Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-05-13 / 19. szám
Dunaszerdahelyi képeslap és sok-sok plusz a májusi R plusz információs magazinban! Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Riport Rimaszombat minden bajára egy hatalmas börtön az orvosság? 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. május 16-tól 22-ig Sport Fennállása óta nem végzett ilyen előkelő helyen a somoijai női kosárlabdacsapat. 16 Az eldurvult koalíciós vita mégsem volt teljesen haszontalan Sajtó és ajtó P.Vonyik Erzsébet __________ A Koalíciós Tanács magára zárta az ajtót. A hármak is megelégelték- a majdani választópolgárok nemkülönben - a visszatetszést keltő üzengetősdit, ízléstelen vádaskodásokat. Bár ez a bezárkózás a meglepetés erejével hatott, főleg azután, hogy az MPP részéről elhangzott: a sajtó nyilvánossága szavatolja, hogy nem köttetnek az üléstermek mélyén kü- lönmegállapodások. A közvélemény és a sajtó ezek után joggal várhatja, hogy a nyilvánosság kizárásával finiselő egyeztetések az új összmagyar párt létrehozásáról indulatoktól, sárdobálásoktól mentesen zajlanak, s mielőbb lezárulnak. Újságíróként valójában nem kellene örvendeznem afelett, hogy a sajtó szóvivő révén tájékozódhat arról, miként áll az egyesülés ügye. Ám legyen, ha ez a megegyezés garanciája. Mellesleg a sajtó hasábjain közvetített nyilatkozatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az új párt megalkotói magukba szálltak, és lakatot tettek a szájukra. De a vita nem volt haszontalan. Sokminden kiderült belőle. Például hogy a Koalíciós Tanács sem olyan ideális egyeztetési fórum - legalábbis a jelenlegi felállásban - ahogy némely politikusunk lefestette. A megszellőztetett véleményekből az is kiviláglott, hogy a Magyar Koalíció Pártjának alapszabálya nem biztos, hogy vonzó lesz a belépni óhajtók számára. Mert e szerint aki a majdani MKP tagja óhajt lenni, egyúttal azt is el kell döntenie, hogy az MKDM, az Együttélés vagy az MPP platformjához kíván tartozni. S mi van, ha egyikhez sem? Ilyen lehetőséggel az alapszabály jelenlegi változata nem számol, legalábbis az első évben. Ez a megkötés sokakat elriaszthat attól, hogy az új magyar szubjektum sorait gyarapítsák. Másfelől azt sugallja, hogy a egyesülők csak átmenetileg omolnak egymás karjaiba, hogy a parlamentbe Jól felkészült szakemberek kerülnek a listára? jutva újra érzékeny búcsút vegyenek egymástól. Kétszer is meggondolja a belépéssel kacérkodó polgár, hogy tagja legyen-e olyan pártnak, amely, ha úgy alakul a politikai helyzet, újra alkotóelemeire bomlik. A helyenként ingerült nyilatkozatokból az is átsütött, hogy a Bugár-Duray ellentétek sokkal nagyobbak annál, mint sejteni lehetett. Vajon az egymást önkényúmak tituláló két dudás hogy fér majd meg egy csárdában, egy pártban? A legkényelmesebb A. Nagyékhelyzete a vitatompító szerepében. S egyébként is a tisztségek és mandátumok kilátásába helyezett egyenlő elosztásával ők nyernék a legtöbbet. Itt bújik ki a szög a zsákból az MKDM-es önzetlenséget illetően: az MPP reális súlyát meghaladó mértékben neki szánt tisztségekért és listahelyekért cserébe e sajátos háromszögben a kereszténydemokraták hű partnere lesz. Habár újabb hírek szerint a listáknál mégsem jön szóba a paritás elve: a felkészültség lesz a mérvadó. Eszerint jól felkészült szakemberek köszönnek vissza ránk a Magyar Koalíció listájáról. Ám ha újra megtörténik, mint négy éve, hogy a Hama Istvánok a leghátsó helyekre kerülnek, s olyanokat raknak az élre, akik arra kellenek, hogy az illető pártelnök szekerét tolják, a parlamenti vitákban meg hallgatnak, akkor a jövőben sem lesz gazdasági, alkotmány- és büntetőjogi kérdésekben is naprakészen reagálni tudó parlamenti képviseletünk. A lecke a zárt ajtók mögött egyezkedőknek fel van adva: nem olyan egyezség kell, ami odafenn Bugár, Duray és A. Nagy érdekeinek felel meg, hanem amely az alapszervezetekben is elfogadható, nem rájuk erőltetik. S amely - bármilyenné görbítsék is a törvény paragrafusait - garantálja a