Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-18 / 11. szám
Politika 1998. március 18. 3 Kukorelli István a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletéről A művi megoldások általában visszaütnek „A kérdés, hogy miként illeszthető be egy nem pártpreferenciákon szerveződő intézmény: a kisebbségek képviselete.” A szerző felvétele Prága és Pozsony a tűzzel játszik Solana felemelt ujja V. Paizs Gabor ___________ Ali g két hónappal a magyarországi választások előtt bizakodnak az ott élő kisebbségek: sikerül nekik az ostrom. No, nem Beszterce váráé, mint Mikszáth hőseinek, hanem a magyar parlamenté, és képviselőik hamarosan az országgyűlés padsoraiban foglalhatnak helyet. A Magyar Koalíció felhívását követően az MSZP módosította álláspontját. A budapesti kormány eredeti javaslatával ellentétben immáron támogatja, hogy május 10-én a kisebbségi jelöltekre is voksolhassanak a polgárok. Az egyező politikai akarat dacára a kivitelezés forgatókönyve még megírásra vár, ugyanúgy, mint a rendszerváltás óta eltelt kilenc esztendőben. Kukorelli István alkotmányjogász, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Köztársaság Országos Választási Bizottságának elnöke szerint a világ államainak többségében kétkamarás parlamentek vannak. Európa nyugati felében ez alól például csak Portugália és a skandináv államok jelentik a kivételt. A kérdés szerinte az, hogy a pártok pluralizmusára épülő döntéshozatali struktúrába miként illeszthető be egy alapvetően nem páitpreferenciákon szerveződő intézmény: a kisebbségek parlamenti képviselete. Ha a jelenlegi egykamarás helyett kétkamarás lenne az Országgyűlés, akkor egyszerűbben helyet kaphatnának benne a kisebbségek, mert így szétválasztható lenne a pártpreferenciák alapján választott képviselőház és a civil szférát más logikával megtestesítő felsőház. Hogyan kívánják feloldani a pártok szakértői e dilemmát ? Elöljáróban hadd szögezzem le, a parlamentnek nincs a magyar alkotmányból eredő olyan kötelezettsége, amely alapján meg kellene teremtenie a kisebbségi képviselők mandátumhoz jutásának kereteit. A helyi önkormányzatokban 1994 decemberétől megvalósult a képviseletük. Az alkotmány csak azt mondja ki, hogy a törvények biztosítják a kisebbségek képviseletét. De ebből még semmiképpen sem következik, hogy mindez parlamenti képviseletet is jelent. A parlamentbe segítésüket célzó javaslatot illetően alapvetően háromról tudok. Egy 1990-es törvény a delegálással próbálta megoldani a képviseletet. A delegálás másutt sem ismeretlen. Például Bangladesben harminc nő ily módon jut mandátumhoz, de például az 1945-ös debreceni Ideiglenes Nemzet- gyűlés is behívott soraiba ismert személyiségeket. Mi szól ez ellen? Nehéz beleilleszteni a delegáltakat a pártok képviselőiből összetevődő országgyűlésbe. Voltak ugyan arra vonatkozó indítványok, hogy a delegált képviselők korlátozottabb jogállásúak legyenek a többségi nemzet képviselőihez képest. Ám ez a megoldás ellentétes a képviselői egyenlőség elvével. Az MSZP elképzelése a közvetlen választás, amikor minden állampolgár a kisebbségiekre is voksolhat. Ám ez is több szempontból vitatható. Ha a választó saját kérésére, esetleg a szavazatszámláló bizottság tagjainak figyelmeztetésére kapna szavazólapot, akkor a választóhelyiségben ezt akár kampányolásnak is lehetne minősíteni. Nem fogadható el az sem, hogy a kisebbségi listára való szavazás lehetőségére a szavazókörben elhelyezett plakátokon figyelmeztetnénk a polgárokat. Eszerint Ön egy harmadik megoldás mellett van? Szeretném beleilleszteni a parlament logikájába a kisebbségeket. Pártokat alapíthatnak és a pozitív diszkriminációval meg- könnyíthetnénk mandátumhoz jutásukat. Az pedig vita tárgya lehetne, hogy hol van a pozitív diszkrimináció határa. A megoldásnak biztosítania kellene a 470 ezres cigányság, a mintegy 35 ezres szlovákság és a hétezres lélekszámúra becsült szlovén kisebbség arányos parlamenti