Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-25 / 12. szám
b 1998. március 25. Villanófényben Ásványi László, a szlovákiai vívómozgalom újdonsült elnöke Nyitva áll a sportbirodalom kapuja „Engem csak a politikai helyzet hoz ki a sodromból" J. Mészáros Károly _______ Cs endes, nyugodt, megfontolt, úgy tűnik, semmi sem hozza ki a sodrából. Nincs körülötte felhajtás, nem táncolják körül a bólogató beosztottak, ám ő sem élteti bennük az ilyen magatartás szükségességét. Bárhol bukkan fel a pozsonyi Mladosf sportcsarnokban, otthon érzi magát, hisz évek óta ennek a fővárosi létesítménynek az igazgatója (igaz, ajtaja mellett a kis táblán csak a „vedúci” szerepel), belső életének meghatározó egyénisége. Amióta Ásványi László átvette a csarnok irányítását, jobbra fordult a gazdálkodása, s napjainkban is nyereséges. De nem elégedett meg ennyivel: néhány esztendeje belevágott a pasienkyi atlétikai csarnok újjáépítésébe. A kiváló versenypálya már elkészült, s hónapokon belül az egész létesítményt befejezhetik. Emellett decemberben egy másik széket is elfoglalt, s meglehet, éppen neki sikerül megszakítania a honi vívósport elnökbuktató keringőjét. Legutóbb azzal hívta fel magára a honi sportélet figyelmét, hogy váratlanul megválasztották a sorvadó szlovákiai vívómozgalom első emberévé. Hogyan lett az atlétikai szakemberből és a fővárosi Mladost' sportcsarnok igazgatójából a pengevilág első vezére? Már tíz-tizenkét éve kezet nyújtottam a sportágnak: meggyőztem az illetékes vállalat vezetőjét, építsünk Somorján vívócsarnokot. Nyolcvanhétben, a Mladosf megnyitásakor, az ökölvívóknak tervezett részben inkább a vívóknak alakítottunk ki tornatermet. Mostani döntésemet az is befolyásolta, hogy somorjai vagyok, s a sportágnak ott van az egyik bástyája. Sok a barátom ebből a világból. Máig ott tevékenykedik Forgács Oszkár, a vívás szlovákiai nesztora, akinek igazán sokat köszönhetünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a pozsonyi Slávia UK rendezésében egy kiváló szervezőgárda vette a kezébe az évenként ismétlődő női párbajtőr Világkupa-versenyek szervezését. Vívóklubunk az utóbbi két évben nagyon felfuttatta tevékenységét, s országos viszonylatban a legerősebbek közé került. A sportág vezetése azonban nem akar(t) tudomást venni rólunk. Rádöbbentünk, hogy előrelépni csakis akkor tudnánk, ha a hazai vívóéletet is támogató ember vezetné a szövetséget. A közgyűlés előtt kerestük erre a megoldást, s így esett a választás rám. Én nem a külföldi képviseltetés híve vagyok, itthon kell dolgozni, mert itt nincs valami rendben. Mellettem szólt az is, hogy külső emberként mentes vagyok a vívóvilágban uralkodó kapcsolatok terhétől, felülnézetből ítélhetem meg a kialakult helyzetet. Mostanában mégis más teszi próbára a szervezői képességét: irányításával befejező szakaszához érkezett a pasienkyi atlétikai csarnok újjáépítése. Ebbe miért vágott bele? Sohasem tudok valamibe belenyugodni. Kilencvenkettőben és -háromban, amikor a csehszlovák középtávfutók válogatottjának edzője voltam, lehetőség kínálkozott hogy pénzt szerezzünk Prágából az. összedőlt és használhatatlan pasienkyi sátorcsarnok felújítására. Meg is érkezett a húszmillió korona, s kilencvenháromban hozzáfoghattunk. Csakhogy a beruházási felügyelet a szlovákiai sportszervek kezében maradt, s bizony gyorsan kimerült a kassza, az építkezés meg leállt. Kicsit bántott, hogy senki sem képes folytatni a