Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-05-20 / 20. szám

2 1998. május 20. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Újra az iskoláink ellen Szűcs Béla A Szlovák Nemzeti Párt is­mét rohamra készül a ma­gyar iskolák ellen. Terve nem újkeletű, az alternatív okta­tás leple alatt már megpró­bálkozott vele; ez azonban a magyar szülők ellenállásán megbukott. Az elszlo- vákosítás módszeréhez kap­csolódik a magyar iskolák oktatási rendszerének átszer­vezésére benyújtott parla­mentijavaslat. Lényege, hogy a magyar iskolákban le­hetőleg minél több tantár­gyat szlovákul tanítsanak. Eszerint az országban kizáró­lag szlovák iskolák lennének, amelyek némelyikében né­hány tantárgyat magyarul is oktatnának. Ezzel kiirtanák a magyar gyerekek identitástu­datát, történelmi hovatarto­zásuk érzését, és alapjában rombolnák szét a magyar is­kolarendszert. Már az „alter­natív oktatás” proponálása idején elhangzottak nyilatko­zatok, hogy a magyar isko­lákban is szlovák pedagógu­soknak kellene tanítaniuk azokat a tantárgyakat, ame­lyeket államnyelven fognak tanulni a gyerekek. Sajnos, a magyar közösség nem elég határozottan reagál a nemze­tiségi létünket fenyegető ve­szélyre. Igaz, a provokációt szervező Szlovák Nemzeti Pártnak csupán hétszázalé­kos támogatottsága van, na­cionalista rohamukkal azon­ban sokkal nagyobb tömegek értenek egyet, és a demokra­tikus ellenzék soraiban is akadnak hívei. Úgy tűnik, a nacionalista hullám más or­szágokban is problémákat okoz. Romániában, Ukrajná­ban, Jugoszláviában ugyan­csak harc folyik a magyar is­kolák, az anyanyelvi oktatás megőrzéséért. Ha ettől sike­rül megfosztani bennünket, semmi sem állja útját az elszlovákosításunk-nak. Ve­gyük tehát komolyan a ve­szélyt, és minden törvényes eszközzel harcoljunk ellene, ha útját akarjuk állni az asz- szimilálásunknak. A magyar­ság száma így is egyre apad, a vegyes házasságnak „kö­szönhetően”, s mert sok ma­gyar szülő szlovák iskolába íratja a gyerekét. Vendégkommeníár Ideológiai etetés Bodnár Gyula Vagy két tucat pozsonyi kö­zépiskola érettségi előtt álló diákjait terelték be a minap az Istropolis nagytermébe. Dehogyis hangversenyre! A szerencsétlen maturandusok minisztériumi államtitkáro­kat, kerületi illetékeseket voltak kénytelenek hallgat­ni, akik arról meséltek ne­kik, micsoda szép jövő vár rájuk. Ne féljenek, lakása is lesz mindenkinek - mond­ták a szónokok a találko­zón, mely egyébiránt hiva­talosan tanítási órának nyil­váníttatott. A gyerekek nem vették a lapot. Közönyös arccal ültek, sőt a hírek sze­rint egyikük-másikuk meg­jegyezte: „Mintha már hal­lottunk volna efféle szöve­get.” Nem volt zene fülük­nek, ahogy azt a szervezők elképzelték. Köztudott, eb­ben az országban minden lehetséges. Ilyenképpen én nem csodálkozom azon, hogy tanítási időben - még ha felvételi vizsgák napja volt is - politikai fejtágítás­ra, propagandaórára hajtot­ták a diákokat, méghozzá úgy, hogy tetszik, nem tet­szik, a részvétel kötelező. Hiszen nevelés ez a javából. Hanem azon azért eltöp­rengtem, hogy államtitkár uramék kerületi uszályhor­dozóikkal egyetemben va­jon mit mondanának a szép jövőről a maturandusoknak például azokban a dél-szlo­vákiai városokban, régiók­ban, ahol egyre-másra szűn­tek meg a kisebb-nagyobb üzemek, rohadnak