Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-29 / 17. szám

Szlovákiai magyar családi magazin 1998. április 29. • 31. évfolyam 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. május 2-ától 8-áig Riport Nem Afrikában élünk! Népszava­zási körkép Párkányból és Szentgyörgyről. Sport Világelsőnek lenni! legalább egy hétre. Teljesül Petr Korda dédel­getett álma? Pásztorlevél „a szlovákság tarthatatlan helyzetéről” Harminc ezüstpénz Fülöp Antal Laphírek szerint a nyitrai egy­házmegye templomaiban, vi­rágvasárnap (a szentelt barka mellé?...) felolvasták Ján Chryzostom Korec bíboros „fej­tegetését” a dél-szlovákiai szlo­vákság tarthatatlan helyzeté­ről: 1. „Nyitrától délre...” a szlo­vákoknak éppúgy nincs helyük és joguk a saját hazájukban, mint Jézusnak a zsidók között. 2. Vérrel verejtékeznek igazu­kért. 3. Magyar Pilátusok ítél­keznek felettük. 4. ...a népnek össze kell fognia, s a szlovák Jé­zusok helyett a magyar Barabá­sok bűnhődését kell követel­nie... Mit lehet erre mondani? Értem is, nem is, bár Korec bíboros - nyilván - nem a logikát válasz­totta témájául; egyszerre: Pilá­tus is, Barabás is -bíró és vádlott egyazon perben! - magyarként is csak bajosan lehet az ember. Máté evangélistával szólva (7, 2-3) mondhatnám azt is, hogy: „Vakmerő ítélet”. Mondhat­nám, ha volna még kedvem ál- naiv vitát folytatni arról, hogy a szlovák-magyar hétköznapok „Nyitrától délre...” sem a szlovák-magyar konfliktusról szólnak; hogy a félkenyér s a do­bozos tej balladáját vegyes kó­rusra írják; hogy aki csak - Szlo­vákiában - nemzetiségi ügyek­ben szót emel (köztük Korec bí­boros is) már réges-rég tudja, hogy a konfliktus a társadalom s a rátelepedett kalóz-rezsim konfliktusa, nem pedig az egy­másnak, hál’ istennek, máig - kitartón - köszönő szlovák és magyar szomszédoké. Mond­hatnám, ha nem tudnám, ahogy mindenki (szinte) ebben az or­szágban, hogy a karióti „fejtege­tés” mögött, a viszálykeltés bé­re, a rezsim harminc ezüstpénze csörög... II. János Pál közben - pápai re­pülőgépén - a világot járja... „Minden ember a testvérünk” - hirdeti a II. Vatikáni zsinat szel­A politika igazodik (szelídül) a keresztényi értékrendhez, nem pedig fordítva. lemében, amely (1962. október 11.) „Kezdeményezően fordult minden ember felé, hívővel és nem hívővel egyaránt párbeszé­det kezdett.” (Az már a világ szomorú fintora, hogy a szere­tet utazó apostola - földre száll­va - golyóálló mobilon kényte­len közlekedni.) Olykor szemé­re vetik, hogy „a pápa politizál”. Ha politizálásnak mondható, hogy politikai foglyok szabadon bocsátása végett Fidel Castró­nál vizitál, akkor a keresztényi szemlélet és politika lehető leg­szerencsésebb találkozásáról beszélhetünk, hiszen a politika igazodik (szelídül hozzá) a ke­resztényi értékrendhez, nem pedig fordítva, mint a „fejtege­tés” szerzője állítja. Fordított esetben a keresztényi értékrend föl is számolódhat, a Biblia for­dítva kerül a kézbe, s a Tízparan­csolat fordított szelleméből - volt már rá példa! - rövid úton 75 000 szlovák állampolgársá­gú zsidó deportálása következ­het. (A 180 000-200 000 kitele­pítésre szánt magyar ügyét a „fejtegetéssel” kapcsolatban meg se említem.) A felvázolt ábra szerint, nem tu­dom, helyénvaló-e II. János Pál pápát, a furcsa és kereszté­nyieden „fejtegetés” szerzőjével egy lapon említenem. II. János Pál Szlovákiába érkezése előtt (1995) a Szlovák Püspökök Kongresszusa (KBS) metodikai kézikönyvecskét adott ki, szép tanácsokkal a pápa méltó foga­dásához. A katolikus papság vi­szonyát a pápához mint köve­tendő példához a gyermeki füg­gőségben (lásd: „v detinskej závislosti...”) fogalmazza meg. Érdekes volna megkérdezni Korec bíboros urat, érvényes­nek tartja-e magára nézve ezt a kötöttséget. Ahogy én látom, ahol Korec bíboros megszólal, ott a szeretet szünetel. Ott sze­retet egyáltalán nincsen. Vezércikk Balkanizálódás? Miklósi Péter ______________ A Meciar-kormány hivatalos lapjának tekintendő Slovenská Republika címol­dalán a minap megjelent Fel­hívást - amely a kormányza­tot a Párkányban időközben békésen lezajlott helyi nép­szavazás ürügyén - a karha­talmi és fegyveres erők foko­zott harci készültségbe helye­zésére ösztönözte, már nem lehet kézlegyintéssel elintéz­ni. Már nem mondható, hogy néhány szélsőségesen ma­gyargyűlölő egyén irkafirkája ez; olyan alakoké, akikre nem érdemes odafigyelni, akikkel szemben bárminő polémia csupán őket népszerűsítő ingyenreklám, mert különben ki venné komolyan őket... A szóban forgó szöveg ugyanis egy tudatos és lényegében kormányzati szinten gerjesz­tett nemzetállami kampány riasztó bizonyítéka. Bizonysá­ga a balkanizálódásnak, az eleinte csehellenes, az önálló Szlovákia létrejötte óta első­sorban magyarellenes hangu­latkeltésnek, amelybe szem­rebbenés nélkül bele-bele- csöppen a cigányozás és kor­mányszóvivői szinten (Kroslák úr jóvoltából) még a zsidózás is! Nos, aki ezért a hangnemért vásárolja a Slovenská Republikát, aki ezért imádja Meciart, annak igénye ezúttal is bőven ki lett elégítve. Mert a smolecok, rezníkek, slobodníkok, hofbauerek, hagarák, piusok, fuchsok, fábryk eleddig kü- lön-külön írt förtelmességei most súlyos fejleményeket sejtető és blikkfangos törde­lésben megjelentetett doku­mentumban öltöttek egyazon formát. Hogy kik e névtelenül közzé­tett förmedvény szerzői, nem tudni; ám annál világosabb, hogy mit kíván (nak) az ano­nim fogalmazó (k). Hogy a kormányzat álljon a sarkára, minden eszközzel teremtsen rendet egy zömében magyar­lakta és holmiféle referen­dummal renitenskedő dél­szlovákiai városban. A való­ságban mindemögött hiszté­riakeltés, autonómiarémület, gyűlöletszítás rejlik. A honi politikai diverziósorozatok újabb epizódja ez, amelyet a neokommunista hatalom neonacionalista őrei hoztak össze. Csökkenőben a kor­mány népszerűsége, romlik a gazdaság, növekszik a nem­zetközi elszigetelődés - ezért hát a hisztériakeltés, ezért van szükség Szlovákiában „párkányi autonómia­színjátékra”. Holott a párká­nyi népszavazás szervezői még csak véletlenül sem vet­ték szájukra az autonómiát mint területi-közigazgatási fogalmat; hanem csak auto­nóm, tehát SZUVERÉN gon­dolkodású polgárokként úgy döntöttek, hogy helyileg meg­tartják az aznapra esedékes népszavazást! Az pedig már igazán csak pikantéria, hogy akkor sem történt volna sem­mi, ha a párkányiak nemcsak a kormányzatilag országosan másodízben is meghiúsított népszavazáshoz viszonyulnak autonóm módon, hanem, urambocsá!, akár az autonó­mia fogalmáról is politikai vi­tát folytatnak. Bátran megtehették volna, hi­szen ezt semmilyen szlovák törvény nem tiltja, s nem is ál­lamellenes dolog, elvégre nem a szlovák nemzet területi integritása ellen irányul, ha­nem egyszerűen jogi keret a nemzetiségi jogok demokrati­kus gyakorlására. Igen ám, csakhogy a Szlováki­ában elharapódzott magyar­ellenesség vezérszónokai még nem vették észre: a felvidéki magyarságot nem önmagá­ban a területi autonómia, ha­nem a teljes jogegyenlőség ér­dekli. Az elvakult szenvedé­lyeket korbácsoló félreértése­ket viszont a lehengerlés, a tömegmanipuláció szándéka és az elvont gyűlölet fűti, amelynek fontos alapja a tu­datlanság. Az ide fajult hely­zetet ezért kell nyomatékkai szóvá tenni. S egyúttal küzde­ni ellene. Szlovákoknak és magyaroknak közösen, ha va­lóban együtt kívánjuk szolgál­ni Szlovákiában a demokráci­át és az európai felzárkózást. A műbalhékból már elég! Ne­hogy azok a sovén gyűlölség fűtötte cécókká terebélyesed­jenek. A tánc nemzetközi, mindenki megérti Dömötör Ede felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents