Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-27 / 21. szám
Politika 1998. május 27. 3 Hét nap a belpolitikában: május 14-20. Sovány vigaszok májusa Malinak István Talán ismerik ezt a régi viccet. Egy telefonáló kérdezi a Jereváni Rádiótól: - Egy társaságban azt mondták rám, hogy ribanc vagyok. Mit tegyek? A szerkesztő válasza: - Hölgyem, ne menjen oda, ahol ismerik! Hasonlóképpen alakultak a szlovák kormányfő és Kohl kancellár kapcsolatai, e témát pedig Kramplová külügyminiszter május 18-án kezdődött németországi látogatása tette ismét időszerűvé. Meciar az emlékezetes 94-es novemberi parlamenti éjszaka óta minden követ megmozgat (ott) annak érdekében, hogy találkozhasson Helmut Kohllal. A kancellár egyszer sem fogadta, hiába járt Meciar többször is Németországban, mert a tartományi vezetők fogadószobájánál tovább sosem jutott. Vagy két éve megpróbálta kész helyzet elé állítani Kohlt azzal, hogy tényként szivárogtatta ki: lesz szlovák-német csúcs. A kancellárt felbosszantotta, hogy egy törpeállam diktátorocskája megpróbálja őt a falhoz szorítani... Mellesleg a szlovák külügy még idén februárban is jelezte: a szlovák fél kész lenne egy ilyen találkozóra, de a német fülek nagyon süketek tudnak lenni! A Kohltól kapott diplomáciai pofonokat pedig a szlovák kormányfő - sajátos módon - külpolitikája nagyobb kudarcaként éli meg, mint az EU-ból és a NATO-ból való kimaradást, meg az összes nyugati figyelmeztetést. Az érem másik oldala, hogy aki az európai szervezetekbe akar tagolódni, és bírja Németország - akár tetszik, akár nem: a legerősebb európai hatalomról van szó - támogatáAz új választási törvény elfogadásával törvényesítették a diktatúrát. sát, az már benn is érezheti magát. Éppen ezért furcsa, hogy Szlovákiának már majd két éve nincs ott nagykövete, azóta, hogy Pavol Hamzíkot hazahívták külügyminiszternek. Nem is furcsa ez, inkább súlyos politikai hiba. Az erre a posztra kiszemelt Karol Cesnek volt gazdasági miniszter pedig május 14-én nem volt hajlandó átvenni Meciartól a megbízólevelét. így tett volna minden, kicsit is normális ember, aki tudja, hogy épp Bonnban kellene magyaráznia és védelmeznie a szlovák kormány szalonképtelen politikáját. Meciamak tehát nincs szerencséje a német vonatkozású ügyekkel, hiába küldte most oda Kramplovát, mert ezen még egy külpolitikához értő ember sem tudna változtatni. Lapzártakor történt az elmúlt napok két legfontosabb eseménye, amelyek hónapokra meghatározzák a belpolitikai történéseket. A parlament május 20-án este elfogadta a Meciar-féle választási törvényt, majd ezt követően került sor a kormányfő által ösz- szehívott második kerékasztalra. Ami a törvényt illeti: végleges tehát, hogy Szlovákia egyetlen választókerület lesz, hogy az 5 százalékos bejutási küszöb a koalícióban induló pártok számára is érvényes, hogy a magánkézben lévő médiumokban nem folytatható kampány. Mindez kísértetiesen hasonlít a pártállami módszerekhez. Csak egyetérthetünk Ján Langossal, aki a parlamenti vitában azt mondta erről a törvényről, hogy elfogadásával a kormánypárti honatyák a diktatúrát emelték törvényerőre. Arról nem is beszélve, hogy négy hónappal a választások előtt nem illik alapvetően megváltoztatni a játékszabályokat, ezért sovány vigasz, hogy legalább már ismerjük őket, s az ellenzéki pártok is tisztában lehetnek azzal, milyen lépéseket kell tenniük. Csak remélhetjük, hogy a magyar pártok is felismerik: létérdekü(n)kaz ízléstelen viták, a számháború mielőbbi lezárása, és végre azt fogják tenni, ami a kötelességük. Ki kell munkálni a közös programot, kampánystratégia és kampánystáb kell. Foglalkozni kellene már egy kissé a magyar választópolgárral is. Fölösleges lenne ismét részletezni a kormányfő második kerékasztala körüli hercehurcát. Csak azt bizonyította be, hogy Meciar nem akar a