Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-05-20 / 20. szám

10 1998. május 20. Kópé Országhegyi Károly Pattan a labda Pötty-teli labda pattan a falra, pattan a fűre, pattan a kőre, két kicsi kézből vissza a falra. Nap pirosából váltva fehérre fordul a gömbje s elszabadul. Uccú utána! Indul is Zoltán, csakhogy a kő vet gáncsot eléje. S máris a fűben két pici labda sírva-kacagva messze gurul. Ferenczes István Az állatkerti Szomorú az oroszlán, szomorú. A horpasza homorú, homorú. Otthagyja a hús felét, hús felét, s földre hatja bús fejét, bús fejét. Éjét s napot alszik át, alszik át, Afrikát álmodja meg, Afrikát. Ki ne lenne megtörött, megtörött s kedvetlen egy rács mögött, rács mögött?! oroszlán Készítette Miroslav Motycík Segíts megtalálni az utat! A fiúcska azért áll ilyen tétován, mert nem tudja, melyik úton induljon el. Mindenképpen azon szeretne, amelyi­ken a legtöbb gombát találja. Melyik az az út: az A-val, B-vel vagy a C-vel jelölt? A helyes megfejtést beküldők közül öten könyvjutalom­ban részesülnek. Várjuk megfejtéseiteket. Megfejtés A május 6-i számunkban közölt feladat megfejtése: a lá­tása. Nyertesek: Szomolai Mária, Gúta; Turcsek Tibor, Köbölkút; Tóth Erzsébet, Perbete; Csatáry Tamás, Eper­jes; Menyhei Mónika, Bény. Balajti Árpád Hogyan lett Morgóból kutyapéldakép Morgó visszahúzódó, szégyenlős kis- kutyus volt. Ennek az volt az oka, hogy nem tudott úgy igazándiból morogni, mert az r hang helyett mindig 1 bugy- gyant ki a pofijából. Bemutatkozáskor például azt mondta: „Molgó vagyok!” Ha még nem figyeltétek volna meg, el­mondom, hogy a kutyák hamarabb lesznek szülők, mint az emberek, en­nélfogva iskolába is korábban men­nek. Az ebek iskolaéve mindössze két hónapig tart, így nem csoda, hogy jó­formán el se kezdődött, máris véget ér. Az én négylábú cimborám, Morgó nap nap után egyre szomorúbban oldalgott haza a kutyák elemi iskolájából. Pedig igazán jó tanuló volt, minden tan­tárgyból jelesre állt, csak beszédgya­korlatból (értsd: morgás, ugatás) ékte­lenkedett az osztályzóívben a csúnya hármas. Ráadásul az osztálytársai, az elkényeztetett pulik, uszkárok, spiccek, komondorok, palotapincsik kicsúfolták beszédhibája miatt. Már a nagyszünetben sem hagytak neki bé­két. Ilyeneket kiabáltak felé: „Még a nevedet se tudod rendesen kimonda­ni.” Vagy: „Mondd gyorsan: répa, re­tek, mogyoró, korán reggel ritkán rik­kant a rigó.” Napestig sorolhatnám a sértéseket, melyeket az én Morgó ba­rátomnak el kellett tűrnie. „Nincs mese, Morgónak a tanév végéig meg kell tanulnia kiejteni az r hangot” - döntöttem el egy madárfüttyös regge­len. Még aznap vettem egy használt walkmant, hozzá fülhallgatót. Termé­szetesen kazettákat is szereztem, ame­lyeken beszédgyakorlatok voltak a leg­nagyobb logopédus professzorok taná­csaival. Igen, a kutyák között is voltak logopédusok - olyan tanult ebek, akik velőscsontjuk javát már megették, és akik a beszédhibák megelőzésére és el­távolítására tették fel az életüket. A ta­nítás után hazafelé Morgó együtt mor- gott velem, majd miután megtanulta a másnapi leckét, a kazettákat hallgatta. Egy héttel az osztályozókonferencia előtt Morgó tökéletesen tudott morog­ni. „Mutasd meg az osztálytársaidnak, mit tanultál!” - biztattam cimborámat. Amikor a csengőt helyettesítő vakkan- tógép a harmadik