Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-14 / 2. szám

2 1998. január 14. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Szlovák Nostradamus Fekete Marian 1998 a választások éve - is lehetne. Idén kellene köztár­sasági elnököt, új parlamen­tet, új polgármestereket, új helyi és regionális képviselő- testületeket is választani. A szakemberek szinte biztosra veszik, hogy a köztársasági elnök nem lesz megválaszt­va. Szakemberek állítják azt is, hogy az újabb parlamenti, helyhatósági és regionális választásokat nemigen lehet a jelenleg hatályos választási törvények módosítása nélkül megtartani. A választási törvények mó­dosítása tehát sürgős lenne, mert ha a jelenlegi államfő március másodikáig (megbí­zatási ideje leteltéig) nem ír­ja alá a vonatkozó törvény- módosításokat, néhány alap­vető probléma merülhet fel. Ha a tavaly májusban meghi­úsított népszavazás ellenére az ország lakossága mégis választani akarna, ugyan mi hiányozhatna még Meciarnak ahhoz, hogy a vá­lasztások eredményeit ér­vénytelennek, semmisnek tekinthesse? Mi akadályoz­hatná abban, hogy az állam­fő hiányában szenvedő or­szág kormánya őt nevezze ki a nemzet, az ország Nobel- díjra ajánlott, teljhatalmú vezérének? A meghiúsított népszavazás után és Meciar fejetlen kapkodását tapasz­talva igazán nem látom a jö­vőt - ellentétben egy szlovák Nostradamusszal, aki ne­künk hihetetlenül sokat jö­vendölt, és sajnos hatalmá­ban volt az is, hogy a gono­szabb jövendölései megvaló­sításáról tegyen is. Meciar kormányfő azt jósolja ne­künk, hogy az 1998-as vá­lasztások után sem lesz nyu­galom. Veszélyes jövendőmondás, fenyegető üzenet ez. Nem jövendölök, de el tudom képzelni, hogy a parlamenti választásokat is meghiúsít­ják, vagy ha elveszti a vá­lasztásokat, nem lesz hajlan­dó távozni, céljai érdekében beveti, felhasználja a rend­őrséget, a titkosszolgálatot, a hadsereget, a törvényalko­tást dekrétumokkal helyette­síti. Nehéz év áll előttünk! Vendégkommentár Lőjön a rendőr? JURAJ HRABKO ____________ Tö rténjen bármilyen botrány Szlovákiában, a törvényből egyszerű megállapítani, hogy rossz jogszabályról van szó. Még az sem kivételes eset, hogy a rendőr egy egész pisztolytárnyi golyót kilő egy fiatalemberre és gépkocsijára. A távozó autó után lőni, mint az megtör­tént a minap, ugyan kizáró­lag csak „közvetlenül az ál­lamhatár térségében” enge­délyezett, miközben a rend­őr kötelessége először fel­szólítani a személyt, hagyjon fel törvényellenes cselekede­tével. A szlovákiai törvények filozófiája azon alapszik, hogy az emberek jók, és nem tiltja a rossz elkövetését. „A lőfegyver használata előtt a rendőr köteles figyelmez­tető lövést leadni” - találha­tó a törvényben. Ezt csak ak­kor mellőzheti, „ha rátámad­nak, vagy ha más élete vagy egészsége kerül veszélybe, vagy a dolog elodázhatat­lan.” A rendőri céltáblául szolgált autós elmondta, hogy a földön fekvő, megkö­tözött barátja fölött állva vették őt észre az egyenru­hások. Vagyis egyszerű a rendőri válasz - más sze­mély egészsége került ve­szélybe, vagy a „dolog” elo­dázhatatlan volt. „Fegyver- használat közben a rendőr­nek megfelelő elővigyáza­tossággal kell eljárnia, főleg azért, hogy ne kerüljön ve­szélybe más személyek élete és a lehető legjobban óvja a beavatkozás célpontjául szolgáló személyt” - áll a törvényben. A válasz megint egyszerű: a rendőr tudato­san nem veszélyeztetett más