Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-03-18 / 11. szám

2 1998. március 18. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A legkisebb kockázat SZILVÁSSY JÓZSEF _________ Hó napok óta ismételgetjük az unalomig, hogy a vonat­kozó törvény módosítása mi­att a Magyar Koalíció pártjai egy politikai szubjektumként szerepelhetnek a szeptembe­ri választásokon. Vagy szö­vetségi, vagy választási párt­ként, esetleg egy párt listá­ján jelölhetnék képviselői­ket. Miután napvilágot látott a vártnál is rosszabb válasz­tási törvénytervezet, már csak egy reális lehetőségük maradt. Legfeljebb másfél. E dokumentum egy rendelke­zése szerint a képviselőjelölt köteles igazolni, hogy tagja annak a pártnak, amely a lis­táján feltüntette őt. Különö­sen ez a megszorítás vet fel alkotmányossági aggályokat, ám nekünk a legrosszabb verzióra kell felkészülnünk, vagyis arra, hogy a törvény jelenlegi változata lesz hatá­lyos. Ebben az esetben legin­kább akkor nem köthetnek bele a Magyar Koalíció vá­lasztási eredményeibe, ha a három magyar politikai szubjektum, megőrizve jog­folytonosságát, egyúttal pe­dig feladva mindhárom jog- alanyiságot, szövetségi párt­ként indul. Felsejlik még egy lehetőség is, amellyel a kiszi­várgott hírek szerint az MKDM néhány vezetője ka­cérkodik. Az MKDM jelenlegi támogatottsági ará­nya 7 százalék körüli, tehát önállóan is megpróbálkoz­hatna az ötszázalékos kü­szöb átlépésével. Ami rend­kívül kockázatos, hiszen nem biztos, hogy a mostani eredmény ősszel megismét­lődik. Miként az sem egyér­telmű, hogy az Együttélés és az MPP egy szubjektumként tudná hozni a bűvös öt szá­zalékot. A legeredménye­sebb megoldás a szövetségi párt mielőbbi létrehozása le­het. Ehhez politikai akarat szükséges, főleg a közösségi érdek érvényesítése bizo­nyos egyéni ambíciókkal szemben. Ez fájdalmas, de elkerülhetetlen döntést igé­nyel. Sokkal egyszerűbb fel­adat viszont közös, a szlová­kiai magyarság döntő több­ségének tetsző politikai ér­tékrendet kimunkálni. Jegyzet Sajtó és szabadság Kövesdi Károly __________ Külö nös, felzaklatott hangu­latban „ünnepelte meg” anyaországunk sajtója már­cius 15-ét és 13-át (előbbi a forradalom évfordulója, utóbbi a sajtó napja): az egyik központi napilap az ünnepek „előestéjén” lekö­zölte a kormány által titok­ban tető alá hozott szlovák­magyar keretmegállapodás szövegét. A megszellőztetést követő felzúdulásból, mely­ben Kovács László külügymi­niszter is hallatta hangját a La Manche csatornán túlról, elhangzott, hogy az illető napilap ártott Magyarország érdekeinek, sőt a nyilvános­ság tájékoztatásával egyene­sen bűntényt követett el. Nemcsók kormánybiztos szerint a keretmegállapodás szövege titkosítva volt, ergo államtitok került napvilágra. A kérdés már csak az, lehet-e államtitok egy olyan ügy, amely az ország tízmillió la­kosát és annak jövőjét érinti. Mert azt tudjuk, hogy az 1987-es, a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésére vo­natkozó szerződést is úgy hozták tető alá az elvtársak, hogy abba a polgárnak sem­mi beleszólása nem volt. A régi rendszer legföljebb Moszkva érdekeit szolgálta ki, nem a magyar népét, me­lyet képviselnie kellett vol­na. További kérdés: kit kép­visel az a kormány, amely népe feje fölött dönt olyan horderejű kérdésben, amely generációkra lesz kihatással, illetve kit képvisel az a sajtó­termék, amely kötelességé­nek érzi tájékoztatni a köz­véleményt. A magyar televí­zió kettes csatornáján sugár­zott, minősíthetetlenül ten­denciózus „dokumentum­film” ugyanakkor nem vál­tott ki hisztérikus reakciókat magyar kormánykörökben. Amiből egyenesen adódik, hogy egyesek ma is úgy kép­zelik el a sajtószabadságot, hogy a kefelenyomatokkal a pártközpontba illenék futni bizonyos cikkek megjelenése előtt. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Tallósi Béla (52-38-313) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Van egy jó meg egy rossz hírem. A rossz: több fát kell kivágnunk. A jó: fa van elég. Rajz: MS-Rencín Sokat vesz ki a zsebünkből az államkassza Kisemberek nagy adói J. Mészáros Károly ________ Má rcius az adózás időszaka, hiszen a hónap utolsó napjáig kell bevallanunk és befizet­nünk az előző évre vonatkozó jövedelemadónkat. Persze már év közben is megelőlegezzük az államnak bevételeink bizo­nyos hányadát. Hogy nem kis hányadát, azt a csallóközi em­Nagy Norbert, Gomba: O Amennyit keresünk, ah­hoz viszonyítva igazán magas az adó. Gépjárművezető vagyok, s ha kevesebbet kéme az állam, valószínűleg köny- nyebben kijönnénk a fizeté­semből. így viszont nagyon be kell osztani a pénzt. Kénytelen vagyok kimondani: az ember csak fizetéstől fizetésig él. Ezen a téren a kommunizmus­berek körében végzett kérde- zősködésünk is alátámasztani o Jó az