Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-27 / 21. szám
4 1998. május 27. Háttér India negyedszázad után öt föld alatti atomkísérletet hajtott végre Atomrivalizálás Kenyeret akarunk, nem bombát, állítják a tiltakozó pakisztániak CTK/AP-felvétel P. Vonyik Erzsébet _________ Al ighanem az amerikai titkos- szolgálat egyik legnagyobb baklövéseként kerül be a krónikákba, hogy a CIA a CNN hírtelevízióból értesült a május derekán végrehajtott első indiai atomrobbantásról. Hírek szerint az amerikai törvényhozókat nemcsak az indiai lépés háborította fel, hanem még ennél jobban is az, hogy a titkosszolgálatnak fogalma sem volt arról, mire készülnek a pokharani nukleáris telepen. Az amerikai műholdak rendszeres megfigyelés alatt tartják a Radzsasztán sivatagot, az űrbéli felvételek elemzői mégsem gyanítottak semmit. A bűnös mulasztás okait máris vizsgálja a CIA igazgatója. Mi is történt valójában? Május 11-én - mintegy negyedszázados szünet után - India újabb három kísérleti atomrobbantást hajtott végre, majd két nappal később még két továbbit. Hivatalos indoklás szerint a robbantások célja az volt, hogy adatokat gyűjtsenek a számító- gépes szimuláció fejlesztéséhez. Új-Delhi ugyanakkor meglengette az olajágat is, mondván, hogy az atomcsendegyez- mény bizonyos előírásait be fogja tartani, jóllehet a mai napig Pakisztánhoz hasonlóan nem csatlakozott a szerződéshez. Vadzspaji kormányfő szerint „amit tettünk, csak saját nemzetünk biztonsága érdekében történt, nem pedig mások veszélyeztetését, vagy a félelemkeltést szolgálta”. A föld alatti nukleáris robbantások nemcsak a szeizmográfokon éreztették hatásukat, hanem a környező és távolabbi országok politikusainak és közvéleményének a kedélyeit is felborzolták. India közvetlen szomszédja és riválisa, Pakisztán nem habozott a válasszal és tüstént közölte: kész felvenni a kesztyűt, és jogot formál bizonyos intézkedések megtételére. Pakisztánról az utóbbi időben az a hír járta, hogy csaknem kész a saját atombombája. Az indiai robbantás hírére ezt meg is erősítette Abdul Khader Khan atomtudós, aki szerint Pakisztán akár napok alatt összeszerelheti saját atomfegyverét, s ő csak utasításra vár, mikor robbanjon a szerkezet. „Olyanok vagyunk, mint a szakács, aki csak rendelésre vár” - nyilatkozta a pakisztáni atombomba atyja. Az indiai lépést odahaza, az indiai nacionalisták körében lelkesen éljenezték: a kormányfői rezidencia mellett ünnepelték a kormánypárt hívei, hogy India, dacolva a világ rosszallásával, végrehajtotta az atomtesztek második sorozatát. Jelentések szerint virágszirmokat szórtak a házából kijövő miniszterelnökre és csillagszórókat gyújtottak. Közben pedig Kína - Pakisztán szövetségese - aggodalmának adott hangot, Japán megdöbbenését juttatta kifejezésre, Jelcin elnök szerint Moszkva csalódott egyik fő szövetségesében, Franciaország a kísérletek leállítására biztatta Indiát, az amerikai elnök pedig mélységes felháborodásról beszélt, és szigorú büntetőintézkedésekre próbálta rávenni az épp Birminghamban tanácskozó hét legfejlettebb nyugati országot, valamint a meghívottként jelen lévő Borisz Jelcint. Ám az India ellen tüstént szigorú szankciókat elrendelő Clintonnak nem sikerült erőteljes és egységes fellépésre rávennie a nyolcakat. Ez főleg Párizs és Moszkva ellenállásán bukott el, sőt, még az amerikai politikai lépéseket a többi európai hatalomnál hagyományosan nagyobb rokonszenwel figyelő Nagy-Britannia sem mutatkozott lelkesnek e kérdésben. így a tanácskozás zárónyilatkozata ugyan elítélte Indiát, de lagymatagon hangzik a címére szóló legerősebb félmondat is: az indiai atomkísérletek hatással voltak India és a nyolcak kapcsolataira. Clinton a BBC- nek azt nyilatkozta, hogy egy országot nem az tesz