Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-03-18 / 11. szám

1998. március 18. * 31. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Melléklet Hermann Maier magabiztosan nyerte az alpesi sí Világkupa összetett -| z' pontversenyét. JLO Riport A bürokrácia útvesztői ellenére is fejlődik a falu, hitet és tartást adva q az itt élőknek. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. március 21-től 27-ig Patikák, szakrendelők, kórházak: nyakig a pácban Egészség, kergekór Miklósi Péter ______________ Elég, ha az egyszerű halandó al­kalomadtán egy-egy vérvételre, röntgenvizsgálatra ítéltetik, hogy a saját bőrén tapasztalja: ha Szlovákiában az egészség­ügy futni tudna, rohanhatna ő is a kukákhoz, amikor kiteszik azokat a kapuk elé, hogy valami értékesíthető hulladékkal eny­hítsen nyomorán. De mivel nem tud futni, csak áll, egy helyben, majd rogyadozni - és koldulni kezd. Ezt teszi, mert akik orszá­gos szinten a gazdaság mostani irányítói, azok nem látnak a hol­napunkig. Ellenkező esetben se­gítenék, már-már dédelgetnék az egészségügyet; elhalmoznák minden jóval. De lám, jövőt her- dálóan koldulni hagyják. Mondom ezt például annak okán, hogy a békés türelméről elhíresült honi orvoskamara egyik magasrangú hivatalnoka a minap minden különösebb kertelés nélkül leszögezte: Szlo­vákiában az állami egészség- ügyi intézmények a teljes anya­gi összeomlás, a magánorvosok pedig a biztos csőd szélén áll­nak. Utóbbiaknak kereken két­harmada (kinnlevőségeik be­hajthatatlansága vagy „csak” késedelmes kifizetése miatt) képtelen lesz 1998. március 31- ig befizetni a rendes évi adóját! Nem kevésbé siralmas pénzügyi állapotok uralkodnak a gyógy­szertárakban is. Aligha meglepő hát, hogy a patikusok a közel­múltban az ország több pontján pár órás figyelmeztető sztrájkba léptek. Sajnos jelen közállapo­tainkra jellemző a kormányzat reakciója: az egészségügyi tárca berkeiből kiszivárgott hírek sze­rint hamarosan a felére csökken a ma még működő patikák szá­ma, ráadásul elsőbbséggel kell rendezni a kormány iránt lojális káefték által magánosított gyógyszertárak horribilis adós­ságait. E csődhalmazzal párosu­ló kliensi rendszer világosan jel­zi, hogy az egészségügy Szlová­kia egyik legbonyolultabb, leg­Ebben a helyzetben szinte törvényszerű az egészségügy lát­ványos koldulása. kezelhetetlenebb problémájává nőtte ki magát. Eresztékeiben ropog a betegellátás szövevé­nyes finanszírozási rendszere; ebben a helyzetben pedig tör­vényszerű az egészségügy lát­ványos koldulása. Ami eleve szégyen. Annak tükrében pedig duplán az, hogy Szlovákiának az utóbbi négy-öt esztendőben ilyen-olyan székházakra, a nemzetébresztés költséges na­cionalista programjaira, kam­pányfogásként pedig befulladt iparágak mesterséges életben tartására bőven volt pénze, nem jutott viszont az egészségügyre. Sőt! Annak korábbi nívója lezül- lött. Erre nincs mentség. Nincs, mert tudni kell: a gazdaságot tönkre lehet tenni az egészség­ügy megölésével is, hiszen olyan ikrek ők, akiknek közös a vérkeringésrendszerük. Igaz, az egészségügy kergekórjának kö­vetkezményei mindig csak egy fázissal később derülnek ki... Vi­szont a „hol leszünk mi már ak­kor?!” szemlélet talán nagyobb bűn az indulatból elkövetett gyilkosságnál is. Egészségügyünk az utóbbi években nem egy, de rengeteg tőrdöfést kapott; majd többször meg is forgatták benne a pen­gét. Joggal kérdem: milyen jo­gon? A régi hierarchikus be­idegződések, a pártállami allű­röket idéző vezetői beosztás jo­gán? Mert csakis Ő, vagy az Ő nevében X. és Y. az úr a (kór)házban? Nincs pénz, állítják. Irodai bútorcserékre, kormánypárti főhatóságok ki­építésére van. Arra dögivei. Mindezt annak kapcsán hoztam föl, hogy nemrég Pozsonyban, a Dérer Kórház baleseti kliniká­ján két áldozatot követelő tűz­vész pusztított. A tűzoltókat el­sőként egy páciens