Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-14 / 2. szám
Sport 1998. január 14. Szabó Zoltán ______________ Ca lgary adott otthont a XV. téli ötkarikás játékoknak. A kanadai városban lezajlott viadal egyik legnagyobb hőse Alberto Tómba volt, aki két aranyérmet nyert, a műlesiklásban és az óriásműlesiklásban is diadalmaskodott. Pedig rosszul kezdődött számára az olimpia, hiszen már a szuper-óriásmű- lesiklás első futamában kiesett. Azonban ezt követően is magabiztosan kijelentette: „Én vagyok a legjobb, s ezt be is bizonyítom!” Igaza lett. Óriásműlesiklásban egyes rajtszámmal indult, és fantasztikusan siklott, gyakorlatilag már az első futam után behozhatatlan előnnyel vezetett. Riválisai, Frömmelt, Stenmark, Zurbriggen és Storlz nem tudták őt megszorítani. A műlesiklást a szokásosnál óvaKedveli a csodás autókat, a jó ételeket- elsősorban a pizzát és a spagettit. tosabban kezdte, csak a harmadikként várhatta a második kört, azonban ezúttal is igazolta kivételes klasszisát, és biztosan győzött. Az olaszok üdvöskéje - aki civilben rendőrtiszt - egyáltalán nem veti meg az élet örömeit. Sikereit követően boldogan nyilatkozott: „ Nagyon örülök a két aranyéremnek, minden álmom az volt, hogy az olimpián felállhassak a dobogó legfelső fokára.” Arra a kérdésre, hogy mi a győzelmeinek a titka, így válaszolt: „Én ott gyorsítok, ahol mások lassítanak, ilyen egyszerű az Név: Alberto Tómba. Született: 1966. december 12-én, Bolognában. Testi adottságai: 182 cm/91 kg. Családi állapota: nőtlen. Foglalkozása: rendőrtiszt. Klubja: CS Carabinieri. Legnagyobb sikerei: háegész. Egyébként nem élek remeteként, a síelés mellett imádok szórakozni és persze szeretem a szép nőket. Szerencsémre ők is engem. Ami a pénzt illeti, sosem voltam szegény, nem a rendőri fizetésemből élek, bőven elég nekem amit a sporttal keresek (évente több mint négymillió márkát!). Kedvelem a csodás autókat, a jó ételeket - elsősorban a pizzát és a spagettit -, a finom borokat, a pezsgőt sem vetem meg, főleg ha győzelmeimet ünnepeljük, ilyenkor nem nézem, hogy hány óra van...” Calgaryben is gyakran látogatta a bárokat, de ez a teljesítményén egyáltalán nem látszott meg. Korábban Ingemar Stenmark, a hallgatag svéd volt a főszereplő, romszoros olimpiai bajnok (1988: műlesiklás, óriásműlesiklás; 1992: óriásműlesiklás), kétszeres világbajnok (1996: műlesiklás, óriásműlesiklás). Egy alkalommal (1995) megnyerte az összetett Világ-kupát. Alberto egészen más figura, ahol feltűnt, mindjárt a középpontba került. Négy évvel később Albertville- ben ő volt az olasz küldöttség zászlóvivője, az ünnepélyes megnyitót követően helikopterrel hazautazott, ugyanis az alpesi számokra az olimpia hajrájában került sor. Visszatérése után elárulta, remekül sikerült a felkészülés. „Tegnap három hölgygyei töltöttem az éjszakát reggel ötig, holnap öt nővel szórakozom, de már csak hajnali háromig, mert közeleg a műlesiklás rajtja...” A toliforgatók csak ámultak... Hogy így történt vagy nem, azt csak Tómba tudja. Az viszont tény, hogy megnyerte a számot. A műlesiklásban azonban nem sikerült ismételnie, bár a második futamban brillírozott, hatalmas hátrányát már nem sikerült ledolgoznia, a norvég Jagge mögött másodikként zárt. Lillehammerben (1994) a zord hideg rendkívül