óra végét jelezte, és a kutyák kitódultak a tízóraiszünetre, Morgó belefújt a szájharmonikájába. Erre minden szempár rászegeződött. Morgó pedig levegőt sem véve, érces hangon harsogta: „Morgó vagyok! Ré­pa, retek, mogyoró, korán reggel rit­kán rikkant a rigó. Kréta, pracli, sztra- pacska, krumpli, krémes, krakszli...” A kutyaiskola tanulói fergetegesen tapsoltak. Az udvar visszhangzott a za­jos tetszésnyilvánítástól: „Ez igen! Bra­vó! Felülmúlhatatlan! Hűha! Ez a Mor­gó valamennyiünknél szebben mo­rog!” - hangzott mindenfelől. Az már csak természetes, hogy a produkció megtette a hatását, s Morgó színjeles bizonyítvánnyal örvendeztette meg a körtefa alatti eblakban várakozó szü­leit. És itt véget is érhetne a Morgóról szóló kis történet. Az esetnek azonban híre ment. A Velős Csont című magazinban a legfinomabb ebkonzerv feltalálója, Eb Lóránt vezércikkben méltatta Mor­gó kitartását, s példaképül állította azok elé, akik hasonló gondokkal küz­döttek, mint ő. Rövidesen logopédiai tanfolyam indult A kutyák beszédhibá­inak megelőzése és kezelése címmel. Később iskola is nyílt, ahová külföldről is sokan jelentkeztek. Jöttek ír szetterek, németjuhászok, magyar vizslák, afgán agarak és mások. Morgó azóta nyugdíjba vonult, és jó­módban él. A három selyp leány A három selyp leány Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony. De nem magában élt, volt neki három lánya is Szépek voltak, csi­nosak voltak, de mind a hárman olyan selype­sen beszéltek, mintha egy foguk se lett volna. Már ugyancsak ott volt az idejük, hogy férjhez menjen^, de amint megszó­laltak, minden legénynek el­ment tőlük a kedve. Egyszer egy idegen le­gényjött a faluba le­ánynéző­be. El- kommen­dálták az özvegyasszonyhoz is. Az asszony mindjárt ká­l icLi ici, nugy uiciju meg­kínálja a legényt, a lányok­nak meg megparancsolta, hogy egyik se szóljon egy szót se, majd be­Turcsányi szél ő helyettük. Be is állított a legény, még a széket is letörölték neki. Be­szélt annyit az öregasszony, hogy a legény alig jutott szóhoz, a leányok meg hall­gattak, mint a tojásban a csirke. Egyszer csak elkez­dett futni a tej. Elkiált­ja magát a nagyob­bik leány: Put a té, put a té, édöszanám! A közbülső meg mindjárt rá­mondja:- Ne fólj te, nem fabad befélni! De a legki­sebbik se hagyja:- Láttátok, én ed fót te fólok! A legény csak nézett széjjel, s úgy elment, hogy Antal rajza még a kávét se várta meg. Talán még most is házasodik, ha eddig meg nem házasodott. A legidősebb panda Egy kínai állatkertben él a világ legidősebb pandája, amely harminchat éves, és Dudu névre hallgat. A közép-kínai Vuhanban élő nőstény mackó jó egészség­nek örvend. Dudu 25 éve la­kója a vuhani állatkertnek. A világon 117 panda él ál­latkertben. Közülük csupán hárman idősebbek 25 évnél, s mindhárom kínai állatker­tek lakója. A bambuszevő pandák átlagéletkora amúgy húsz év. Sajnálatos, hogy a vadon élő pandákat a kihalás fenyegeti. Rózsa kékben Számos próbálkozás ellenére nem sikerült még fénylő kék színű rózsát kinemesíteni. A genetikusok ma már tudják: azért nem, mert a rózsáknak a színeket meghatározó gén­jei közt nincsen olyan, amely kék színű festékanyag ter­meltetését kódolná. Ezért aztán minden nemesítési, ke- resztezési kísérlet kudarcba fulladt. Balajti Zsolt rajza

Next

/
Thumbnails
Contents