Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-08 / 14. szám
1998. április 8. Sport Villanófényben Mária Jasencáková, aki öt olimpián szánkózott Csupán Calgary maradt ki a sorból t/WMNO 1 t ! t Utoljára az olimpiai tobogánban CTK-felvétel J. Mészáros Karoly ________ Há ny sportoló vágya: kijutni az ötkarikás játékokra! Mert az sem adatik meg mindenkinek. Mária Jasencáková ilyen tekintetben egyedülálló jelenség a honi sportéletben, februárban Naganóban immár ötödik olimpiáján indult. Világméretekben sincsenek sokan, akik ennyi részvétellel büszkélkedhetnének. Évtizedek óta az ő neve fémjelzi a szlovák szánkósportot, napjainkban már az országos szövetség titkára is. Fiatalos, vidám, még mindig hajadon hölgy. Minden jel arra vall, hogy Naganóban szánkózott világversenyen utoljára. Mi lesz ezután? Hogyan akar megbirkózni az élsportot követő évekkel? Hivatalosan ugyan felhagytam a versenyzéssel, de a kedvtelésemről - mármint a szánkózásról - nem mondok le véglegesen, ha már annyi esztendőt rászántam. Folytatom vezetői munkámat és edzősködni szeretnék. Nem támad űr az életemben, mert a világversenyeken ezután is ott leszek, csak éppen nem állok oda a rajtvonalhoz. S hogy lesz-e hiányérzetem, arról ma még korai beszélni, hisz ugyanúgy telnek a napok, mint a korábbi versenyévadok végeztével: pihenéssel. Nagano előtt baj volt a vérképéV vei, gerincfájdalmak zavarták a felkészülést. Jelenleg hogyan szolgál az egészsége? Szeptemberben érgyulladást kaptam, trombózis fenyegetett, felmerült, hogy idő előtt abba kell hagynom a versenyzést. Szerencsére meggyógyultam, s most nincs mire panaszkodnom, egészségesnek érzem magamat. Gazdag ötkarikás pályafutása során éppen a legelső rajtjakor volt a legeredményesebb: nyolcvanban Lake Placidben kilencedik lett. Ehhez az olimpiájához fűződnek a legszebb emlékek is? Mint mindenkire, rám is az első olimpia hatott a legjobban. Élményeimet csak tetőzte, hogy sikeresen szerepeltem. Ugyan főiskolás voltam, mégis - mai szemmel nézve - profi körülmények között készülhettem az egykori NDK-ban, hűtött pályán. Hol van már az a lehetőség? Négy évvel később Szarajevóban is előkelő helyen végezhettem volna, csak éppen nem csúszott jól a szánkóm. Egész idő alatt havazott, a pályát nem öntözték, nekem pedig csak a jeges felületre alkalmas szánkótalpam volt. Lassúságom külföldi vetélytársaim edzőit is meglepte. Ötkarikás részvételi listája még gazdagabb is lehetne, ha nyolcvannyolcban kijut Calgarybe. Pályafutása alkonyán sajnálja, hogy akkor itthon maradt? Szarajevó után edzőváltás történt a válogatottnál. Számomra ez a visszavonulást jelentette, mert az új mesterekkel nem értettük meg egymást. Tudtomra adták, hogy kiöregedtem a címeres mezből, így nem maradt más választásom, mint azokon a versenyeken indulni, ahol megengedték. Ennek fényében nem is készültem Calgarybe. Utólag megítélve, kicsit hiányzik ez a részvételi listámról, de ha elindulok, alighanem a vert mezőnyben végzek, mert edzői jótanács nélkül nem sokra vittem volna. Arra meg nem számíthattam... Aztán mégis visszatért. Albert- ville-i huszadik helye után mind Lillehammerben, mind Naganóban tizenötödik lett. Gondolom, mindkettőt másképp élte át... Lillehammerben kiváló légkör uralkodott, s hatalmas motiváció volt