Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-20 / 20. szám
b 1998. május 20. Villanófényben Pecze Károly, a Mars Szuperliga hajrájában gyógykezelésen tartózkodó neves labdarúgóedző Aki a kassaiak tortáját készítette... „A nagyszombati közönség megnyilvánulása számomra belső elégtétel, kellemes érzés.” J. Mészáros Károly Pöstyén fürdőligetében is lépten-nyomon felismerik. Hiába ülünk le a legeldugottabb padra, ott sem kerülik el a kíváncsi tekintetek. Pecze Károly ugyanis nálunk rendkívül népszerű, megbecsült és elismert futballedző, s furcsa módon amikor a hajrájához érkezett a Mars Szuperliga, vele nem a pálya közelében, hanem a híres fürdőváros parkjában találkoztam. Mert ott tölti hétköznapjait. Háromhetes gyógykezelésen tartózkodik Pöstyénben. Csak nem valamilyen szakmai ártalom nyomait akarja eltüntettetni? Egészségi gondjaim eddig mindig háttérbe szorultak, mondhatnám, felhalmozódtak, de most szerencsére találtam időt a gyógykezelésre. Még nagyszombati edzősködésem során két térdműtéten estem át, ám arra már nem maradt idő, hogy az utókezelésen is részt vegyek. Aztán újabb műtét következett, s jött a kassai kihívás, ami ismét a halasztást hozta magával. Hangszálaimnak és idegzetemnek sem árt a pihenő, hogy felfrissülve vághassak neki a további munkának. Húsvéthétfőtől nem edző sehol, akkor menesztette a bajnok 1. FC Kosice. Nyilatkozataiból úgy tűnt, könnyen belenyugodott legrövidebb szakvezetői ténykedésének hirtelen lezárásába. Valóban nem bántja, hogy jelenleg nem ülhet a kassaiak kis- padján? Nagyon jól tudom, hogy a tortát én készítettem, de a tejszínt valaki más próbálja elfogyasztani róla. Igaz ugyan, hogy ez volt edzői munkám legrövidebb állomása, de közben a legmagasabb európai szinten, a Bajnokok Ligájában léphettem fel a csapatommal, ami nem mindenkinek adatik meg. Ennek ellenére nem nyugodtam könnyen bele a távozásba. Megszoktam, meg kellett, hogy szokjam: nem elég, hogy magas szinten dolgozik az ember, a legjobb eredményekért küzd, mert bármi közbejöhet. Pedig a csapat vezette a táblázatot, fél lábbal a kupadöntőben volt. Ennél magasabb cél nálunk nincsen. Kassán is olyan dolgok történtek, amelyek fölösleges kiteregetésének nem láttam értelmét. Manapság ugyanis Szlovákiában az edző munkáját nem szakmai szempontok, hanem a pillanatnyi hangulat szerint értékelik. Nem az első csapatától szakították el váratlanul gyorsan. Tavaly Nagyszombatban a Spartak bal- szerencsés bajnoki véghajrája után köszönték meg a további ténykedését. Közel egy év elteltével milyen nyomokat hagyott önben ez a távozás? Az teljesen más volt, mint a kassai. Ott koncepciózus munka maradt mögöttem: csodával határos módon a kiesőjelölt komoly bajnokesélyessé érett. Három év rendszeres csapatépítése volt benne. Szerződéshosszabbításom után nem lett a Spartak bajnok, ezért a klubvezetés úgy döntött, hogy mással folytatja. Távozásom csak azért volt váratlan, mert előtte senki sem jelezte, hogy bekövetkezhet, s én sem készültem máshova. Nagyszombatban máig nagyon jól érzékelik és tudják - főleg a nézők hogy ki vagyok, s milyen munkát hagytam magam után. Mikor tavasszal Galis edző irányításával otthonában kapott ki a Trnava a Trencíntől, akkor a nagyszombati lelátó Peczét éltette. Hogyan könyvelte el magában ezt a szurkolói sóhajt? A nagyszombati közönség megnyilvánulása számomra belső elégtétel, kellemes érzés. Annak idején a vezetők nagy csalódottságukban az edzőváltás mellett döntöttek, de meggyőződésem, hogy azóta már rájöttek: hibát követtek el. Mi játszódik le önben, amikor közük: nincs tovább, mert másnak kell átadnia a helyét a kis- padon? Húszéves edzői múlttal profiként viszonyulok hozzá. Azt viszont nem tagadom, engem is bánt, ha bekövetkezik. Sajnálom, hogy ilyen rövidlátóak az emberek. Amelyik bajnokságban egy idény alatt tizenhét edzőt lecserélnek, ott nem lehet szó semmiféle koncepcióról, főleg a klubokban. Ez egyértelműen a szlovák labdarúgás hanyatlására vall. Mit szól ahhoz, hogy már csak négy edzőtársa (Galis, Bubenko, Griga, Rusnák) büszkélkedhet azzal, hogy nem bocsátották el a mostani pontvadászat során? Szerintem egy folyamatról van szó, s maga a jelenség tükörképe a mai életünknek. A privatizáció új támogatókat hozott a futball- ba, akik hozzásegítenek a sportág menetéhez, ám a sporthoz nem értő emberek. Teljesen háttérbe szorult a szakmai munka, a mecénások egyik napról a másikra eredményekkel akarják érzékeltetni, hogy ők mennyi pénzt ölnek a fociba. Ugyanakkor hatalmas a játékoskultusz. Akiknek a pályán bizonyítaniuk kellene, teljesítményükkel felelősek a játékért, mindig valahogy megmenekülnek. És ha hiányzik az eredményesség, akkor a klubvezetők csak az edzőcserében látják az új motivációt a csapat fellendítésére, a nehézkes és alibizmust kereső játékosok felrázására. Mértéktartó, megfontolt ember hírében áll. Nem szokása tombolni, veszekedni, nincsenek feltűnési hajlamai. Árulja el, hogyan lehet a mai, pénzzel telepumpált és feszültségekben bővelkedő szlovák élvonalban vasidegekkel bírni! Azt vallom, hogy a csapatról alkotott képet, játékát az edzésterv szerint elvégzett munka szüli, nem pedig a mérkőzés közben előadott színházi jelenetek, ideges megnyilvánulások. Évek hosszú során kialakult bennem, hogy indulataimat tudatosan fékezem. Belülről viszont minden egyes mozzanatot elem- zek, játékosaim előtt is gyakran kétszer le kell nyelnem, amit gondolok, míg megtalálom a szükséges harmadik szót. Mit gondol: nem veszített a presztízséből, hogy egy éven belül két hazai élcsapattól is távozásra kényszerült? Bukott edzőnek tartja magát? A kérdés nagyon érdekes. Ha valaki a csapatával első a szlovák élvonalban, számtalan játékost ad a válogatottnak, és állandóan ajánlatokat kínálnak neki, márpedig esetemben ez áll fenn, akkor nem érezheti magát bukott edzőnek. Kassán úgy adtam át az együttest, hogy felkészítettem mind a bajnokság, mind a kupa megnyerésére. Ezt már csak be kell fejezni. Kassáról és Nagyszombatból is emelt fővel távoztam. Annak idején öt felejthetetlen évet töltött a DAC mestereként Dunaszerdahelyen. Onnan önként ment el? Háromszor hosszabbítottam szerződést, s ez már jelzi: pályafutásom egyik legszebb és legeredményesebb időszaka volt. Nagyon csalódott lennék, ha a DAC most búcsút intene az élvonalnak. Külföldön a Győr és a Wisla Krakow, idehaza a Zilina, a DAC, a Nitra, a Slovan, a Trnava és az 1. FC Kosice csapatát irányította. Legfájóbb távozása? Ilyesmit nem nagyon tartok számon, Ha ketten találkoznak, mindig csak egy nyer. Amikor vesztettem, felálltam és mentem. Talán a nagyszombati búcsú volt fájó, mert hatalmas munka után értünk a siker küszöbéig, s akkor kellett tovább- állnom. Húsvéthétfő óta már lehetett volna a 21 éven aluli válogatott edzője, azt beszélik, a Slovanba készül, az interjú időpontjának egyeztetésekor Törökországban járt... Pöstyénben már az ajánlatokat fontolgatja? Felkértek a 21 évesek csapatának vezetésére, én azonban - akárcsak két éve az A válogatottnál - nem vállaltam el. Munkám elismerésének vettem, de Név: Pecze Károly Született: 1946. február 7- én, Kassán Családi állapota: nős, két fia van: Karol huszonhárom éves, a pozsonyi testnevelési kar elvégzése után jelenleg a kölni sportfőiskola menedzseri szakán tanul; Péter húszéves, a pozsonyi Közgazdasági Egyetem hallgatója Kedvenc időtöltése: szeret teniszezni és síelni, szívesen inkább klubedzőként szeretném folytatni. Közben a gyógykezelésről sem akartam lemondani. Legszívesebben egy kicsit megpihennék a szlovák labdarúgástól. Van több ajánlatom, de egyikről sem kívánok még beszélni. Nem bújhatok el senki elől. Aki akar, megtalál Pöstyénben is. Annyi biztos, hogy csak a világbajnokság után ülök újra kispadra. jár könnyűzenei koncertekre, színházi előadásokra, főleg kikapcsolódni Legnagyobb öröme: két fiának a megszületése Legnagyobb csalódása: Nem tartja számon. Reméli, nagyobbak nem érik, mint idáig Kedvenc politikusa: John Fitzgerald Kennedy Kedvenc sportolója: kalapot emel a sport nagyjai előtt, de nincs kiválasztottja Ajánlata több is van. Vajon melyik csapat kispadjára ül le a világbajnokság után? M. Nagy László felvételei Névjegykártya Kuriózumkosár Unikum a Bundesligában: újoncból bajnok Példátlan sikerként, megvalósult álomként, Otto Rehhagel edző diadalmeneteként méltatták a német lapok azt a tényt, hogy a második osztályból az idény elején felkerült i. FC Kaiserslautern lett a labdarúgó-bajnokság, a Bundesliga idei győztese. A profiliga harmincöt éves történetében olyan még soha nem fordult elő, hogy egy feljutó rögtön az első szezon végére megszerezze az aranyérmet. Korábban 1951-ben, 1953-ban és 1991- ben nyert bajnokságot a Kaiserslautern. A labdarúgás nagyvárosaiban, Barcelonában és Milánóban elővehetik a térképet, és kereshetik a százezer lakosú pfalzi várost, amelynek csapata ősztől a Bajnokok Ligájában igyekszik majd felvenni velük a versenyt. Gyakori az agyrázkódás Az észak-amerikai profi jégkorongligában sok a brutális bele- menés, a palánkra lökés, az ellenfél szabálytalan feltartóztatása, s ennek következtében növekszik az agyrázkódások száma. Az orvosok figyelmeztetnek a következményekre, a vezetők pedig a játékosok hatásosabb védelmén töprengenek. Egyelőre azonban eredménytelenül. A fejsérülések leggyakrabban a legjobb hokisokat érik. Ebben az idényben emiatt került kényszerpihenőre a legismertebbek közül az anaheimi Kariya vagy a philadelphiai Lindros. Tavaly hatvankilenc jégkorongozó szenvedett agyrázkódást a jégen, ennek az esztendőnek az első három hónapjában már ötvenhat. A szakemberek az agyrázkódások számának növekedését az egyre keményebb játékban és a kölcsönös tisztelet hiányában keresik. Reynolds aranyra vágyik Bátor célt tűzött maga elé a nemrég kezdődött atlétikai idényre Harry Reynolds amerikai világcsúcstartó. „Úgy gondolom, a legszebb versenyzői éveim csak ezután következnek. Gyorsabban akarok futni, le akarom győzni Michael Johnsont és 2000-ben Sydneyben az olimpiai aranyérmet kívánom elhódítani.” Reynolds nyolcvannyolcban 43,29 másodpercre javította a férfi 400 méteres síkfutás világcsúcsát. Két év múlva doppinghasználat miatt két esztendőre kizárták a versenyekről. Úgy érezte, jogtalan az eltiltása, ezért beperelte a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget, és 27,4 millió dollár kártérítést követelt. Hosszú huzavona után négy esztendeje vesztesként távozott a tárgyalóteremből. A bírósági költségek egymillió dollárjába kerültek. Ma is azt nyögi, még kétszázezerrel tartozik. A hét fotója, avagy futballisták tornagyakorlata a Hradec Králové-i pályán. Bemutatja a hazai Kalousek (balról) és Votava (Sparta). Mutatványukat a bíró külön nem jutalmazta. CTK-felvétel