zavarta a bohém sportolót: „Ilyen fagyban csak a pingvinek képesek maximális teljesítményt nyújtani!” A műlesiklás első futamában csak tizenkettedik lett, közel két másodperccel elmaradva az élen álló osztrák Stangassingertől. A második körben ismét a régi Tombát láthattuk, fantasztikus iramban vette a kapukat, s végül csak tizenöt századdal maradt le az aranyéremről. „Az első futam után kiegyeztem volna a bronzzal is” - nyilatkozta az osztrák televíziónak, majd átölelte a csinos riporternőt és németül hozzátette: „Egy nagy puszi a világ összes hölgyének.” „Reklámhordozóként szinte megfizethetetlen” - állítják a síkellékeket gyártó Nordica cég képviselői. Nem csoda, hogy dicsérik, hiszen neki köszönhetően megsokszorozódott a vállalat forgalma. Az utóbbi időben nem jeleskedik különösebben, de Naga- nóban, negyedik olimpiáján ismét hírnevéhez méltóan akar szerepelni. „Minden energiámmal az ötkarikás játékokra összpontosítok, biztos vagyok benne, legalább egy éremmel térek haza Japánból!” Ami magánéletbeli terveit illeti, így nyilatkozott a korábban többszörös vőlegény: „Több mint egy évtizeden keresztül Világkupa-versenyeken rendkívül sok országban megfordultam, elegem lett az utazásból, idén szeretném megtalálni álmaim asszonyát, akit 2000-ben feleségül vennék.” J. Mészáros Károly Egy ideje már az ötfordulatos ugrásokat emlegeti. Ám a naganói téli olimpián még aligha húzza elő ezt az ütőkártyáját. Másra vágyik február tizennegyedikén: olimpiai bajnok szeretne lenni. Háromszoros világelsőként most ötkarikás babérokra tör a kanadai fiatalember. Elvis Stojko nem titkolja esélyeit: „Tudom, hogy ugrásban mindig felül kell múlnom a többieket. Japánban sem lesz ez másképp. Egyszer az ötfordulatos ugrás bemutatását is lehetségesnek tartom. Néha olyan érzésem támad a levegőben, hogy ha a négyfordulatos ugrást jobban felpörgetném, akár az ötödik j fordulat megtételére is képes lennék.” Naganóban azonban várhatóan annak tapsolhat a műkorcsolyakedvelő közönség, amit Stojko jól begyakorolt, és már meghódította vele a világot: a tripla és a négyfordulatos toeloop kombinációjának. Na és kűrjéből aligha hiányzik majd a két négyfordulatos toeloop kombinációja. Ézekkel az ugrásokkal akarve- télytársai elé kerülni, így kívánja ellensúlyozni azt a hátrányt, ami gyengébb korcsolyázásából származik. Kanadai létére nem amerikai vér foly- dogál az ereiben. Apja lengyel származású, anyja Szolnokról sodródott az Újvilágba, majd ott a sokadik Presley-láz idején fiuknak a nagy zenész keresztnevét adták. A kis Elvisnek már ötéves korában megtetszett a műkorcsolya. Éppen egy vb-t látott a képernyőn, amikor kijelentette: ő ezt megtanulja. „Kívülről rossz gyereknek tűntem, de belülről csak a sikerek tudtak megnyugtatni. Először az apróbb győzelmek, később nagyobbak. Szerencsére van egy csodálatos anyám, aki mindig mellettem állt és áll mai is.” Stojkónak azonban volt még egy gyermekkori szerelme: annyire beleásta magát a kínai harcművészetekbe, hogy sokáig kung fu-világ- bajnoki címről álmodozott. Ahogy nőtt, a sebesség megszállottja lett. És nemcsak a jégen száguldott. Mániákus erőfeszítéssel gyűjteni kezdte a motor- kerékpárokat. Egy Kawasaki a kedvence, de otthon még nyolc darab motor áll a garázsában. Ugyancsak imádja a