Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-08 / 14. szám

1998. április 8. Sport Villanófényben Mária Jasencáková, aki öt olimpián szánkózott Csupán Calgary maradt ki a sorból t/WMNO 1 t ! t Utoljára az olimpiai tobogánban CTK-felvétel J. Mészáros Karoly ________ Há ny sportoló vágya: kijutni az ötkarikás játékokra! Mert az sem adatik meg mindenkinek. Mária Jasencáková ilyen tekin­tetben egyedülálló jelenség a honi sportéletben, februárban Naganóban immár ötödik olim­piáján indult. Világméretekben sincsenek sokan, akik ennyi részvétellel büszkélkedhetné­nek. Évtizedek óta az ő neve fémjelzi a szlovák szánkóspor­tot, napjainkban már az orszá­gos szövetség titkára is. Fiatalos, vidám, még mindig hajadon hölgy. Minden jel arra vall, hogy Naganóban szánkózott világver­senyen utoljára. Mi lesz ez­után? Hogyan akar megbirkózni az élsportot követő évekkel? Hivatalosan ugyan felhagytam a versenyzéssel, de a kedvtelé­semről - mármint a szánkózás­ról - nem mondok le véglege­sen, ha már annyi esztendőt rá­szántam. Folytatom vezetői munkámat és edzősködni sze­retnék. Nem támad űr az éle­temben, mert a világversenye­ken ezután is ott leszek, csak ép­pen nem állok oda a rajtvonal­hoz. S hogy lesz-e hiányérze­tem, arról ma még korai beszél­ni, hisz ugyanúgy telnek a na­pok, mint a korábbi versenyéva­dok végeztével: pihenéssel. Nagano előtt baj volt a vérképé­V vei, gerincfájdalmak zavarták a felkészülést. Jelenleg hogyan szolgál az egészsége? Szeptemberben érgyulladást kaptam, trombózis fenyegetett, felmerült, hogy idő előtt abba kell hagynom a versenyzést. Szerencsére meggyógyultam, s most nincs mire panaszkodnom, egészségesnek érzem magamat. Gazdag ötkarikás pályafutása során éppen a legelső rajtjakor volt a legeredményesebb: nyolcvanban Lake Placidben ki­lencedik lett. Ehhez az olimpiá­jához fűződnek a legszebb em­lékek is? Mint mindenkire, rám is az első olimpia hatott a legjobban. Él­ményeimet csak tetőzte, hogy sikeresen szerepeltem. Ugyan főiskolás voltam, mégis - mai szemmel nézve - profi körülmé­nyek között készülhettem az egykori NDK-ban, hűtött pá­lyán. Hol van már az a lehető­ség? Négy évvel később Szaraje­vóban is előkelő helyen végez­hettem volna, csak éppen nem csúszott jól a szánkóm. Egész idő alatt havazott, a pályát nem öntözték, nekem pedig csak a je­ges felületre alkalmas szánkó­talpam volt. Lassúságom külföl­di vetélytársaim edzőit is meg­lepte. Ötkarikás részvételi listája még gazdagabb is lehetne, ha nyolc­vannyolcban kijut Calgarybe. Pályafutása alkonyán sajnálja, hogy akkor itthon maradt? Szarajevó után edzőváltás tör­tént a válogatottnál. Számomra ez a visszavonulást jelentette, mert az új mesterekkel nem ér­tettük meg egymást. Tudtomra adták, hogy kiöregedtem a cí­meres mezből, így nem maradt más választásom, mint azokon a versenyeken indulni, ahol meg­engedték. Ennek fényében nem is készültem Calgarybe. Utólag megítélve, kicsit hiányzik ez a részvételi listámról, de ha elin­dulok, alighanem a vert me­zőnyben végzek, mert edzői jótanács nélkül nem sokra vit­tem volna. Arra meg nem szá­míthattam... Aztán mégis visszatért. Albert- ville-i huszadik helye után mind Lillehammerben, mind Naga­nóban tizenötödik lett. Gondo­lom, mindkettőt másképp élte át... Lillehammerben kiváló légkör uralkodott, s hatalmas motivá­ció volt számomra, hogy