választásokig államfőt választani, s propagandaszempontból egyedül az ő malmára hajtotta a vizet, hiszen a tárgyalásokra kész, a megoldásokat kereső politikus szerepében tetszeleghet. A magyar pártoknak tett másodszori ígéretéről, amely szerint a nemzetiek oktatásitör- vény-módosítása a második olvasatban nem megy át, vagy a parlament napirendre sem tűzi, csak annyit: majd meglátjuk, mennyit teljesít belőle. Eddig sem a szavahihetőség jellemezte. ** . Ä *1. * *»i* ( Miközben a szlovák honatyákra a parlamenti választásokra vonatkozó törvény megvitatása várt - amelyet három tartózkodás mellett 78:62 arányban elfogadtak - , a Béke téren egy másik készülő törvény ellen tiltakoztak a polgármesterek. A kormány a helyhatósági választások játékszabályait is módosítani kívánja egy másik törvény- tervezettel. A tiltakozó nagygyűlés szónokai szerint elfogadásával lényeges jogköröket vennének el a helyi képviselőtestületektől, s ezeket a kormány meghosszabbított kezeként működő járási hivatalok vezetőire ruháznák át. A magyarlakta falvakat képviselő polgármesterek részvételükkel az ellen emelték fel a szavukat, hogy a tervezet emberi jogokat és alkotmányt sért, hiszen nemzetiségi alapon bonyolódnának a helyi választások a délvidéken. Somogyi Tibor felvétele Dömötör Ede felvételei Interjú A. Nagy Lászlóval, az MPP elnökével „Közülünk senki sem érezheti magát legyőzöttnek” P. Vonyik Erzsébet Rétestésztamódra elhúzódott a pártegyesülések körüli vita. Az egyesülésnek a múltat is fel kell oldania, hiszen a három párt nagyon messziről érkezett egymáshoz. Egy egyesült magyar pártot akarunk létrehozni, de mindegyikünk más-más indítékkal. Ketten azért, mert az új választójogi törvény erre kényszerít, a harmadiknak évek óta pártprogramja az egyesülés. A mostani tárgyalások ön szerint korrektebbek, mint négy éve. A kívülállónak viszont az az érzése, hogy viharosabbak. 1994-ben sokkal drámaibbak voltak. Az egyik pártelnök úgy vágta be az ajtót, hogy lehullott a vakolat. Most egyikünk sem állt fel a tárgyalóasztaltól, és nem is kiabálunk egymásra... ...viszont két pártelnök csaknem diktátori hajlamokkal vádolta egymást. Ez csupán a feszültség, az indulatok levezetése volt. 1994-ben is nagy volt a tét, ám most még többről van szó. Olyan egységes magyar párt létrehozása a tét, amilyen nem volt a háború után Szlovákiában. Ha ezt rosszul hajtjuk végre, nemcsak a magyar parlamenti képviselet hiúsul meg, hanem degradálódhat az egységes magyar politizálás eszméje is. Sokkal több és fontosabb kérdésben kell határoznunk, mint korábban. Ezért is nehezebbek a döntések. És amiatt is, hogy az utóbbi négy évben az Együttélésnek és az MKDM- nek megváltozott a súlya, a szerepek felcserélődtek. Az MKDM évek óta 4-5-6 százalékos bizalomnak örvend, az Együttélés csak 2-3 százalékosnak. A megváltozott szerepkört nehéz megszokni. Az MPP, mint korábban is, a közvetítő szerepet játszotta. A vitatompító szerepnél fontosabb a reális viszonyok bevezetése a szlovákiai magyar politikába. Mit értsünk ezen például a listafelállítás tekintetében? Három szempont van. Az MKDM lett a vezető erő, ennek tükröződnie kell a listákon. Másodsorban nem szabad a volt vezető erőt méltánytalan helyzetbe hozni. Erre kitűnő eszköznek tartom, hogy az új párt elnökét az Együttélés adja az első évre. Harmadsorban orvosolni kell a Magyar Koalíció méltánytalan magatartását az MPP-vel szemben. 