Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-15 / 15. szám

Sport 1998. április 15. Illés Bélának idén az MTK-ban nem megy a gólgyártás A bécsi bravúr hőse, remek játékkal és találatokkal Illés levonulóban a pályáról egy tavalyi bajnoki mérkőzés félidejé­ben Prikler László felvétele Amikor még inkább a síelés érdekelte CTK-felvétel Az óriás-műlesiklás nagyasszonya P. Lengyel László, Budapest Két remekbe szabott góljával Il­lés Béla volt a legutóbbi oszt­rák-magyar futballmérkőzés első számú sztárja. Nem vélet­lenül írta róla a bécsi Die Presse, hogy hosszú idő óta ő az a ma­gyar focista, akiben paprika van. Mi lett az MTK-vai? A legutóbbi pontvadászatban tündöklő csapat a jelenleg zajló bajnok­ságban már korántsem szere­pel olyan fényesen. Tavaly olyan sorozatot produ­káltunk, amelyet nagyon ne­héz, szinte lehetetlen megismé­telni. Kilencpontos előnnyel vé­geztünk a tabella élén. Az első tizenöt fordulóban negyvenöt pontot gyűjtöttünk, vagyis va­lamennyi mérkőzésünket meg­nyertük. A Magyar Kupát is si­került elhódítanunk, idén pe­dig úgy érzem, hogy hullám­völgybe kerültünk. Ez egyéb­ként minden csapatnál, még a legjobb nyugat-európai klubok­nál is előfordul. Különben úgy látom, nincs széthúzás, egysé­ges a csapat. Tehát ez nem lehet a gyengébb szereplés oka. Az egyik magyarázat lehet az is, hogy tavasszal a góllövés sem nagyon megy a csapatnak: az első hat tavaszi fordulóban három gól. Ez egy élre törő gár­dától siralmas teljesítmény... Valóban hadilábon állunk a sze­rencsével, nehezen megy a gól­lövés. Pedig helyzeteink ugyanúgy vannak, mint tavaly. Ami bement akkor, most nem megy be, ami akkor befelé pat­tant a kapufáról, most kifelé pattan. Nekem sem megy úgy a góllövés. Akkor futószalagon gyártottam a gólokat, mostaná­ban nehezen megy. Név: Illés Béla Született: 1968. április 17-én Magassága: 182 cm Testsúlya: 78 kg Eddigi csapatai: Haladás, Hogy érzi magát az MTK-nál irá­nyítói szerepkörben? Nem tartom magam kimondot­tan irányítónak, hiszen az azzal is járna, hogy hátramenjek, és összeszedjem, majd osztogas­sam a labdákat. Én inkább tá­madó középpályás vagyok. Kispest, MTK NB l-es mérkőzések: 293 Gólok az élvonalban: 100 Válogatottság: 38/8 Mit gondol, a bajnokság már el­úszott? Az Újpest nagyon elhúzott, soro­zatban bukniuk kellene, nekünk pedig sorozatban nyernünk kel­lene ahhoz, hogy az élen végez­hessünk. Nem tűnik valószínű­nek, hogy az UTE kiengedné a kezéből a lehetőséget. Minden­esetre úgy akarunk szerepelni, hogy indulhassunk ősztől vala­melyik nemzetközi kupában. A közelmúltban edzőváltás volt az MTK-nál. A csapattal tavaly bajnokságot nyerő Garami Jó­zsefet Egervári Sándor váltotta fel. Hogyan hatott ez a gárdá­ra? Mivel az edzőváltás nem olyan régen történt, egyelőre még nem tudok, nem is akarok véle­ményt mondani Egervári Sán­dorról. Az biztos, másféle edző, és másféle módszerei vannak. Bizonyára szívesebben beszél a válogatottról, mivel a magyar nemzeti tizenegy március vé­gén meglepő, de megérdemelt győzelmet aratott Bécsben ba­rátságos mérkőzésen az oszt­rákok ellen, az ön vezérletével. Nagyon fontos volt ez a győze­lem. Nagybanjavítottmind a já­tékosok, mind a vezetők, mind a szurkolók hangulatán. A vi­lágbajnoki pótselejtezőkön a jugoszlávoktól elszenvedett két szégyenletes vereség után erre nagyon nagy szükség volt. Mi várható e siker után? Örülni kell neki, azonban nem szabad messzemenő következ­tetéseket levonni belőle, és túl­értékelni sem szabad. Mindenkinek feltűnt, hogy rend­kívül fiatal volt az Ernst Happel- stadionban bemutatkozó váloga­tott. Egy-két rutinos, idősebb já­tékos maradt csak a csapatban. Tényleg rendkívül alacsony volt együttesünk átlagéletkora. Na­gyobb felelősséget éreztem a csapatért, mivel én voltam az idősebb, rutinosabb játékosok egyike. Az MTK-nál ez kissé más­képp van, mivel ott több a tapasz­taltabb focista, ráadásul a kék-fe­héreknél általában egy huszon­hat éves játékos is elmondhatja magáról, hogy több mintszázNB I-es meccset játszott. Az Eb-selejtezőkön milyenek a magyar válogatott esélyei? A papírforma alapján nincs sok esélyünk a kijutásra, de mindent megteszünk a sikerért. Kilencvenkilencben lejár jelen­legi klubjánál a szerződése. Ho­gyan képzeli el a folytatást? Elég sok idő van még addig. Az viszont biztos, hogy szeretnék külföldön játszani. Hogy hol, az természetesen majd az ajánlat­tól függ. Mindenesetre nem vá­gyom például egy kiesés ellen küzdő belga csapatba. Szabó Zoltán Deborah Compagnoni, az olaszok huszonhét eszten­dős üdvöskéje Naganóban is igazolta kivételes klasszisát, óriás-műlesiklásban arany-, műlesiklásban ezüstérmet szerzett. Három olimpián három ízben állhatott fel a dobogó legfelső fokára: Albertville-ben (1992) a szuper-óriásműlesiklásban, Lillehammerben (1994) és Naganóban (1998) az óriás­műlesiklásban diadalmas­kodott. Ezzel sporttörténeti sikert vitt véghez, hiszen ő az első síelőnő, aki ezt elérte az alpesi számokban. Már a műlesiklásban is remek tel­jesítményt nyújtott, mind­össze hat századmásod­perccel szorult a német Gerg mögé. Az óriás­műlesiklást viszont maga­biztosan, 1,8 másodperces előnnyel nyerte az osztrák Alexandra Meissnitzer előtt. Sikere egyáltalán nem volt meglepő, hiszen a szak­emberek egyszerűen a szám nagyasszonyaként emlege­tik. „Nagyszerű érzés, hogy Albertville és Lillehammer után Naganóban is az élen végeztem, hiszen az olim­pia előtt nyomasztott, hogy Érti verhetetlennek tűnt. Azt hiszem, ez volt életem legnagyobb versenye. La­zán síeltem, de a nehéz te­repen végig észnél kellett lennem. A pálya alsó szaka­sza technikailag igényes volt, és itt egyetlen hiba a kiesésemet okozhatta vol­na. Jelentős előnyöm elle­nére is kockáztattam a má­sodik futamban. Összessé­gében nehéz, trükkös pálya volt, ám én pontosan ezt szeretem” - mondta boldo­gan a győzelme után. Deborah mindig maximális teljesítményre törekszik, ezért vakmerőén száguld a lejtőkön, s a kockáztatás mi­att vagy nyer, vagy idő előtt fejezi be a viadalt. A korábbi években gyakran volt példa az utóbbira és sokszor bajló­dott sérüléssel. Több műtéten esett át, riválisai közül talán csak a svéd Pernilla Wiberg töltött több időt kórházban. Az Albert­ville-ben szerzett aranyér­me után kedvenc számában, az óriás-műlesiklásban ha­talmasat bukott, térde sú­lyosan megsérült. Már akko­riban azt nyilatkozta, köny­vet tudna írni szenvedései­ről. Azonban az orvosok mindig rendbe hozták, és Compagnoni mindig újult erővel dolgozott, visszatéré­sét követően ismét a régi ön­magát csodálhattuk. „Most már többet foglalko­zom a családalapítással, mint a síeléssel” - nyilatkoz­ta a napokban. A csinos hölgy kegyeit természetesen rendkívül sokan szeretnék elnyerni, ám úgy tűnik, Deborah már döntött. Elég régóta Alessandro Benettonnal jár. Az biztos, lesz mit a tejbe aprítaniuk, hiszen választottja a világ egyik legnagyobb vállalatá­nak tulajdonosa. Kiő? --------------------------­Sportolóktól hallottuk Kereső személyes elégtétele Kereső Árpád edzőnek élete nagy vágya teljesült: Magyar- ország jégkorongcsapatával Romániát legyőzve jutott a világbajnokság B csoportjá­ba. „Annak idején, a nyolcva­nas évek második felében azért jöttem el Romániából, mert nem kellettem a román, de még a Hargita megyei ho­kinak sem. Ezért különlegesen nagy öröm számomra, hogy az idei C csoportos vb Budapesten így alakult. Azt hiszem, megérdemelten vertük a románokat, bár ne­hezebben (3:2 - a szerkesztő megj.), mint előzetesen gon­doltam volna. Az ellenfél nem hagyott elég teret a mi kombinatív játékunkhoz, de küzdöttünk, három gólt ütöt­tünk, s ez ezen a meccsen elégnek bizonyult. A magyar válogatottat meg­felelő menedzselés mellett képesnek tartom arra, hogy megkapaszkodjon a B cso­portban.” Arról már nem Kereső Árpád tehet, hogy a magyaroknak valószínűleg nem lesz mód­jukban bizonyítani felké­szültségüket, mert nyáron a sportág nemzetközi vezérka­ra a világbajnoki rendszer alapvető módosítására ké­szül. Jancula nem mosogat... Leviszi otthon a szemetet Ti­bor Jancula, a Fortuna Düs­seldorfból az idény végéig Beverenbe szerződött szlo­vák labdarúgó? „Néhanapján igen, de nem tartozik a kedvenc tevékeny­ségeim közé. Mosogatni és főzni se szoktam, s bevásá­rolni is csak nagy ritkán já­rok. Ez nálunk a feleségem dolga. Nincs munkaviszony­ban, s így legalább eltelik az ideje.” Ronaldo üldözői „Nincs tömegiszonya?” - kér­dezték Ronaldót, az Inter Mi­lano aranylabdás focistáját. „El sem tudják képzelni, hogy időnként mi mindent kell át­élnem. Egyesek bármit megenged­nek maguknak. Egy fénykép miatt a nyakam­ba akaszkodnak, összenyomnak, mintha mű­anyagból volnék. Nem félnek senkitől, nincs bennük tisz­telet. Milánóban egyszerűen nem állhatok meg sehol. Ha ezt megtenném, képesek lennének kihúzni a kocsiból, agyonölelgetni és összezúz­ni. Az emberek képtelenek az önuralomra, egyre agresszívebbekké válnak, és ez már elviselhetetlen.” A pályán még csak az őrzői gyötrik Ronaldót CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents