Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-27 / 21. szám
1998. május 27. » 31. évfolyam Vasárnap r*1 JaJAL-i1;® ■ Szlovákiai magyar családi magazin Sport Kijózanító pofont kapott. Miért vált szét az Orosz-Páles sikerpáros? 15 Riport A bodrogközi embernek gyakorlatilag nincs beleszólása a saját életébe. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. május 30-tól június 5-ig Jegyzet arról, hogyan fárasztanak ki bennünket A hátuk közepe Kövesdi Károly_____________ Mármint a kormánykoalíció tagjaié. Ahogy inainak a folyosón, a parlamenti és politikai labirintus korcs minótauruszai- ként, leütött fejjel, konok hallgatással. Mint a hörcsögök, ha sarokba szorítják őket. Zavartan szaporázva a lépést, kulcs után matatva, ajtó mögé ugorva, morogva valami értelmetlen halandzsaszöveget az orruk alatt. Hátat fordítva kamerának, mikrofonnak, országnak, társadalomnak. Jóízlésnek. Egy ideje már nem is azt figyelem, milyen törvényeket hoznak, miket tárgyalnak gyorsítva, kin milyen módon és miért akarnak bosszút állni. Választási törvény? Oktatási törvény? Önkormányzati törvény? Alkotmányellenes? Jogtalan? Bizarr? Felháborító? Hisz úgyis az van, amit akarnak. És közben szívósan és kitartóan nyomják a sódert az ő csarnokukban, az ő televíziójukban, az ő parlamentjükben. Ahová azt engednek be, akit akarnak, arról tárgyalnak, amiről akarnak. Ha úgy akarják, hát egyszerűen nem akarnak. Még kormányülést sem tartani. Mert már szentséges ülepükkel sem tisztelik meg legalább azt a réteget, amely megválasztotta őket, hogy helyet foglaljanak az alájuk tolt székeken. S hogy a székekből felemelkedve leereszkedjenek a polgárhoz, akinek az adóiból élnek, akinekjóvoltából jutottak komáik, sógoraik, nagybátyjaik, vejeik és nénjeik révén mesés vagyonokhoz. Olykor elmélázok, egyáltalán komolyan veszik-e magukat? Komolyan hiszik-e, hogy elhitethetik, nem színház az, amit látunk. Tudatosítják-e, hogyan festenek a nagy rohanásban, hallgatásban, sóderolásban, parlamenti cirkuszokban, az önmaguknak írt, önmagukra Pontosan úgy működik ez az ördögi gépezet, mint nyolcvankilenc előtt. osztott, önmaguk rendezte és önmaguk játszotta szerepekben? Vagy már ez sem érdekli őket? Akinek sok a takargatnivalója, nem áll le beszélgetni. Csak só- derolni, hogy elterelje a figyelmet a kérdésekről, mert a kérdések kényelmetlenek. Azokra válaszolni kellene. Félre hát a kérdésekkel. Csak előre gyártott válaszok vannak, gondosan megválasztott szócsöveknek, akiknek már a vérükben van a kérdések válaszhoz igazítása. Pontosan úgy működik ez a gépezet, mint nyolcvankilenc előtt. Bizisten, kezdek igazat adni Kocnárnak, aki hülyét csinál a díszes társaságból. Méltóan a hely szelleméhez. Vagy komolyan kellett volna vennem Ferenc barátom jóslatait, aki több mint egy éve mondta el vízióit Szlovákia jövőjéről? Ültünk a tornácán (vagy valahol másutt?), söröztünk (vagy tejet ittunk?), amikor se szó, se beszéd, kibökte: Binder lesz Szlovákia elnöke. Honnan a fenéből tudhattam volna, hogy Somor- ján él egy Nostradamus? Azóta félek felhívni, nehogy újra kitaláljon valami őrültséget. Inkább nézem a hátakat, amelyeknek a közepére mászhatunk kínunkban, hallgatom a halandzsát, ami nem szól semmiről, nézem a hallgatást, amely beszédesen takargatja a kérdéseket, lecsavarom a hangot a tévén, kikapcsolom a rádiót, becsukom az újságot, s várom az őszt, a telefont, hogy felhív Ferenc, és beköpi legújabb jóslatát: Vé Em-et császárrá koronázzák, a magyar iskolák föld- rajztanárait pedig egy stadionba terelik, hogy megtanítsák őket kínaiul. De juszt se hagyom magam: Ferikém, válaszolom, azt egy másik darabban, egy más korban játsszák... Vezércikk Kampánytrükkök, vokscselek Miklósi Péter Bevallom, tudatosan úgy sunyiztam, hogy