adórend­szerünk o Magasak az adóink látszik. Nem kétséges, a fejlett ban is jobb volt, mint a mostam demokráciában. Nagy József, Gomba: ä Ma mindenéit pénzt kér- ^ nek, s még az adót is köve­teli az állam. Szerintem a fize­téshez mérten sokat vasal be raj­tunk. Az ember kénytelen még többet dolgozni, ám azt se lehet a végtelenségig fokozni. Nyolc éve vagyok munkaviszonyban, demokráciájú európai orszá­gokban arányosan oszlanak meg az adóterhek. Magyarán: az a polgár, akinek nagyok a bevételei, sok adót fizet, aki­nek szerény a megélhetési for­rása, az keveset. Ankétünk megkérdezettei egyöntetűen állítják: Szlovákiában sokat vesz ki a polgárok zsebéből az államkassza. úgyhogy még nem tudok viszo­nyítani a múlthoz. Szerintem olyan béreket kellene kapnunk, hogy az adózás után megmaradt tiszta jövedelem elég legyen a tisztességes megélhetéshez. Ak­kor az adóterheket is könnyeb­ben elviselnénk. Csibrei Ferenc, Somorja: O Egyszerű a képlet: kevés a kereset, magas az adó. Buszsofőrként ezt vastagon megérzem. Munka mindig van elég, de nincs túlfizetve. Foly­ton oda lyukadok ki: sokat visz el az adó. Ha keresnék mond­juk húszezer koronát, ötezret szívesen befizetnék belőle az államkasszába. Nyolc-kilenc­ezer koronából hét-nyolcszáz koronányi adót azonban sok­nak tartok. Miklós László, Szemet: A Szerintem nálunk nagyok ^ az adóterhek. Mivel elvált vagyok, esetemben még nehe­zebb a boldogulás. Nekem az egész adórendszerrel van ba­jom. Úgy érzem, nem érdemes többet keresni, mert minél na­gyobb a bruttó bér, annál na­gyobb a levonás. Sajnos én min­dig úgy tapasztaltam, hogy sok az adó, amit az állam behajt raj­tam. Még a szóéiban is sok volt. Pedig már legalább húsz éve munkaviszonyban vagyok. Hideghéty Ilona, Somorja: ä Megítélésem szerint sokat ™ elvisz az adó, de kevés jön vissza belőle. Ha nem vennének el annyit a fizetésből, biztosan jobban élnénk. Hogy el tud- nám-e képzelni a jövedelemadó nélküli világot? Szemrebbenés nélkül elfogadnám, mert könnyebb lenne a megélhetés. Már a kisebb mértékű adózás­nak is tudnék örülni, csak ne lenne olyan, mint jelenleg. Amikor többet kerestem, renge­teg adót fizettem. Most keve­sebbet keresek, de még így so­kat lefog belőle az állam. Olvasói levél Tiszta kép, tiszta háttér Február L8-ai számuk negyedik oldalán az egyik fénykép „Gondterhelt arcok a csölösztői értelmiségi fórumon” aláírással jelent meg. Valóban, a képen gondterhelt arcok látszanak - különösen az előtérben. Vi­szont a „háttér” eléggé elmosó­dott és homályos. Az előtérben felismerni vélem azt a sze­mélyt, aki az egyik, Nyitrán működött alapítvány fontos tisztségviselője volt akkor, ami­kor a térségben működő cser­készek cserkészőrsképző tanfo­lyamukra kéréssel fordultak az alapítványhoz, ám az évekig nem volt képes a megígért ösz- szeget átutalni. Vajon mitől oly gondterhelt az illető a képen? Azon töpreng, hány fiatal lelke­sedését lohasztotta le a cser­készmozgalom újraéledésénél? A képen látom azt a személyt is a nyitrai főiskoláról, aki a Cse- madok területi és országos vá­lasztmánya tagjaként egyszer sem fizetett tagsági díjat. Leg­alább Nyitrán nem. De éppen az ő működése alatt oszlott fel a Csemadok-alapszervezet a fő­iskolán. Azt hiszem, ő az, aki nekem, a Csemadok területi vá­lasztmánya tagjának más taná­roktól eltérően, nem engedte, hogy a Zoboron levő millenniumi emlékműhöz ké­szülő felvonulásunkba diáko­kat is meghívjak. Ha csak min­dennap egy diákot győzött vol­na meg, akkor most Nyitrán csak a főiskolán 500-600 Cse- madok-tag lehetne, aki a jövő­ben ugyanazt teszi állomáshe­lyén. Ha mindenki ezt tenné a maga munkaterületén, ami szívbéli kötelessége, akkor most Csölösztőn nem volna annyi gondterhelt arc. A múltban a Zoboralja magyar­ságtudatában nagymértékű rombolás történt. Egyes Cse- madok-alapszervezetek csak úgy működtek, hogy a vezető­ség megrendezett egy bált, an­nak bevételéből megvette az ötkoronás bélyegeket néhány száz koronáért, és ezzel lezárt­nak tekintette a tevékenységét. Ennek ismeretében javasoltam a területi választmány tagjai­nak, hogy mindegyikünknek ki kell vonulni a terepre, és lelket kell önteni az emberekbe. Hogy erkölcsi felelősséggel tar­tozunk az 1100 éve itt letele­pedett őseinknek. Sajnos a ké­pen látott személy ilyen gondo­lataimat nyilvánosan: „Magyar- kódunk, magyarkodunk...?-kal értékelte. Hitvány embernek tartom azt a portugált, aki a gyermekét nem portugálnak, azt a szlovákot, aki gyerekét esetleg magyarnak neveli - és fordítva. És szintén távol áll tőlem az ármányko­dás. Szándékom a tiszta kép, a tiszta háttér. Mert nekünk nem Kardos és nem Szlávkói asz- szony az ellenségünk, hanem a léhaságunk, önzésünk és a széthúzásunk. Lőrlncz László György fűtő, Nyítra

Next

/
Thumbnails
Contents