Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-25 / 12. szám
1998. március 25. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ki a kiszolgáltatott? Fekete Marian Európának nem szabad azt a benyomást keltenie, hogy a szlovákokat kiszolgáltatta Meciarnak; az Európai Unió különbséget tesz a szlovák nép és Meciar kormánya között - olvasom a külföldi lapokban a Szlovákiáról szóló elemzéseket, amelyek mintha elhallgatnák azt az alapvető tényt, hogy Szlovákiában a szlovákokon kívül a lakosság egytizedét magyarok, a lakosság további legalább egy tizedét pedig romák, lengyelek, németek, ukránok, ruszinok, bolgárok, horvátok teszik ki. A szlovákiai viszonyokat felületesen ismerő újságírók nem tudják, hogy Meciar kénye-ked- vének a szlovákiai magyarság nem 1998. március má- sodikától (amikor Meciar államfői jogköröket vett át) van kitéve, hanem 1990-től. Nyolc évvel ezelőtt, a szlovák kormány úgynevezett kihelyezett ülésén még belügyminiszterként fenyegette Komáromban a magyarokat. Burkoltan, de minduntalan uszított ellenünk a hírhedt 1990-es őszi nyelvtörvény elfogadtatása előtt is. 1995- ben kaptunk egy újabbat, melyet Meciar az egykori kommunista titkosszolgálat besúgói által uralt szervezeteknek adományozott. Ilyen törvényeknek köszönhetően váltanak le magyar iskola- igazgatókat, dobnak ki a középiskolákból olyan diákokat, akiket kétnyelvű bizonyítványok alapján vettek fel. Leváltottak, lecseréltek persze szlovák igazgatókat, hivatalnokokat is - ha ellenzékiek voltak. Magyarokkal ez sokkal gyakrabban történt meg, mert az egyes járásokban működő kormánykoalíciós bizottságok a magyarokat alapvetően ellenzékinek tartják. Az államigazgatásban, a kormány által irányított szervezetekben mutatóba sem maradt magyar nemzetiségű hivatalnok. Voltak bírósági, alkotmánybírósági perek is. A szlovák ellenzék sok ilyen pert megnyert, a magyar vonatkozású perek viszont eleve kudarcra vannak ítélve. Vendégkommentár Szörny Európa felett Mészáros Károly ________ El őrelátható volt, hogy a bősi vízi erőmű kérdésében nem születik megegyezés a tárgyaló felek között. Bármennyire optimista volt is Nemcsók János, a magyar tárgyalófél vezetője, aki ravaszul felajánlotta az egyik ujját Binderéknek. Nem hitte volna, hogy az egész karját akarják. Pedig a tárgyalások kezdetén egyenlőek voltak az esélyek : Szlovákia mellett ott volt a hágai döntés, a magyar fél mellett pdig a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás reménye. Nemcsók úgy gondolta, hogy a szlovák fél némi tisztelettel tekint majd az Európa felé evező országra, s hajlandó lesz legalább tisztességesen tárgyalni. Az ügyben két okból nem születhetett megoldás: egyrészt Binderék minden áron igazolni akarják, hogy ők már tizenöt évvel ezelőtt is okosabbak voltak mindenkinél, s az erőmű mindenképpen kellett a Csallóközbe, mivel az gerjeszti az ott élők étvágyát, szaporítja a giliszták számát, és a sárga éppoly gyönyörű szín, mint a zöld. Másrészt a választások előtt álló országok küldöttségei a döntést nagyon szívesen elodáznák, s az új tisztségviselőkre, a majdani új kormányokra hárítanák a felelősséget. A bősi szörnyűség tehát nemcsak a csallóköziek számára tehertétel, hanem mindkét ország vállát egyformán nyomja, és rontja az együttélést, a két ország viszonyát, valamint az Európa felé tekintgetők lehetőségeit. Ha ősszel más garnitúra