naggyá, hogy nukleáris fegyverei vannak, majd ingerülten szólt arról, hogy az indiai atomkíséretek aláássák a más országok atomfegyvereinek leszerelésére irányuló igyekezeteket. Az amerikai elnök elsősorban a START-2 szerződés sorsára gondolt, amelynek ratifikálását az orosz kommunisták mindeddig sikeresen akadályozták a dumában. Jelcin birminghami jelenlétét kihasználva Clinton erről is tárgyalt vele, s a Kreml ura megígérte, mindent megtesz a START-2 mielőbbi törvényhozásbeli szentesítéséért. Clinton már korábban is kapott ilyen ígéreteket, de most szerinte azért biztatóbb a helyzet, mert Jelcin állítása szerint „valódi munka folyik a dumában a ratifikáció érdekében”, s emellett Jelcin kezébe erős érveket adnak az Indiában történtek is. Clinton szóvivője pedig megerősítette, az elnök csak akkor utazik el júliusra tervezett moszkvai útjára, ha addig a duma áldását adja az atomfegyver-csökkentési szerződésre. „START nélkül nem startol a látogatás” - mondta a szóvivő. Az ígéret azonban ezúttal is csak ígéret maradt, hiszen lapzártakor jött a hír, hogy a duma szeptemberre halasztotta a döntést. Miközben Clinton az indiai robbantások ürügyén fel akarja gyorsítani az orosz, illetve az amerikai atomeszközök megsemmisítését előirányzó szerződés orosz elfogadását, Dél- Ázsiában fokozódik a feszültség. Hiszen Pakisztán bármely pillanatban kész követni az indiai példát csak azért, hogy Új- Delhihez hasonlóan demonstrálja nukleáris erejét. Mert India esetében a nukleáris izmok bemutatásáról volt szó, jóllehet a többmilliárd rúpiát felemésztő atomprogramok helyett sokkal inkább kellene a pénz az éhínség, a csecsemőhalandóság, a fertőző járványok és a nyomorból fakadó egyéb áldatlan jelenségek felszámolására. A hinduista nacionalisták által vezetett kormány azonban így próbálta az örök riválisnak számító Pakisztán és a mindig is gyanakvással figyelt Kína tudomására hozni: regionális atomhatalomhoz van szerencséjük, amelytől illik tartaniuk. Az atomrobbantások azonban ahelyett, hogy Indiát elismert világhatalommá tennék, épp az ellenkező hatást érik el: a világ második legnépesebb állama nem tud megfelelni az általa hőn óhajtott szerepnek. Megfigyelők szerint India a mostani atomrobbantásokkal elsősorban Kínának és Pakisztánnak kívánt üzenni. De a Fehér Háznak is, hiszen India igazságtalannak tartja, hogy az USA Kínát minden gond nélkül bevette az atomklubba, míg India nukleáris ambícióit lefékezte. Tény, hogy az öt hivatalos atomnagyhatalom - az USA, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország - eddig nem sokat tett saját atomfegyvereinek megsemmisítése érdekében. Meddig tarthatjuk meg saját atomarzenáljainkat, miközben másokat megfosztunk attól a lehetőségtől, hogy szintén hozzájussanak atomeszközökhöz? - tette fel a kérdést egy angol biztonságpolitikai szakértő. Ugyanő az indiai atomrobbantások kapcsán hozzáfűzte: az új-delhi nacionalista vezetésben az erőfitogtatás vágya győzött a felelősségérzet és a józan ész felett. Szankciók India ellen Az USA már a robbantás napján szankciókat vezetett be egy 1994-es törvény alapján. Eszerint nem folyósít gazdasági segélyeket Indiának, és megakadályozza, hogy nemzetközi hitelfolyósító intézetek pénzt helyezzenek ki Indiába. Élelmiszerre fordítható hitelek kivételével amerikai bankok sem hitelezhetnek. Franciaország, amely két éve ugyancsak nukleáris tesztek miatt került bírálatok össztüzébe, helytelenítette az indiai atomrobbantásokat, de ellenezte a szankciókat. Németország lemondta a fejlesztési segélyek folyósításáról folytatott tárgyalásokat Indiával, amelyeknek a tétje 169,2 millió dollár. Dánia nem fogja végrehajtani az Indiának folyósított segélyek tervezett emelését. A jelenlegi 28 millió dolláros segélyt 2 002-ig