Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-20 / 20. szám
8 1998. május 20. Ripoi Legújabb lemezén dolgozik a tizenhárom éve működő Ghymes együttes Balkáni, magyar és kelta zene ötvözete Szarka Tamás dalszerzőként is jegyzi a Regét., A dalok témái leg- belülről jönnek. Szőkébb pátriánk, ez a hely és ez az idő diktálja a témákat. Tíz-tizenkét dal kerül majd a lemezre, és lesz egy közös motívum, amelyik összeköti a dalokat. Úgy tervezzük, hogy a lélegzés motívuma fűzi majd sorba a számokat. Ebbe merül bele az egyik dal vége, és ebből születik meg a következő. Ettől lesz meghitt és közvetlen ez a lemez. Hogy mi a Rege üzenete? - gondolkodik el Tamás. - Ez a mi mai és mindennapi érzéseinknek regéje.” Juhász László A pozsonyi rádió 4-es stúdiójában sebesen pörög a szalag. A Rege című lemez soron következő dalának felvétele már-már kész, a Ghymes tagjai éppen jól megérdemelt pihenőjüket töltik a rendezői helyiségben, bent már csak Buják Krisztián fújja a szaxofont. „Kriszti szólója után már csak a dob és a kórus kerül a szalagra, és kész a dal - magyarázza Szarka Ghymeséknél már hagyomány, hogy más zenészeket is meghívnak a lemez- felvételekre. Gyula. A legutolsó simítás pedig a keverés, amikor végleg eldöntjük, melyik hangszer milyen arányban szólal majd meg a CD-n.” Közben a stúdióajtó fölött kialszik a figyelmeztető piros fény, a srácok pedig együtt hallgatják meg a szólóval kiegészített dalt. ,A második versszakban is legyen kórus, vagy szólóban énekelsz?” - kérdezi Szarka Tamás. „Tudod, mit? - fordul hozzá Pukkai Attila. - Az egyik versszakban az énekkar válaszoljon a szólóra.” „Ennyire bizonytalanok vagytok, nem dőlt még el, hogy milyen lesz a végső hangzás?” „Természetesen egy bizonyos elképzeléssel érkeztünk a stúdióba, ez azonban menet közben nagyon sokszor változik - világosít fel Gyula. - Mindannyian teszünk hozzá egy-egy ödetet a készülő dalhoz, ez mindig kollektív munka.” Közben megérkezik Csikmák Mónika, a Ghymes menedzsere. Kezében újságot lobogtat, nem titkolt büszkeséggel mutatja a Magyar Hírlap cikkét: „Egyik budapesti fellépésünk után írt rólunk a lap. Minden hónap első csütörtökén van Ghymes-klub a Fonó Budai Zeneházban. Egyre többen jönnek el a klubestekre - mondja, majd egy levelet vesz elő. Most éppen Petschnig Mária Zita írt, az egyik legismertebb magyar közgazdász, aki sohasem hiányozhat a klubestekről. Nagyon jó érzés, hogy ilyen elismert, híres emberek is a zenekar mellé állnak.” Mónika elmondja, hogy a most készülő lemez még május végén a boltokba kerül. A Regét a Szlovák Rádió Kiadója jelenteti meg Szlovákiában, de természetesen Magyarországon is kapható lesz, ott a Fonó Records adja ki, akik az előző Ghymes-lemezt is piacra dobták. A pár perces szünetet kihasználva a lemez zenei rendezőjét, Peter Smolinskyt kérdezem a Ghymes zenéjéről. „Nekem tetszik - mosolyog Peter -, annak ellenére, hogy eddig még egyetlen számukat sem hallottam. A srácok világos elképzeléssel jöttek, tudják, mit akarnak. Már az elején megfogadtam, hogy a lehető legkisebb mértékben fogok csak beleszólni az ő elképzeléseikbe. Ha azonban rossz a hangolás, vagy ha egy hamis hang üti meg a fülemet, könyörtelenül leállítom a felvételt.” A zenei rendező bevallja, háromnégy nap kellett ahhoz, hogy megértse a Ghymes zenéjét, amelyet nagy kedvencéhez, a Jethro Túlihoz hasonlít: „Ez balkáni, magyar és kelta zenei elemek érdekes ötvözete. Különleges, ma már csak ritkán használatos hangszereket szólaltatnak meg. A szövegekből ugyan egy szót sem értek, de a zene nagyon tetszik. Több ez, mint pusztán népzene. Kozmopolita stílus, sok mindenből egy kiesi, egy tető alatt: ez a Ghymes” - mondja a zenei rendező. A szusszanásnyi szünetnek vége, folytatódik a munka. Miközben