Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-14 / 2. szám

Sport 1998. január 14. Szabó Zoltán ______________ Ca lgary adott otthont a XV. téli ötkarikás játékoknak. A kanadai városban lezajlott viadal egyik legnagyobb hőse Alberto Tómba volt, aki két aranyérmet nyert, a műlesiklásban és az óriásműlesiklásban is diadal­maskodott. Pedig rosszul kez­dődött számára az olimpia, hi­szen már a szuper-óriásmű- lesiklás első futamában kiesett. Azonban ezt követően is maga­biztosan kijelentette: „Én va­gyok a legjobb, s ezt be is bizo­nyítom!” Igaza lett. Óriásmű­lesiklásban egyes rajtszámmal indult, és fantasztikusan siklott, gyakorlatilag már az első futam után behozhatatlan előnnyel vezetett. Riválisai, Frömmelt, Stenmark, Zurbriggen és Storlz nem tudták őt megszorítani. A műlesiklást a szokásosnál óva­Kedveli a csodás autókat, a jó ételeket- elsősorban a pizzát és a spagettit. tosabban kezdte, csak a harma­dikként várhatta a második kört, azonban ezúttal is igazolta kivételes klasszisát, és biztosan győzött. Az olaszok üdvöskéje - aki civilben rendőrtiszt - egyál­talán nem veti meg az élet örö­meit. Sikereit követően boldo­gan nyilatkozott: „ Nagyon örü­lök a két aranyéremnek, min­den álmom az volt, hogy az olimpián felállhassak a dobogó legfelső fokára.” Arra a kérdésre, hogy mi a győ­zelmeinek a titka, így válaszolt: „Én ott gyorsítok, ahol mások lassítanak, ilyen egyszerű az Név: Alberto Tómba. Született: 1966. december 12-én, Bolognában. Testi adottságai: 182 cm/91 kg. Családi állapota: nőtlen. Foglalkozása: rendőrtiszt. Klubja: CS Carabinieri. Legnagyobb sikerei: há­egész. Egyébként nem élek re­meteként, a síelés mellett imá­dok szórakozni és persze szere­tem a szép nőket. Szerencsémre ők is engem. Ami a pénzt illeti, sosem voltam szegény, nem a rendőri fizetésemből élek, bő­ven elég nekem amit a sporttal keresek (évente több mint négy­millió márkát!). Kedvelem a csodás autókat, a jó ételeket - elsősorban a pizzát és a spaget­tit -, a finom borokat, a pezsgőt sem vetem meg, főleg ha győ­zelmeimet ünnepeljük, ilyenkor nem nézem, hogy hány óra van...” Calgaryben is gyakran látogatta a bárokat, de ez a teljesítményén egyáltalán nem látszott meg. Korábban Ingemar Stenmark, a hallgatag svéd volt a főszereplő, romszoros olimpiai bajnok (1988: műlesiklás, óriásműlesiklás; 1992: óriásműlesiklás), kétszeres világbajnok (1996: műlesik­lás, óriásműlesiklás). Egy alkalommal (1995) meg­nyerte az összetett Világ-kupát. Alberto egészen más figura, ahol feltűnt, mindjárt a közép­pontba került. Négy évvel később Albertville- ben ő volt az olasz küldöttség zászlóvivője, az ünnepélyes megnyitót követően helikopter­rel hazautazott, ugyanis az alpe­si számokra az olimpia hajrájá­ban került sor. Visszatérése után elárulta, remekül sikerült a fel­készülés. „Tegnap három hölgy­gyei töltöttem az éjszakát reggel ötig, holnap öt nővel szórako­zom, de már csak hajnali háro­mig, mert közeleg a műlesiklás rajtja...” A toliforgatók csak ámultak... Hogy így történt vagy nem, azt csak Tómba tudja. Az viszont tény, hogy megnyerte a számot. A műlesiklásban azon­ban nem sikerült ismételnie, bár a második futamban brillírozott, hatalmas hátrányát már nem si­került ledolgoznia, a norvég Jagge mögött másodikként zárt. Lillehammerben (1994) a zord hideg rendkívül zavarta a bo­hém