az e héten megjelenő lapban ne csupán helyet gründoljak magamnak, hanem csak az utolsó pillanatban kelljen leadni cikkemet. Azért taktikáztam így, mert kinek ne hízelegne, hogy a neve becses sajtódokumentumban ékeskedik, hiszen e hasábokon először tétetik közhírré: a képviselőház szavazómasinériájaként hengerlő koalíciós többség 1998. május 20-án este (tehát pár órácskával az aktuális lapzárta előtt) harmadik olvasatban is elfogadta az új választójogi törvényt. Ez pedig azt jelenti, hogy az önelrablásairól, ön-gyilkosságairól meg önamnesztiáiról elhíresült Szlovákiában ezzel a demokrácia is szépecskén fenéken rúgta saját magát. Persze, önmagára vessen, akit meglepetésként ért a dolgok ilyen alakulása, hiszen azt még a vaknak is látnia, a süketnek is hallania kell, hogy a kormánypár- tiakjócskán előrehozták. Mármint a kampányt, amely úton- útfélen durván betolakodik hétköznapjainkba. Mert kormányzati szemszögből például az új választójogi törvény körül kialakult kötélhúzás is épp ezt a célt szolgálta, különben kinek lett volna kedve kereken egy esztendeig erről vi- tázgatni... Ráadásul anélkül, hogy a kabinet csak egyetlen bötűt is letett volna e törvény- tervezet szövegéből a parlament asztalára! De szolgálhatok gyakorlatiasabb példákkal is: május elsején HZDS- pólókban HZDS-lufikkal futkosó óvodásoknak rendeztek kötelezően ajánlott sportmajálist Garamszentkereszten; május 18-án pedig két szlovák hegymászó a Mount Everest csúcsára is kitűzte a HZDS- lobogót - megfeledkezvén arról, hogy az efféle daliás trükkökre volt már precedens a történelemben: a Führer horogkeresztes zászlaját is kitűzték arra jártukban a nácik a Nagy-Kaukázus legmagasabb pontjára, az Elbruszra!... Hogy miért szükséges a HZDS zászlaját a világ legtetejére is felcipelni? Nos, azért, hogy mi idelenn, szlovákok és nem szlovákok, csakámuljunk-bá- muljunk a csodálattól, mint Grísa a körmoziban, miközben a ripsz-ropsz ránk erőszakolt új választási törvény intellektuális formában előkészíti az egypárti diktatúra talaját. Mert Meciar és csapata ha csellel meg faulttal is, de tűzön-vízen át hatalmon kíván maradni. E kompániának ugyanis csak így van esélye arra, hogy eltussolja: a kormány beleegyezésével egyes csoportok művészi tökéllyel fordították saját javukra a közvagyont. Nem pisztollyal (bár ha a maffiák legfelsőbb körökig nyúló csápjaira gondolok...), nem idegen csapatokkal (ámbár ha az ukrán galerik garázdaságai jutnak eszembe...), hanem főként hatalmi fifikával. Feltéve, ha az osztozz és uralkodj elve a fifika tárgykörébe iktatható. Helyzetünk megizgalmaso- dásának lényege ugyanis, hogy a most tetőző kampánytrükkök meg vokscselek távolról sem új keletűek, hanem már 1994 novembere, tehát a hosszú kések parlamenti éjszakája óta prolongáltattak napjainkig, miközben a hatalom porcelánboltjában az elefánt takarít. És hogy mindeközben ne halljék oly hangosan a cseréptörés, a kormánypártok udvari pártközlönyének számító napilap azóta számtalanszor leírta: kezdetben valóban úgy tűnt, hogy tényleg mindenkinek ínyére van és mindenkit meg is illet a korlátozatlan nyilvánosság, a nézetek kaval- kádja, a vélemények sokfélesége, az esélyegyenlőség; ám az izgága ellenzék és a fránya szlovákiai magyarság ármánykodása láttán a bölcs hatalom úgy tartja, hogy elvben szép dolog a szólás, az esélyegyenlőség, de van, akiket ez még jobban megillet. E tétel mára odáig cizellálódott, hogy itt az új választójogi törvény, amely minimalizálja a „partvisváltást”, annál inkább biztosítja viszont a hatalomátmentés esélyét. E célból már az atyaúristen előszobájában: a Mount Everesten is ott leng a HZDS zászlaja. Az eiefántológia nyelvén szólva: kanfasztikus ötlet! Kompozíció - Nappal Dömötör Ede felvétele
