Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-29 / 17. szám
Sport 1998. április 29. Már a Csallóközben is megalakult az olimpikonok klubja Eltűnt az utolsó fehér folt Együtt az alakuló ülés résztvevői. Vajon hányukra ismernek rá a sportbarátok? Dömötör Ede felvétele A bátkaiak fair piay cselekedete Lelkiismeretük diktálta J. Mészáros Karoly __________ Ötk arikás játékokhősei: versenyzők, edzők, vezetők. A múlt és a jelen sporthímökei. Mindannyi- ukat az olimpiai eszme vezette ugyanabba a társaságba. Április hetedikétől az országszerte terebélyesedő mozgalom talán utolsó fehér foltja is eltűnt Szlovákia térképéről: Dunaszerdahelyen megfakult a Csallóközi Olimpi- konokKlubja. Elnöke Németh Jolán lett. S hogy sportéletünkben nem hétköznapi dolog történt, azt az is jelzi, hogy az alakuló ülést megtisztelte jelenlétével a honi olimpiai mozgalom első (Vladimír Cemusák) és második embere (Mária Mracnová) is. Öt arc, öt vélemény az ötkarika jegyében egybegyűltek sorából. Vladimír Cemusák, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja tapasztalt sportdiplomataként szólt az egybegyűltekhez: „Nagyon örömteli számomra, hogy Önök között lehetek. Számos ismert sportegyéniség jelenlétében. Mert ahol van múlt, van mit folytatni is.” Mária Mracnová, egykori kiváló magasugrónő, a klubmozgalom egyik istápolója: „Mától gyakorlatilag már egész Szlovákiát lefedtük, talán még Komárom hiányzik, de a dunaszerdahelyi klub idővel ezt a területet is felöleli majd. Nem gördítünk akadályt senki elé, ha még újabb klub alapításával próbálkozna. Hiszen Dunaszerdahelyen immár a tizennegyedik szlovákiai klub kezdte meg tevékenységét. A legelső még kilenc- venegyben Pozsonyban alakult, majd Privigye következett a sorban. Aztán Kassán, Huszonnyolcanhozták létre a Csallóközi Olimpikonok Klubját: Baán László, Bugár Imre, Buzgó Lajos, Forgách Krisztián, Forgács Oszkár, Hakszer Tibor, Horváth István, író Ferenc, Kollár Román, Michal Koprda, Félix Masár, Milan Mazác, Nagy szép és nemes cselekedetről van szó, az egykori olimpikonok felkarolásáról, egy társaságba tömörítéséről. Valamennyi klub mindenekelőtt helyi kezdeményezésre született. A Szlovák Olimpiai Bizottság támogatja az összesét, és együttműködik velük az évente meghirdetett rendezvények szervezésében. Mozgalmunkban hatalmas segítséget jelentenek a klubokban tevékenykedő önkéntesek, ugyanakkor fő célunk változatlan: rátalálni azokra az olimpikonokra, akikről Liptószentmiklóson, Losoncon, Eperjesen, a Magas- Tátrában, Zsolnán, Besztercebányán, Nagyszombatban, Nyitrán, Trencsénben, majd Érsekújvárott hívták életre. Csilla, Németh Pál, Németh Jolán, Nyársik Lajos, Ollári Jana, Orosz Csaba, Pápay László, Pogány Mihály, Polacsek Piroska, Rákóczi András; Székely István, Suran Éva, Schwendtner József, Tóth Béla, Helena Vasáková, Vími Roland. eddig megfeledkeztünk. Mi nemcsak akkor akarjuk őket ünnepelni, amikor érmet hoznak haza, hanem valamennyit mindig példaképül állítjuk a fiatalság elé.” Németh Jolán, a nyolcvanas moszkvai olimpia résztvevője, egykori kiváló nyárasdi kézilabdázónő, a klub újdonsült s a mozgalom első női elnöke: „Az ötlet eredendően Samaranch úrtól érkezett. Soraiban felkérte valamennyi olimpikont, hogy környezetükben alakítsák meg az olimpiai barátok körét. Korábban nemigen jutott rá időnk, de mióta megállapodtam, a sport is kimenőben van az életemből, s az edzősködés sem jött össze, akkor született az ötlet. Összefogtam Baán László járási sportvezetővel, s mára klubnyitót hirdethettünk. Idővel szeretnénk, ha a Komáromi járás sportolói, vezetői, edzői is közénk