számomra, hogy először képviselhettem Szlovákiát az olimpián. Lényegesen jobban végezhettem volna, ha négy futam közül a másodikban nem követek el egy szembeötlő hibát. Egy másodpercembe került. Hatalmas gyorsasággal, túl sokat kockáztatva értem az egyik kanyarba, nekivágódtam a pályaszegélynek, az visszalökött, s közben elveszítettem az ideális pályaívet. Naganóban újra a második futamban rontottam, de nem akkorát, mint Lillehammerben. Ha ez nincs, legfeljebb tizenharmadik lehettem volna. Közvetlenül a naganói verseny után nem vállalkozott szereplése értékelésére. Hetek múltán már biztosan elkészült a mérlegvonás. Teljesítményem megfelelt a lehetőségeknek, megálltam a helyemet. Manapság a vetélytár- sak hivatásosak, odahaza hűtött pályá(ko)n készülhetnek a németek, az amerikaiak, az osztrákok, a lettek, de hozzájuk járhatnak az ukránok és az oroszok is. Az olaszoknak viszont van pénzük pályabérlésre. Nekünk se ilyen pályánk, se elég pénzünk nincsen. Jóformán csak amatőrök vagyunk, számunkra a húszba kerülés is sikert jelent, mert lényegesen kevesebbet edzhe- tünk, mint külföldi ellenfeleink. Egy olyan honi sportszövetség titkára, amely nem a fővárosban, hanem Tátrafüreden székel. Milyen tömegbázisa van nálunk a szánkózásnak? Lesznek utódai? Szlovákiában három helyen szánkóznak versenyszerűen: Tátrafüreden, Cadcában és Helcmanovcében. Voltaképpen tehát minden északon történik, ott élünk, versenyzünk, s onnan irányítunk is. Átépülőben van a tátralomnici pálya, de nemzetközi versenyekre már nem lesz alkalmas. Itt és Helcmanovcében nevelkedik a szánkós utánpóüás. Jelenleg közel száz aktív versenyzőnk van, főleg diákkorban. Ámint kikerülnek az iskolából, már nehezebb a boldogulásuk, mert szabadidejüket kell feláldozniuk. Fizetni nem tudjuk őket, így folyamatos felkészülésükhöz a munkaadó jó szándéka is szükséges. Ha kívülállóként nézzük a szánkóversenyeket, csak azt látjuk, hogy mindnyájan ugyanazt csinálják a pályán, mégis eltérő időeredményeket érnek el. Ön miben tudott lépést tartani a világ élmezőnyével, s miben nem volt egyáltalán esélye? Mindenképpen sok függ az edzéslehetőségektől. Nekem rendre a rajt okozott gondot, de az alsó szakaszon mindig behoztam az időveszteséget. Á laikusnak a tévélassítások már sokat elárulnak, mi szabad szemmel is észrevesszük a hibákat. Különböző ívben lehet lesiklani a pályán. Az egész lényege, hogy olyan nyomot találjon a versenyző, amelyiken a leggyorsabban halad a szánkó. A talp csúszórétegével s annak beállításával végzik a legtöbb bűvészmutatványt az ellenfelek műhelyében. Ábból nem sikerült mindent ellesnünk, mert a szánkót úgy őrzik, mint a szemük fényét. Tapasztalattal ugyan ellensúlyozható valami, de a tudományos vívmányok eredményeit nem mi próbáljuk ki először. Név: Mária Jasencáková Született: 1957. október 21- én, Poprádon Családi állapota: hajadon Kedvenc időtöltése: tenisz, sízés, szívesen süt Legnagyobb öröme: a köz- gazdasági főiskola idegen- forgalmi mérnöki szakának elvégzése és valamennyi nagy sportsikere, köztük két Világkupa-győzelem, egy Eb Volt kedvenc pályája? Mindig a technikailag igényes tobogán tetszett. Ilyen Bajorországban a königseei, de Lillehammerben is szívesen versenyeztem. A naganói ugyancsak közéjük sorolható. Hány szánkót tört össze sokéves versenyzői pályafutása során? Megvan még az első? Valószínűleg már tönkrement, mert amint kinőttem, továbbadtam. Mi nem őrizhetjük meg magunknak. Persze, ha tudtam volna, hogy öt olimpiára eljutok, akkor biztosan kikönyörögtem volna magamnak. Csak elvétve törtem össze szánkót, mindegyikkel aránylag sokat versenyeztem. Huszonötödik idényem végéig hetet sikerült elkoptatnom. negyedik és egy vb hatodik hely, valamint az olimpiai szereplések Legnagyobb csalódása: egyre sem emlékszik Kedvenc politikusa: nincs Kedvenc sportolója: Peter Sfastny és Alzbeta Havrancíková, mindkettőt jól ismeri, de tisztel mindenkit, aki sokra viszi a sportban „A tudományos vívmányok eredményeit nem mi próbáljuk ki először” M. Nagy László felvétele Névjegykártya Tuska bácsi maratonjai Hetvenegy évesen a komáromi Ján Tuska az idei olaszországi Európa-bajnokságra készül. A veterán sportolók vetélkedésén a hetvenévesekkel az öt és tíz kilométeres távon, valamint a maratoni futásban méri össze tudását. Már eddigi mérlege is tekintélyt parancsoló: „Összesen százhuszonöt klasszikus maraton, azaz 42 195 méteres futótáv van mögöttem, miközben egyszer sem adtam fel a versenyt. Legutóbbi maratoni futásomat tavaly októberben a Kis-Kárpátokban jegyezték: Nagyszombatból Horné Oresanyba és vissza haladtunk. Idei Eb-terveim is jelzik, hogy a maratoni futásaim krónikáját még nincs szándékomban bezárni.” Női ötkarikás kezdetek Nemrég bejelentették, hogy a következő olimpiákon újabb női sportágak nyernek létjogosultságot, s az egész mozgalomban felerősödött a nők szerepvállalása. Vajon kik voltak ennek a harcnak az első zászlóvivői? A Női Sportok Nemzetközi Szövetségét (FSFI) Párizsban 1921. október 31-én Alice Milliat kezdeményezésére hozták létre. A francia hölgy feminista és sportolónő volt egy személyben, és nem tudott belenyugodni abba, hogy a gyengébb nem képviselői (a tenisz és az úszás kivételével) nem szerepelhettek az olimpián. Az említett szövetség 1921-ben, 1922-ben és 1923- ban Monte-Carlóban női olimpiát, 1922-ben Párizsban, 1926- ban Göteborgban, 1930-ban Prágában és 1934-ben Londonban Női Világjátékokat szervezett. Amikor 1936-ban a női versenyek az ötkarikás játékok szerves részévé váltak, a szövetség befejezte tevékenységét. Polgár Judit vezetni tanul Szürke hétköznapjait éli a világhírű budapesti Polgár család. Zsuzsa, a női sakkvilágbajnok gyereket szült, férjével és csemetéjével Amerikában lakik. A legfiatalabb lány, Zsófi Izraelben tartózkodik. Hármuk közül Judit viheti a legtöbbre, még nem adta fel, hogy egyszer a férfiak között legyen világbajnok. Jelenleg a női világranglista élén áll és a férfimezőnyben - 2670 ÉLŐ-ponttal - az előkelő tizenhetedik helyen áll. Mostanában azonban nem a sakkhadrend foglalkoztatja elsősorban, hanem valami teljesen más. Hajnalban kel, hogy vonatra üljön, majd irány Vác, ahol vezetni tanul. Ugyanattól az oktatótól, aki annak idején a papát, Polgár Lászlót is tanította. Az órák végén ismét vonatozás Budapestre, és ez így megy majd jó néhány héten át. A hét fotója, avagy játékvezetők tesztelése a közelgő labdarúgó-világbajnokság előtt. Az egyetlen magyar résztvevő, Vágner László nincs a felvételen, de értesüléseink szerint sikeresen teljesítette az előírt fizikai erőfelmérőt. CTK-felvétel
