Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-20 / 20. szám
ublicisztika 1998. május 20, 9 Szarka Gyula elmélyült lantjáték közepette. „A lemezen nagybőgőn, gitáron is játszom, és énekelek. Nagyon fárasztó ez a felvétel, de mi élvezzük. Sok ötlet éppen a stúdióban jön, ezeket igyekszünk összeegyeztetni. Természetes, hogy mindenkinek más és más véleménye van egy-egy dalról, de mindig megegyezünk, és végül kialakul egy végleges eredmény, amely azután a lemezre kerül. Éppen ez a végeredmény az, amit a legjobban élvezek az egész felvétel ideje alatt. Nem mintha maga a folyamat nem volna élvezetes.” Pukkai Attila cimbalomjátéka már szalagra került. „A cimbalom főleg mint akkordhangszer és ritmushangszer szerepel a lemezen, de időnként megmegvillan szólóban is, megmutatkozik a maga teljes szépségében. Ebben a zenében a színek, az érzések és a hangulatok a fontosak - mondja Attila. - A lemezen a semmiből jön létre a zene, jó érzés visszahallgatni a készülő, az egyre szebb és teljesebb muzsikát. Van egy alap, amelyre sok minden lerakódik. A cél az, hogy a magas hangoktól a mélyekig a lehető legnagyobb teret töltsük ki. Azelőtt a Fakó zenekarral is készítettem már felvételeket, de ez jóval teltebb zene, sokkal több munkát igényel. Mint laikusnak is tetszik ez a munka, de zenészként is nagyon sokat fejlődhetek. Jó iskola ez” - nevet Attila. ncsen paplan / sír ncs palota, hanem mok jászlában. / Könnyei hullnak / a kis Jézusnak. / így kell szenvedni érettünk / a Megváltónak” - énekli a Ghymes. vj»§2lii»ng ad: Bél Mátyás... Az érvényben lévő 81/1966 számú sajtótörvény 19§-val összhangban a Vasárnap bocsánatot kér Vladimír Holantól a Polák László: Bél Mátyás Pozsonyban? című 1998. április 22-én megjelent írásában közölt állításáért. A cikkben a szerző durva módon elferdíti a tényeket, melyek érintik Vladimír Holan jó hírnevét és munkáját. Éspedig a következő okokból kifolyólag: 1. Nem igaz, hogy a program- igazgatói tisztséget (széket, ahogy P.L. írta) a kormánytól kaptam. A Szlovák Rádiót, mint közszolgálati intézményt koncepciózusán a Rádió Tanács és általa a központi igazgató irányítja. J. Tuzinsky - mint ahogy az a világon mindenütt szokás - munkatársait az intézmény vezetésébe munkájuk ismerete alapján válogatta ki (korábban több mint 10 évig a Szlovák Rádióban dolgozott). Ezt bizonyítja a Szlovák Rádió további profesz- szionális fejlődése is, amit végsősoron személyemmel kapcsolatban P. L. is elismer, amikor az inkriminált cikkben azt írja, hogy:... Vladimír Holan egy művelt „öreg róka”, jó szaki a rádiószakmában. 2. Rágalmazás Polák László ama állítása, hogy a 94-es novemberi parlamenti éjszaka „produktuma”, Ján Tuzinsky kreatúrája vagyok. Ez az állítása szöges ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a Szlovák Rádió a Híradás és publicisztika szabályai (a brit BBC-től vettük át) életbeléptetése után, 1995 őszétől egészen máig a közvéleménykutatások eredményei alapján a legobjektí- vebb és legszavahihetőbb az összes szlovákiai média közül, és a legmgbízhatóbb intézmények rangsorában, a Szlovák Köztársaság hadserege mögött a 2. helyen szerepel. Ezeket a „Szabályokat...” J. Tuzinksy és V. Holan vezette be a Szlovák Rádió gyakorlatában. 