sportolót: „Ilyen fagyban csak a pingvinek képesek maxi­mális teljesítményt nyújtani!” A műlesiklás első futamában csak tizenkettedik lett, közel két má­sodperccel elmaradva az élen álló osztrák Stangassingertől. A második körben ismét a régi Tombát láthattuk, fantasztikus iramban vette a kapukat, s végül csak tizenöt századdal maradt le az aranyéremről. „Az első fu­tam után kiegyeztem volna a bronzzal is” - nyilatkozta az osztrák televíziónak, majd át­ölelte a csinos riporternőt és né­metül hozzátette: „Egy nagy pu­szi a világ összes hölgyének.” „Reklámhordozóként szinte megfizethetetlen” - állítják a síkellékeket gyártó Nordica cég képviselői. Nem csoda, hogy dicsérik, hiszen neki köszönhe­tően megsokszorozódott a vál­lalat forgalma. Az utóbbi időben nem jeleske­dik különösebben, de Naga- nóban, negyedik olimpiáján is­mét hírnevéhez méltóan akar szerepelni. „Minden energiám­mal az ötkarikás játékokra össz­pontosítok, biztos vagyok ben­ne, legalább egy éremmel térek haza Japánból!” Ami magánéletbeli terveit illeti, így nyilatkozott a korábban többszörös vőlegény: „Több mint egy évtizeden keresztül Vi­lágkupa-versenyeken rendkívül sok országban megfordultam, elegem lett az utazásból, idén szeretném megtalálni álmaim asszonyát, akit 2000-ben felesé­gül vennék.” J. Mészáros Károly Egy ideje már az ötfordula­tos ugrásokat emlegeti. Ám a naganói téli olimpián még aligha húzza elő ezt az ütő­kártyáját. Másra vágyik feb­ruár tizennegyedikén: olim­piai bajnok szeretne lenni. Háromszoros világelsőként most ötkarikás babérokra tör a kanadai fiatalember. Elvis Stojko nem titkolja esélyeit: „Tudom, hogy ug­rásban mindig felül kell múlnom a többieket. Japán­ban sem lesz ez másképp. Egyszer az ötfordulatos ug­rás bemutatását is lehetsé­gesnek tartom. Néha olyan érzésem támad a levegőben, hogy ha a négyfordulatos ugrást jobban felpörgetném, akár az ötödik j fordulat megté­telére is képes lennék.” Naganóban azonban várha­tóan annak tap­solhat a műkorcso­lyakedvelő kö­zönség, amit Stojko jól begya­korolt, és már meghódította vele a világot: a tripla és a négyfordulatos toe­loop kombinációjá­nak. Na és kűrjéből aligha hiányzik majd a két négy­fordulatos toe­loop kombináció­ja. Ézekkel az ug­rásokkal akarve- télytársai elé ke­rülni, így kívánja ellensúlyozni azt a hátrányt, ami gyengébb korcso­lyázásából szár­mazik. Kanadai létére nem amerikai vér foly- dogál az ereiben. Apja lengyel szár­mazású, anyja Szol­nokról sodródott az Újvilág­ba, majd ott a sokadik Presley-láz idején fiuknak a nagy zenész keresztnevét adták. A kis Elvisnek már öt­éves korában megtetszett a műkorcsolya. Éppen egy vb-t látott a képernyőn, ami­kor kijelentette: ő ezt meg­tanulja. „Kívülről rossz gye­reknek tűntem, de belülről csak a sikerek tudtak meg­nyugtatni. Először az ap­róbb győzelmek, később na­gyobbak. Szerencsére van egy csodálatos anyám, aki mindig mellettem állt és áll mai is.” Stojkónak azonban volt még egy gyermekkori szerelme: annyire beleásta magát a kí­nai harcművészetekbe, hogy sokáig kung fu-világ- bajnoki címről álmodozott. Ahogy nőtt, a sebesség meg­szállottja lett. És nemcsak a jégen szágul­dott. Mániákus erőfeszítés­sel gyűjteni kezdte a motor- kerékpárokat. Egy Kawasaki a kedvence, de otthon még nyolc darab motor áll a ga­rázsában. Ugyancsak imád­ja a távirányítású