Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-20 / 20. szám
Szlovákiai magyar családi magazin 1998. május 20. * 31. évfolyam Sport __________ Aki a kassaiak tortáját készítette... Villanófényben Pecze Károly 1 /T labdarúgóedző. -LO Riport________ Úja bb lemezén dolgozik a tizenhárom éve működő Ghymes együttes. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. május 23-ától 29-éig Ha képviselő akar lenni, nyugodtan szavazzon önmagára! Onképviselet... Fekete Marian Igazolódtak a korábbi aggályaink: a helyhatósági választásokról szóló törvény módosításának tervezete a kormány jogalkotási bizottságának megkerülésével jutott a parlamentbe, és tartalmazza az állítólagos nemzetiségi arányos képviselet elvét is. Eszerint azokban a községekben, ahol a szlovákság vagy valamely nemzeti kisebbség a lakosságnak legalább öt százalékát teszik ki, hasonló arányban kell választani a községi képviselő-testület képviselőit is. Magyarán: ha egy község lakosságának legalább 5 százalékát szlovákok, magyarok, romák, rutének, horvátok, ukránok alkotják, akkor a község lakosai csak a saját nemzetiségükből származó jelöltekre voksolhatnak. Magyar a magyarra, ukrán az ukránra, roma a romára, szlovák a szlovákra. A. Nagy László szerint ez a délafrikai apartheidre emlékeztető mesterséges nemzetiségi elkülönítéshez vezet. A napnál is világosabb, hogy az állítólag a nemzeti és etnikiai kisebbségeket védő törvénytervezet ostobaság. Az sem tekinthető véletlennek, hogy a tervezetet nem adták át a kisebbségek politikai képviseleteinek és a Falvak és Városok Társulásának véleményezésre. Apropó, hogy lehet korlátozni magyart abban, hogy a novemberi helyhatósági választásokon olyan szlovák jelöltre szavazzon, aki az elmúlt négy év során bizonyította tisztességes helytállását, a jogállamhoz való ragaszkodását? Alkotmányjogi szempontból még gonoszabbul fest a helyzet. A törvénytervezetet Meciar alighanem a Matica slovenská kezdeményezése alapján hagyta jóvá. A kormány által elő- terjeszett és a parlament által gyorsított eljárásban vitatott törvénytervezet az alkotmánynak majd tucatnyi rendelkezését söpri le a jog asztaláról. Ez lenne az a bizonyos, régóta ígérA tervezetet a kisebbségek képviselőinek megkerülésével óhajtják elfogadtatni. getett törvény, amely a nemzeti és etnikai kisebbségeket védené? Ha ez a mese igaz volna, miért nem adták át a törvénytervezetet véleményezésre a Magyar Koalíciónak, a romák, csehek, ruszinok, ukránok, lengyelek kulturális szervezeteinek? Ha ez a mese igaz volna, miért tiltakoztak a községek és városok legfelsőbb szövetségi és országos szervei? A kormány az ilyen tiltakozásokra a törvénytervezet előterjesztésekor sem válaszolt. A kormány úgy látszik, nem fogadja el tárgyaló félként a nép által közvetlenül választott polgármestereket, önkormányzatokat? így születhet olyan törvény, amelyjobb esetben is a 89 előtti pártállami időkre emlékeztet. Konkretizálva: nem lehet a képviselő-testület tagja az, aki 150 szavazatot kapott, de nem a kellő nemzetiségű. Ha viszont megfelelő nemzetiségű, akár az egyetlen, önmagára leadott voksával is képviselővé válhat. Meciar alkotmánya azt állítja, hogy az állampolgároknak joguk van a közügyek vitelében a képviselőik szabad megválasztására. Magyar ember viszont szlovák jelöltre nem voksolhat! Ez szabad választás? Lehet választójogi egyenlőségről beszélni, ha egy jelölt 150 szavazattal nem válhat képviselővé, mert éppen „fölösleges” nemzetiségű, másrészt a kellő nemzetiségű jelölt akár a saját egyetlen szavazatával is képviselővé válhat? Az alkotmány szerint senkit sem lehet előnyben részesíteni vagy hátrányba juttatni a neme, nyelve, hite, nemzeti származása, nemzetiségi kisebbséghez való tartozása stb. alapján. Összhangban van ez azzal, hogy képviselői tisztséghez juthat valaki úgy, hogy saját magára voksol? Vezércikk