kerülnének. Pázmány Péter polgármesternek köszönhetően a városházán helyiséghez jutunk, könyvtárunk lesz. Olyan klubot akarunk, amely nyitott lesz mindenki számára, rendezvényeinkre bárki eljöhet. Huszonnyolcán kezdtünk, s várjuk a többieket.” Forgách Krisztián, a somorjai vívóéletjelenlegi vezetője: ,A klub megszületése számunkra a nyitásnak, a kapcsolatok bővülésének lehetőségét kínálja. Megpróbáljuk feléleszteni a magyarországi Győr-Sopron megyével az együttműködést - vívóvonalon is. Voltaképpen egykori hagyományainkat folytatnánk. Ugyanakkor sportágunknak szlovákiai méretekben is nagyobb népszerűséget szerezhetünk, nagyobb porondra ^vihetnénkjob- ban eladhatnánk, hogy a jelenlegi háromszázharmincnál több hódolója legyen. Aztán itt van a fair play kérdése. Kell vele foglalkozni, mert a sportban nagyon elharapódzott az erőszak, a brutalitás, és sokkal jobb lenne, barátia- sabb, tisztább a légkör.” Orosz Csaba, somorjai kenus, atlantai döntős, aki akár még két olimpián is rajthoz állhat: „Én kitüntetésnek tartom, hogy bekerültem ebbe a társaságba. Vannak emberek, akik nem szeretnek élménybeszámolóra járni, félnek tőle. Én élvezem valamennyit, érdekesek, mert kedves, kíváncsi emberekkel találkozhatom. Pontosan még én sem tudom, mit tehetnék a jövőben a klubban. Úgy érzem, hogy hasznos lesz, ha a fiatalságot megpróbáljuk bevezetni a sportba, elmegyünk az iskolákba, és toborozni fogjuk a gyerekeket, mint Magyarországon teszik. Én ebben látom a sikerek Balajti Árpád ____________ Az 1997-98-as őszi idényben az V. liga D csoportjában kisebb rangadót vívott a lukanényei SE és a vendég FC Agros Bátka focicsapata. A találkozó végén a játékvezető 3:3-as végeredményt tüntetett fel a mérkőzés jegyzőkönyvében, ami rendjén is lett volna, hiszen a találkozó ezzel az eredménnyel végződött, de a derék sportember tévedésből azt is beírta, hogy a hazaiak négy játékost cseréltek... Ez pedig nem felelt meg a valóságnak. Ismerve a hazai fociberkekben uralkodó állapotokat, sok csapatvezető kapva kapott volna az „égből pottyant” pontokon. A bátkai csapat akkori vezetője, Bán Aladár azonban vezetőtársaival „felülbírálta” a játékvezetőt - és még a felsőbb (kerületi) szervek döntése előtt értesítette őket, hogy a hazaiak nem négy, hanem csak három j átékost cseréltek, ahogyan azt a szabályok előírják. „Ha nem szóltunk volna, simán a miénk a három pont - mondja Bán Ottó, a szakosztály elnöke. - Akkoriban a második helyen álltunk, 3:2-re vezettünk, és a játékvezető ráadásul kiállította az egyik játékosunkat” - teszi hozzá. „Aztán a hazaiak kiegyenlítettek - kapcsolódik a beszélgetésbe Bán Imre, az Agros titkára, majd kiegészíti: - Mi csak azt tettük, amit a lelkiismeretünk diktált.” A kerületi labdarúgószervek a pályán született 3:3- as eredményt hagytákjóvá, megköszönték a bátkaiak sportszerű magatartását, és tettüket felterjesztették az Ivan Chodák nevét viselő fair play díjra. „Az igazat megvallva a nényei két pont most is jól jönne” - mondja hamisítás mosollyal Bán Ottó. „Az eset óta semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk, hogy hol és mikor vehetjük át a díjat. Az újságból tudtuk meg, hogy a ceremónia lezajlott, nekünk postán küldték el az emléklapot, pedig szívesen elmentünk volna, ha meghívnak” - veszi át ismét a szót Bán Imre. És miért jönne most jól a bátkaiaknak a nényei két pont? Azért, mert a táblázaton 25 ponttal a 7. helyen tanyáznak (április 20-i adat), és a bennmaradáshoz még többre lenne szükség. Egyébként a csapat működéséhez az anyagi feltételek adottak. Főleg a községi hivatal és az Agros támogatásával