Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-05-13 / 19. szám

2 1998. május 13.

Vélemény

Szlovákiai magyar családi magazin

Vasárnap

66 sor

Májusi számvetés

Szűcs Béla_______________

Öt hónappal az őszi parlamenti választások előtt érdemes egy kis számvetést készíteni a kilátásokról. Tudom, hogy a számokat lehet szépíteni, a közvéleménykutatások eredményei sokféleképpen minősíthetők, de a tapasztalatok alapján mégis alapvető fogódzót nyújtanak a várható eredményekhez. Meciar azt reméli, hogy a választásokon pártja a 150 parlamenti helynek legalább a felét, vagyis 75-öt megszerez. Ha figyelembe vesszük, hogyjelenleg 61 képviselőjük van, semmivel sem indokolható optimizmusa. Különösen, ha áttanulmányozzuk a legutóbbi közvéleménykutatások eredményeit. Ezek szerint a megkérdezettek negyede szavazna az uralkodó pártra, ami hozzávetőleg 38 képviselőt jelentene, ez pedig körülbelül a fele a remélt 75-nek. Igaz, Meciar csapongó fantáziája a tényekből soha nem csinál problémát. Eupták munkáspártja a várható öt százalék körüli szavazattal szemben szintén két számjegyű sikert remél, mivel szerinte a közvélemény-kutatás adatait meghamisítják. A nemzeti párt pedig nacionalista igyekezetével 7 százalék körül szerepel a felmérésekben.

Ha a három közvéleménykutató adatai reálisak, az ellenzék többségben lesz az új parlamentben. Ha a Szlovák Demokratikus Koalíció 25 százaléknyi eredményéhez hozzáadjuk a magyar pártok

5.6- 10,1 százalékát, a demokratikus baloldal

9.7- 15,54 százalékát, valamint a Polgári Egyetértés Pártjának 11,2-17,2 százalékát, akkor 51,5-67,8 százalékjön ki, tehát jóval több, mint a kormánykoalíció pártjainak százalékai együttesen. Tudom, ezt a kis számvetést még sok minden befolyásolhatja, megváltoztathatja, de ha demokratikusak lesznek a választások, jól működnek a szavazat- számláló bizottságok, az ellenzéknek minden esélye megvan a meciarizmus legyőzésére.

Vendégkommentár

Komédia, avagy éljen a manézs

Fülöp Antal

______________

A „

Komédia nagyban és kicsiben” mulattató könyvecske a cirkusz világáról: zsonglőrök, bohócok, illuzionisták tárháza. Okkultusz, a beszélő emberfej, Fregoli, az átváltozóművész (másodpercenként más-más jelmezben); egy képcím: „A délceg Drakula behajózik”, s lám

1992-ben is behajózott, ’94- ben újra tankolt, ’98-ban megint tankolni óhajt.

A minap meg valaki kulturális miniszternek adta ki magát a (nyitrai?) főiskolán, bár rendesen elnézhette a dátumot, s a kultúrpolitika meghökkentő anakronizmusaival riogatta a tanulóifjúságot; ha minden igaz, porondra illőbb módon már nem is karikírozhatta a kulturális tárcát: „...a kultúrában aggályok nélkül - a legfontosabb az irányítás,

mert irányítás nélkül a művészek hajlamosak azt tenni, amihez kedvük szoty- tyan...”. Bárki karikírozhatta is a kulturális tárca vezetőjét, (imitátori?) képesítését, mintha a központ központilag központosított központjában szerezte volna, talán a proletkult idején a „kulturális forradalom” eszméiből is merített hozzá egy korsóval; dogmái, legalábbis szögletes tételei már Lunacsarszkijnak is a torkán akadhattak volna, pedig hát ő volt a nagy Vlagyimir (II- jics Lenin) kulturális, pontosabban: közoktatási népbiztosa. Komédia nagyban és kicsiben. A manézsban Fregoli Mata Hariból kerti törpévé változott, majd kerti törpéből Haynauvá vagy Rettegett Ivánná (mikor hogy, igények szerint). További szereplők: a humbugember, műlovarnők (magas lovon), Zoli és Gerard, a bohócok. „Okkultusz” tátog... Drakula ’98-ban is tankolni óhajt.

A szerző prózaíró, publicista

Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője:

Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317)

Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315)

Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314)

Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313)

Kultúra: Szabó G. László (52-38-315)

Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika

Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201.

