Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-18 / 11. szám
2 1998. március 18. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A legkisebb kockázat SZILVÁSSY JÓZSEF _________ Hó napok óta ismételgetjük az unalomig, hogy a vonatkozó törvény módosítása miatt a Magyar Koalíció pártjai egy politikai szubjektumként szerepelhetnek a szeptemberi választásokon. Vagy szövetségi, vagy választási pártként, esetleg egy párt listáján jelölhetnék képviselőiket. Miután napvilágot látott a vártnál is rosszabb választási törvénytervezet, már csak egy reális lehetőségük maradt. Legfeljebb másfél. E dokumentum egy rendelkezése szerint a képviselőjelölt köteles igazolni, hogy tagja annak a pártnak, amely a listáján feltüntette őt. Különösen ez a megszorítás vet fel alkotmányossági aggályokat, ám nekünk a legrosszabb verzióra kell felkészülnünk, vagyis arra, hogy a törvény jelenlegi változata lesz hatályos. Ebben az esetben leginkább akkor nem köthetnek bele a Magyar Koalíció választási eredményeibe, ha a három magyar politikai szubjektum, megőrizve jogfolytonosságát, egyúttal pedig feladva mindhárom jog- alanyiságot, szövetségi pártként indul. Felsejlik még egy lehetőség is, amellyel a kiszivárgott hírek szerint az MKDM néhány vezetője kacérkodik. Az MKDM jelenlegi támogatottsági aránya 7 százalék körüli, tehát önállóan is megpróbálkozhatna az ötszázalékos küszöb átlépésével. Ami rendkívül kockázatos, hiszen nem biztos, hogy a mostani eredmény ősszel megismétlődik. Miként az sem egyértelmű, hogy az Együttélés és az MPP egy szubjektumként tudná hozni a bűvös öt százalékot. A legeredményesebb megoldás a szövetségi párt mielőbbi létrehozása lehet. Ehhez politikai akarat szükséges, főleg a közösségi érdek érvényesítése bizonyos egyéni ambíciókkal szemben. Ez fájdalmas, de elkerülhetetlen döntést igényel. Sokkal egyszerűbb feladat viszont közös, a szlovákiai magyarság döntő többségének tetsző politikai értékrendet kimunkálni. Jegyzet Sajtó és szabadság Kövesdi Károly __________ Külö nös, felzaklatott hangulatban „ünnepelte meg” anyaországunk sajtója március 15-ét és 13-át (előbbi a forradalom évfordulója, utóbbi a sajtó napja): az egyik központi napilap az ünnepek „előestéjén” leközölte a kormány által titokban tető alá hozott szlovákmagyar keretmegállapodás szövegét. A megszellőztetést követő felzúdulásból, melyben Kovács László külügyminiszter is hallatta hangját a La Manche csatornán túlról, elhangzott, hogy az illető napilap ártott Magyarország érdekeinek, sőt a nyilvánosság tájékoztatásával egyenesen bűntényt követett el. Nemcsók kormánybiztos szerint a keretmegállapodás szövege titkosítva volt, ergo államtitok került napvilágra. A kérdés már csak az, lehet-e államtitok egy olyan ügy, amely az ország tízmillió lakosát és annak jövőjét érinti. Mert azt tudjuk, hogy az 1987-es, a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésére vonatkozó szerződést is úgy hozták tető alá az elvtársak, hogy abba a polgárnak semmi beleszólása nem volt. A régi rendszer legföljebb Moszkva érdekeit szolgálta ki, nem a magyar népét, melyet képviselnie kellett volna. További kérdés: kit képvisel az a kormány, amely népe feje fölött dönt olyan horderejű kérdésben, amely generációkra lesz kihatással, illetve kit képvisel az a sajtótermék, amely kötelességének érzi tájékoztatni a közvéleményt. A magyar televízió kettes csatornáján sugárzott, minősíthetetlenül tendenciózus „dokumentumfilm” ugyanakkor nem váltott ki hisztérikus reakciókat magyar kormánykörökben. Amiből egyenesen adódik, hogy egyesek ma is úgy képzelik el a sajtószabadságot, hogy a kefelenyomatokkal a pártközpontba illenék futni bizonyos cikkek megjelenése előtt. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz: több fát kell kivágnunk. A jó: fa van elég. Rajz: MS-Rencín Sokat vesz ki a zsebünkből az államkassza Kisemberek nagy adói J. Mészáros Károly ________ Má rcius az adózás időszaka, hiszen a hónap utolsó napjáig kell bevallanunk és befizetnünk az előző évre vonatkozó jövedelemadónkat. Persze már év közben is megelőlegezzük az államnak bevételeink bizonyos hányadát. Hogy nem kis hányadát, azt a csallóközi emNagy Norbert, Gomba: O Amennyit keresünk, ahhoz viszonyítva igazán magas az adó. Gépjárművezető vagyok, s ha kevesebbet kéme az állam, valószínűleg köny- nyebben kijönnénk a fizetésemből. így viszont nagyon be kell osztani a pénzt. Kénytelen vagyok kimondani: az ember csak fizetéstől fizetésig él. Ezen a téren a kommunizmusberek körében végzett kérde- zősködésünk is alátámasztani o Jó az adórendszerünk o Magasak az adóink látszik. Nem