távirányítású kisautókat, bennük is a gyorsaságot élvezi. Eközben viszont a maga megszállott modorában próbálta a korcsolyázást. Gyorsan rájött, hogy nem a kifinomult, könnyed mozdulatok állnak közel egyéniségéhez. Inkább a nagyszerű, magas és pontos ugrások mestere. Ezeket gyakorolja százszor, ezerszer, mígnem valami újjal meg nem lepi ellenfeleit. Legújabb szerelme a számítógép. Naponta egy-két órát tölt a képernyő előtt, s izgalommal várja az üzeneteket, gratulációkat. Mindenről szívesen beszél, de a magánélete tabu, csak pletykaszinten ismert. Mamája egy oroszlán elszántságával védi, óvja legféltettebb kincsét s mindössze egyetlen témában nincs köztük egyetértés: abban, hogy ki legyen fiának szíve választottja. Irén asszony ugyanis hangyaszorgalommal keresi neki az igazit, Elvis viszont jókat nevet rajta. Nagano előtt persze nem ez izgatja őket a legjobban. Ki ő? Naganói aranyesélyesek: Elvis Stojko Magyar anya gyereke Sportolóktól hallottuk Miért írt könyvet Peter St’astny? Szlovákiában a karácsonyi könyvpiac egyik slágere Peter Sfastny „Jégkorong - két földrészen ” című kiadványa volt. Az Amerikában élő egykori kiváló szlovák jégkorongozó a megírás indítékairól mondta: „Edzői ténykedésemről mindössze néhány fejezetben írok. Más ok miatt született a könyv. Így akartam leróni adósságomat a jégkorongnak. Kötelességemnek éreztem megörökíteni azokat az egyedülálló éveket, melyekben egyedülálló hokit játszhattam, és két földrészen egyedülálló pályafutást hagyhattam magam mögött. Olyan kontinenseken, ahol arra büszkék, hogy tudnak jég- korongozni és értenek is hozzá: Európában és Amerikában.” Völker és a tenger Már régen ő Németország legjobb úszónője, és nem Franziska van Almsick. Sandra Völker amúgy is világbajnok és világcsúcstartó, ám érdekes módon sok baja van a vízzel: „Az igaz, hogy úgy érzem magam a vízben, akárcsak a hal. Csakhogy mikor piszkos, vagy nem látok a fenekére, gondot okoz a légzés. Olyankor egyszerűen ki sem bírom a víz alatt. Nem versenyezhetek például a tengerben, ezért mellőzöm a háromtusát. Ráadásul - ami jobban dühít - tíz kiló súlyfölöslegem van.” Weah, a támogató George Weah, az AC Milan libériái csatára adakozásáról is híres. Saját zsebéből támogatja országa labdarúgó-válogatottját, egy helyi klubot és a szegényeket: „Boldog vagyok, hogy tehetem. A pénz nálam nem számít. Amíg az éhínség elkerüli a házam küszöbét, addig boldog és elégedett ember leszek. Hiszen nem nézhetem tétlenül az éhező és szenvedő embereket. Nem vagyok milliomos, de hiányt sem szenvedek. Meglehet, ha pénzemet bankba raknám, én is gazdaggá válnék.” Mit vár Habsudová 1998-tól? Tavaly a világranglista hu- szonhetedik helyén zárta az évet Karina Habsudová, aki az év elején tizedik is volt. Vajon mit vár Szlovákia legjobb teniszezőnője 1998-tól? „Voltaképpen ugyanannyi tornán akarok indulni, mint tavaly. Persze, minden azon múlik majd, hogyan sikerül az idény kezdete. Bízom abban, hogy sikerül edzőt találnom, néhány jó mérkőzésen diadalmaskodnom, önbizalmat szerzek s visszatérhetek legalább a legjobb húsz közé - vagy akár magasabbra is.” Weah orvost hív magához, a szegények és éhezők pedig rá számíthatnak CTK-felvétel V 4 A téli olimpiák hősei (1988, Calgary): Alberto Tómba Nem a rendőri fizetésből él