riasztotta - a saját mobiltelefonján. A kigyul­ladt folyosó ügyeleti rendelőjé­ben ugyanis kikapcsolták a köz­vetlen városi vonalat. Takaré­kossági okokból. Mint egy görög szobor, csábos, kihívó, tökéletes. Naomi Campbell a kifutón. cTK-feivétei Vezércikk Fokozódó politikai nyomás CSÁKYPÁL Az elmúlt héten olyasmi tör­tént Szlovákiában, amire nincs példa a háború utáni eu­rópai történelemben. A három összeurópai szervezet, az Eu­rópai Unió, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet magas szintű delegációja láto­gatott el Szlovákiába azért, hogy tárgyalásokat folytasson a szlovák kormány és parla­ment illetékeseivel a kisebbsé­gi nyelvek védelmét szolgáló törvény elfogadásáról. Látogatásuk során azt is meg­állapították, Szlovákia kisebb­ségpolitikája komoly kívánni­valókat hagy maga után; ki­nyilvánították, hogy változtat­ni kell rajta, mint ahogy azt is elmondták, a pozitív kisebb­ségpolitika lesz az egyik leg­fontosabb szempont, amely alapján az országot a jövőben is megítélik. A tárgyalódelegá­ciót meglepte, hogy a vendég­látók nem biztosították talál­kozásukat a szlovákiai magya­rok legitim képviselőivel; emi­att hivatalosan tiltakoztak a szlovák külügyminisztérium­ban. Azt a tényt sem értékel­ték pozitívan, hogy nem ta­pasztaltak elmozdulást a szlo­vák álláspontban; a külügyi államtitkár arról próbálta meggyőzni őket, hogy ha egy hónapon belül el is készülne a törvény tervezete, úgysem lenne idő arra, hogy a parla­ment azt elfogadja, tekintettel a szeptemberi választásokra. A tárgyalóküldöttség hangsú­lyozta, ezt a szempontot figye­lembe veszi, ám ez a tény nem menti fel a kormányt ama kö­telezettsége alól, hogy ígére­tei szerint kezdje meg a tör­vényalkotási folyamatot. Né­mi pozitívumként értékelhető az a tény, hogy a kormány be­látta, tarthatatlan a múlt év novemberében hangoztatott álláspontja, amelynek értel­mében nem szükséges egy ilyen törvény elfogadása. A három európai szervezet egy­ségesen utasította el a szlovák kormány ezzel kapcsolatban kidolgozott memorandumát, amit a külügyminisztérium­ban néhányan úgy értékeltek, hogy „a három szervezet megint a magyaroknak adott igazat”. Konfliktushelyzet ala­kult ki a szlovák parlament­ben is, ahol az összes parla­menti klub képviselői helyett csupán Augustin Marián Húska alelnök és Anton Hrnko képviselő fogadta a vendége­ket. Azok röviden közölték vendéglátóikkal véleményü­ket, megköszönték a felszol­gált kávét, és idő előtt elhagy­ták a parlamentet. Volt még néhány homályos ígéret Tóthová kormányfő­helyettes részéről, ám mindez nem sokat nyom a latban; a lá­togatás egyedüli eredménye talán csak az, hogy a három nemzetközi szervezet újból együttesen deklarálta, kiáll a szlovákiai nemzetiségi politi­ka rendezése mellett, nem en­ged elveiből, folytatni kívánja a szakértői egyeztetéseket, s a politikai nyomást fokozandó a közeljövőben újabb, maga­sabb szintű közös delegációt küld Pozsonyba. A téma kapcsán van egy másik érdekes hírem is. Piet Bukman holland alsóházi elnök tiszte­letére vacsorát adott a pozso­nyi holland nagykövet. Az a diplomata, aki tavaly egy olyan mondatot is elejtett, amely szerint a Magyar Koalí­ciónak nem kellene olyan erő­teljesen kérnie a kisebbségi nyelvek védelméről szóló tör­vény elfogadását, hiszen az ál­lamnyelvről szóló törvény nem is olyan szörnyű. Nos, a múlt vasárnap este a fejét fogva panaszkodott, hogy Milan Ferko miniszteri biztos­sal bíróság elé megy, tekintet­tel arra, hogy az ógyallai sör­gyárat megvásároló Heineken holland céget a nyelvtörvény őre komoly összegre akarja megbírságolni. Az ok: a Zlaty Bazant márkanevet helytele­nül használják, az a szlovák helyesírás szerint kis b-vel írandó. Kívánhatunk-e mást nekik, mint azt, veszítsék el a pert, és hassanak oda, hogy megvál­tozzon a nyelvtörvény?

Next

/
Thumbnails
Contents