személyt, mindössze mellka­son lőtte a férfit. Nem lőtte a golyót egyenesen a fejébe, bár lehet, hogy csak azért, mert nem találta el. Nem szabadna rendőrnek maradnia annak, aki pisz­tolytárának valamennyi go­lyóját a fiatalemberre és an­nak kocsijára lőtte. A szerző a Sme munkatársa Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Dömötör Ede Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ez szenzáció lesz: az Európa sorsa fölött töprengő törpe MS-Rencín Közeledik az iskolai félév, s vele a bizonyítványok ügye Mihez kezdjünk vele? A tavalyi tanév végén nagy port vert fel az oktatási minisz­térium rendelete, majd az azt követő bizonyítványosztás a magyar iskolákban. A szlovák nyelvet a magyarokra erőltető nemzetipártos vezetésű mi­nisztérium a tiltakozások dacá­ra sem hátrált meg. Ez volt a dolog egyik tanulsá­ga. A másik, hogy a remélt egy­séges kiállás helyett a bizonyít­ványok ügye megosztotta a szlovákiai pedagógus- és szülő­Erdélyi Géza református püspök: © Átvenném Törökország­ban, Angliában, Svédor­társadalmat. Volt, aki nem törődött az egésszel, volt, aki 0 Természetesen átvenném o Nem fogadnám el meglapult, aki az iskolát féltve kompromisszumot kötött, és volt, aki repült az alkotmányos szágban és még számos más helyen, de itt, a szülőföldön, ahol megadatott jog, helyes gyakorlat volt a kétnyelvű bi­zonyítvány, itt egész más a kér­dés. S ha ezt a jogot (ami egye­bütt evidens) bárki el akarja venni, meg akarja szüntetni, az más megítélés alá esik. Ez nem is speciálisan magyar kérdés, amit egyesek csinálni akarnak belőle. Ehhez minden kisebb­ségi sorsba juttatott népnek jo­ga van, amely senkit se sért, senkit se bánt. Minket se bánt­sanak és ne sértsenek. Minden németnek, orosznak, lengyel­nek drukkolok, hogy az ősi földjén - a határtologatásoktól függetlenül - meglegyenek az alapvető jogai. Ehhez ne nyúl­jog melletti bátor kiállása miatt. A harmadik tanulságot majd január végén vonhatjuk le is­mét, amikor a kormányfő a Győrben elhangzott ígéretét (kétnyelvű bizonyítványok lesznek a magyar iskolákban) vagy betartja vagy nem. Az alábbiakban arra kerestük a választ, ki mit tenne, ha a cse­metéje egynyelvű (államnyel­vű) bizonyítványt vinne haza. Átvenné-e egyáltalán? janak se alattomosan, se erő­szakosan. Kiss Péntek József rendező: A Nem. Úgy gondolom, az a w tény, hogy valahol két­nyelvű bizonyítványt adnak ki, nem csorbítja az államalkotó nép anyanyelvéhez, öntudatá­hoz való viszonyát. Ugyanak­kor (ezt sokan állítják) a több­ségi nemzetnek gesztust kéne gyakorolnia a kisebbség felé. Nem arról van szó, hogy nem tudnék szlovákul. Egy kultu­rált nép kulturált gesztusáról lenne szó. A többi rájuk tarto­zik. Egyébként nem kell arra készülnöm, hogy félévkor egy­nyelvű bizonyítványt vegyek át. A lányom a gútai magán­szakközépiskolában tanul, a fi­am pedig Gödöllőn, a kertésze­ti egyetemen. Berényi József, az MPP politikai titkára: A Ez egyszerre két kérdést w vet fel. Az első, mi lenne, ha lenne gyermekem, mert még nincs. A másik, hogy mit tennék az egynyelvű bizonyít­vánnyal. Ha a gyerekem ilyen­nel jönne haza, először meg­nézném, milyen jegyeket ho­zott. Ha csak államnyelvű len­ne, igényelném az iskola igaz­gatójától a kétnyelvű bizonyít­ványt is. Egyébként remélem, hogy ezt a kérdést a jövőben több szempontból sem lehet majd feltenni, mert értelmét veszti. B. Kovács István egyetemi oktató: O Hogy