kisautó­kat, bennük is a gyorsaságot élvezi. Eközben viszont a maga megszállott modorá­ban próbálta a korcsolyá­zást. Gyorsan rájött, hogy nem a kifinomult, könnyed mozdulatok állnak közel egyéniségé­hez. Inkább a nagyszerű, ma­gas és pontos ug­rások mestere. Ezeket gyakorol­ja százszor, ezer­szer, mígnem va­lami újjal meg nem lepi ellen­feleit. Legújabb sze­relme a szá­mítógép. Na­ponta egy-két órát tölt a kép­ernyő előtt, s iz­galommal várja az üzeneteket, gratulációkat. Mindenről szíve­sen beszél, de a magánélete tabu, csak pletykaszin­ten ismert. Mamája egy oroszlán elszántságával védi, óvja legféltettebb kincsét s mindössze egyetlen témában nincs köztük egyetértés: abban, hogy ki legyen fiának szíve választottja. Irén asszony ugyanis han­gyaszorgalommal keresi ne­ki az igazit, Elvis viszont jó­kat nevet rajta. Nagano előtt persze nem ez izgatja őket a legjobban. Ki ő? Naganói aranyesélyesek: Elvis Stojko Magyar anya gyereke Sportolóktól hallottuk Miért írt könyvet Peter St’astny? Szlovákiában a karácsonyi könyvpiac egyik slágere Peter Sfastny „Jégkorong - két föld­részen ” című kiadványa volt. Az Amerikában élő egykori ki­váló szlovák jégkorongozó a megírás indítékairól mondta: „Edzői ténykedésemről mind­össze néhány fejezetben írok. Más ok miatt született a könyv. Így akartam leróni adósságo­mat a jégkorongnak. Köteles­ségemnek éreztem megörökí­teni azokat az egyedülálló éve­ket, melyekben egyedülálló hokit játszhattam, és két föld­részen egyedülálló pályafutást hagyhattam magam mögött. Olyan kontinenseken, ahol ar­ra büszkék, hogy tudnak jég- korongozni és értenek is hoz­zá: Európában és Ameriká­ban.” Völker és a tenger Már régen ő Németország leg­jobb úszónője, és nem Franziska van Almsick. Sandra Völker amúgy is világbajnok és világcsúcstartó, ám érdekes módon sok baja van a vízzel: „Az igaz, hogy úgy érzem ma­gam a vízben, akárcsak a hal. Csakhogy mikor piszkos, vagy nem látok a fenekére, gondot okoz a légzés. Olyankor egy­szerűen ki sem bírom a víz alatt. Nem versenyezhetek például a tengerben, ezért mellőzöm a háromtusát. Rá­adásul - ami jobban dühít - tíz kiló súlyfölöslegem van.” Weah, a támogató George Weah, az AC Milan li­bériái csatára adakozásáról is híres. Saját zsebéből támogat­ja országa labdarúgó-váloga­tottját, egy helyi klubot és a szegényeket: „Boldog vagyok, hogy tehetem. A pénz nálam nem számít. Amíg az éhínség elkerüli a házam küszöbét, ad­dig boldog és elégedett ember leszek. Hiszen nem nézhetem tétlenül az éhező és szenvedő embereket. Nem vagyok milli­omos, de hiányt sem szenve­dek. Meglehet, ha pénzemet bankba raknám, én is gazdag­gá válnék.” Mit vár Habsudová 1998-tól? Tavaly a világranglista hu- szonhetedik helyén zárta az évet Karina Habsudová, aki az év elején tizedik is volt. Vajon mit vár Szlovákia leg­jobb teniszezőnője 1998-tól? „Voltaképpen ugyanannyi tornán akarok indulni, mint tavaly. Persze, minden azon múlik majd, hogyan sikerül az idény kezdete. Bízom abban, hogy sikerül edzőt találnom, néhány jó mérkőzésen diadalmaskod­nom, önbizalmat szerzek s visszatérhetek legalább a leg­jobb húsz közé - vagy akár magasabbra is.” Weah orvost hív magához, a szegények és éhezők pedig rá számít­hatnak CTK-felvétel V 4 A téli olimpiák hősei (1988, Calgary): Alberto Tómba Nem a rendőri fizetésből él

Next

/
Thumbnails
Contents