3. A nyilvánosság tudatos megtévesztése Polák László állítása azzal kapcsolatban, hogy nem voltam hajlandó Péterfi Szonya szerkesztőt részletesen tájékoztatni a SzR magyar adása műsorszerkezetének változásáról. P. L. szerint ez „perverz logikára” utal, mivel a „döntés előtt és alatt nincs vita”. P. L. kb. 20 évig dolgozott a Szlovák Rádióban és tudnia kell, hogyan zajlik a műsorstruktúra jóváhagyási folyamata. Az olvasók tájékoztatása kedvéért: a műsorstruktúra megváltoztatásának javaslatát mindig az adott szerkesztőség vagy adókörzet (ez esetben a Magyar Adás Szerkesztősége) dolgozza ki, a javaslatot megvitatja a Szlovák Rádió Programtanácsa, mely jóváhagyásra a SzR Igazgató- tanácsa elé terjeszti. Végérvényesen a javaslatot a Rádiótanács hagyja jóvá, úgy ahogy azt a törvény előírja. Mindez a magyar adás főszerkesztőjének jelenlétében zajlik (tagja a Programtanácsnak), úgy hogy minden elképzelést meglehessen vitatni és védeni. Amíg ez a jóváhagyási folyamat nem zárul le, az eredeti javaslat változhat illetve módosulhat. így tehát nem tartottam korrektnek, hogy még a jóváhagyás előtt tájékoztassam a nyilvánosságot a javaslatról, mivel nem akartam esetleg valótlan információval szolgálni. Ezt természetesen megértette Péterfi Szonya szerkesztő is, aki csak információt kért tőlem és semmi esetre sem vitát, tudatosítva azt az egyszerű tényt, hogy a szakmai, belső rádiós kérdésekről való vita a rádió munkatársainak a dolga. Nem igaz, ahogy azt Polák László igyekezett szugerálni az olvasóknak, hogy a SzR vezetősége betiltotta a szlovák helységnevek magyar nyelven való használatát. Az igazság az, hogy a helységnevek társadalmilag érzékeny területét a magyar adásban a törvénnyel összhangban kívántuk rendezni. A SzK Alkotmánya minden, az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi törvényt magasabb jogi normának tart a szlovák jogi normáknál. Ilyen az Európai kisebbségi keretegyezmény, mely kimondja, hogy ott ahol nagyszámú nemzetiségi kisebbség él, joga van anyanyelvén használni a helyi helységneveket. Ilyen elv alapján jártunk el adásunkban is. Emellett tekintetbe vesszük a bevett, megszokott magyar neveket, pl. Pozsony vagy Kassa esetében. Ennek a döntésnek az oka nem csupán az a tény, hogy demokratikus országban tisztelni és betartani kell a törvényt, hanem a probléma társadalmi érzékenysége is. Polák úrnak tudatosítania kellene, hogy úgy ahogy ő érzékeny - mint mondja - a magyar nyelv szabályaiba való beavatkozásra, nem kevésbé érzékenyek a szlovákok, amikor állandóan felelevenítik nekik, hogy a múlt században hogyan kényszerítették rájuk falvaik és városaik magyar elnevezéseit. A fentiekből nyilvánvaló, hogy Polák László írásában durván elferdítette a tényeket, így tehát személyem azonosítása a nacionalista Gheorghe Funar-ral példátlan rágalmazás és személyem durva megsértése. A világon senki sem egy éjszaka „produktuma”, hanem személyiségét egész élete körülményei befolyásolják. Életem lényeges körülményei közé tartozik az a tény, hogy egyik nagyszülőm magyar volt, olyan családban nőttem fel, ahol soha senki nem sértegette sem a magyarokat, sem a szlovákokat. Tíz évig magyarul beszélő faluban éltem, ahol életem legjobb barátaira tettem szert. Mindig igyekeztem úgy cselekedni, hogy tiszta lelkiismerettel nézhessek nem csupán csallóközi barátaim, hanem a Szlovák Rádió minden hallgatója szemébe. Hozzáteszem: a Szlovák Rádióban való 29 éves tevékenységem alatt még nem találkoztam munkám és személyem olyan értékelésével, mint Polák László tollából. Azzal sem találkoztam, hogy „... mint régi rádiós megfeledkezik a legfontosabb szabályról, a nyelv szabályról.” A rádióműsor alfájának és ómegájának, mint minden kommunikációs megnyilvánulásnak mindig is a kinyilvánított gondolatokat tartották. Természetesen, hogy helyesen, de nem csupán nyelvileg helyesen. Valósan és felelősségteljesen is. Vladimír Holan, a Szlovák Rádió programigazgatója
