Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-29 / 17. szám

Politika 1998. április 29. 3 Hét nap a belpolitikában: április 16-22. Párkányi kurázsi papák Malinak István ______________ Re mélem, a párkányi városatyák nem sértésnek veszik a Brechttől kölcsönzött jelzőt, hanem an­nak, aminek szántam: elismerés­nek és tiszteletadásnak. Mert le­het elmélkedni arról, hogy mi a bátorság, és mi nem az, de tény: a politikai helyzet adott, és ebben a helyzetben igenis kellett kurá­zsi a hatalommal való szembe­szegüléshez. S ami külön tanul­ságul szolgálhat: még egyes szlo­vák demokraták is kitapintható fanyalgással állapították meg, hogy ismét a szlovák délnek, vagyis egy magyar településnek kellett példát mutatnia állampolgári érettségből, felelősségből, de­mokráciaértelmezésből. Ami jel­zésértékű kell legyen a szlovák ellenzék számára is, hiszen több száz olyan szlovák település van, ahol a polgármester, az önkor­mányzati tagok többsége is el­lenzéki. Sajnálatos, hogy Kassa óvárosa visszalépett, hiszen az utóbbi hónapokban a DSZM ér­zékelhetően fokozza propagan­datevékenységét Rákóczi váro­sában. Nemcsak azért kell elemezni e népszavazás tanulságait, mert az értékelt hét belpolitikai ese­ményei lényegében az április 19-i párkányi népszavazás körül forogtak, hanem azért is, mert szerintem az ügy - a választási kampány ellenére sem, vagy ép­pen azért! - még hetekig nem kerül le a napirendről. Egyet le­het érteni azzal az ellenzéki érté­keléssel, hogy a párkányiak a Meciar-kormányzatnak adtak A referendum rávi­lágított az ellenzék tehetetlenségére. egy pofont, ugyanakkor a szlo­vák demokratikus erők sem büszkélkedhetnek. Hiszen épp a párkányi kezdeményezés világí­tott rá az ellenzéki pártok tehe­tetlenségére. A választási kam­pány szempontjából is rendkívül hatásos fegyvertény lett volna más településeken is megszer­vezni a népszavazást, de eltoto- jázták a kiváló lehetőséget. Választások előtt vagyunk, min­den hibás döntés, bizonytalan­kodás megbosszulhatja magát, és ez nemcsak a szlovák ellen­zékre vonatkozik, hanem a Ma­gyar Koalíció pártjaira is, ame­lyek az egységes politikai szub­jektum kialakítása körüli huza­vonával elég alkalmat szolgál­tattak a szlovák sajtónak is a csámcsogásra. De a nagyobbik baj az, hogy az ádátszó, szűk pártérdekeket követő politizálás nagyon rossz jelzés a szlovákiai magyar választópolgárnak, és még az az érv sem igaz, hogy „aki magyar, az elmegy szavaz­ni, és ha elmegy, úgyis ránk fog szavazni!”. A Gyimesi-féle moz­galom máris bejelentette, hogy a Magyar Koalíció kiábrándult vá­lasztóit akarja megcélozni „saját világos programjával”. Politiku­sainknak tudomásul kell venni­ük: ha elvárják a gyalogmagya­roktól, hogy szeptember végén egységesek és öntudatosak le­gyenek, nekik is úgy kellene vi­selkedniük, hogy kiérdemeljék a voksokat. Ez még akkor is érvé­nyes, ha a hazai magyar kedé­lyek hosszas borzolása után áp­rilis 22-én végre sikerült megál­lapodniuk a szövetségi párt lét­rehozásának alapelveiben és ab­ban, hogy a pártelnöki posztot az első évben az Együttélés tölti be. Egyébként csak a megszokott dolgok történtek a hónap köze­pén a szlovák nagypolitikában. Április 16-án, a harmadik fordu­lóban sem sikerült megválaszta­ni az államfőt, bár ezúttal a veze­tő kormánypárt, a DSZM is állí­tott jelöltet Milan Secánsky sze­mélyében. Meciamak április 17- én ismét sikerült rontania az or­szág nemzetközi megítélésén, sajnos, nemcsak a politikusok, hanem a befektetők, üzletembe­rek szemében is, azzal a felhívá­sával, hogy az autósztráda- program finanszírozására kibo­csátott