kerülne Szlovákia élére, s Magyarországon sem a szélsőségesek nyernék a választásokat, akkor talán reménykedhetnénk valamilyen megoldásban. A szerző prózaíró, a Csallóköz c. hetilap munkatársa Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poéta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://wviw.voxnova.sk/ Történelmi, gazdasági, lélektani problémák Gerincetörött nép-e a magyar? Klein Melinda ős; ©Nincs okag Azt tartják rólunk szerte a világban, hogy nagyon erős rendkívül szívós nép vagyunk. Külföldi kutatók írják, hogy a ©Veszélyben magyarok a szív és a -------------------■■ léle k emberei, hogy szeretik a szépet, kifinomult az ízlésük és jó az arányérzékük. godalomra a magyarság Azt is mondják, hogy kiemelkedően tehetséges nép a magyar. További jó tulajdonságaink közé sorolják, hogy az elképzeléseinket tűzönvízen át keresztülvisszük. Akkor mégis hol van a baj? Miért érezzük néha úgy, hogy velünk bárki bármit megtehet? Miért találkozunk a történelmünk során tragédiákkal, vereségekkel? A történelmi tudat pedig hatalmas és meghatározó erő. Nyomása alatt megroppanhat egy nép gerince. Egész nap semmi! Úgy látszik, már a vízivilágra is átterjedt a politikai feszültség... Rajz: MS-Rencín Kallós Zoltán népzenekutató: a Belecsöppentünk egy “ latin-germán-szláv tengerbe, és hogy megmaradtunk, az éppen a népi kultúrának köszönhető. Ez az az erő, amely a történelem viharaiban sem engedte kettétörni ennek a népnek a gerincét. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és őrizzük a hagyományainkat. Hál’ istennek, aggodalomra nincs ok, hiszen egyre több fiatal talál vissza ősei kultúrájához, aki pedig ebben nő fel, átadja majd a gyerekeinek és az unokáinak Fábián Éva népdalénekes: a Mindig rettenetesen meg- v rémülök, amikor ilyen kérdések egyáltalán szóba kerülnek, és csak azt tudom válaszolni, hogy nagyon remélem, nem vagyunk gerincetörött nép. Bevallom, nekem is eszembe jutnak olykor hasonló, ijesztő gondolatok, és mindig olyankor, amikor éppen Erdélyben vagy a Felvidéken járok. Önkéntelenül is végiggondolom az elmúlt évtizedek eseményeit, és elszomorodom, de akkor is mindig reménykedem, hogy megvagyunk, meg is maradunk. Agócs Gergely néprajzkutató: a A magyar nemzet problé- máinak történelmi, gazdasági és társadalom-lélektani okai vannak. Ha a történelmi hátteret tekintjük, rá kell jönnünk, hogy ötszáz éve nem éltünk meg egyetlen sikertörténetet sem. Vereség vereség hátán, levert forradalmak, elveszített háborúk, sokfajta megszállás, országcsonkítások, határok tologatása. Ha a gazdasági okokat akarom boncolgatni, a nagyanyám jut eszembe, aki azt szokta mondani: „Fiam, réHalmos Béla, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársa: ^ Már miért lennénk gerin- w cetörött nép? Mert sok megpróbáltatás ért bennünket? Hiszen ez más népekkel is előfordult, mégsem tűntek el. Mi magyarok is egészen jól megvagyunk már ezer év óta, és nem kell túl sokat foglalkoznunk a gerincsérüléseinkkel. Ha balhé van, el kell viselni, és tovább kell lépni. Vannak népek, amelyek viszont eltűntek. A magyarokkal kapcsolatban hasonló pesszimista gondolatok soha eszembe sem jutottak. gén szegények voltunk, de jól éltünk. Most szegények vagyunk, és rosszul is élünk.” Olyan mérhetetlen gazdasági nyomás nehezedik ránk, amilyen a legsötétebb feudalizmus idején sem volt. A társadalom- lélektani okokkal kapcsolatban pedig meg kell említenünk, hogy Magyarország világelső az alkoholfogyasztás tekintetében, a neurózisos megbetegedések, az öngyilkosságok előfordulási aránya is elképesztően magas. Nem gerincetört nép a magyar, de megtört és kimerült. Kiss Ferenc, az Etnofon kiadó művészeti vezetője: a Valóban, mintha kissé v megnyomorodtunk volna a történelmi és földrajzi helyzetünkből adódóan. De mivel derűlátó ember vagyok, erre a kérdésre az a válaszom, hogy morális értelemben mégsem sikerült kettétörni a magyar nép gerincét. Még akkor sem, ha olykor adódnak helyzetek, amelyek ennek az ellenkezőjére utalnak. Azt vallom - és ezt nem én találtam ki -, hogy a magyar amolyan bujdosó nép. Olyan nép, amely nagyon sokáig képes szó nélkül tűrni a külső negatív hatásokat, de aztán - mert mindennek eljön a maga ideje - egyszer csak robban. Ezért mondják ránk azt is, hogy kiszámíthatatlanok vagyunk. Az európai nagyhatalmak, akik a világ dolgait próbálják rendezgetni, igazán nem is tudnak ezzel mit kezdeni. Emiatt is alkalmaztak talán olyan „sokkterápiát”, mint amilyen Trianon volt. Ennek századokon át lehet inni a levét, de a gerincünket nem törte meg, hiszen ott bujkál bennünk a remény és a tenni akarás. Olvasói levél Választások előtt Ősszel újra választások lesznek. Sok községben, így a miénkben is, azt hiszem, meggondolják a választópolgárok, kire adják le szavazatukat. Négy évvel ezelőtt független képviselő- jelölt lett falunk polgármestere. Igaz, történt ez-az azóta falunkban, de megmutatta negatív oldalát is. Először is az újonnan felépített élelmiszerüzletben legközelebbi hozzátartozóit helyezte el, úgy a községi hivatalban is. Karácsonykor pedig azzal lepte meg községünket, hogy majdnem félmillió koronáért személyautót vett a községi hivatalnak! A sajátját azonnal, hogy funkcióba lépett, kicserélte. Úgy gondoljuk nagyon sokan, hogy azt a pénzt hasznosabb dolgokra fordíthatta volna, például a nagycsaládosok segítésére, vagy idős, rászoruló embertársaink megsegítésére, vagy a templomi gázfűtés bekapcsolására. Arra azért gondolt, hogy karácsonyra egy képeslapot küldjön minden családnak falunk panorámájával. Azt hiszem, ezek után községünk minden polgára jól meggondolja, hogy kire adja le vok- sát az ősszel. Egy nagycétényl polgár Reklámok A minap egy érdekes reklámot láttam a tévében. Egy 7-8 éves fiúcska a következő szöveget skandálta: „Ha én öreg leszek, én is nagy lábon fogok élni!”, aztán bebotorkált majdnem háromszor akkora cipőben, mint a lába. Nos, édes öregem, megáll az eszem, ha te és a társaid már most „nagy lábon” gondolkoztok. Meglehet, majd 10-es vagy 12-es cipőt fogtok hordani, de hogy úgy is éltek majd, kétlem. Nem úgy néz ki az ország életszínvonala, hogy ez igaz legyen. A kis „reklámpalánta” most még optimista, de majd rájön, mi az igazság. Másik. Kedvenc színészünket fölébreszti a vekker. A szöveg a következő: „Ma csörögtél utoljára!” Majd az órát nevetve bevágja az ágy mellé, egy halom pénzkupacba. Nos, én is bevágnám, meg sokan mások is. A reklámszakinak ajánlanék nem egy, hanem két vagy három ébresztőórát, hogy ébredjen már fel végre. Igaz, az éhes disznó is makkal álmodik. Az álmodozások kora azonban lejárt. A valóság az, hogy mind kevesebb és kevesebb embert ébreszt fel a vekker, igaz, a pénz miatt, de azért meg is kell ám érte dolgozni. Ondró Ernő Kéménd
