Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-27 / 21. szám
2 1998. május 27. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Lelkiismeretük szerint Fekete Marian „Az iskolák oktatási nyelve a Szlovák Köztársaság államnyelve”, szól a Szlovák Nemzeti Párt képviselői által előterjesztett törvénytervezet első mondata. Ezek után logikus, hogy szlovák a vizsgáztatás nyelve is, illetve hogy a szlovák nyelven és irodalmon kívül kötelezően szlovákul kell oktatni a történelmet, a „földrajzot vagy geográfiát”. Az ilyen törvénytervezetben az sem meglepő, hogy csak a kisebbségi iskolák felszámolására törekvő oktatásügyi minisztérium ajánlásával teszi lehetővé olyan tankönyvek használatát, amelyek alkalmazását nem adták közvetlen utasításba. Meciar az általa összehívott kerékasztalnál alkotmány- sértőnek minősítette Ján Slotáék törvénytervezetét. Két nappal később a Magyar Koalíció képviselői meglepődve tapasztalhatták, hogy a parlament első olvasatban, a Meciar-hű parlamenti képviselők szavazataival is jóváhagyta, és további megvitatásra bocsátotta a tervezetet a parlamentben. A magyar képviselők tiltakoztak Meciarnál, segítséget kértek Horntól. Eszméletlen állapot, hiszen jóformán minden szlovákiai magyar emlékezhet arra, hogyan nevezte Horn Gyula szavahihető, megbízható partnernek Vladimír Meciart. „Két választás közt” a Hom-kor- mány sürgősen reagált: Kovács külügyminiszter gyorsan üzent egyet Pozsonyba. A szeptemberi parlamenti választások előtt álló me- ciarista külügyminisztérium pedig visszaüzent: az oktatásügyi törvénymódosítás a parlament hatáskörébe tartozik, amelynek a képviselői a lelkiismeretük szerint szavaznak. A meciarista képviselők többségének soviniszta „lelkiismeretével” kapcsolatban az elmúlt négy év tapasztalata alapján nem lehetnek kételyeink. Joggal kételkedhetünk viszont abban, hogy ezeknek az embereknek egyáltalán van még lelkiismeretük. Az alkotmány által emlegetett lelkiismeretet nyugodtan helyettesítheti néhány Meciarnak adott kötelezvény, amelyek alighanem jobban érvényesíthetőek, mint a középkorban az ördöggel kötött szerződések. Vendégjegyzet Tiborc panasza - mai olvasatban Bodnár Gyula ___________ „Ő csorda számra tartja gyü- levész szolgáit! éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna; sok meránit, olykor azt hinné az ember, hogy tán akasztani viszik, úgy körül van véve a léhűtőktől; s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ő táncmulatságokat ád szüntelen, úgy mintha mindég vagy lakodalma, vagy keresztelője volna: és nekünk szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az utcán élőnkbe bukkanik, mivelhogy a tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak, - tegnap egy kesely, ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk feleség- s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk. Ők játszanak, zabáinak szüntelen, úgy, mintha min- denik tagocska bennök egy- egy gyomorral volna áldva; nékünk kéményeinkről elpusztúlnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni sem szabad; S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény hímlős gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek; és aki száz, meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített... Te szánsz, Nagyúr? oh a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe tele van...” (Katona József: Bánk bán, 1814-1819, részlet) A szerző újságíró, a nagymegyeri STUDIO PLUS TV szerkesztője Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Egy lábfürdő az önök pezsgőjében: háromezer korona. Nem csoda, ha nagy az elégedetlenség az alacsony életszínvonal miatt! Rajz: MS-Rencín Haza a magasban - olykor a mélyben... Ha nem itt, hol szeretne élni? Kövesdi Károly_____________ Sokszor, sokak által hallható a sóhaj-óhaj: rosszkor, rossz helyen születtem, szeretnék más korban, vagy máshol élni. Más vélemények szerint sosem voltak igazán jó korok és helyszínek. Persze, álmodozni jó, álmodozni kell, kiszakadni napjaink valóságából. Különösen, ha a társadalom egyre nagyobb rétege él egyre nehezebben, ha a kisebbségi lét szorongatottságában kell © Csak itt tudnék élni o Rossz helyen születtem helytállni, óhatatlanul fölerősödik az emberben a menekülésvágy. Evidens, hogy a mai Szlovákiánál elképzelhetőek boldogabb helyei is a világnak. Lapunk egyik korábbi számában Kelet-Szlovákiában élő embereknek tettük fel a kérdést, ezúttal Nyugat-Szlovákiában élő értelmiségiek körében kerestük a választ: hol szeretnének élni, ha nem itt születtek volna, a világnak ezen a darabkáján? Kulcsár Ferenc költő, Dunaszerdahely: a a Már vagy húsz éve ^ megfogalmaztam, hogy az én hazám az anyanyelvben van. Ami ebből következik, minden csak ráadás. Ha a nyelv az ember tulajdona, ebből az következik, hogy ez a tény megszüntet minden jelenvalóságot. Hogyan is írta Illyés Gyula? „Áll az én hazám már / védőbben minden magasságnál.” De idézhetném akár Capekot is, aki szerint egy nemzetet a nyelv különböztet meg más nemzetektől. Vagy visszatérve Illyéshez: „ha nem is vagy sehol, a kultúrában otthon vagy.” A nyelv anyaméhében. Ebből eredően azt hiszem világos, hogy nemigen foglalkoztat a kérdés, hol szeretnék élni. Ott, ahol. Talán a derűben, talán az örökkévalóságban. Kiss Péntek József rendező, Komárom: a Természetes, hogy az em- ^ bér fantáziájában olykor megfordul, hogy érdekes lett volna talán más helyen, más korban élni (a múltban például, de az is lehet, hogy a jövőben). Én nem lázadozom az idő ellen, érdekesnek tartom ezt a kort, amelyben élek. Otthon érzem magam benne, csak a hely- lyel vagyok elégedetlen. Van egy vissza-visszatérő álmom: egy New York-i utca, pontosabban egy utcasarok, ahol gyakran látom magam befordulni. Vörös, csupasz téglaépület ez a sarokház, s csak annyit tudok róla, hogy létezik, és hogy New York-ban van. Szeretem a nyüzsgést, a nagyvárost. Pedig Komáromhoz borzasztóan kötődöm, ha sokáig nem vagyok itthon, nagyon hiányzik. Huszár László Csemadok-elnök, Dunaszerdahely: a Ha újból születnék, újra ^ ide szeretnék születni. Elsősorban azért, mert ez a feltevés, óhaj eddigi életem tapasztalataira épül. Mert az ugye, természetes, hogy itt született az édesapám, édesanyám. De ezen túl, ugyanezekkel a kihívásokkal szeretnék találkozni, ugyanezekkel szeretnék megbirkózni, amelyekkel mostani életem során találtam szembe magam. Szigeti László, könyvkiadó-igazgató, Dunaszerdahely: O á Mozgó típus vagyok, ^ annak ellenére, hogy hűséges. Ragaszkodnék a Csallóközhöz, vagy a Csallóközhöz hasonló tájhoz. Vagy egy város lenne az? Lehetne mondjuk Prága, New York vagy akár Párizs is. De onnan bizonyos időközönként mindig haza kéne szöknöm, ahol abszolút biztonságban érzem magam, ahol egy olyan látszatvalóságot képzelek el magam köré, amelyben otthon érezhetem magam. Érzelmileg ugyanis konzervatív vagyok. Néha valóban úgy érzi az ember, hogy el kellene menni innen. De hát miért kellene elmenni? Olvasói levél Egyetlen nap élményei Fürdői gyógykezelésen vettem részt a Magas-Tátra egyik szanatóriumában, ahol orvosi kivizsgálásra kellett mennem. Az orvosi rendelő előtti folyosón az Új Szót kezdtem tanulmányozni. Olvasás közben arra lettem figyelmes, hogy egy szemközti úr sűrű fejcsóválá- sok közepette figyeli ténykedésemet. Kisvártatva két idős néni magyar nyelvű társalgásából megtudtam, hogy' haza kell utazniuk, s mivel menetrendjük nincs, az utazást illetően problémáik adódtak. Azonnal felajánlottam segítségemet, amit hálásan elfogadtak és megköszöntek. Alig fejeztük be a beszélgetést, a gyanakvó tekintetű úr hirtelen mellettünk termett, s „Na Slovensku po slovensky!” jelszóval nem éppen udvariasan rendreutasított. Nyugalmat erőltetve magamra megkérdeztem, vajon az angol, német, francia, avagy orosz stb. nyelven társalgó fürdővendégeket is kioktatná-e, mire határozott igennel válaszolt. Kifejtette, hogy Szlovákia szuverén állam, s mint ilyen, joggal elvárja, hogy területén szlovákul beszéljenek, aki pedig nem tudna, sürgősen tanuljon meg. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a nacionalizmus által elvetett magvak jó földbe kerültek, s bő termést hoztak. Délután lesétáltam a pályaudvarra. Az útmenti sátrak előtt megszemléltem a fafaragások, szőttesek, cserépedények, kerámiák stb. sokaságát, miközben arra lettem figyelmes, hogy az egyik árus magyarul válaszol vevője kérdéseire. Kiderült, hogy az egyik Bártfa melletti falucskában lakik, s mivel már nyugdíjas, nyaranta fel szokott jönni a Magas-Tát- rába, ahol fafaragványait értékesíti. Közben hol az egyik, hol a másik árus-szomszédját segítette ki magyar nyelvtudásával. Elmondta, hogy az itteni „üzleti élet” sikerének egyik feltétele a magyar nyelvtudás, mivel a legtöbb vásárló-turista Magyarországról vagy Dél- Szlovákiából érkezik. Szótárak és nyelvtankönyvek segítségével sajátította el az „üzleti” magyar nyelvet, s igazán nem sajnálja az ezzel járó fáradságot, mert az jócskán megtérült. Elbúcsúzva ismerősömtől, valami kimondhatatlanul jóleső érzés járta át egész lényemet, ami bőven kárpótolt a délelőtt folyamán elszenvedett megaláztatásért. Kohán István Kassa