államkötvényeket min­denki megveheti, akár illegáli­san szerzett pénzből is. Nosza, perdüljetek, drogkereskedők, maffiózók, fegyverüzérek, vé- delmipénz-behajtók - a Kati táncba hívott benneteket! Ez lesz a legtisztább mintaország, ittmindentlehetmosni: agyatis, pénzt is... Euro-vita zajlott ezekben a napokban több nyugat-európai parla­mentben. A Bundestagban Helmut Kohl kancellár pénzügyminiszte­rét, Theo Waigelt hallgatta, aki hosszasan érvelt az europénz jövőre esedékes bevezetése mellett. CTK/AP-felvétel „Gyorsan lépnünk kellett” „Működőképes alapszabályt!” P. Vonyik Erzsébet _________ Pá r órával azelőtt készült az alábbi két interjú, hogy a Magyar Koalíció utólag áldását adta az MKDM április 18-i galántai köz­gyűlésén hozott döntésre, misze­rint e mozgalom nevet változtat, szövetségi párttá alakul, majd beleolvad az Együttélés és a MPP, az alapszabályt pedig egy év után felülvizsgálják. Az inter­júkban kifejtett vélemények ar­ról tanúskodnak, hogy a további egyeztetések nem lesznek men­tesek a bonyodalmaktól. Múlt hétfőn nem jött össze egy élő Pavilon-vita a három pártel­nök részvételével, amelyen az MKDM-közgyűlés utáni helyze­tet elemezték volna. Miért? Az MPP elnökének és nekem is rossz tapasztalataim vannak az­zal, ha a három pártelnök közül az egyik a stúdióban nem azt mondja, amiben megegyeztünk. Mi ketten ugyanazt a véleményt mondtuk, egyedül Duray Miklós lógott ki a sorból. A rádiós vita után sokan azt mondták, hogy mi csak veszekszünk. Ezt akar­tuk most elkerülni. A vita a tényleges helyzetet tük­rözte, nemde? Hát azt mondjuk el a hallgatók­nak, hogy az egyik magyar párt­elnök kritikus helyzetekben visz- szavonja az aláírását? Ehelyett azzal kell foglalkoznunk, hogy választások lesznek, és július 20- áig le kell adnunk a listákat. Hiá­ba szorgalmaztam, kezdjünk végre tárgyalni a jelöltlistákról, de az Együttélés nem akart tár­gyalni, amíg nem zárjuk le a szö­vetségi párt alapszabályát. Az MKDM közgyűlésének összehívásáról a nagypénteki koalíciós tanácson tájékoztat­ták partnereiket? Ez nagypéntek után dőlt el. Nagypénteken megállapodtunk, hogy egy párt változtat nevet, és befogadja a másik kettőt. Nem egyeztünk meg, hogy melyik le­gyen a befogadó párt, és mikor legyen a transzformáló ülés. Az MKDM nem állította kész té­nyek elé koalíciós társait? Úgy éreztük, nem lehet tovább várni, ezért az MKDM vállalta a felelősséget és azt a kockázatot is, hogy előfordulhat: a transz­formáit párt nem indulhat a vá­lasztásokon, az MKDM pedig már nem fog létezni. Az MKDM ezzel nem előnyökhöz akar jutni, hisz öt és fél százalékos népsze­rűsége több, mint a másik kettőé együttvéve. Belementünk olyan alapszabályba, hogy minden párt egyforma súllyal lesz jelen még az országos elnökségben is. Diktátum ez? Mi hajlandók va­gyunk fölszámolni egy stabil pár­tot, hogy létrejöjjön a hőn áhított egység, erre a legkeményebb vá­dak érnek bennünket. Míg az MKDM nem mondta ki, hogy er­re hajlandó, emiatt támadták, most meg azért, hogy gyorsan léptünk. Egyet akartunk: pontot tenni a viták után. Múlt pénteken beadtuk a minisztériumba a név­változtatási kérelmet, tudatosít­va, hogy az Együttélés blokkol­hatja a Magyar Koalíció Pártja nevet, ha nem hajlandó megvál­toztatni a választási párt nevét, mert az is ugyanez. Ha a tárca visszaadja, a politikai felelőssé­get az Együttélésnek kell vállal­nia. Duray nem jelölteti magát a szö­vetségi párt elnöki posztjára, s ezt várja el kettejüktől is. Bejelentése engem biztosan nem késztet erre. Az MKDM szem­pontjából irreleváns, hogy Duray Miklós mit jelent be. Ám