először képviselhettem Szlovákiát az olimpián. Lényegesen jobban végezhettem volna, ha négy fu­tam közül a másodikban nem követek el egy szembeötlő hibát. Egy másodpercembe került. Ha­talmas gyorsasággal, túl sokat kockáztatva értem az egyik ka­nyarba, nekivágódtam a pálya­szegélynek, az visszalökött, s közben elveszítettem az ideális pályaívet. Naganóban újra a má­sodik futamban rontottam, de nem akkorát, mint Lilleham­merben. Ha ez nincs, legfeljebb tizenharmadik lehettem volna. Közvetlenül a naganói verseny után nem vállalkozott szereplé­se értékelésére. Hetek múltán már biztosan elkészült a mér­legvonás. Teljesítményem megfelelt a le­hetőségeknek, megálltam a he­lyemet. Manapság a vetélytár- sak hivatásosak, odahaza hűtött pályá(ko)n készülhetnek a né­metek, az amerikaiak, az osztrá­kok, a lettek, de hozzájuk járhat­nak az ukránok és az oroszok is. Az olaszoknak viszont van pén­zük pályabérlésre. Nekünk se ilyen pályánk, se elég pénzünk nincsen. Jóformán csak amatő­rök vagyunk, számunkra a húsz­ba kerülés is sikert jelent, mert lényegesen kevesebbet edzhe- tünk, mint külföldi ellenfeleink. Egy olyan honi sportszövetség titkára, amely nem a főváros­ban, hanem Tátrafüreden szé­kel. Milyen tömegbázisa van ná­lunk a szánkózásnak? Lesznek utódai? Szlovákiában három helyen szánkóznak versenyszerűen: Tátrafüreden, Cadcában és Helcmanovcében. Voltaképpen tehát minden északon történik, ott élünk, versenyzünk, s onnan irányítunk is. Átépülőben van a tátralomnici pálya, de nemzet­közi versenyekre már nem lesz alkalmas. Itt és Helcmanov­cében nevelkedik a szánkós utánpóüás. Jelenleg közel száz aktív versenyzőnk van, főleg di­ákkorban. Ámint kikerülnek az iskolából, már nehezebb a bol­dogulásuk, mert szabadidejüket kell feláldozniuk. Fizetni nem tudjuk őket, így folyamatos fel­készülésükhöz a munkaadó jó szándéka is szükséges. Ha kívülállóként nézzük a szán­kóversenyeket, csak azt látjuk, hogy mindnyájan ugyanazt csi­nálják a pályán, mégis eltérő időeredményeket érnek el. Ön miben tudott lépést tartani a vi­lág élmezőnyével, s miben nem volt egyáltalán esélye? Mindenképpen sok függ az edzéslehetőségektől. Nekem rendre a rajt okozott gondot, de az alsó szakaszon mindig behoz­tam az időveszteséget. Á laikus­nak a tévélassítások már sokat elárulnak, mi szabad szemmel is észrevesszük a hibákat. Külön­böző ívben lehet lesiklani a pá­lyán. Az egész lényege, hogy olyan nyomot találjon a ver­senyző, amelyiken a leggyorsab­ban halad a szánkó. A talp csú­szórétegével s annak beállításá­val végzik a legtöbb bűvészmu­tatványt az ellenfelek műhelyé­ben. Ábból nem sikerült min­dent ellesnünk, mert a szánkót úgy őrzik, mint a szemük fényét. Tapasztalattal ugyan ellensú­lyozható valami, de a tudomá­nyos vívmányok eredményeit nem mi próbáljuk ki először. Név: Mária Jasencáková Született: 1957. október 21- én, Poprádon Családi állapota: hajadon Kedvenc időtöltése: tenisz, sízés, szívesen süt Legnagyobb öröme: a köz- gazdasági főiskola idegen- forgalmi mérnöki szakának elvégzése és valamennyi nagy sportsikere, köztük két Világkupa-győzelem, egy Eb Volt kedvenc pályája? Mindig a technikailag igényes tobogán tetszett. Ilyen Bajoror­szágban a königseei, de Lille­hammerben is szívesen verse­nyeztem. A naganói ugyancsak közéjük sorolható. Hány szánkót tört össze sok­éves versenyzői pályafutása