magyar parlamenti képviseletet, a leghatékonyabb együttpolitizá- lást, és az SZDK-val való kapcsolattartást. Ellenkező esetben Meciarék és Gyimesiék elégedetten dörzsölhetik majd a markukat! Vezércikk Közbizonytalanság Miklósi Peter ___________ Va n-re remény, hogy fordulat álljon be a lakosságot aggasztó bűnügyek egyre riasztóbb el- harapózásában, a már megtörtént esetek felderítésében? Lám, még kérdezni is csak megszeppenve merészel az ember, elvégre köztudott dolog, hogy a közbiztonsági helyzet Szlovákiában egyszerűen katasztrofális. Az, hiszen már régen nem a törvényesség következetes védelme, a polgárok egészségének, életének, vagyonának megóvása az illetékes hatóságok elsőrendű feladata. A rendőrség, a nyomozati szervek és az ügyészség munkájában ugyanis esztendők óta a jelen kormányzati nómenklatúra érdekeinek s büntethetetlenségének garantálása a legfontosabb. Csalhatatlan bizonyítéka mindennek az olyan súlyos gazságok el- tussolása, amelyek elsőrendű gyanúsítottjai az állami szervek, illetve magas rangú állami tisztségviselők voltak; ám az ügyleteiket először szépecskén elkenték, utána ad acta tették, majd a legkirívóbb ká- zusokat- a demokráciát bunkókráciává züllesztve - egy hatalmi szempontból alkalmas pillanatban még pótállamfői amnesztiával is megspékelték. Hogy a sok kormányzati sumákolás szülte gyanút emígyen végleg elbo- ronáltassák... Csoda hát, ha az egyszerű halandó leikébe jobbára a rémület, Don Corleone századvégien selejtes másainak agyába viszont a vakmerőség költözik? így aztán egyetlen napon két újságban három szörnyűségről is olvasni (lásd pl. az 1998. május 6-i napilapokat) állami koronamilliár- dok privát síbolgatásától kezdve újságíróknak szóló gyilkossági fenyegetéseken át egészen ifj. Michal Kovác idestova három éve történt elhurcolása kivizsgálásának végleges ejtéséig. Másként szólva alig múlik el nap anélkül, hogy kénytelen-kelletlen ne tapasztalnánk: életünket mindinkább eluralja a brutalitás, az agreszszió, a hatalmi gőggel elegy csalás és korrupció. Ezzel szemben mi, mármint az állampolgárok zöme, a megbízható közbiztonság fogalmán eszelős konoksággal azt értjük, hogy esténként félelem nélkül végigsétálhatunk az utcán, hogy ne rabolják el autónkat, hogy az állam pénzéből nem tűnhetnek el milliók a politikai régiók pitiáner figuráinak zsebében, hogy a privatizáció nem a szabad rablás szinonimájává lényegül. Sajna, de való: köz és biztonság, no meg a törvényesség tiszteletének tekintetében mára olyannyira nyakig ülünk a szar(dellá)ban, hogy a közbiztonság minimumának nyugtázása helyett legföljebb közmorfondírozhatunk: ebben az országban a húszas évek Chi- cagója éled-e újjá, vagy inkább a hatvanas-hetvenes évek Pa- lermója lesz mifelénk az országmodell. Gondolom, az ép ésszel vélekedők köre abban mindenképpen egyetérteni látszik, hogy az áldatlan állapotok kialakulása egy bizonyos rétegnek nincs és nem is volt különösebben ellenére. Végtére is az ország 1994 ősze óta zajlott újraparcellázásának valóban hatalmas tétje volt. Aki kormányzati pozícióból vagy ahhoz dörgölőzve az időközben történtek során kimart valamiféle koncot, az megalapozta jövőjét. A húsosfazék körül tolongok jó hányada hamar megszokta, hogy rájuk a szabályok nem úgy vonatkoznak, mint a pórnépre; számukra nincsenek korlátok, nekik csupán azt kell fejben tartaniuk, hogy kit kell megvenni, vagy éppenséggel megverni. Az idevágó szemlélet piaci árfolyamai naprakészen alakulnak: mennyi is ma a lepénzelhető vámtiszt, kényszerpályára állítható nyomozó, leke- nyerezhető köztisztviselő, ügyész; mennyi is ma egy verőlegény, esetleg a ratatata nyelvét is értő bérgyilkos?! Ezért van az, hogy kicsit izgulok, amikor a belügyminiszter magabiztosan a szemembe néz, és megnyugtat, hogy az a maffia bizony, amelyet most már jószerével minden utcasarkon látok, nem szivárgott be sem a közélet, sem a politikai szféra semmilyen szintjére. És nem is fog. Állítja ő. KKZ _____________________ Há rman - nyolc lábon... Prikler László felvétele