évente 44,4 millióval akarták emelni. Kína meglepődött, hogy szomszédja atomrobbantást hajtott végre, de a külügyi szóvivő azonnal nem kommentálta a hírt. Pakisztán, amelyet ugyancsak képesnek tartanak atombomba gyártására, közölte, hogy válaszintézkedéseket hoz az ősellenségnek számító India lépésére. Japán bejelentette, hogy befagyasztja az Indiának szánt segélyek egy részét, de a lépés sokak szerint csak jelképes. Svédország leállította az Indiának szánt segélyek folyósítását. A tavaly indított program keretében India három év alatt 118 millió dollárt kapott volna. Kísérleti atomrobbantások 1945 és 1996 között Légköri Föld alatti Összesen A robbantások száma Egyesült Államok 141,0 38,0 179,0 1032 Szovjetunió 247,0 38.0 285,0 715 Nagy-Britannia 8,0 0,9 8,9 45 Franciaország 10.0 4,0 14,0 210 Kína 21,9 1.5 23,4 44 Összesen 427,9 82,4 510,3 2046 Az első három oszlopban szereplő számok a tesztek során használt robbanóanyag erejét jelzik, megatonnákban. (1 megatonna 1 millió tonna hagyományos robbanóanyag, a TNT robbanóanyag erejével egyenlő). Forrás: International Herald Tribune Az erőfitogtatás vágya győzött a józan ész felett. Az Indiával szomszédos Pakisztán is bármikor robbanthat. A robbantás visszhangjai Politikusok reagálása Bili Clinton: Az indiai atomrobbantás idején épp Pots- damban tartózkodó amerikai elnök az indiai vezetés szörnyű hibájának nevezte a kísérleteket és egyúttal közölte, hogy megtorlásként súlyos gazdasági büntetőintézkedéseket rendelt el India ellen. Az amerikai elnök szerint az indiai atomkísérletek teljesen indokolatlanok, értelmetlenek, és nagymértékben növelik a feszültséget a számos válságtól súlyos térségben. India nagyon fontos ország, de értelmetlen dolog, hogy egy állam a 21. század küszöbén a 20. század meghaladott eszközeivel kívánja bizonyítani jelentőségét. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy az indiai kormány biztonsági okokra hivatkozzon. Reményét fejezte ki, hogy Pakisztán nem szánja el magát hasonló lépésre. Tony Blair: Nagy-Britannia elvárja, hogy Új-Delhi kötelezze el magát a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása mellett, és kezdjen azonnali tárgyalásokat az atomkísérleteket tiltó általános egyezmény aláírásáról. Indiai mindeddig nem írta alá a nemzetközi szerződést, éppen arra hivatkozva, hogy nem számít nukleáris hata- Jelcin megígérte Clintonnak, hogy a duma ratifikálja a START-2-t. lomnak. Ám az orosz honatyák másként döntöttek. CTK/AP-felvétel Bővülő atomklub? India valószínűleg beindította a nukleáris kísérletek láncolatát, és nemcsak Ázsiában. A világ évtizedeken keresztül a demokratikus Nyugat és a totalitárius Kelet közötti versengés legnagyobb veszélyének a nukleáris háború kirobbanását tartotta. A berlini fal leomlásával úgy tűnt, hogy ez mindörökre a múlté. Sajnos, ez tévedés volt. Ma sokkal egyszerűbb hozzájutni a hasadóanyagokhoz, mint korábban. India is egy atomreaktor melléktermékeként szerezte meg az atombomba előállításához szükséges plutóniumot. Ez azt jelenti, hogy ha a Nyugat segít atomreaktort építeni Iránban vagy Észak-Koreában, nincs biztosíték arra, hogy ezek az országok nem állítanak elő atombombát. Ha ezek nem jelentenének fenyegetést mások számára, akkor nem lenne baj. De az, hogy ez a fegyver India, Pakisztán, Észak-Korea vagy Irán kezében is ott lesz, borzalommal tölthet el mindenkit. És az sem kizárt, hogy az atomfegyver terroristák kezébe kerül. Az atomfegyverrel mint elrettentő eszközzel nagyon óvatosan kell bánni. Nem tudni, képes lesz-e erre az önmegtartóztatásra India, s holnap esetleg Pakisztán. Ha igen, akkor csak az atomklub bővül. Ha nem, akkor a világ ismét olyan veszélyhelyzet előtt áll, amelynek végkifejlete tragikus lehet. Mladá Fronta Dnes
