Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-25 / 12. szám
1998. március 25. Sport Pinte Attila, a fővárosi sárga-feketék labdarúgója már a címeres mezben is bemutatkozott Ciprusi tűzkeresztség, kétszeri szerepléssel Pinte a Petrzalka ellen nem játszhatott, de fotósunk kedvéért deká- zott egyet a szünetben M. Nagy László felvétele Ágh István ________________ Fu tballberkekben ismert: a Jankech-gárda új feladatok teljesítésére, az évezred utolsó jelentős tornáján, 2000-ben sorra kerülő Európa-bajnoksá- gon való részvétel kivívására készül. A jól bevált szokás szerint egy új szakasz kezdetére új fiúk lépnek színre. A szlovák labdarúgó-válogatott szakvezetője az év elején Olaszországban lebonyolított találkozóra, majd a vesztes mérkőzést követő ciprusi nemzetközi tornára újoncokat is besorolt a nemzeti tizenegybe. Köztük a DAC egykori játékosát, a somorjai illetőségű Pinte Attilát, aki már két esztendeje az Inter Bratislava meghatározó egyénisége. Mint ahogy az a vele készült beszélgetésből kiderült, Attila nem igazán számít újoncnak a nemzetközi porondon. A ligaválogatott tagjaként már korábban is szóhoz jutottál a legjobb hazai labdarúgókból összeállított keretben. Milyen emlékeket őrzői a két rövid lélegzetű külföldi kiruccanásról? Kétszer válogattak be a ligaválogatottba, melynek színeiben csupán egy alkalommal jutottam szóhoz. A világhírű francia kikötővárosban, Marseille-ben az ottani sztárcsapat, az Olympique elleni erőpróbán huszonöt percig voltam a pályán. Ez még Jozef Venglos szövetségi kapitányságának idejében történt. Másodízben is elutaztam a ligaválogatottal, ám Libanonban Jankech úrral csupán „kirándultam”, mivel egy alattomos arab vírus vett le a lábamról. KinntartózkodáNév: Pinte Attila Született: 1971. június 6-án Lakhelye: Somorja Családi állapota: nős Jelenlegi egyesülete: Inter Bratislava sunk alatt a szállodában pihentem, negyvenfokos lázzal viaskodtam, gyógyszereket szedtem. Szerintem törvényszerű, hogy a szakvezető a holtidényben sem feledkezett meg rólad, a Posztja: középpályás Élvonalbeli mérkőzések/gó- lok száma (március 15-ig): 126/20 Válogatott mérkőzések/gó- lok száma: 2/0 Mars Szuperliga őszi idényének egyik markáns alakjáról. Régebben is voltak remekbe szabott alakításaim. Egy-egy mérkőzésen megvillantam, a folytatásban viszont beleszürkültem a mezőnybe. A legnagyobb hibám az volt, hogy nem voltam képes állandósítani a formámat. A pasienkyi stadionban megújhodtam, s az Inter kitűnő őszi produkciójának (is) köszönhetően a figyelem fókuszába kerültem. Ha már itt tartunk, véleményed szerint mi az Inter szárnyalásának a titka? Titokról én nem tudok beszámolni. Jozef Bubenko érti a dolgát. Tud a játékosokkal bánni, kihozza belőlünk a maximumot. Miután odébbálltak a bajkeverők, eltűntek a klikkek a gárdából. Sztárok nélküli csapat a miénk, egyet akarunk, egy húron pendülünk. Fontos tényező az is, hogy klubunk jó anyagi-műszaki bázissal rendelkezik. Catániában csupán a cserepadról szemlélted a társak játékát, Cipruson viszont végre-valahá- ra átestél a tűzkeresztségen. Miként értékeled a torna találkozóin nyújtott teljesítményedet? Két meccsen, a szlovének és a finnek elleni összecsapáson viseltem az A válogatott címeres mezét. Aligha várta el tőlem Jankech úr, hogy én kaparjam ki a gesztenyét a tűzből. Érzésem szerint újonc létemre nem keltettem csalódást. Játékodat, életviteledet szemlélve az embernek az a benyomása támadt, hogy megváltoztál, beértél. Mi okozta nálad ezt a hatalmas fordulatot? Jóval komolyabban veszem már az életet, hivatásomat, a labdarúgást, mint néhány esztendővel ezelőtt, DAC-os koromban. Ráébredtem, csak a céltudatos, kitartó munka révén lehetek sikeres az életben és a játéktéren egyaránt. Tudom, mit akarok, s miként lehet a kitűzött célokat elérni. Mit szeretnél a futballban elérni? Szeretném állandó jelleggel megvetni a lábam a nagyválogatottban, szóhoz jutni az őszszel rajtoló Európa-bajnoki selejtező csoportmérkőzésein. Újabb győzelmekhez, európai kupaszínpadon való szereplést biztosító helyezéshez, kupa- győzelemhez segíteni az Intert, melynek mezét a nemrég aláírt szerződés értelmében egészen az ezredfordulóig kívánom viselni. S nem utolsósorban pályafutásom csúcsán külföldön is szerencsét próbálni, egy lukrativ szerződésre szert tenni. Ki ő? Pasek látta a fényt az alagút végén Ceco örökre elment Zsigárpi László _________ Elő ször húsz évvel ezelőtt csodáltam meg Cecót, azaz Dusán Pasekot, az akkori pozsonyi Slovan hokicsapatának játékmesterét, aki szinte minden bajnoki meccsen a mezőny legjobbjai közé tartozott. Akkor ellenállhatatlanul hokiztak a kékek, rendre telt ház előtt játszották hazai találkozóikat. Az egyik, Kladno elleni bajnokin, pár másodperccel a befejezés előtt ő ütötte az egyenlítő gólt, majd odakorcsolyázott a C tribünhöz és meghajolt a drukkerek előtt. Óriási tapsvihar következett, még az utolsó dudaszót követően is a közönség kedvencét ünnepelték a hokirajongók. Zúgott a „Pasek, Pasek!”, valamint a „Ceco, Ceco!”. És ez mindig megismétlődött a pozsonyi téli stadionban, amikor betalált az ellenfél hálójába, illetve gólpasszt adott társainak. Éőleg neki köszönhették a pozsonyiak, hogy az 1978/79-es idényben bajnok lett a Slovan. Sok drukker nem titkolta, Dusán Pasek miatt járt ki a jégkorongmérkőzésekre, nemcsak Pozsonyban, hanem az akkori Csehszlovákia más városában is. Amikor a válogatott 1985-ben megnyerte a prágai vb-t, nemzeti hősként ünnepelték őt. De a tengerentúlon, Olaszországban, Németországban és Finnországban is kedvelték a szurkolók. Öt évvel ezelőtt, amikor szögre akasztotta a korcsolyát, azonnal megválasztották a Slovan főmenedzserévé. Kijelentette, azon fog fáradozni, hogy kedvenc klubja mind a hazai bajnokságban, mind pedig a nemzetközi porondon a legjobbak közé tartozzon. Bármikor bárkinek a rendelkezésére állt, kedvelte az újságírókat, minden kérdésre készségesen válaszolt. Olyannyira komolyan vette a munkáját, hogy csakhamar a Slovan hokiszakosztályának az elnöke lett. A gárda pedig sorra aratta a győzelmeket az Extraligában, s egy fordulóval az alapszakasz vége előtt a tabella élén állt. Az Euroligában is megállta a helyét a pozsonyi gárda, egészen a negyeddöntőig jutott, ahol a cseh bajnok Vsetín győzte le. Dusán Pasek felettébb sikeres munkáját az illetékesek is értékelték, és 1997 decemberében a Szlovák Jégkorong Szövetség elnökévé választották. Ceco korábban ugyan nemet mondott, ám három hónappal ezelőtt mégis elfogadta az ajánlatot, amit így indokolt: „Látom a fényt az alagút végén, s ha a munkatársaim is támogatni fognak, és ezt megígérték, akkor elérjük célunkat...” Sajnos nem így történt! Jött a megsemmisítő naganói, olimpiai fiaskó, az Extraliga mezőnyének bővítését szorgalmazó, teljesen alaptalan döntés, s a Slovan is megtorpant a bajnokságban. Amikor az „ötkarikás” sajtóértekezleten (három héttel ezelőtt) megjelent, ugyanúgy mosolygott, mint korábban. Pedig már akkor iszonyatos problémák gyötörhették őt. Aztán... aztán jött a megdöbbentő, még mindig nehezen hihető, tragikus hír, hogy Dusán Pasek nem él, A legutóbbi sajtóértekezleten is ugyanúgy mosolygott, mint korábban CTK-felvétel öngyilkos lett. De vajon miért? Mi (ki) miatt? Sokan azt mondják, az a bizonyos fény is kialudt az alagút végén, s nagyon nehéz hetek, hónapok elé néz a szlovák jégkorongsport. Nincs kizárva a hatalmi harc sem... Sportolóktól hallottuk Campomanes a sakkjövőjéről Florencio Campomanes, a Nemzetközi Sakkszövetség ex- elnöke a sportág jövőjéről: „Kifejezetten optimista vagyok. Az Internet, a kommunikáció könnyebbé válása a mi malmunkra hajtja a vizet. Hiszen ha belegondolunk, a világ ellentétes pontjain ülő emberek játszhatnak egymással a számítógép segítségével! Egyszerre akár százötvenezren is sakkozhatnak egymással. Egyetlen hátránya ennek, hogy az emberek közötti kapcsolatok háttérbe szorulnak. De mi ne búsuljunk, a sakk ragyogó huszonegyedik század elé néz!” Weckernek lejárt az órája Andreas Wecker - Atlanta olimpiai bajnoka nyújtón - Sydneyben már nem fog versenyezni a tornaszereken. „Egy ideje furcsa álmaim vannak. Például a lóugrásról. Többször álmodtam, hogy az egyik kezem lecsúszik a tornaszerről, fejre esek, majd nyaktörést szenvedek. Már amúgy is nyaktörő gyakorlatomat azért kellettjavítanom, mert az új pontozási rendszer minél több szupemehéz elem bemutatására késztet. A versenyzőknek nincs más lehetőségük, mint elfogadni a sportszövetségi vezetők zárt ajtók mögött kiagyalt döntéseit. Ezentúl már csak bemutatókra járok, azok legalább érdekelnek és kielégítenek.” Ronaldo és a kérők Ki dönt az átigazolásáról? - kérdezték a legutóbbi aranylabdás labdarúgót, a brazil Ronaldót. „Magam választok. Képviselőim elmondják az egyesületembe beérkező ajánlatokat, és én átböngészem a bennük található tényeket, adatokat. Mindent elolvasok. A találkákon aztán személyi ügynökeim vitatkoznak helyettem, számomra ez csak kikapcsolódás. Ám végeredményben én egyedül döntök arról, hogy mikor és hova megyek, és mennyiért távozom új állomáshelyemre.” Villeneuve kellemetlenségei Furcsa, ám emberi kérdéssel lepték meg az újságírók Jacques Villeneuve Forma-les világbajnokot: Mit tesz, ha versenyzés közben vizelnie kell? „Élvégzem a nadrágba! És a lehető leggyorsabban. Ha verseny közben megtelik a húgyhólyagod, az borzasztóan fájdalmas. Folyton a gázvagy fékpedálon a lábad, állandóan belső nyomást érzel. Olyankor a test folyadékait nem tudod magadban tartani, kiengeded. A kezeslábas amúgy is nedves, mert izzadsz, a verseny alatt legalább négy liter folyadék hagyja el a testedet.” Kipketer továbbra is társak nélkül készül CTK-felvétel Kipketer, a magányos farkas Télen váratlanul malárián esett át Wilson Kipketer, a kenyaiból lett dán futócsoda, az elmúlt esztendő legsikeresebb atlétája. Azt kérdezték tőle, továbbra is magányos farkasként készül-e a versenyekre. „Az atlétika egyéni sportág, mindenki a maga sikeréért dolgozik meg. Tudom, hogy vannak, akik szeretnek csoportosarfké- szülni, én nem tartozom közéjük. Nem hiszem, hogy attól eredményesebb leszek. A sebességem nem lesz nagyobb attól, ha másokkal együtt edzek.” t
