Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-29 / 17. szám
Politika 1998. április 29. 3 Hét nap a belpolitikában: április 16-22. Párkányi kurázsi papák Malinak István ______________ Re mélem, a párkányi városatyák nem sértésnek veszik a Brechttől kölcsönzött jelzőt, hanem annak, aminek szántam: elismerésnek és tiszteletadásnak. Mert lehet elmélkedni arról, hogy mi a bátorság, és mi nem az, de tény: a politikai helyzet adott, és ebben a helyzetben igenis kellett kurázsi a hatalommal való szembeszegüléshez. S ami külön tanulságul szolgálhat: még egyes szlovák demokraták is kitapintható fanyalgással állapították meg, hogy ismét a szlovák délnek, vagyis egy magyar településnek kellett példát mutatnia állampolgári érettségből, felelősségből, demokráciaértelmezésből. Ami jelzésértékű kell legyen a szlovák ellenzék számára is, hiszen több száz olyan szlovák település van, ahol a polgármester, az önkormányzati tagok többsége is ellenzéki. Sajnálatos, hogy Kassa óvárosa visszalépett, hiszen az utóbbi hónapokban a DSZM érzékelhetően fokozza propagandatevékenységét Rákóczi városában. Nemcsak azért kell elemezni e népszavazás tanulságait, mert az értékelt hét belpolitikai eseményei lényegében az április 19-i párkányi népszavazás körül forogtak, hanem azért is, mert szerintem az ügy - a választási kampány ellenére sem, vagy éppen azért! - még hetekig nem kerül le a napirendről. Egyet lehet érteni azzal az ellenzéki értékeléssel, hogy a párkányiak a Meciar-kormányzatnak adtak A referendum rávilágított az ellenzék tehetetlenségére. egy pofont, ugyanakkor a szlovák demokratikus erők sem büszkélkedhetnek. Hiszen épp a párkányi kezdeményezés világított rá az ellenzéki pártok tehetetlenségére. A választási kampány szempontjából is rendkívül hatásos fegyvertény lett volna más településeken is megszervezni a népszavazást, de eltoto- jázták a kiváló lehetőséget. Választások előtt vagyunk, minden hibás döntés, bizonytalankodás megbosszulhatja magát, és ez nemcsak a szlovák ellenzékre vonatkozik, hanem a Magyar Koalíció pártjaira is, amelyek az egységes politikai szubjektum kialakítása körüli huzavonával elég alkalmat szolgáltattak a szlovák sajtónak is a csámcsogásra. De a nagyobbik baj az, hogy az ádátszó, szűk pártérdekeket követő politizálás nagyon rossz jelzés a szlovákiai magyar választópolgárnak, és még az az érv sem igaz, hogy „aki magyar, az elmegy szavazni, és ha elmegy, úgyis ránk fog szavazni!”. A Gyimesi-féle mozgalom máris bejelentette, hogy a Magyar Koalíció kiábrándult választóit akarja megcélozni „saját világos programjával”. Politikusainknak tudomásul kell venniük: ha elvárják a gyalogmagyaroktól, hogy szeptember végén egységesek és öntudatosak legyenek, nekik is úgy kellene viselkedniük, hogy kiérdemeljék a voksokat. Ez még akkor is érvényes, ha a hazai magyar kedélyek hosszas borzolása után április 22-én végre sikerült megállapodniuk a szövetségi párt létrehozásának alapelveiben és abban, hogy a pártelnöki posztot az első évben az Együttélés tölti be. Egyébként csak a megszokott dolgok történtek a hónap közepén a szlovák nagypolitikában. Április 16-án, a harmadik fordulóban sem sikerült megválasztani az államfőt, bár ezúttal a vezető kormánypárt, a DSZM is állított jelöltet Milan Secánsky személyében. Meciamak április 17- én ismét sikerült rontania az ország nemzetközi megítélésén, sajnos, nemcsak a politikusok, hanem a befektetők, üzletemberek szemében is, azzal a felhívásával, hogy az autósztráda- program finanszírozására kibocsátott