annak, aki a szövetségi párt elnöke lesz, fel kell vállalnia a meglevő fe­szültségeket, hisz a majdani párt vezetősége a civakodó koalíciós tanács lesz. Kétszer meggondo­lom, adjam-e olyan pártnak a ne­vemet, amely ha úgy működik, mint a koalíciós tanács, széthull­hat. Miért maradt el az élő rádiós vita? Nem rajtam múlott, vállaltam a részvételt, A. Nagy László és Bugár Béla mondott nemet. Hi­bának tartom, mert a közvéle­ményt tájékoztatni kell a problémákról is. Az Együttélést mikor tájékoztat­ta az MKDM, hogy magára vállal­ja a befogadó párt szerepét? Nagypénteken ilyesmiről szó sem volt, húsvét utáni kedden, öt nappal az MKDM közgyűlése előtt tudtuk meg, pedig már 8-i dátummal kiküldték a meghívó­kat a közgyűlésre. Falhoz lettünk állítva. Önök akkor is bírálták az MKDM- et, amikor nem lépett, de akkor is, amikor mégis. Négy éve húzódik ez a kérdés, és az MKDM március 28-ig nem volt hajlandó kötélnek állni a szövetségi párt ügyében. Csak azután gyorsultak fel az esemé­nyek, hogy végre az MKDM és az MPP kinyilatkoztatta: akarják a szövetségi pártot. Ám ilyen rövid idő alatt nem lehet létrehozni a szövetségi pártot. Az alapszabály 95 százalékban kész, de a múlt kedden épp az Együttélés akarta a már lezárt részeket megbolygatni. Nem felel meg a valóságnak, hogy kilencvenöt százalékban el­készült volna, és olyan kérdése­ket nyitunk fel, amelyeket már lezártunk. Április elején jeleztük: olyan fontos kérdésekről kell tár­gyalnunk, mint a tisztségviselők egységes megválasztásának a rendszere, az egységes gazdál­kodás, a platformok kérdése és a tagok jogérvényesítési lehetősé­ge A jogérvényesítés olyan álla­potban van, hogy senki sem lehet az új párt tagja, ha nem sorolódik be valamelyik ideológiai plat­formba. Pedig sokan szeretné­nek az egyesült magyar pártban a magyarságért tevékenykedni, de platformhoz nem akarnak kö­tődni, ám nincs más lehetőség. Ezt a kérdést a választások után ki kell nyitni. Kit terhelne a politikai felelős­ség, hogy két azonos nevű ma­gyar párt van bejegyezve, illetve vár erre, amin elcsúszhat a szö­vetségi párt bejegyeztetése? Nem az Együttélést, hiszen mi a választási párt ellen voltunk... ... de áldásukat adták rá. Kötélnek álltunk, hogy békesség legyen a koalícióban. Olyan érte­lemben lehet szó társfelelősség­ről, hogy közösen értettünk vele egyet, de mi elejétől elleneztük. Ám sem az MKDM, sem az MPP nem volt hajlandó tovább tár­gyalni, amíg nem tesszük meg ezt a lépést. A saját csapdájukban vannak. Felelődén lépések soro­zatát teszik, ezért az Együttélés nem vállalhatja a felelősséget, azt sem, hogy rossz alapszabály sze­rint működjön a szövetségi párt. Kötelességünk működőképes alapszabályt elfogadni. Milyen fejleményekre számít? Egyetien lehetőség van: tárgyal­ni kell, amíg az alapszabály nem lesz elfogadható. Ha április végé­ig ezt nem tudjuk megtenni, ak­kor új helyzet áll elő, amit meg kell oldani. A szövetségi párt nem válhat néhány ember fel­ségterületévé annak érdekében, hogy parlamenti vagy más politi­kai pozíciót biztosítsanak ma­guknak. A szövetségi párt az egész magyarság ügye. Ön állítólag nem venné rossz né­ven, ha nem lenne a magyarság­nak parlamenti képviselete, mert elmondhatnánk, hogy mi­lyen cudar országban élünk. Ezt valaki kitalálta. Én üyet sehol nem mondtam. Ön bejelentette: nem pályázik az új párt elnöki tiszségére, s két társának is így kellene eljárnia. Ezt kedden közöltem a koalíci­ós partnerekkel. A válasz gú­nyos nevetés volt. Dömötör Ede felvételei Bugár Béla, az MKDM elnöke: Duray Miklós, az Együttélés elnöke:

Next

/
Thumbnails
Contents