Parlamentáció... Miklósi Péter _____________ Is tenkáromlás, bornírtság, arcátlanság, pökhendi felfuval- kodottság. Hamarjában ilyesmik jutottak eszembe, amikor május 12-én a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 47. ülésszakának első félórájában a kormánykoalíció cinikus fölénnyel lesöpörte az asztalról az ellenzék valamennyi indítványát. Például azt, hogy vétessék le a napirendről a községi rendszerről és a helyhatósági választásokról szóló törvényjavaslat, alkotmányellenessége okán a Slota-párt forszírozta oktatási törvény- tervezet; hogy a parlament foglalkozzon a püspökök intő hangú levelével, a kormány adjon számot a kormányprogram teljesítéséről, a t. Ház számoltassa be Ivan Lexát a SZISZ 1996/97-es tevékenységéről. A kormánypárti vakbuzgóság csimborasszóját azonban Ivan Gasparovic produkálta. Egyáltalán nem volt hajlandó fogadni a Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció közös petíciós bizottságának képviselőit élükön Michal Kovác volt államfővel, akik összesen 14 dobozban 350 ezer érvényes aláírást tartalmazó petíciós ívet kívántak annak rendje-módja szerint átnyújtani a házelnöknek. Kisvártatva azonban ennél is csúfosabb pofont kapott a szlovákiai demokrácia: e dobozokat az ellenzéki képviselők hiába cipelték egyenesen az ülésterembe, direkt oda Elnöklő I. G. orra elé, Őparlamentimin- denhatósága kijelentette, hogy a parlamentbe semminemű petíciók nem érkeztek, e tekintetben nincs hát mit napirendre tűzni... És hogy a bun- kókrácia diadala teljes legyen, a fotósokat meg tévéoperatőröket is kiebrudaltatta az ülésteremből. Nyilván ama sztálinista hiszemben, hogy amit nem lát a szem, arra az agy sem emlékszik! Hát nem tudom, de nem először tétetik róla említés, hogy épeszű embert még a hibbant konkrétumok nacionálbolsevista hóbortjaival sem lehet agyament polgárrá zülleszteni. Konkrétabban: manapság azért a Tátra és a Duna között is jócskán akad honpolgár, akinek fejében hiába sertepertél évek óta az élet és igazság dolgaiban jártas balkáni macsó fölényével az ügyeletes hatalom, hiába a botrányról botrányra prolongált kényszerturkálás a lelkekben - az igazodás távolról sem tökéletes. Hát még az azonosulás! így hát nyilván nem egyedül tudatosítom, hogy e parlamentáció „főhőse” ugyanaz a férfiú, aki az ellenzéket 1994 ősze óta pojácának tekinti, a demokráciát pártállami monopóliumnak tartja, a privatizációt sundám-bun- dámként kezeli, az államfőt pedig vén faszinak titulálta. Az ülésteremben, mikrofonok előtt. Igaz, mértéktartó jólne- veltségét bizonyítandó, nem fennhangon, hanem fojtott orgánummal. Gustáv alelnök fülébe pusmogva... Biz’isten, már nem hoznám szóba ezt a másfél éve történt bugris stílust, ha a házelnök úr (úr?) nem ugyanilyen mucsaiasan bizonygatná újólag is, hogy ki az elsőrendű itt, és ki a másodrangú állampolgár! Elvégre bármi történjék az országban, aki itt elsőrendű, azt az ég is arra teremtette, hogy az akaratát érvényesítve hengereljen, ugyanakkor soha semmiért nem felelős az illető. Nem úgy az ellentábor, tehát az újságírók, az ellenzéki pártok támogatói, a fényes valóságot elfer- dítők serege, az önelrablásokban, önrobbantgatásokbanje- leskedők és az amerikaiakkal paktálók hada, a magyarok, a csehek, a zsidók, a romák, a kapitalisták, az imperialisták. Egyszerre taszító és szánalmas ez a színjáték, hiszen hol bohózatba, hol szomorújátékba torkollik. Sajnos, a parlament elnöke pedig egyenesen a saját jutalomjátékának tekinti e demokráciakaszaboló vagdalkozást: a kirekesztés és a tahók faragat - lansága után immár a vakságig - jutott. Hiszen aki „nem látja” az orra előtt tornyosuló petícióhegyet, az bizony, a kormányzati téboly és az alkotmánysértő törvényretúr időszakában, házelnökként aligha képes rálátni a politika s az erkölcs összefüggéseire. Trinidadi és venezuelai a világ két legszebb lánya cm-feivétei