A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/

A politika és a kultúra viszonya

Melyik a túlélő?

Klein Melinda

A művészetnek léteznek olyan válfajai, amelyek pénz nélkül ellehetetlenülnek.

Hogy pénz van-e, az a mindenkori politikai rendszertől, annak kultúrpolitikájától függ. Gondoljunk csak vissza az eltelt negyven esztendőre, amikor vörös műbőrbe kötött könyvek jelentek meg sorra, telis-tele Lenin elvtársat, a szocialista hazát meg a kommunista vezetőket dicsőítő versekkel. Ugyanennek a kornak a képzőművészeti (?) alkotásait azóta eltakarították a közterekről, és eladták kilóra, vagy elrejtették valahová a világ szeme elől. Még régebben, a sötétnek bélyegzett középkorban, amikor valóban sötétség uralkodott Európában - vallásháborúk dúltak, dühöngött az inkvizíció - olyan alkotások születtek, olyan katedrálisok épültek, amelyek még ma is állnak, és amelyeknek csodájára jár a világ. Napjainkban pedig éppen a kultúra az a terület, amelytől a politikai vezetés elsőként vonta meg az anyagi támogatást. De vajon melyik az erősebb? Melyik éli túl a másikat?

Q A kultúra erősebb a politikánál O A politika el fogja sorvasztani a kultúrát

És itt fognak épülni a szociális esetek számára a lakások. Csekély hat-hétmillióért. Rajz: MS-Rencín

Pió Márta újságíró, a Magyar Televízió szerkesztője:

A A világon mindig is létez- v tek politikai cselszövések, a kultúrát mégsem tudták soha elsorvasztani vagy megsemmisíteni. A politikusok jönnek- mennek, a rendszerek változnak, míg a kultúra örök. A mindenkori politikai vezetésnél is sokkal nagyobb hatalomtól féltem a kultúra létét, ez pedig a pénztelenség. Tanúi lehetünk, hogy az elanyagiasodás mindent, így a kultúrát is a középszer felé sodorja, hiszen ma azt lehet eladni, amit sokan megértenek, ami nem bonyolult, amin nem kell gondolkodni. Született optimista vagyok, ezért úgy látom, hogy túléljük ezt is, hiszen volt idő, amikor például a mecénások szeszélyein múlt sok tehetséges itáliai festő jövője, mégis világhírűek lettek, holott annak idején kegyelemkenyéren éltek. Egy művész, ha igazán tehetséges, előbb-utóbb megtalálja a módját, hogy megmutassa magát. Bármilyen legyen is a politikai klíma.

Binder Gusztáv, a Magyar Televízió főgyártásvezetője:

Ha végigtekintünk a történelmen, megállapíthatjuk, hogy a kultúra minden nagy politikai vihart túlélt. Maga a kultúra tovább fennmarad, mint azok a hatalmak, amelyek döntenek róla. Vegyük például az egyiptomi vagy az ókori görög kultúrát. Biztosan elpusztult a nagy része, de ami megmaradt, az az egyetemes kultúra alfája és ómegája. A politika legfeljebb elferdítheti a kultúrát, torz hajtásokat hozhat létre, olyan alkotók és olyan „termékek” jelennek meg, melyeknek értéke enyhén szólva vitatható. Ideiglenes nehézségeket okozhat a mindenkori hatalom, főleg azokon a területeken, amelyek nem

állnak túl messze a politikától. Gondolok itt az irodalomra, a szociográfiára, a zsurnalisztikára. Filmes lévén elmondhatnék

ezt-azt a magyar film jelenlegi nehéz helyzetéről, de ha igazságos akarok lenni, azt kell mondanom, mindezt nem lehet teljes egészében a mai kultúrpolitika nyakába varrni.

Vojtek Miklós balett-táncos, táncpedagógus:

a Muszáj, hogy túlélje a kul- ” túra ezt a rendszert is, mint ahogy a többit is túlélte. Ma is születnek értékes alkotások, mint a feudalizmus idején is születtek, és mára a világ- örökség részeivé váltak. Igaz, alkottak szocialista „kolhozbaletteket” is, de a zenei anyaguk roppant nagy értéket képvisel. Napjainkban is a „hét szűk” esztendőt éljük; gondoljunk csak a Szlovák Nemzeti Színházra, amely filléres gondokkal küzd. A vezetés alkalmatlansága miatt? A vezetés nemtörődömsége miatt? Szándékosság vagy tudatlanság búvik meg a háttérben? Egy biztos: eddig még minden ideológián és mesterséges korláton túlmutatott a kultúra, nem vitás tehát, melyikben rejlik az erő és az érték.

Kiss János, a Győri Balett művészeti vezetője:

O

A mostani rendszer gyötri ugyan a kultúrát, a tudományt, az oktatást, de elsorvasztani nem képes. Küzdelmes az életünk, hiszen olyan időket élünk, amikor a valóban értékes alkotásokra fájdalmasan kicsi a kereslet. Hogy a világhírű filmrendezőink: Jancsó Miklós, Szabó István vagy Mészáros Márta művészfilmet forgathassanak, ahhoz tetemes összegek kellenek. Az olcsó és silány tévéműsorok viszont futószalagon készülnek, és a képernyő elé szögezik fél Magyarországot. Persze ennek is sok köze van a politikához, hiszen a hajszolt, kimerült és megkeseredett magyar polgár a napi gondok után nem akar gondolkodni, csak bam- bulni. Ennek megvan az a veszélye, hogy a felnövekvő generáció ilyen szempontból teljesen igénytelen lesz.

Olvasói levél

A kultúra dekadens korszaka?

Tegyük szebbé életünket - tanácsolják a pszichológusok. Az Ufómagazinban olvastam nemrég, hogy a háromdimenziós ember (szellem, lélek, test) élete során nem nélkülözheti a szellemi táplálékot, hiszen azért ember, különben a homo nóvuszt a kultúra éhhalála állandóan fenyegeti. Hamvas Béla vallotta ezzel kapcsolatban, hogy az embert nevezhetjük mikrokozmosznak, kis világnak, egy kis túlzással mondva mikrotheosznak (kisistennek). $z nem közönséges ateista fennhéjázó emberi bölcselkedés, hiszen a Bibliában (Dávid zsoltárában) ez áll: „Én mondottam, istenek vagytok és a

magasságosnak fiai mindnyájan.” Ehhez kapcsolódik Jézus mondása is: „Nincsen-e megírva a törvényeitekben: én mondám, istenek vagytok.”

A fideizmus szerint a tudás, műveltség a vallásos hitnek alárendelő filozófiai nézet. A szellem nem másvilági lény, sem valamiféle eszmeiség - hiszen a lélekhez tartozik. A szellem az ember istenlényegű része, gondolatfeletti intelligencia, a legfelső Én, a lélek leglelke. Tovább ezt már nem analizálom, ez az ezoterikus szakirodalom dolga, csupán hozzáteszem azt a régi szállóigét, miszerint „a tudás hatalom”. Mai életünk a műveltség tekintetében menthetetlenül elszegényedik. Az emberek erejük végső határáig hajszolják

magukat a pénzért. Nem akarom lekicsinyelni a pénz ösztökélő erejét, de az a másik véglet, amikor valaki előtt kizárólag a meggazdagodás aranyborjúja ragyog, még álmában is pénzszerzéssel bíbelődik. Nem ismeri a „dolce far niente” fogalmában rejlő bölcsességet, így aztán a kultúra vigasztalanul pusztul az anyagiasság halálos ölelésében. Akár elfogadjuk a fideizmus filozófiai nézetét, akár nem, vitathatatlan tény marad: az ember minden élőlényen felülemelkedő teremtmény (homo sapiens), tehát kell, hogy magában hordozza az emberi karakterisztikumot. Sajnos, manapság a géppé lefokozott embernél ez nemigen van meg - kevés kivétellel. Mindez a teremtés műhibája volna? Nem hiszem! Inkább talán a Mammon könyörtelen kényuralma az igazi ok.

A művelt ember lelke-szelleme kifinomult, nemes, szavai selymesek, jó modorú, nem egocentrikus; benne gyökerezik az igazi kalokagathia. Kecses légiesség mindenben - mondja Grácián - a tehetség élete, a beszéd lélegzete, a cselekvés lelke, a kiválóságok kiválósága, széles látókörű, példaszerű az életvitele. A műveltség azonban még nem jelent fölényeskedő magasrendűséget. Ellenkezőleg. Tapintatos, udvarias, jó modorú. Garrick így mondja: „mosogatólányok nélkül nem volna kultúra”.

Szalay János Zselíz