államkötvényeket mindenki megveheti, akár illegálisan szerzett pénzből is. Nosza, perdüljetek, drogkereskedők, maffiózók, fegyverüzérek, vé- delmipénz-behajtók - a Kati táncba hívott benneteket! Ez lesz a legtisztább mintaország, ittmindentlehetmosni: agyatis, pénzt is... Euro-vita zajlott ezekben a napokban több nyugat-európai parlamentben. A Bundestagban Helmut Kohl kancellár pénzügyminiszterét, Theo Waigelt hallgatta, aki hosszasan érvelt az europénz jövőre esedékes bevezetése mellett. CTK/AP-felvétel „Gyorsan lépnünk kellett” „Működőképes alapszabályt!” P. Vonyik Erzsébet _________ Pá r órával azelőtt készült az alábbi két interjú, hogy a Magyar Koalíció utólag áldását adta az MKDM április 18-i galántai közgyűlésén hozott döntésre, miszerint e mozgalom nevet változtat, szövetségi párttá alakul, majd beleolvad az Együttélés és a MPP, az alapszabályt pedig egy év után felülvizsgálják. Az interjúkban kifejtett vélemények arról tanúskodnak, hogy a további egyeztetések nem lesznek mentesek a bonyodalmaktól. Múlt hétfőn nem jött össze egy élő Pavilon-vita a három pártelnök részvételével, amelyen az MKDM-közgyűlés utáni helyzetet elemezték volna. Miért? Az MPP elnökének és nekem is rossz tapasztalataim vannak azzal, ha a három pártelnök közül az egyik a stúdióban nem azt mondja, amiben megegyeztünk. Mi ketten ugyanazt a véleményt mondtuk, egyedül Duray Miklós lógott ki a sorból. A rádiós vita után sokan azt mondták, hogy mi csak veszekszünk. Ezt akartuk most elkerülni. A vita a tényleges helyzetet tükrözte, nemde? Hát azt mondjuk el a hallgatóknak, hogy az egyik magyar pártelnök kritikus helyzetekben visz- szavonja az aláírását? Ehelyett azzal kell foglalkoznunk, hogy választások lesznek, és július 20- áig le kell adnunk a listákat. Hiába szorgalmaztam, kezdjünk végre tárgyalni a jelöltlistákról, de az Együttélés nem akart tárgyalni, amíg nem zárjuk le a szövetségi párt alapszabályát. Az MKDM közgyűlésének összehívásáról a nagypénteki koalíciós tanácson tájékoztatták partnereiket? Ez nagypéntek után dőlt el. Nagypénteken megállapodtunk, hogy egy párt változtat nevet, és befogadja a másik kettőt. Nem egyeztünk meg, hogy melyik legyen a befogadó párt, és mikor legyen a transzformáló ülés. Az MKDM nem állította kész tények elé koalíciós társait? Úgy éreztük, nem lehet tovább várni, ezért az MKDM vállalta a felelősséget és azt a kockázatot is, hogy előfordulhat: a transzformáit párt nem indulhat a választásokon, az MKDM pedig már nem fog létezni. Az MKDM ezzel nem előnyökhöz akar jutni, hisz öt és fél százalékos népszerűsége több, mint a másik kettőé együttvéve. Belementünk olyan alapszabályba, hogy minden párt egyforma súllyal lesz jelen még az országos elnökségben is. Diktátum ez? Mi hajlandók vagyunk fölszámolni egy stabil pártot, hogy létrejöjjön a hőn áhított egység, erre a legkeményebb vádak érnek bennünket. Míg az MKDM nem mondta ki, hogy erre hajlandó, emiatt támadták, most meg azért, hogy gyorsan léptünk. Egyet akartunk: pontot tenni a viták után. Múlt pénteken beadtuk a minisztériumba a névváltoztatási kérelmet, tudatosítva, hogy az Együttélés blokkolhatja a Magyar Koalíció Pártja nevet, ha nem hajlandó megváltoztatni a választási párt nevét, mert az is ugyanez. Ha a tárca visszaadja, a politikai felelősséget az Együttélésnek kell vállalnia. Duray nem jelölteti magát a szövetségi párt elnöki posztjára, s ezt várja el kettejüktől is. Bejelentése engem biztosan nem késztet erre. Az MKDM szempontjából irreleváns, hogy Duray Miklós mit