elégedettek. Remélik, hogy a helybéli magánvállalkozók is kedvet kapnak a jövőben az együttes támogatásához. Sajnos a „fair play díjas csapat” átalakulóban van: hárman bevonultak katonának, a harminc éven felüliek pedig abba akarják hagyni a focit. Koháry Istvá edző jelenleg tizenhat játékossal foglalkozik. Bíznak a csapatépítés sikerében. Tények - adatok Olimpikonok klubjai Szlovákiában A csallóközi alapítók Rendezvényeinkre bárki eljöhet. Huszonnyolcán kezdtünk, s várjuk a többieket. Sztár lehet a foci-vb-n Az Andok gyöngyszeme Szabó Krisztián ____________ Vi lágbajnokságon Chile válogatottja utoljára 1982-ben szerepelt. Spanyolországban három vesztes csoporttalálkozó után gyorsan elbúcsúzott a további küzdelmektől. A mexikói vb-re nem sikerült a kijutás, majd következett az olaszországi repülőjegyért vívott selejtezőidény. Ebben a brazilok elleni botrányos mérkőzéseken kívül semmi emlékezeteset nem nyújtott. A FIFA ezért keményen büntetett, és kizárta Chilét a kilenc- vennégyes viadalra folyó küzdelmekből. Most, hosszú tizenhat év után a dél-amerikai ország csapata újra ott van a franciaországi világbajnokság harminckét tagú mezőnyében. Mindez főleg a csatárpáros (Zamorano és az új, feltörekvő csillag, Salas) remek selejtezőbeli teljesítményének köszönhető. Meghűlt bennünk a vér, mikor kiderült, mennyit fizettek Ronaldóért, de Salas még rajta is túltett. Az olasz Lazio nem volt rest több mint harmincötmillió dollárt leszámolni azért, hogy a vb után a chilei csillag pályafutását Rómábai folytassa. Salas szinte a sei nmiből robbant elő, és egyt ől országa első számú gólvá gója lett. Termetre nem egy C riás (mindössze 173 centi magas), de jó testfelépítésének köszönhetően nem könnyű a labdától elválasztani. Először kilenc vennégyben hívta fel magára a figyelmet, amikor az Uni- versidad de Chile színeiben huszonöt mérkőzésen huszonhét alkalommalvolt Hány védőnek okoz eredrné- Franciaországban? nyes. A következő idényben már a legnagyobb „favágókat” állították rá, de ők sem tudták megakadályozni, hogy tizenhét gólt szerezzen. Két évvel ezelőtt elcsábította az argentin River Plate. A bajnokság alatt érkezett a csapathoz, és az évvégéig tizenegyszer talált a hálóba. Ekkor már majd álmatlan éjszakát javában CTK-felvétel ostromolták az európai foci fellegvárai a klub vezetőit, akik hallani sem akartak az átigazolásról. Elutasították a Manchester United ajánlatát, és csak a Lazio által felkínált összegre bólintottak rá. Salas játékosként az Universidadnál nevelkedett, és a bajnokságban az ország legnépszerűbb csapata, a Colo Coío ellen nyolcvanezer ember előtt mutatkozott be. Nem remegett a lába, és pimaszul mindjárt berámolt hármat, együttese magabiztosan nyert (4:1). Ezzel egy csapásra a szurkolók kedvence lett. Mirko Jozic, a chilei válogatott edzője már egy hónap múlva meghívta őt a nemzeti tizenegybe. Első találkozóját a még Maradonával kiálló Argentína ellen játszotta, és mindjárt góllal jeleskedett. Ráadásul a mérkőzés után a mezőny legjobbjának választották. Salas az igazi, vérbeli csatár megtestesítője. Gyors, jól fedezi a labdát, és amint helyzet adódik, egyből tüzel. Sokak szerint jobb lábbal csak támaszkodik, de a bal lábában pokoli erő lakozik. Erről a dél-amerikai kapusok tudnának igazán mesélni... Chilében abban bíznak, hogy az idei vb-n - Salas jóvoltából is - túljutnak a csoportmérkőzéseken, és talán egy jő helyezést sikerül elcsípniük. Eddigi legnagyobb sikerük egy bronzérem a chilei vb-n (1962). Most titokban újra a dobogóra vágynak. r.—am—A&j&a A fair play díjas csapat, a bevonultak nélkül A szerző felvétele
