Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-29 / 17. szám

2 1998. április 29. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Közszolgálati uszítás Szűcs Béla Minden este végignézem a tévéhíradókat. Hat órakor a Duna Televízió híradójával kezdem, amely az utóbbi időben a szlovákiai esemé­nyekről is gyakrabban tájé­koztat. Hét órakor követke­zik a Markíza, amely a leg­szélesebb körű, legalapo­sabb képet nyújtja a hazai belpolitikai helyzetről. A Markíza hírei után tízpercre átkapcsolok a prágai CT 1- re, ahonnan sok érdekes dol­got megtudok, aztán fél nyolckor kezdődik a négy híradó közötti váltogatás. A VTV, a magyar tv 1-es csa­tornája, a cseh Nova és a po­zsonyi 1-es csatorna között. Az utóbbi nem más, mint a közszolgálati uszítás, elva­kult kormánypárti dicshim­nusz csatornája, amelyből csöpög a nacionalizmus. Fe­lesleges felsorolni a magyar- ellenes történelmi visszaem­lékezéseket, kerekasztal-be- szélgetéseket, primitív kom­mentárokat, melyekből jó­formán minden estére jut, csupán a legutóbbi párkányi népszavazás körüli uszító­hadjáratot említem meg. Meciartól kezdve a belügy­miniszteren át a kormány- párti politikusokig mindenki azt bizonygatta, mennyire törvényellenes. A városról közölt előzetes riport azt su­gallta a nézőknek, hogy a la­kosság fütyül a népszavazás­ra, a többség nem is tud róla. Az ember azt várhatta, hogy ez a „közszolgálati uszítás” elrettenti az embereket a népszavazástól. Nem így történt. Párkány vegyes la­kossága megmutatta, hogy a Slovenská republika hazug­ságai, egyes politikusok köz­véleményt izgató, ijesztgető handabandázásai, melyek Párkány elszakadásának, az autonómiának a rémképét ragozták, mind ócska rágal­mak. Igaz, hogy a megfélem­lítés következtében nem si­került elérni a szavazatok öt­ven százalékát, azért több ezren mégis elmentek sza­vazni. Ez biztató jele annak, hogy ha demokratikus vá­lasztások lesznek szeptem­berben, megdöntik a meciarizmus hatalmát. Kollégánk halálára Elment egy ember, egy társunk, kollégánk, bará­tunk, akinek rövidre szab­ta a földi útját a Teremtő. Közhelyként hangzik, de élhetett volna még sokáig, hiszen csak ötvenhat esz­tendős volt, amikor a ha­lál elragadta szerettei, ba­rátai, kollégái és ismerősei köréből. Ilyenkor az em­ber még teli van tervek­kel, megvalósításra kész álmokkal. Legalábbis tá­vol áll tőle az összegezés, az elszámolás gondolata. Ordódy Vilmos kollégánk­nak termékeny éveket adott a Teremtő. Újságíró volt, aki szerette a szak­mát. A nagy társadalmi változások hozták be na­pilapunk szerkesztőségé­be, 1990-ben. De annak előtte is újságíró volt, szinte egész életét a pá­lyán töltötte: a Csehszlo­vák Sport szerkesztőségé­ben kezdte 1965-ben, innen a Szabad Földmű­veshez került, s ott hét termékeny évet töltött. 1974-től a Pravda szer­kesztője volt. Az Új Szó­ban olvasóink szívesen ol­vasták riportjait. 1996- ban került a Vasárnap szerkesztőségébe, ahol megbecsült, közkedvelt kolléga volt. Békés termé­szetének, emberi értékei­nek köszönhetően min­denki szerette, hiszen so­sem kereste a konfliktust. Azon kevesek közé tarto­zott, akik a békés, tole­ráns légkört erősítik már a puszta jelenlétükkel. Sokáig küzdött a halálos kórral, de még munkabí­rásának utolsó napjaiban is példaképül szolgálha­tott a többieknek helytál­lásból, munkaszeretetből. Emlékét megőrizzük, akárcsak olvasóink. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A kormányfő és a feketepénzek útja Mosnánk-e, ha volna mit? Klein, Kövesdi _______________ Vl adimír Meciar miniszterel­nöknek a közelmúltban meg­eresztett „elszólásá­ra”, hogy tudniillik a kormány szemet huny a fekete, adó­zatlan milliók ere­dete fölött, ha azt a szépreményű vállal­kozók állami kötvé­nyekbe fektetik, va­lószínűleg nemcsak itthon kaptuk fel a fejünket. Hasonló buzdításért (amely a jogászok szerint bíróért kiált) a civilizált világ bármely táján le kellene mondania az illető poli­tikusnak. Azóta találgathatjuk, komolyan gondolta-e a miniszterelnök, amit mondott, vagy újabb vicceinek egyikéről van szó. Persze tud­juk, hogy a grandió­zus autópálya-építé­si tervek rengeteg pénzt emésztenek fel, s az őszi válasz­tási kampány sem kerül bagóba. De hogy ennyire drága legyen?! Az alábbi­akban - nem minden él nélkül - azt tudakoltuk megkérde- zetteinktől, állami kötvényekbe fektetnék-e a feketepénzünket. Ha volna... O Élnék a lehetőséggel Q Viccnek is rossz Holnap népszavazást tartunk arról, hogy a postásnak joga van-e el­futni a házőrző ebek elől... Rajz: MS-Rencín Bárdos Gyula, MKDM-képviselő: ä A kérdésre csak elméleti ^ síkon tudok válaszolni, mi­vel sosem volt, nincs és nem is lesz feketepénzem. A kérdésfel­tevést biztosan a miniszterel­nök kijelentése indukálta, aki hivatalos felszólítást tett a pénzmosásra. Szerintem nem elszólás, nem véletlen, amit és ahogyan mondott, hanem egy­értelmű jel azoknak, akikkel a korrupt hatalom együttműkö­dik és együtt kíván működni a jövőben is. Demokráciában, normális jogállamban a minisz­terelnöknek ilyen kijelentés után egyértelműen távoznia kellene a posztjáról, mert a pénzmosást akarja legitimálni. Ez elfogadhatatlan. A fölösleges pénzeket a megszokott úton- módon illik befektetni, nem ilyen elképesztő módon. Mi pél­dául felszólítottuk a miniszter- elnököt, hogy mondjon le. Hodossy Gyula, a Lilium Aurum könyvkiadó Igazgatója: Q Maga a kérdés feltételezi azt, hogy tisztességtelen pénzforrások is vannak az or­szágban. A tisztességes embe­rek ezt nem tudják, ezért nincs is pénzük. Ami nyilván elszo­morítja a szlovákiai polgárt. Ha volna tisztességes pénzem, ak­kor sem fektetném állami köt­vényekbe. Valószínű, hogy több könyvet adnék ki, mint ed­dig. De mindenképpen a szlo­vákiai magyar kultúrára fordí­tanám. Écsi Gyöngyi énekes: A Attól tartok, nincs kellő humorérzékem ahhoz, hogy elképzeljem, mibe is fek­tetik az emberek a feketepén­züket, vagy hogy én mit csinál­nék vele, ha volna ilyen. Ha volna a birtokomban olyan ösz- szeg, amivel szabadon rendel­kezhetnék, pontosabban ami nem arra kell, hogy a létfenn­tartásra fordítsam, biztosan megtalálnám a helyet, ahol na­gyon nagy szükség van a segít­ségre. Nem kellene sokáig tör­nöm a fejem, hiszen óriási nyo­morúságban élnek az emberek. Ez eddig is így működött, mert a pluszpénzemnek mindig biz­tos helye volt, adakozunk, segí­tünk, ahol lehet, és amennyire tudunk. A környéken, a család­ban, ismerőseink körében gyakran sokat segít pár korona, egy-egy pár új tornacipő. A fér­jem lelkész lévén, az egyház ja­vára is adakozunk. Ha biztos volnék abban, hogy az állam jobb célokra fordítaná ezt az összeget, rábíznám, hogy intéz­ze el helyettem ezeket a dolgo­kat. Itt persze felmerül a kér­dés, hogy az ember bízhat-e eb­ben az államban, a jelenlegi kormányban. A saját hasznom végett pedig egészen biztos, hogy nem vennék állami kötvé­nyeket. Tilajcík Imre zenész: A Távol áll tőlem ez a gondo- ** lat, és általában a felhal­mozott feketepénzek meg a tisztára mosott summák gondo­lata. Azon kevesek közé tarto­zom, akik ebben az országban még úgy próbálnak boldogulni, hogy tisztességesen megdol­goznak a havi fixért, ráadásul éjjel-nappal zenélek, dalokat írok, hogy valahogy megéljek. Rosszul vagyok az egésztől, ami ebben az országban folyik. Ha eddig Amerikáról mondták, hogy a korlátlan lehetőségek hazája, az most egy csapásra Szlovákia lett, csak pejoratív értelemben. Naponta megfoga­dom, hogy többé újságot sem veszek, de mindig azt mondom magamban: na, még ma, utol­jára. Elolvasom, és el van ront­va a napom. Ezek után hogyan bízhatnék ebben a kormányban annyira, hogy rájuk bízzam a pénzemet? Se a feketét, se mást! Olvasói levél A főpásztori pálca nem erre való Korec püspök megbotránkozta­tó pásztorlevelet küldött szét a szlovák plébániákra, amelyben magyarellenes tevékenységre szólítja fel a szlovák hívőket. Tette ezt pontosan nagyhét előtti virágvasámap, amikor éppen békességre és szeretetre kellett volna serkentenie mind a magyar, mind a szlovák hívő­ket. Az igazi hívő húsvét előtt keresztényi gyónással, bűnbá­nattal megtisztítja lelkét a bű­nöktől. Egy ilyen magas méltó­ságot betöltő személy pedig gyűlöletre hívja feí a szlovák hívőket a magyarok ellen. Amit Őexcellenciája a körlevelében széjjelküldött, az nem más, mint aljas rágalom. Vajon ho­gyan felelne őkigyelme az Úr előtt? Az ő viselkedése olyan, mint a mesében, amikor a pász­tor döfni tanítja bárányait, ami­kor kutyák gyanánt uszítja a csendes legelésző bárányokra híveit. Körlevelében Korec úr a dél­szlovákiai szlovákok helyzetét Krisztus megfeszítése előtti megpróbáltatásaihoz hasonlít­ja. A szlovákok e levélből azt is megtudhatták, hogy a szlová­koknak éppúgy nincs helyük a saját hazájukban, mint Jézus­nak a zsidók között, és vérrel, verejtékkel kell szenvedniök az igazukért, miközben a Pilátu­sok (magyarok) ítélkeznek fe­lettük. Ezért a szlovák népnek össze kellene fognia és a ma­gyar Barabások bűnhődését kö­vetelnie, hogy ne kerülhessen többé sor ártatlanok megfeszí­tésére. Uram! Ha Ön hinne Istenben, nem hinném, hogy bátorkodna ilyen gyalázatos rágalmakkal uszítani a hívőket. Ez égbekiál­tó bűn. Ebből semmi sem igaz. Bizonyíték rá az én falum, Nyitragerencsér, melynek la­kossága néhány évvel ezelőtt 90%-ban magyar volt. Ma a szlovák misén a templom telis­tele van hívőkkel, a magyar mi­sén kong az ürességtől. így van ez nagyon sok faluban. A ma­gyar falvainkat és városainkat teljesen elszlovákosítják, tehát a szlovákok e téren nagyon szép eredményeket érnek el, és még ez sem tetszik a tisztelt Korec úrnak? Tudja-e, Uram, hogy ilyen és hasonló megnyil­vánulásaival nagyon sok hívőt elidegenít a vallástól? Sokan hi­tetlenek maradnak, hitetlenek­ké válnak. Ön erre a példakép. Mert hiszen Ön magas fokon ta­nulta a teológiát, de az ilyen megnyilvánulásai miatt sokan azt föltételezik, hogy nem hisz Istenben. Nekem pedig az a vé­leményem, hogy Ön pont akkor nem volt előadáson, amikor ezt tanulták. Vagy Korec úr más vallást akar alapítani? A moha­medánok vallásukat tűzzel-vas- sal akarják terjeszteni, minden mást gyűlölnek, ami nem Allah tanainak a hirdetője. Ön szerint pedig minden magyart gyűlölni és üldözni kell, még akkor is, ha római katolikus. Higgye el, drága Korec úr, ez a viselkedés fáj minden magyarnak. Miért kell bűnhődnünk? Hiszen mi 1945—46-ban és a további évek­ben nem telepítettünk ki sen­kit... Sebők János Nyitragerencsér

Next

/
Thumbnails
Contents