kétséges, a fejlett ban is jobb volt, mint a mostam demokráciában. Nagy József, Gomba: ä Ma mindenéit pénzt kér- ^ nek, s még az adót is követeli az állam. Szerintem a fizetéshez mérten sokat vasal be rajtunk. Az ember kénytelen még többet dolgozni, ám azt se lehet a végtelenségig fokozni. Nyolc éve vagyok munkaviszonyban, demokráciájú európai országokban arányosan oszlanak meg az adóterhek. Magyarán: az a polgár, akinek nagyok a bevételei, sok adót fizet, akinek szerény a megélhetési forrása, az keveset. Ankétünk megkérdezettei egyöntetűen állítják: Szlovákiában sokat vesz ki a polgárok zsebéből az államkassza. úgyhogy még nem tudok viszonyítani a múlthoz. Szerintem olyan béreket kellene kapnunk, hogy az adózás után megmaradt tiszta jövedelem elég legyen a tisztességes megélhetéshez. Akkor az adóterheket is könnyebben elviselnénk. Csibrei Ferenc, Somorja: O Egyszerű a képlet: kevés a kereset, magas az adó. Buszsofőrként ezt vastagon megérzem. Munka mindig van elég, de nincs túlfizetve. Folyton oda lyukadok ki: sokat visz el az adó. Ha keresnék mondjuk húszezer koronát, ötezret szívesen befizetnék belőle az államkasszába. Nyolc-kilencezer koronából hét-nyolcszáz koronányi adót azonban soknak tartok. Miklós László, Szemet: A Szerintem nálunk nagyok ^ az adóterhek. Mivel elvált vagyok, esetemben még nehezebb a boldogulás. Nekem az egész adórendszerrel van bajom. Úgy érzem, nem érdemes többet keresni, mert minél nagyobb a bruttó bér, annál nagyobb a levonás. Sajnos én mindig úgy tapasztaltam, hogy sok az adó, amit az állam behajt rajtam. Még a szóéiban is sok volt. Pedig már legalább húsz éve munkaviszonyban vagyok. Hideghéty Ilona, Somorja: ä Megítélésem szerint sokat ™ elvisz az adó, de kevés jön vissza belőle. Ha nem vennének el annyit a fizetésből, biztosan jobban élnénk. Hogy el tud- nám-e képzelni a jövedelemadó nélküli világot? Szemrebbenés nélkül elfogadnám, mert könnyebb lenne a megélhetés. Már a kisebb mértékű adózásnak is tudnék örülni, csak ne lenne olyan, mint jelenleg. Amikor többet kerestem, rengeteg adót fizettem. Most kevesebbet keresek, de még így sokat lefog belőle az állam. Olvasói levél Tiszta kép, tiszta háttér Február L8-ai számuk negyedik oldalán az egyik fénykép „Gondterhelt arcok a csölösztői értelmiségi fórumon” aláírással jelent meg. Valóban, a képen gondterhelt arcok látszanak - különösen az előtérben. Viszont a „háttér” eléggé elmosódott és homályos. Az előtérben felismerni vélem azt a személyt, aki az egyik, Nyitrán működött alapítvány fontos tisztségviselője volt akkor, amikor a térségben működő cserkészek cserkészőrsképző tanfolyamukra kéréssel fordultak az alapítványhoz, ám az évekig nem volt képes a megígért ösz- szeget átutalni. Vajon mitől oly gondterhelt az illető a képen? Azon töpreng, hány fiatal lelkesedését lohasztotta le a cserkészmozgalom újraéledésénél? A képen látom azt a személyt is a nyitrai főiskoláról, aki a Cse- madok területi és országos választmánya tagjaként egyszer sem fizetett tagsági díjat. Legalább Nyitrán nem. De éppen az ő működése alatt oszlott fel a Csemadok-alapszervezet a főiskolán. Azt hiszem, ő az, aki nekem, a Csemadok területi választmánya tagjának más tanároktól eltérően, nem engedte, hogy a Zoboron levő millenniumi emlékműhöz készülő felvonulásunkba diákokat is meghívjak. Ha csak mindennap egy diákot győzött volna meg, akkor most Nyitrán csak a főiskolán 500-600 Cse- madok-tag lehetne, aki a jövőben ugyanazt teszi állomáshelyén. Ha mindenki ezt tenné a maga munkaterületén, ami szívbéli kötelessége, akkor most Csölösztőn nem volna annyi gondterhelt arc. A múltban a Zoboralja magyarságtudatában nagymértékű rombolás történt. Egyes Cse- madok-alapszervezetek csak úgy működtek, hogy a vezetőség megrendezett egy bált, annak bevételéből megvette az ötkoronás bélyegeket néhány száz koronáért, és ezzel lezártnak tekintette a tevékenységét. Ennek ismeretében javasoltam a területi választmány tagjainak, hogy mindegyikünknek ki kell vonulni a terepre, és lelket kell önteni az emberekbe. Hogy erkölcsi felelősséggel tartozunk az 1100 éve itt letelepedett őseinknek. Sajnos a képen látott személy ilyen gondolataimat nyilvánosan: „Magyar- kódunk, magyarkodunk...?-kal értékelte. Hitvány embernek tartom azt a portugált, aki a gyermekét nem portugálnak, azt a szlovákot, aki gyerekét esetleg magyarnak neveli - és fordítva. És szintén távol áll tőlem az ármánykodás. Szándékom a tiszta kép, a tiszta háttér. Mert nekünk nem Kardos és nem Szlávkói asz- szony az ellenségünk, hanem a léhaságunk, önzésünk és a széthúzásunk. Lőrlncz László György fűtő, Nyítra