újabb és újabb hangszerek, szólamok kerülnek a mesterszalagra, az éppen pihenő Buják Andor nevetve újságolja, hogy nemrég elkészült egyik daluk techno-változata is. „Magyarországi barátaink készítettek remixet az Üzenet lemez Soha című dalából. Ők azzal győztek meg bennünket, hogy ezt az új változatot a diszkókban azok a fiatalok is megismerik, akik nem jutnának el a koncertjeinkre, és nem hallgatnák meg a lemezeinket sem. Nem tudjuk, mi lesz a dal sorsa, a felvétel mindenesetre elkészült.” Ghymeséknél már hagyomány, hogy más zenészeket is meghívnak a lemezfelvételekre. A Rege vendégzenészei Heredics Gábor és Kálmán a Vujisics együttesből, akik harmonikán, illetve dobon játszanak, és Farnbauer Péter, az ELÁN billentyűse, aki szintetizátorokkal érkezett a stúdióba. A Ghymes férfikórusának hangzásába Kiss Bernadett visz még színt, de Balogh Csaba vezetésével a galántai gyermekkórus is hallható lesz a lemezen. Figyelve a srácok munkáját, kiváltságos helyzetben érzem magam. Tanúja lehetek egy lemez születésének. Apró emberi momentumokat figyelhetek meg. Olyanokat, amelyek a lemezt otthon meghallgató ember számára örökre rejtve maradnak. Bármennyire szívesen hallgatnám is tovább a lassan lemezzé terebélyesedő dallamokat, belátom, hogy nem tarthatom fel a fiúkat. Csak még egy búcsúkérdést. „Manapság az együtteseket divat skatulyákba dugni. A Ghymessel kapcsolatban egyre gyakrabban hallani a vüágzene kifejezést. Nekem úgy tűnik, sokan már-már pejoratív értelemben használják ezt a szót, egy kalap alá véve a műfajilag be nem határolható egyéni stílusokat. Ti mennyire vállaljátok a világzene kategóriát?” „Úgy tűnik, hogy mi már oda tartozunk - mondja Gyula. - Ezt azonban mi nem nagyon tartjuk szem előtt, hiszen nem igazán tudjuk, mit is jelent a világzene kifejezés. Mi egy bizonyos zenét játszunk, amit sokan oda sorolnak.” Különleges, ritkán használatos hangszereket szólaltatnak meg. „Ez azonban változhat - veszi át a szót Andor. - Mi megszoktunk, megszerettünk egy bizonyos hangzást. Ha valami újat akarunk csinálni, új hangzást kell vinnünk a Ghymes zenéjébe. Az, hogy jövő ilyenkor müyen zenét játszunk majd, attól is függ, milyen hangulatban leszünk, hogyan fogjuk érezni magunkat, milyen új hangszereket viszünk majd be a zenénkbe.” Ez azonban még a jövő zenéje. Buják Andor kezében pillanatnyilag a szaxofon. „Brácsán, töröksípon, klarinéton, bőgőn is játszom. Az persze nem igaz, hogy mindannyian valamennyi hangszeren tudnánk játszani. Krisztián és én is szaxofonozunk, ez főleg akkor hasznos, ha nekem egy számban éppen énekelnem kell, Kriszti addig fújhatja. Cimbal- mozni viszont csak Attila tud. Én zeneiskolában klarinét szakra jártam, szaxofonozni önszorgalomból kezdtem, majd a gimnázium vége felé megtanultam brácsázni is. A koncert és a stúdiófelvétel között pedig az a fő különbség, hogy van, amit koncerten egyszerűen lehetetlen ugyanúgy előadni, mint ahogy az a lemezen szól. Persze vannak dalok, amelyek csak koncerten szólalhatnak meg igazán jól.” Dömötör Ede felvételei Buják Krisztián a fúvóshangszerek gazdája. „Négy évig csak szaxofonoztam, az a kedvenc hangszerem. Ezt a dobot nemrég vettem. Azelőtt is játszottam már bongón és rototomon - mondja , majd érteden arckifejezésemet látva nevetve hozzáteszi: - Az egy olyan dob, amelynek nincs teste, a bőrt egy karika fogja le, alulról egy fémalkatrésszel lehet hangolni. A duda még nagyon új, a klarinét pedig egy régi-új barát, hiszen négy évig nem játszottam rajta. Érdekes dolog a lemez- felvétel - tűnődik el Krisztián. - Sokkal több lehetőségünk van, több hangszer is megszólalhat egyszerre. Van, hogy három szaxofon szól egy időben. A koncerten pedig, ami egyszer »kiment«, azt nem lehet visszatekemi a magnón.”
