Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-13 / 19. szám
12 1998. május 13. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Pengeélen A valós történetet feldolgo- z< i film a szellemileg visszamaradt Kari elmegyógyintézetből való szabadulásának, a külső világgal való találkozásának és gyilkossá válásának hiteles krónikája. Forrest Gump és a film hőse egy tőről valók. Mindketten végtelenül egyszerű, egyenes, meleg szívű emberek, bár nem túl sok ésszel megáldva. Egy, az egész életüket meghatározó különbség van köztük: a családi háttér. Míg Forrest szeretetteljes környezetben nő fel, Kari éhezi a szeretet, s ennek hiánya végzetes tett elkövetéséhez vezeti. Anyja meggyilkolásáért jószerivel egész életét a zárt osztály falai között éli le. Huszonöt év bezártság után igyekszik megtalálni helyét a külvilágban. Derűs egyénisége komor küllemén, sötét múltján és tüskés modorán is átsugárzik. Hamarosan munkát, szállást kap, és barátra lel egy tízéves kisfiúban. A gyerek és mamája családtaggá fogadja, ám az asszony barátja rabiátus vadember. A gyengeelméjű ragaszkodása határtalan, a szeretetével kitüntetettért bármire képes. Erkölcsi érzékenysége bármilyen igazságtalanságot tapasztalva tüstént „riadót fúj”, ettől kezdve minden „pengeélen" táncol... Billy Bob Thornton, az író, rendező és főszereplő negyvenévesen szinte az ismeretlenségből robbant be a film világába. Számára ez az alkotás két fontos dolgot jelentett: első rendezői munkáját és első egyedül írt forgatókönyvét, amelyért egyből Oscar-díjjal jutalmazták, mellette a legjobb férfi alakításért is jelölték, nem alaptalanul. Thornton kis költségvetésű kamaradarabot készített, a színészgárdát barátai közül választotta, sőt a szerepeket eleve rájuk írta. Epizód- szerepre Jim Jarmusch filmrendezőt is meghívta. S mivel ő maga sikeres rockzenészként kezdte pályáját, egy szedett-vedett kisvárosi zenekart is beleírt a sztoriba, hogy neves zenészegyéniségek is színesítsék a filmet. Heti hír Schwarzenegger újra a régi Csak a napokban, az amerikai ABC televízióban sugárzott interjúból derült ki, hogy Arnold Schwarzenegger, a világszerte népszerű hollywoodi filmszínész életveszélyben volt. Ugyanis nemrégiben nem egy, hanem két szívműtéten esett át. Az történt, hogy súlyos szívbaja miatt megoperálták. A műtét sikeresnek bizonyult, ám pár órával utána egy újabb beavatkozás vált szükségessé, mert kiderült, hogy az első műtétkor beültetett egyik szívbillentyű nem működött megfelelően. Ha huszonnégy órán belül nem operálják meg a világsztárt, élete komoly veszélybe került volna. Gyorsan kellett tehát cselekedni az orvosoknak. Nos, a második műtét már tökéletesen sikerült, Schwarzenegger rekordidő alatt épült fel, még az ilyenkor szinte elkerülhetetlen rehabilitációs utókezelésre sem volt szükség. Hihetetlen erős fizikumának, szervezetének köszönhetően Schwarzi ismét a régi formában kezdte el új filmjének forgatását. Salman Rushdie nem tartja magát posztmodem írónak, és hisz az igényes kultúra jövőjében Egy sátáni versíró V. Bálint Éva _______________ A Sátáni versek szerzője, Salman Rushdie kicsit se démoni- kus. Egynapos budapesti tartózkodása alatt - mint egy államfőt vagy királyt - testőrök garmadája vette körül. Nem véletlenül. Bizonyára bizarrnak tartja a kérdést: milyen pozitívummal járt önre nézve az 1988-ban kimondott halálos ítélet? Filo- zofikusabbá tette-e, megértőbbé, átalakította-e a személyiségét?- Tíz évet vett el az életemből - erre valamilyen módon reflektálni kell. Ha az történt volna, hogy tíz éven keresztül nem alkothatok, az egy dolog. Ám, ha- s mint azt bizonyítottam - dolgozni tudtam, akkor nem járt sikerrel a fatvá üzenete. Amely arról szólt, hogy megfélemlítsenek, s rajtam keresztül a szólás- szabadságot is korlátozzák. Hogy megváltoztatta-e a személyiségemet? Igen. Számot kellett vetnem azzal, hogy mi történt velem. És végig kellett gondolnom, hogy mi történhetett volna. Ebből adódik, hogy sokkal közelebb kerültem a halál problematikájához, mint korábban bármikor. Ha ennek az elmélyülésnek az írásaimban is nyoma van, akkor ez kétségtelenül pozitívum. Egyszer azt mondta, hogy a könyvei az utókor számára legalább olyan fontosak lesznek, mint Indira és Radzsiv Gandhi tevékenységének történelmi értékelései...- Elsősorban Az éjfél gyermekei című regényemre céloztam, amelyet most másodízben ad ki az Európa Kiadó, és ahol egyszerre jelenik meg az indiai világ egy bizonyos európai nézőpontból. A könyvben olyan angol nyelvezetet használok, amilyet az indiaiak használtak, és ez nem azonos a rendes angollal. Számomra kitüntetetten fontos a nyelv. Hiszek és bízom a nyelv szocializációs szerepében, abban, hogy van egy családi nyelv, amely tökéletesen jellemző az adott család habitusára, és amely hat, és minősíti azt a közeget, amelyben a történetek játszódnak. Igyekszem ezt a nyelvet mind pontosabban és gazdagabban visszaadni. Éppen ezért elég sokáig dolgozom a könyveimen, legalább öt-öt évet. Az ön méltatói hol posztmodern írónak tartják önt, hol meg hagyományosnak. Mit gondol erről? Nem tanultam irodalomtudományt, és nem ismerem túl mélyen a posztmodern művészetfilozófiát. Lehetséges, hogy az írásaimban van néhány olyan oldal, amire használható a posztmodern megjelölés. Nem szeretem a posztmodernben, hogy hangsúlyozza a kulturális relativizmust. És ezzel előbb-utóbb konzervatív megoldást előlegez. Ha minden viszonylagos, akkor ha mondjuk az egyik kultúrában helyénvaló dolog, hogy megöljenek egy írót, akkor ez már nem kifogásolható, hiszen kulturális szempontból érvényes megoldás. Ilyen gondolatmenettel lehetetlenné válik a világ morális szemlélete. A magamfajta író számára pedig semmiképp sem követhető egy ilyen gondolatrendszer, mert lehetetlennek tartom, hogy lemondjak a moralitásról. Végső soron tehát azt hiszem, én nem vagyok posztmodern író. Az öbölháború idején önt foglalkoztatta egy alapítvány létrehozatala, amely az iszlám és az amerikai kultúra kölcsönös elfogadtatására, megismertetésére irányult volna. Hol tart a munkában?- Sehol, mert ez bizony csak egy kacsa. Mint értelmiségi persze fontosnak tartom, hogy közelebb hozzuk egymáshoz ezeket a kultúrákat. Az öbölháború tanulsága éppen az, hogy a kölcsönös bizalmatlanság tartósítása lehetetlen. Engem hosszan foglalkoztatott az iszlám, és nemcsak a protestantizmus. Amikor a Sátáni verseket írtam, az élt bennem, hogy én egy tökéletesen vallástalan, hitetlen ember vagyok, akit a hit, a vallás csak mint a műalkotás lehetséges tárgya érdekelt. De megpróbáltam megérteni a hívők gondolatrendszerét is. Velem ugyan nem fordulhat elő, hogy a hegytetőn megjelenjen az arkangyal, de elfogadom, hogy másoknak megjelenhet. Meg kell mondanom, hogy az elmúlt tíz év inkább abban erősített meg, hogy erre a témára ne figyeljek. Az ön fejére nemcsak vérdíjat tűztek ki, de számos kitüntetésben is részesült. Ezek között - ahogy tudom - az angliai Booker-díjat becsülte a legtöbbre (ezt mindig az elmúlt negyedszázad legjobb könyvére adják). Ön most átvette a Budapest-díjat. Hadd kérdezzem meg, mit ismer a magyar irodalomból? Egy ilyen kis nemzetnél, mint a magyar, amelynek a nyelve meglehetősen unikális, a művek lefordítása a legégetőbb kérdés. így csak