munkát. Kilencvenhat június hatodikán aztán belevágtunk. Ekkor a félig kész létesítmény az atlétikai szövetség tulajdonába került, én pedig felvállaltam a munkálatok irányítását. Rendszeresen hetente egyszer mérlegeljük a helyzetet, beszélünk a következő teendőkről. Szeretném, ha június hatodikára elkészülne a csarnok. A verseny- pálya már március elején olyan állapotban volt, hogy megrendezhettük rajta a fedettpályás bajnokságot. S mivel nincs több ilyen létesítmény Szlovákiában, mindenképpen nagy szüksége lesz rá a honi atlétikának. Ha már az atlétikánál tartunk: ahhoz mit szól, hogy egyetlen szlovák versenyző sem állt rajthoz a március eleji sevillai fedettpályás kontinensviadalon? Nem tartom meglepőnek, hisz nálunk nincs hol felkészülni az idényre. Viszont az elmúlt hónapokban volt egy-két kiugró formában lévő fiatal atléta, ők bizalmat kaphattak volna. Máig nem értem, miért szaladt el a lehetőség, hisz semmibe sem került volna, mert a nemzetközi szövetség két embernek fedezte a költségeit. Szlovákiában kilenc egyesületben háromszáznál többen hódolnak a vívásnak, ami ezt a sportágat hazai viszonylatban nem sorolja a népszerűek közé. Elnöki szerepkörének elvállalásakor jelezte, hogy a fiatalok felkarolásában, a szervezettebb utánpótlás-nevelésben próbálja előremozdítani a sportág szekerét. Röpke három hónap alatt történt-e valamilyen változás? Valóban elsősorban a fiatalokra gondoltam, de elődeim is pont ezt próbálták tenni. Hiányzott azonban a koncepció, a várható út felvázolása. Erre szükség van. Szerintem nem a klubok számát kellene növelni, hanem a meglévőkben kell emelni a versenyzők számát, lehetőséget adni azoknak, akik vívni akarnak. Kevés vívóedző van, most sikerült számukra plusz két profi állást teremtenünk. Nem érdekel, honnan lesz rá érdeklődő, csak dolgozzon a fiatalokkal. Tiszta lappal próbáljuk folytatni, mediális partnert kerestünk, szponzorokra van szükségünk. Sikerült keresztülvinni, hogy a katonaköteles juniorok nem Besztercebányára vonulnak be, hanem a pozsonyi SKP-ban maradnak, és továbbra is egyesületükben készülhetnek, ami újabb motiváció számukra. Előfordulhat, hogy a februári sikeres női párbajtőr Világkupaverseny után az idén még egy rangos esemény lesz a szlovákiai pástokon: a junior Európa- bajnokság. Erre milyen az esély? Márciusban dönt erről az európai szövetség. Várna helyett vállalnánk a rendezést. Ugyanakkor két év múlva a felnőtt-kontinensviadalnak is otthont szeretnénk adni. A Mladosf csarnok érdekes módon csak a sportolókat és a mozgásra vágyókat szolgálja. Itt nincsenek koncertek és más társadalmi események, különböző fellépések. A mai pénzínséges időkben hogyan nélkülözhetik ezeket a bevételi forrásokat? A sportlétesítmények régebben is veszteséges voltak, de amelyiknek az élére kerültem, pozitív lett az anyagi mérlege. Nekem az a célom, hogy a hibát ne másban keressük. Először próbáljunk magunk körül rendet teremteni. Ha hozzájutunk a pénzhez, okosan befektetjük. Ilyen szerencsés húzás volt a fitnessközpont beindítása, de a szoláriumé is. Legutóbb pedig uszodát építettünk az alagsorban. Nem kérünk támogatást az államtól, de szeretünk elképzeléseink szerint dolgozni. Szerintem fölösleges a pénzt a csarnokokba, sportlétesítményekbe pumpálni, adjuk a sportolóknak, s ők döntsék el, hol akarnak edzeni. Nálunk más a helyzet, minden korona kifizetését megfontoljuk. Áraink nem magasak, ezért járnak hozzánk a birkózók, öttusázók, cselgán- csozók, vívók, röplabdázók és más sportágak képviselői. Mi a hét minden napján nyitva tartunk, és nyáron sem áll le az élet. Név: Ásványi László Született: 1955. október 12- én, Pozsonyban Családi állapota: nős, két gyereke van, Ibolya tizennyolc, Gábor tizenöt éves Kedvenc időtöltése: a sportéletben tevékenykedni Legnagyobb öröme: nagyon Nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Ki hozza egyáltalán valami a sodrából? Edzői pályafutásom alatt mindig tudtam, a felkészülés alapján kitől mit várhatok. Szerintem a gondok akkor kezdődnek, amikor valaki többet akar, mint amennyire képes. Ilyen téren soha nincsenek vívódásaim. Engem csak a politikai helyzet hoz ki a sodromból. jó feleséget talált, és a családja Legnagyobb csalódása: Csehszlovákia felszámolása Kedvenc politikusa: sajnos nincs Kedvenc sportolója: Robert Zmélík, Barcelona olimpiai tízpróbázóbajnoka Névjegykártya Beckenbauer fenntartásai Megkérdezték Franz Beckenbauer egykori híres német labdarúgót, miként vélekedik arról, hogy esetleg a 2006- os világbajnokságot Anglia és Németország közösen rendezné. „Részünkről nincs, nem lehet ennek akadálya”, mondta, de azért hozzáfűzte: vannak fenntartásai. A Bayem München elnöke szerint nem túlzottan szerencsés, ha az angol és a német szövetség közösen pályázik, mert ezzel csökken annak az esélye, hogy európai ország legyen a 2006-ra kijelölt házigazda. A németek bizakodnak, mert az angoloknál három évvel korábban jelentették be vb-fináléval kapcsolatos rendezési óhajukat. Berger King Gerhard Berger tavaly a San Marino Nagydíjon ünnepelte kétszázadik rajtját a száguldó cirkusz világában. Akkori csapattársa, Jean Alesi egy különleges ajándékkal lepte meg: olyan bukósisakot adott a ki- lencvenhárom óta csapattársaként szereplő tiroli versenyzőnek, melynek egyik oldalán az ő, a másikon Gerhard színösszeállításai láthatók. Bemie Ecclestone, a Forma-1 nagymogulja szintén egyedi ajándékkal lepte meg Gerhar- dot: egy világbajnoki serleget adományozott az osztrák veteránnak, a következő szavak kíséretében: „Úgysem leszel soha világbajnok, úgyhogy fogadd szeretettel!” Mintha ezzel már akkor elbúcsúztatta volna Bergert a Forma-1 világától. Ki doppingolt először? Sokféle elsőséget őriz a sportstatisztika. A doppinghasználat első ismert áldozata Lintoh angol kerékpáros volt. Ő 1886-ban a Párizs- Bordeaux verseny közben halt meg. Maga a dopping kifejezés egy délkelet-afrikai néger törzs nyelvéből származik, és először 1889-ben bukkant fel a Brit enciklopédiában. Barkley és az alkohol Charles Barkley, a tengerentúli profi kosárlabdaligában (NBA) érdekelt Houston Rockets csapatának játékosa saját bevallása szerint egy ideje felhagyott az alkoholos italok fogyasztásával. „Abba kellett hagynom az ivást, mert túl sok alkoholt fogyasztottam. Ez kihatott a teljesítményemre. A bárokban már csak ásványvizet fogyasztok. Mert nem lehet inni is és jól játszani is. Az alkohol hatására csökkent a teljesítőképességem. Nem voltam olyan kiegyensúlyozott, mint ameny- nyire kellett, vagy lehettem volna.” A hét fotója, avagy Éva Antoníková (Zabovresky) és Catarina Pollini (Como, a képen alul) padlóra zuhanás utáni párharca a labdáért az egyik Európa-kupatalálkozón. Végül is az olaszok jutottak a legjobb négy bajnokcsapat közé. CTK-felvétel Nézze, főnök úr, ez a pálya már elkészült, birtokukba vehetik az atléták és a teniszezők Dömötör Ede felvételei
