Pippennel együtt a Chicago legtapasztaltabb kosarasa. Háromszoros NBA-bajnok; nem kifinomult technikájával és kosárdobó csúcsaival tűnik ki, hanem a bajnokság egyik legjobb védőjátékosaként. Kétszáz centis magassága ellenére kiválóak a palánk alatti lepattanószerzései. Képes kizökkenteni ellenfelét a ritmusából, csapattársait a lehető legnagyobb játéksebességre hergelni, és a nézők szórakoztatásáról sem feledkezik meg. Rodman tizenkettedik évadja az NBA-ban a legsikeresebbek közé tartozik, s minden jel szerint immár hetedszer is ő lesz a bajnokság legtöbb lepattanót szerző játékosa. Graf kapaszkodna... Steffi Graf, az egykori világelső német teniszezőnő sérülésére hivatkozva lemondta a Roland Garroson való részvételt, és a június végén kezdődő wimbledoni bajnokságra készül: „A jobb bokám begyulladt, a térdszalagom sem bírja a teljes terhelést. A motiváció sohasem hiányzott, de már nem fogok sokáig játszani. Az utóbbi két évet azzal töltöttem, hogy visszaküzdjem magam a legjobbak közé. Még adok magamnak némi esélyt, de ha nem történik változás, akkor befejezem.” Graf huszonnyolc évesen a világranglista harmincharmadik helyére csúszott visz- sza. Korábban százhárom nemzetközi tornát nyert, köztük huszonegy Grand Slam- viadalt. Hétszer Wimbledon ban, ötször-ötször a francia és az amerikai, négyszer pedig az ausztrál bajnokságon győzött. Háromszázhetvenhét hétig, mindenkinél hosz- szabb ideig vezette a világ- ranglistát. A hét fotója, avagy egylábas társastánc a kosár alatt CTK-felvétel