képviseletét. Ismét egy elméleti választ kell adnunk arra, hogy miként az egyházak esetében is felekezeti egyenjogúságról beszélünk, úgy a kisebbségek vonatkozásában is alkalmaznunk kell-e a valóságot nem tükröző egyenjogúságot? Szerintem ez összeegyeztethetetlen lenne a reprezentativitással, ami a választási rendszer egyik alapeleme. Ha e két elv közül kell választanom, akkor én a reprezentativitás elve mellett vagyok. így tartom elképzelhetőnek a választások lebonyolítását. A pozitív diszkriminációval valami kompenzálható, de nem hiszem, hogy jó lenne, ha nagy különbség keletkezne a „rendes” pártlistán megszerezhető mandátumhoz elégséges szavazat és a kisebbségi listás voksok között. Valahol meg kell húznom a határt, hogy ösz- szebékítsem a két elvet. Mondjuk úgy, hogy ha 30 ezer szavazat kell egy mandátum megszerzéséhez, és a kisebbségi jelölt megkapja ennek a felét, akkor már bejut a pozitív megkülönböztetés elvének köszönhetően. Ha kevesebbet kap, nem lesz képviselő és akkor más úton kell a képviseletet biztosítani. Az egyéni választókerületi forma kizárt? Itt legfeljebb a jelöltállításhoz szükséges ajánlószelvényt lehetne eltörölni, de nem vagyok benne biztos, hogy eddig el kell menni. Nem lehet különböző értékekre, elvekre való hivatkozással a valóságtól idegen intézményeket létrehozni. A testidegen, művi megoldások visszaütnek. Most az egykamarás rendszer törvényszerűségei szerint kell megoldani a kisebbségi képviseletet. Ezért alkotmány- sértők azok a javaslatok, amelyek májusról későbbre halasz- tanák a kisebbségi képviselők megválasztását. A pártok már nagyban kam- pányolnak... A politika nagyon felpörgette, láthatóan összezavarta ezt az ügyet. A kisebbségek képviseletét számon kérik Magyarországon, de most mégis megfontoltságra intem a döntéshozókat. Nem tudom: valóban könnyítene a kisebbségi képviselet kérdésének megoldása a határon túl élő magyar kisebbség sorsán? Alkotmányjogilag ugyanaz lehetséges Magyarországon, mint a környező államokban. Úgy érzem, meg kell tartanunk a mai alkotmányjogi rendszer legfőbb elemeit. A NATO-tagság túl fontos cél, ezért nem szabad játszadozni vele, és megkockáztatni, hogy ezt a célt nem sikerül elérni - figyelmeztette a cseheket március elején Prágában Javier Solana, a szervezet főtitkára. Bár a katonapolitikus hangsúlyozta, nem kíván beavatkozni a cseh belügyekbe, nem titkolta: a szociáldemokraták népszavazási elképzeléseire céloz. A Milos Zeman vezette szocdemek ugyanis azt hangoztatják: ha az idő előtti választások után kormányra kerülnek (ami valószínű), népszavazást tartanak Csehország NATO-csatlakozásá- ról. „Azoknak a tag- államoknak, amelyek már jóváhagyták Csehország csatlakozását, felettébb furcsának tűnhetne, ha döntésüket utólag megmásítanák” - jegyezte meg Solana. Zemanék a magyarországi népszavazásra hivatkoznak, de azt elfelejtik megemlíteni, hogy a belpolitikai csatározások miatt ott sem volt egyértelmű a dolog és rosszul is elsülhetett volna. Prágai megfigyelők szerint nem titok, hogy Zeman is belpolitikai szempontból játszik a NATO-kártyával. Baloldali választóinak nagy része ugyanis ellenzi Csehország belépését a szervezetbe, ezért a választási győzelemre törő pártelnöknek úgy kell taktikáznia, hogy szavazótáborának mindkét részét ki elégítse. Hogy mennyire veszélyesjátékról van szó, az a folytatódó balkáni események ismeretében nyilvánvaló. Aki a NATO-n és az Európai Unión, tehát az ún. stabilitási övezeten belül lesz, az nyugodtabban hajthatja esténként álomra a fejét. Ezért sajnálni lehet, hogy Meciarék politikája miatt Szlovákia egyelőre házon kívül maradt. Azt is tudatosítani kell, hogy ez nekünk, szlovákiai magyaroknak nemcsak biztonsági kérdés. Sosem lehet kizárni, hogy az európai stabilitási övezet külső határai kevésbé lesznek átjárhatóak, mint eddig, ami Budapest minden igyekezete ellenére is komoly fennakadásokat okozhat a határon túli magyarság és az anyaország zavartalan kapcsolatában. Ami Meciarékat illeti, talán ez is közrejátszott, miért volt olyan hamis a NATO- ba való hivatalos igyekezet. Javier Solana Prágában és Pozsonyban egyértelműen leszögezte: a NATO nemcsak katonai, de politikai szervezet is. Soraiba csak olyan államokat fogad be, amelyek bizonyos politikai kritériumokat is teljesítenek. Meciaréknak diplomatikusan, de minden kertelés nélkül megmondta: a hiba az önök készülékében van. A NATO-főtitkár Pozsonynak és Prágának szóló üzenete elég egyértelmű volt CTK-felvétel A hiba az önök készülékében van, üzente a főtitkár. Vonal alatt Egy fenékkel két lovon... Szűcs Béla ____________ Má rcius első napjaitól a szlovák kormányfő egy fenékkel két nyeregben ülve irányítja az országot. Már első intézkedései felzaklatták a közvéleményt. Az egyszerű polgárnak elég nehéz figyelemmel követnie a politikai viták lényegét, amelyek főleg három probléma- csoport körül dúlnak: a félig- meddig elnök kormányfő intézkedéseiről, az uralkodó párt választási törvényjavaslatáról és az ellenzék által kezdeményezett aláírási mozgalomról, amelynek célja a közvetlen elnökválasztás. A kormány mindent elkövet, hogy a meciarizmus túlélje a szeptemberi választásokat, hogy lehetetlenné tegye az ellenzéket. A hatalom ezúttal sem szégyenlős, nem válogat az eszközeiben. Legszembetűnőbb példája ennek a villámgyors közkegyelem, amely amnesztiát adott az elnökválasztási népszavazást meghiúsító belügyminiszternek és társainak, valamint az ifjabb Kovác elrablóinak. Kuriózum, hogy egy helyettesítő elnök, első lépéseként kegyelmet adjon önmagának és társainak. A lépést megrökönyödve fogadta nemcsak a hazai közvélemény, hanem a külföld is. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője tömören így értékelt: „Az ilyen tett nincs összhangban a jogállam elveit tiszteletben tartó kormány cselekedeteivel. Ez felhívás a törvények és az alkotmány további felrúgására azok részéről, akik azt állítják, hogy nemzeti érdekeket szolgálnak.” Solana NATO-főtitkár pedig kijelentette, hogy a NATO nem tervezi olyan országok felvételét, amelyek amnesztiát adnak politikai terroristáknak. Ennyi elég is lenne az első „elnöki” intézkedésekből. De azért az sem mindennapos eset, hogy Meciar a leghűségesebb híveinek, akiknek talán nem jutott a privatizációból, most több mint harminc, jól fizetett nagyköveti funkciót osztogat jutalmul. A másik politikai dzsungel az uralkodó párt által kidolgozott választójogi törvény, amelyről kiderült, még annál is rosszabb, mint amit vártunk. Lényege, hogy lehetetlenné teszi a Szlovák Demokratikus Koalíciót és természetesen a Magyar Koalíciót, mivel minden pártnak ötszázalékos küszöböt szabnak meg, és törlik a választási jegyzékekből a koalíciókat. A kisebb pártok (Együttélés 2,2%, MPP 1,1%) még a 7 százalékos magyar kereszténydemokraták listáján sem indulhatnak, mivel az is koalíciónak számít. Egyetlen lehetőség marad: az egy párttá egyesülés. Más kiút nincs, ha azt akarjuk, hogy képviselőink bejussanak a parlamentbe. A harmadik politikai problémakör az elnökválasztás. Meciarnak egyelőre megfelel a hatalom koncentrációja és igyekszik azt a lehető legjobban kihasználni, azonban az ország lakosságának többsége (62%) közvetlen elnökválasztást óhajt. Az ellenzék ezért kezdeményez újra petíciós mozgalmat, hogy szeptemberben, a választásokkal egy időben megtarthassák az elnökválasztást. Miközben a parlamentben folyik a kilátástalan elnökválasztások sorozata, a kormánypárt még mindig azzal bolondítja a közvéleményt, hogy a következő fordulóban Meciar is indul, vagy akár más elnököt is választhatnak, holott tudnivaló, hogy a szükséges 90 szavazatot nem tudják összehozni. Március 25-én, az emlékezetes gyertyás tüntetés tizedik évfordulóján az ellenzék demonstrációt szervez, ahol elkezdődik az aláírásgyűjtés a közvetlen elnökválasztásra. Reméljük, a magyar választók aláírása sem fog hiányozni az íveken.