milliár­dos értékek, ahol a munka- nélküliség nem négy-, ha­nem huszonnégy százalé­kos. Vajon talál-e ott mun­kahelyet, aki nem jut be a főiskolára? És talál-e ott la­kást, ahol idestova egy évti­zede egy sem épült? Svájc. Az. De nem az ifjúságnak, nem az egyszerű halandó­nak. Százezrek bolondulnak már bele a kilátástalanság- ba, a nyomorba. A szerző újságíró, a nagyme­gyeri STUDIO PLUS TV szerkesztője Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördeíők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Én csak két barátomban nem csalódtam soha: Müllerben és Thurgauban... Rajz: MS-Rencín A parlamenti demokráciába ez is belefér... Verjük félre a harangokat? Klein, Kövesdi______________ A magyarországi parlamenti választások első fordulója ér­dekes eredményt hozott, ame­lyet ki-ki a szája íze és politikai ízlése szerint magyaráz. A libe­rális sajtó nagy veszélyt lát a Csurka-féle MIÉP parlamentbe kerülésében. Mások szerint szükség van a radikális nemze­ti érdekek fokozott artikulálá­sára a parlamentben. Azt is lát­O Nem kell pánikba esni O Bajban a demokrácia nunk kell, hogy a Munkáspárt és a MIÉP fej fej mellett haladt a választások első fordulójá­ban, s csak hajszálon múlott, melyik szerez jobb pozíciót. Politológusok véleménye sze­rint a szélsőbal és -jobb előre­törése a négyéves kormányzási ciklus hibáinak róható fel. Az alábbiakban szlovákiai magyar értelmiségieket kérdeztünk: tartanak-e a magyarországi szélsőség előretörésétől, veszé­lyes-e a jelenség? Kolár Péter, a Csemadok OT elnöke: A Úgy gondolom, nem ke- v rülhet hatalomra semmi­féle szélsőség a magyarországi választások után. Nem tartok ilyesmitől, mert bízom az em­berek józan eszében, és hi­szem, hogy saját maguknak nem akarnak rosszat. Az erővi­szonyok sem utalnak egyelőre ilyesmire, a választópolgárok tisztában vannak azzal, hogy egyik szélsőséges nézeteket hirdető pártnak sem szavaz­hatnak abszolút bizalmat. Bár vitathatatlan, hogy Csurka programját egyre többen érzik a magukénak, és sokan támo­gatják, hiszen azt a hangot, amelyet ő képvisel, sokan hiá­nyolták a politikai palettáról. Ugyanakkor komoly veszélye­ket is rejt magában, hiszen ne­héz határt húzni a nemzeti jel­legű politizálás és a nemzeti szocialista politika között. Egyetlen nép sem lehet kivált­ságos. Legyen mindenki büsz­ke a hagyományaira, a kultúrá­jára, de ne helyezze magát má­sok fölé. Dobos László, a Madách-Posonium igazgatója: A Nem látom veszélyét V ilyesminek, hiszen a többi esélyes párt, az MSZP és a FIDESZ-MPP súlya ezt semle­gesíti, leföldeli. Olvasom a kül­földi sajtóban is, hogy Magyar- országon jobboldali veszély van. Nézetem szerint ez nem igaz, persze a választások má­sodik fordulójáig csak találgat­ni lehet. Egyértelmű, hogy jó­val erőteljesebb nemzetiségi érdekvédelemre van szükség, de ez még egyáltalában nem nevezhető szélsőségnek. Való igaz, hogy a választópolgárok többségében hiányérzet ala­kult ki, hiszen az elmúlt négy év kormányzata adósságokat hagyott maga mögött, amelyek közül a három legkomolyabb: a szociális igazságosság megte­remtése, az állam és a nemzet viszonyának rendezése, vala­mint a kultúra és az értelmiség megbecsülése. Csáky Pál, az MKDM alelnöke: a Magyarországon nem fe- nyeget a szélsőséges néze­tek megerősödésének veszé­lye, ugyanakkor figyelmezte­tés ez mindeni számára, hiszen az ilyen hangok egyre erősöd­nek Európa-szerte. Kihívás ez minden politikus számára, meg kell előzni azokat a hivat­kozási alapokat, amelyek a szélsőségek táptalajává válhat­nak. Ide vezetett a munkanél­küliség, a szociális különbsé­gek és a kedvezményezett ré­tegek kialakulása, amely visz- szatetszést kelt a társadalom­ban. A megoldás egyértelműen egy szociálisan érzékeny de­mokrácia. Koncsol László író: A Magyarországon V 1989-90-ben győzött a demokrácia, s ez a harmadik szabad választás. Minden poli­tikai felállást az előző politika bírálataként kell felfognunk. Évről évre erősödött a magyar- országi társadalom lecsúszó rétegének kritikája, s ez nem az elszegényedő családok, de a politikai elit műve (a dolog előtörténetét és erkölcsi vonat­kozásait most ne firtassuk). Ez a szembenállás még csak egy patthelyzet előidézéséhez volt elég, s ha a most kormányra lé­pő koalíció nem akarja, hogy az - akár jobb-, akár baloldali - szélsőség fölerősödjék, úgy po­litizáljon. Ha egy ötszázaléknyi szélsőség bekerült a parla­mentbe, ez csak annyit jelent, hogy ott is artikulálja az érde­keit. Ez az eddigi politikával és eddigi helyzetével nagyon elé­gedetlen magyarság politikai képviselete lesz. Egy hang, egy stílus, amely mögött nem sö­tétlenek majd koncentrációs táborok. így kell vele számol­nunk. Olvasói levél Jelentés „Palócia végvári kapitányának” Május 8-án volt egy éve, hogy Palást hű fia, „Palócia végvá­rának kapitánya”, a Palást­könyv írója, Zsilka László örökre elhagyta őrhelyét. Nem áll a vártán, hogy vigyá­zó szemét rajta tartsa övéin, s ugyan nem bajvívó szablyá- val, hanem pennájával szol­gálja faluját. Meghalt a „kapi­tány”, de ki lép helyébe? Hi­ányzol, Zsilka László! Mi mindent írhatnál most a nagy eseményről, a palásti templombúcsúról, a százéves istenháza ünnepéről! Ilyen nagyszabású megmozdulása régen volt a falunak. Talán a hősi emlékmű avatása fog­ható hozzá, amire már csak az idősebbek emlékezhetnek. Megírhatnád az ünnepélyes bevonulást, a cserkészek, a tűzoltók, a népviseletbe öltö­zött menyecskék impozáns menetét, miközben zengett, zúgott a harangszó. A misék áhítatát, amit külön emlékezetessé tett, hogy a pa lásti születésű atyák és az egykor itt működők konce­lebráltak. A mértéktartó ízlés­sel újjá festett templom belse­jét is jó volt látni. Akiknek mindebben részük volt, nagy elismerést érdemel­nek. A község vezetőinek min­denre kiterjedő figyelme, iga­zi felvidéki vendégszeretet, szervezői szakértelme példa­adó volt. A Palásthy család élő leszármazottainak megbecsü­lését is jelentette a díszpolgár­rá avatás. Mindezt olyan nívós kulturális műsor követte, miben min­denki megtalálhatta a neki tetszőt: az egyházi iskola énekkara, a lendületes népi tánc, a palásti keresztelő üde jelenete! Mennyi ötlet, találé­konyság, játékos kedv, művé­szi hajlam van ezekben a pa­lásti ifjakban, menyecskék­ben, nagymamákban! Maguk „hozták össze”, írták meg, vit­ték színre ezt a jóízű jelenetet, amely mellett a televízió lapos szappanoperái pironkodva bújhatnának el! Ez a mi falunk, a mi palásti népünk, Zsilka Laci! Vigyázzad őket továbbra is va­lahonnan a mennyei vártád­ról! Varsányi Viola Dunabogdány

Next

/
Thumbnails
Contents