mit tennék? Az én fi­am a legutóbbi affér alkal­mával sem vette át a bizonyít­ványát. Nem adtam neki sem­milyen utasítást, saját belátása szerint döntött így. Akadtak négyen-öten az iskolában, akik elutasították a bizonyítvány át­vételét. Gondolom, most is ha­sonlóan járna el. Családunk­ban, s az őt körülvevő légkör­ben, amelyben nevelkedik, ma­ga is meg tudja ítélni, hogyan cselekedjen helyesen. Nem csa­lódtam benne, s valószínűleg nem fogok most sem. Olvasói levél Köszönet a segítségért Ezen az úton szeretném meg­köszönni, hogy ilyen segítő­kész emberek, és már nem is egyszer közölték a segítséget kérő levelem. Nevem Fegyve­res Mária. Nemrég közölték, hogy van eladó gázfűtőm, aminek az árából szenet sze­retnék venni. Igaz, hogy vevő nem jelentkezett, de helyette kaptam pénzösszeget. Nem tu­dom, ki küldte, mert levélben volt benne, és csak annyi volt odaírva, hogy „Szeretettel”. 1000 korona volt a levélben. Ezen az úton is szeretném megköszönni a névtelen segítő embernek, és a másik adako­zónak is, aki 200 koronát kül­dött. Egypár könnycseppet ki­töröltek a szememből, amiért hálás vagyok. Nem kellemes, hogy ide jutottunk, és hogy se­gítséget kérek, szégyellem is. Sokszor elgondolkozom azon, hogy aki dolgozik és fizetés­ből él, annak nem jut minden­re. Sok munkanélküli van, aki nem megy el dolgozni, mert így is kap pénzt, de hogy él meg belőle? Én 15 éves koromtól dolgozom, de nem mondhatom, hogy jól élek, csak egyik napról a másikra. Legjobban karácsonykor szo­rul el a szívem, mert az újság­ban is arról írnak, ki kinek mit ajándékoz. Nálunk már régóta nincs ajándékozás, örülök, ha karácsonyfát állítok és egy kis gyümölcsöt tehetek alá a gyermekeimnek. Sajnos, ide jutott el az, hogy egyik ember a másikkal nem törődik, sőt a hivatalnokok se törődnek az emberekkel. Kihalt a szeretet a másik ember iránt, a megbe­csülés. Tisztelet az egy-két ki­vételnek, akik még tudják be­csülni embertársaikat. Ezúton szeretnék Önöknek békés, boldog új évet kívánni, az egész Vasárnap szerkesztősé­gének. Fegyveres Mária Nagymagyar Szép, modern ne­vek kellenek Mikor elolvastam a „Lassú ha­lódás” című levelet, rögtön tol­lat ragadtam, hogy írjak Önök­nek, de remélem, a levélíró is elolvassa. Igaz, hogy Szlováki­ában a magyaroknak nagyon sok a problémájuk. Mint példá­ul a kedves levélírónak, akinek már az sem felel meg, hogy ki­nek mi a neve. Ez felháborító! És akkor csodálkozunk, hogy a parlamentben szidják a ma­gyarokat. Hát néha jogosan, sőt némelyiket még az ország­ból is kitiltanám. Pedig meg­jegyzem, én is magyar vagyok. Visszatérve a nevekre, tulaj­donképpen mi baja a kedves levélírónak ezekkel a szép ne­vekkel? Én helyeslem is, hogy lassan a XXI. század elején el­hagyják azokat régi, ókori ne­veket. Ma a szép, modern ne­vek kellenek. Hiszen ez a jele a világ fejlődésének. Csak gon­doljunk vissza, régen vályog­ból épültek a házak, ma pedig már panelból. Hát ezt is így kell összehasonlítani. És még valamit utoljára. A kedves urat akkor nem a szép magyar nó­ták érdeklik, hanem csak a ne­vek végett hallgatja a rádiót? Mert szerintem úgy tűnik. Hát hogyan legyen megértés ebben az országban, ha már a nevek végett is problémázik valaki? Végezetül csak annyit üzenek, hogy kapcsolja be a Petőfi adót és hallgassa azt, hát ott sem tiszta magyar ne­veket fog hallani! B. Valéria a Tőketerebesi járásból

Next

/
Thumbnails
Contents