so­rán? Megvan még az első? Valószínűleg már tönkrement, mert amint kinőttem, továbbad­tam. Mi nem őrizhetjük meg ma­gunknak. Persze, ha tudtam vol­na, hogy öt olimpiára eljutok, ak­kor biztosan kikönyörögtem vol­na magamnak. Csak elvétve tör­tem össze szánkót, mindegyikkel aránylag sokat versenyeztem. Huszonötödik idényem végéig hetet sikerült elkoptatnom. negyedik és egy vb hatodik hely, valamint az olimpiai szereplések Legnagyobb csalódása: egy­re sem emlékszik Kedvenc politikusa: nincs Kedvenc sportolója: Peter Sfastny és Alzbeta Havrancíková, mindkettőt jól ismeri, de tisztel minden­kit, aki sokra viszi a sport­ban „A tudományos vívmányok eredményeit nem mi próbáljuk ki elő­ször” M. Nagy László felvétele Névjegykártya Tuska bácsi maratonjai Hetvenegy évesen a komáromi Ján Tuska az idei olaszországi Európa-bajnokságra készül. A veterán sportolók vetélkedésén a hetvenévesekkel az öt és tíz ki­lométeres távon, valamint a maratoni futásban méri össze tudását. Már eddigi mérlege is tekintélyt parancsoló: „Össze­sen százhuszonöt klasszikus maraton, azaz 42 195 méteres futótáv van mögöttem, miköz­ben egyszer sem adtam fel a versenyt. Legutóbbi maratoni futásomat tavaly októberben a Kis-Kárpátokban jegyezték: Nagyszombatból Horné Oresanyba és vissza haladtunk. Idei Eb-terveim is jelzik, hogy a maratoni futásaim krónikáját még nincs szándékomban be­zárni.” Női ötkarikás kezdetek Nemrég bejelentették, hogy a következő olimpiákon újabb női sportágak nyernek létjogosult­ságot, s az egész mozgalomban felerősödött a nők szerepválla­lása. Vajon kik voltak ennek a harcnak az első zászlóvivői? A Női Sportok Nemzetközi Szö­vetségét (FSFI) Párizsban 1921. október 31-én Alice Milliat kez­deményezésére hozták létre. A francia hölgy feminista és spor­tolónő volt egy személyben, és nem tudott belenyugodni abba, hogy a gyengébb nem kép­viselői (a tenisz és az úszás kivé­telével) nem szerepelhettek az olimpián. Az említett szövetség 1921-ben, 1922-ben és 1923- ban Monte-Carlóban női olim­piát, 1922-ben Párizsban, 1926- ban Göteborgban, 1930-ban Prágában és 1934-ben London­ban Női Világjátékokat szerve­zett. Amikor 1936-ban a női versenyek az ötkarikás játékok szerves részévé váltak, a szövet­ség befejezte tevékenységét. Polgár Judit vezetni tanul Szürke hétköznapjait éli a világ­hírű budapesti Polgár család. Zsuzsa, a női sakkvilágbajnok gyereket szült, férjével és cse­metéjével Amerikában lakik. A legfiatalabb lány, Zsófi Izrael­ben tartózkodik. Hármuk közül Judit viheti a legtöbbre, még nem adta fel, hogy egyszer a férfiak között legyen világbaj­nok. Jelenleg a női világranglis­ta élén áll és a férfimezőnyben - 2670 ÉLŐ-ponttal - az előkelő tizenhetedik helyen áll. Mosta­nában azonban nem a sakkhad­rend foglalkoztatja elsősorban, hanem valami teljesen más. Hajnalban kel, hogy vonatra ül­jön, majd irány Vác, ahol vezet­ni tanul. Ugyanattól az oktató­tól, aki annak idején a papát, Polgár Lászlót is tanította. Az órák végén ismét vonatozás Budapestre, és ez így megy majd jó néhány héten át. A hét fotója, avagy játékvezetők tesztelése a közelgő labdarúgó-vi­lágbajnokság előtt. Az egyetlen magyar résztvevő, Vágner László nincs a felvételen, de értesüléseink szerint sikeresen teljesítette az előírt fizikai erőfelmérőt. CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents