Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-18 / 11. szám
1998. március 18. Sport Hermann Maier, századunk legnagyobb sízőtehetsége magabiztosan nyerte az idei alpesi sí Világkupa összetett pontversenyét Herminátor feltörésének története Urban Klára Mindenkiben meghűlt a vér. Barátnője kezébe temette arcát, szülei otthon, az osztrák Flachauban kővé dermedtek. Mindenki a legrosszabbra gondolt. Hermann Maier átszakítván a második biztonsági hálót is, egy pillanatig mozdulatlanul feküdt a hakubai lejtőn. A következő pillanat, míg újra megmozdult, örökkévalóságnak tűnt... Három nappal a rémisztő halálszal- tót követően ott állt a naganói dobogó legmagasabb fokán. A szuper- óriásműlesiklás olimpiai bajnoka később azon sajnálkozott, hogy elúszott a lesiklás aranyérme, s utána a kombinációt, amelynek legnagyobb esélyese volt, is ki kellett hagynia. Ő volt Naganóban az egyetlen alpesi síző, aki örült a szeszélyes japán időjárás okozta állandó halasztásoknak... „Minden nap főnyeremény volt nekem” - nyilatkozta az első arany után. - „A vállam és a fejem nem annyira sajgóit, mint a térdem, ezzel volt a legtöbb gond. A verseny előtt kétszer vért szívattak belőle.” Három nappal a halálszaltót követően ott állt a naganói dobogó tetejen. Más már rég szedi a sátorfáját - s a lejtők felé sem néz. De Maiért más fából faragták. Aranyért, aranyakért ment Naganóba - s anélkül nem tágít. Amit elszalasztott a XVIII. téli olimpia első napjaiban, pótolta később - az óriásműlesiklásban. Ez volt a második aranya. S ha nincs a bukás, talán négyet is hazavitt volna. A királyt megkoronázták... Itt, persze, még nem ér véget a flachaui kőműves meséje, amely tizenöt éves korában kezdődött. Nyeszlett, százötven centi magas, negyvenöt kilós srác volt, szögletes mozdulatokkal - és fájós térddel. Elég volt felállnia az iskolapadból - és pokoli fájdalmak kínozták. így aztán a schladmingi síiskolának nem volt belőle nagy haszna, a szünidőben el is tanácsolták. Ennyi volt a síkarrier - gondolta, s szülei tanácsára kőművesinasnak állt. Itt jött aztán a csoda. Az építkezéseken végzett kemény munkában megizmosodott, csontjai megerősödtek - egy szó mint száz, megemberese- dett. Két év elteltével újra kedvet kapott a sízéshez. Ki- lencvenhárom karácsonyán Honfitársával, Eberharterrel (balról) óriás-műlesiklásban szerzett elsősége ünneplése közben a naganói téli olimpián CTK-felvételek Postaimban részt vett a Rudi Nierlich-emlékversenyen, amelyen ott volt valamennyi osztrák híresség. Herman Maier hatodik lett. Óriási csalódására a kutya sem figyelt rá. Valamivel később tudomást szerzett róla, hogy Schladmingban nyílt profiversenyt rendeznek. Jelentkezett. A párhuzamos szlalom selejtezőjéből ugyan egy század miatt nem jutott tovább, de tekintettel kitűnő idejére tizenhétezer schilling prémiumot kapott. S ez lett a veszte. Mivel megsértette a Nemzetközi Sí Szövetség amatőr státuszát, a FIS egy évre eltiltotta a versenyzéstől. De nem a sízéstől. Nyáron kőműveskedett, télen apja síiskolájában oktatóként dolgozott. Pályafutásában az jelentette a fordulatot, amikor a salzburgi síklub élére Alex Rainer került. Maier visszakapta amatőr státuszát, s rövidesen minden számban Salzburg bajnoka lett - a lesiklás kivételével. Azon ugyanis nem vett részt, mert éppen egy építkezést kellett befejeznie. Kiíencvenöt márciusában, röviddel azután, hogy Alberto Tómba, valószínűleg először és utoljára, emelte feje fölé a Világkupa összetett győzelméért kijáró nagy kristályglóbuszt, Hermann Maier először indult az osztrák bajnokságon. A legmagasabb rajtszámmal a tizenhetedik helyen végzett. Olyan szorgalmasan gyűjtögette a FIS-pontokat, hogy rövidesen a világ- ranglista első száz versenyzője között jegyezték. Pedig mesés karrierje a valóságban messze járt a mesétől. Edző nélkül készült - Flachauban maga kitűzte kapuk között edzett, ha valamelyiket kidöntötte, meg kellett javítania, hogy újra próbálkozhasson. A pálya nem volt előkészítve, sem lezárva - megtörtént, hogy a turisták épp az ő kapuit szemelték ki maguknak. S mindennek tetejébe nem volt profi - mindennapi kenyerét kőművesként kereste. Nyáron egész nap robotolt, az erősítő edzésekre csak késő este talált időt. A flachaui foHermann Maier a mostani versenyévadban sorra aratta sikereit a lesiklópályákon Imádja a hóbuckákat, a göröngyös terepet. Mindent, ami természetes. cistákkal kergette a labdát vagy este kilenc után kerékpárra ült - és irány a közeli dombtető. Aztán november huszonhatodikán végleg búcsút vett a kőműveskanáltól. „Nincs mit tennem, síznem kell” - ezekkel a szavakkal búcsúzott mesterétől. S ezután jött az a véletlen, amely a sorsokról dönt. A Világkupa flachaui versenyén lehetőséget kapott - előfutóként. S az egyik osztrák edző csak úgy véletlenül lemérte az idejét. Annak alapján Maier tizenkettedik lett volna a legjobbak között. Ezután szédületes iramban zajlottak az események. Másnap reggel Európa-kupa- versenyre küldték - s itt kétszer áílt dobogóra. Az idény végén ő lett az Európa-kupa összetett győztese, amivel pedig megváltotta jegyét a Világkupa lillehammeri fináléjába. Az olimpiai pályán szuperóriásműlesiklásban tizenegyedik lett, amivel sokak csodálkozó és hitetlen pillantásait hívta ki maga ellen. Fekete, kopott anorákjában, amit egy hódeszkás barátjától vett, úgy festett a színes, csillogó szerelésbe bújt sztárok között, mint egy szegény rokon. Az 1996/97-es idényben került be a válogatottba. Életében először volt csapattag - ami, persze nem ment teljesen simán. Komikus helyzeteknek nem volt hiányában - s aztán magyarázkodhatott, hogy mindez a véletlen műve. A fociban lábatlankodott, ha röp- labdáztak, mindenki rajta nevetett... így aztán, amíg a többiek már pihentek és szórakoztak, ő inkább ott maradt egyedül a lejtőn. Mint kiderült, nem hiába. Kereste és keresi a kihívást. Imádja a hóbuckákat, a göröngyös terepet. Mindent, ami természetes. Pedig úgy emlegetik, hogy más bolygóról jött a Földre. Pedig nem: ő a földi csoda, a huszadik század legnagyobb sízőtehetsége. Névjegykártya Név: Hermann Maier Született: 1972. december 7-én, Altenmarktban Testsúly/magasság: 85 kg/181 cm Családi állapota: nőtlen Hobbija: motorozás, labdarúgás, sítúrázás Olimpiai sikerei: aranyérem szuper-óriásműlesiklásban és óriás-műlesiklásban (1998 Nagano) Világkupa-győzelmek (március kilencedikéig): szuper- óriásműlesiklásban ötször, lesiklásban kétszer, óriásműlesiklásban háromszor. Az 1997/98-as idényben már az összetett Vk-t is megnyerte. Európa-kupa diadala: az 1995/96-os évadban a sorozat összetett pontversenyének a győztese Kuriózumkosár Thatcher nem szereti a futballt Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök soha nem szerette a labdarúgást. Kenneth Clarke egykori pénzügyminisztere (régóta a Nottingham Forest szurkolója) nyilatkozta a minap róla: „Vaía- hányszor megtudta, hogy egy-egy minisztere mérkőzésen van, mindig azt kérdezte, hogy hétről hétre miért kell a huligánok közé vegyülnünk. Egyszer valaki elvitte őt egy skóciai futballmérkőzésre. Nem tudni, hogy ott pontosan mi történt, de kellemetlen emléket hagyhatott benne. Talán a szurkolók kiabálása, éneklése nem tetszett neki.” Hercules vadászik Pakucza Józsefet a cirkuszporondokon, művészberkekben mindenki csak Herculesnek szólítja. Százhuszonhét kilója mögött roppant erő rejlik, és kivételes tudásának közönhe- tően nyolcvannyolc óta Mexikótól Angliáig bejárta az egész világot. Mellkasán autó gördül át, forgó láncfűrész fölött ejt le súlygolyót, ágyúgolyót vesz meílre... Nemrég hazájában, Magyarországon pihent. Különben a Pelé nevével fémjelzett kávét közvetíti Európába, no meg vadászatokat szervez Brazíliába és Afrikába. „Kilencvenhatot szinte végig Németországban töltöttem, tavaly pedig legtöbbször otthon léptem föl. Végre a magyar városokat is megismerhettem. Decemberben Franciaországban szerepeltem, nemsokára újra Németországba, majd a közép-angliai Blackpoolba megyek, ahova öt év után hívtak vissza. De ez inkább már amolyan levezető... Amit én csinálok, azt nem lehet időtlen időkig bírni erővel, de pszichikailag sem. Újkígyóson, apósoméknál hagytam a kellékeket is, hogy ne nagyon kísértsenek” - mondja a modem kori magyar Toldi Miklós, aki csendes pihenéssel, és az egyre komolyabban vett hobbival, a vadászattal tölti az idejét. Schumi, a focista „Te nagyon hasonlítasz az autó- versenyző Schumacherhez!” - mondta egy győztes mérkőzés végén a Gemolier-Bemius csapatának kapusa az Anbanne középcsatárának. „Alighanem, mert én vagyok az” - válaszolta mosolyogva a svájci harmadosztályú bajnokság viadalában alaposan megrugdosott fiatalember. Schumi új szabadidő-programjának egy részét továbbra is az Anbanne igazolt játékosaként tölti, ám több mérkőzést már nem vállal. Nem a száznegyven fős nézősereg és nem is a 6:1-es vereség keserítette el, hanem a gázpedált nyomó lábának épségben maradása érdekében döntött a csak edzéseken való részvétel mellett. A hét fotója, avagy amikor a politikus (Gasparovic) és a klubelnök (Ducky) együtt őrjöng a lelátón CTK-felvétel