azokat olvashattam el, amelyek idegen nyelven is hozzáférhetők. A kortárs magyar irodalomból természetesen ismerem Esterházy Péter és Konrád György munkáit. Jelenleg Nádas Péter Emlékiratok könyvének egy- harmadán vagyok túl, s nagy benyomást tett rám. Igazolta a hitemet: a tömegkultúra termékeiben fuldokló világunkban is van szerepe, tere és jövője a magas irodalomnak, az igényes kultúrának. Julianna Margulies, azaz Hathaway főnővér nem adja fel álmait a hatalmas népszerűségnek örvendő amerikai tévésorozatban Carol is orvos lesz a hamarosan folytatódó Vészhelyzetben Akik a Vészhelyzet világsikerének titkát górcsövezik, jó ideje felismerték már a kórházszéria páratlan népszerűségének alapvető szimptómá- it: az Emergency Room teljesen más, mint a műfaj és témakör hasonló képernyős produktumai. Gyors pergésű ritmus, sok-sok hordónyi vér, patikamérlegen adagolt izgalom, amitől sem az orvosnak, sem a nézőnek nincs percnyi nyugalma. A diagnosztizálok pedig abban is egyetértenek: a sorozat világsztárt „csinált” mindegyik szereplőjéből. Köztük Julianna Marguliesből is, aki Hathaway főnővérként egyből a tévénézők egyik kedvence lett. Erről a forgatókönyv írója gondoskodott elsősorban: a sorozat első részében már arra kényszerített bennünket, hogy csakis Caro- lért izguljunk: öngyilkosságba kergette a lányt, ám mielőtt megszakadt volna a szívünk a fájdalomtól, gyorsan magához térítette. így elkezdődhetett Julianna csodás színészi karrierje is. Bár annak idején ügynökei nem sok jóval kecsegtették, a „kis pincérlány” mégsem hagyta magát eltanácsolni, hanem kitartóan forgolódott az álomgyári stúdiók környékén. Először John Flynn szeme akadt meg rajta, aki rögtön szerepet is osztott neki a Törvényre törve című mozijában, méghozzá Steven Seagal oldalán. Az sem ártott ennek a lánynak, hogy Steven Spielberg kapásból exnejéhez, Amy Irvinghez, mások pedig hol Nancy Kerriganhez, hol Kirstie Alleyhez, hol pedig egyenesen Michelle Pfeiffer- hez hasonlították. Ennyi pedig elég is volt a Vészhelyzet stábjának: nemcsak „keresték a nőt”, de meg is találták az acélkemény és hideg, józan és látszólag csak a hivatásának, munkájának élő főnővér alakítóját. Juliannának eleinte nem nagyon tetszett a szerep, mindig is egy múlt századbeli szerelmi történet hősnőjéről álmodozott, de még az is jobb lett volna számára, ha olyan szereppel kínálják meg, amelyben vígan dohányozhat, ihat, és kedvére káromkodhat. Julianna Margulies azonban beleszokott a sorozatba. Vége annak a gyakran gyötrő rémálomnak is, amelyből sokszor arra riadt, hogy egyszer a való életben csöppen valamilyen „vészhelyzetbe”, és akkor bizony alaposan felsül majd. Addig viszont nem adódhat olyan probléma vagy színészi feladat a műtőben, amit ne tudna briliánsán megoldani. Méltán kapta meg 1995-ben az Emmy-díjat. És erre már Bruce Beresford, az Út a paradicsomba rendezője is felfigyelt. A Malajziában forgatott filmben Glenn Close partnereként Julianna egy fogolytáborba került nőt alakított igazi drámai színészi kvalitásokat csillogtatva. Majd következett A Newton fiúk Mathew McConaugheyvel és Az utazó Bili Paxtonnal. Megannyi siker, megannyi „sztárosodási” lehetőség. Julianna Margulies mégsem „szédült meg”, mégsem „játssza a sztárt”. Igyekszik önmaga maradni. Kiegyensúlyozott életvitelét nem zavarják magánéleti botrányok, a sajtó keresve sem talál olyan történetet, amelyen csámcsogni lehetne. Julianna szeret olvasni, futni és imád dolgozni. Apropó: a Vészhelyzet újabb sorozatában már orvosként tér vissza a főnővér. R. T. „Szerepe, tere és jövője van a magas irodalomnak, az igényes kultúrának...”