1994-ben az MPP beilleszkedése az MK-ba 2,7 támogatási többletet hozott, azóta folyamatosan tíz százalék a támogatottság. Ám az MPP csak egy képviselői helyet kapott. A valóságot tükröző megegyezés kell. Mandátumban ez mit jelent? Ha 17-20 képviselőnk lesz, akkor 4 képviselői helyre gondolunk. Mondhatok egy negyedik elvet is: olyan egyezséget kell kötni, amelynek aláírásánál az Együttélés se érzi úgy, hogy vereséget szenvedett. Mindennek a hátterében a szlovákiai magyarság érdekeinek kell szem előtt lennie. E tekintetben nincsenek nézeteltérések. Nem tudom, miért vitatkozik ennyit a Koalíciós Tanács, hiszen a lényeges kérdések már eldőltek. Eldőlt, hogy a három párt létrehozza az egyesült pártot, hogy melyik lesz a befogadó párt. Ezt az MKDM eldöntötte, az MPP pedig hozzájárult. Utólag? Nem. A döntés előtt az MKDM mind a két pártot felkérte... ...a Koalíciós Tanács ülésén? Nem, az MKDM választmánya elfogadott egy határozatot, amit az Új Szó is nyilvánosságra hozott. Ébben felkérték a két pártot, hogy nyilatkozzanak, elfogadják-e átalakuló pártnak az MKDM-et. Az Együttélés nem válaszolt, mi igent mondtunk. Az új párt programja soha nem volt vitatott. Senkinek eszébe sem jutott, hogy felülvizsgálja a négy évvel ezelőtti koalíciós szerződésbe foglalt politikai programot. De fontos, hogy az új program milyen mechanizmussal valósul meg. Ez pedig az egyenlőség elvének a bevezetése az új pártban. Magyarán: az alapszabály nem engedi meg egy párt leszavazha- tóságát az egyik vagy a másik részéről. E lényeges kérdésekre a válasz megvan. Az másodlagos, hogy kinek hány képviselője lesz. Ha az előbb említett alapelveket elismerjük, akkor nem tudom, miért kell még kukacoskodni. Ki teszi ezt? Azok, akik e három alapelvet nem tudják elfogadni. Nem szabad visszaélnünk a szlovákiai magyarok türelmével. Sokkal fontosabb kérdésekkel kell foglalkoznunk, fel kell erősítenünk a szakmai felkészülést a kormányzati munkára. Nem az a dolgunk, hogy egymással civakodjunk, hanem hogy biztosítsuk a lehető leghatékonyabb képviseletünket. Milyen jövőt jósol az új pártnak? Korábban úgy nyilatkozott, hogy azért sem fog szétesni, mert a pártelnökök mással lesznek elfoglalva. Az kell, hogy jó szerződést kössünk. Ez alapvető feltétele annak, hogy jól működjön a párt. Kissinger amerikai exkülügy- miniszter is azt írta, a jó békekötés alapja, hogy minden fél úgy érezze, ha nem is nyert, nem is veszített. Ez pártjainkra is érvényes. Mert aki úgy érezné, hogy veszített, abban a kisördög mocorogni kezd, hogy változtasson. Právo Félremagyarázás Wolfgang Schüssel osztrák külügyminiszter és alkancellár úgy látja, Prága és Budapest „rosszul értelmezte” kollégája, Kari Schlögl április eleji kijelentését a vízumkényszer szükségességéről a román állampolgárok számára. „Kollégám szavait rosszul értelmezték. Aránylag egyszerű kijelentést tett, miszerint a Cseh Köztársaságnak és Magyarországnak kötelessége lesz összhangba hozni vízumpolitikáját az Európai Unióval. Ezt felkapták a magyar médiák, amelyeknek a választások előtt szükségük volt valamiféle szenzációra. Egyébként a románok nyugodtak maradtak” - nyilatkozta Schüssel a prágai baloldali Právóban közölt inteijú- ban. Leszögezte: „Megértem azt az összefüggést is, hogy éppen akkor kezdődtek meg a tárgyalások arról, milyen feltételek mellett csatlakozhat országuk az EU-hoz. Európai partnereinkkel nemcsak a vízumrendszer megszigorításáról - Románia iránt is - fogunk tárgyalni, de arról is, hogyan enyhítsük azt, ha valamelyik ország megfelelő erőfeszítéseket tett az államhatárai őrzésére.” Kommerszant Daily Lebegy a favorit Alekszandr Lebegy volt tábornok a krasznojarszki kormányzóválasztáson aratott győzelmével az orosz elnökválasztások egyik fa- voritjává lépett elő - vélte a Kommerszant Daily gazdasági napilap. Egész Oroszország kormányzójaként mutatja be olvasóinak Lebegyet, hangsúlyozva, hogy a tábornok elsöprő krasznojarszki győzelmével már meg is kezdte választási kampányát a 2000-ben esedékes elnökválasztásokra. Emlékeztet arra, hogy Lebegy a krasznojarszki terület választópolgáraitól most több mint háromszor annyi voksot kapott, mint az 1996-os elnökválasztások idején, amikor Jelcin és a kommunista Zjuganov mögött a harmadik helyen végzett.