jelent be. Ám annak, aki a szövetségi párt elnöke lesz, fel kell vállalnia a meglevő feszültségeket, hisz a majdani párt vezetősége a civakodó koalíciós tanács lesz. Kétszer meggondolom, adjam-e olyan pártnak a nevemet, amely ha úgy működik, mint a koalíciós tanács, széthullhat. Miért maradt el az élő rádiós vita? Nem rajtam múlott, vállaltam a részvételt, A. Nagy László és Bugár Béla mondott nemet. Hibának tartom, mert a közvéleményt tájékoztatni kell a problémákról is. Az Együttélést mikor tájékoztatta az MKDM, hogy magára vállalja a befogadó párt szerepét? Nagypénteken ilyesmiről szó sem volt, húsvét utáni kedden, öt nappal az MKDM közgyűlése előtt tudtuk meg, pedig már 8-i dátummal kiküldték a meghívókat a közgyűlésre. Falhoz lettünk állítva. Önök akkor is bírálták az MKDM- et, amikor nem lépett, de akkor is, amikor mégis. Négy éve húzódik ez a kérdés, és az MKDM március 28-ig nem volt hajlandó kötélnek állni a szövetségi párt ügyében. Csak azután gyorsultak fel az események, hogy végre az MKDM és az MPP kinyilatkoztatta: akarják a szövetségi pártot. Ám ilyen rövid idő alatt nem lehet létrehozni a szövetségi pártot. Az alapszabály 95 százalékban kész, de a múlt kedden épp az Együttélés akarta a már lezárt részeket megbolygatni. Nem felel meg a valóságnak, hogy kilencvenöt százalékban elkészült volna, és olyan kérdéseket nyitunk fel, amelyeket már lezártunk. Április elején jeleztük: olyan fontos kérdésekről kell tárgyalnunk, mint a tisztségviselők egységes megválasztásának a rendszere, az egységes gazdálkodás, a platformok kérdése és a tagok jogérvényesítési lehetősége A jogérvényesítés olyan állapotban van, hogy senki sem lehet az új párt tagja, ha nem sorolódik be valamelyik ideológiai platformba. Pedig sokan szeretnének az egyesült magyar pártban a magyarságért tevékenykedni, de platformhoz nem akarnak kötődni, ám nincs más lehetőség. Ezt a kérdést a választások után ki kell nyitni. Kit terhelne a politikai felelősség, hogy két azonos nevű magyar párt van bejegyezve, illetve vár erre, amin elcsúszhat a szövetségi párt bejegyeztetése? Nem az Együttélést, hiszen mi a választási párt ellen voltunk... ... de áldásukat adták rá. Kötélnek álltunk, hogy békesség legyen a koalícióban. Olyan értelemben lehet szó társfelelősségről, hogy közösen értettünk vele egyet, de mi elejétől elleneztük. Ám sem az MKDM, sem az MPP nem volt hajlandó tovább tárgyalni, amíg nem tesszük meg ezt a lépést. A saját csapdájukban vannak. Felelődén lépések sorozatát teszik, ezért az Együttélés nem vállalhatja a felelősséget, azt sem, hogy rossz alapszabály szerint működjön a szövetségi párt. Kötelességünk működőképes alapszabályt elfogadni. Milyen fejleményekre számít? Egyetien lehetőség van: tárgyalni kell, amíg az alapszabály nem lesz elfogadható. Ha április végéig ezt nem tudjuk megtenni, akkor új helyzet áll elő, amit meg kell oldani. A szövetségi párt nem válhat néhány ember felségterületévé annak érdekében, hogy parlamenti vagy más politikai pozíciót biztosítsanak maguknak. A szövetségi párt az egész magyarság ügye. Ön állítólag nem venné rossz néven, ha nem lenne a magyarságnak parlamenti képviselete, mert elmondhatnánk, hogy milyen cudar országban élünk. Ezt valaki kitalálta. Én üyet sehol nem mondtam. Ön bejelentette: nem pályázik az új párt elnöki tiszségére, s két társának is így kellene eljárnia. Ezt kedden közöltem a koalíciós partnerekkel. A válasz gúnyos nevetés volt. Dömötör Ede felvételei Bugár Béla, az MKDM elnöke: Duray Miklós, az Együttélés elnöke:
