Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-11 / 10. szám
b 1998. március 11. Björn Dählie Naganóban a téli olimpiai játékok eddigi legeredményesebb résztvevőjévé lépett elő Nyolcszor az ötkarikás dobogó tetején J. Mészáros Károly Olyan fáradtnak még sohasem érezte magát, mint a naganói símaraton végén. Orvosnak kellett őt kezelésbe vennie. A nehéz, latyakos pálya a szám olimpiai bajnokát is alaposan kikészítette, minden erejét felemésztette. Björn Dählie boldogságát azonban semmilyen kimerültség nem ronthatta el. A sípályák egyeduralkodója az idei ötkarikás játékok utolsó versenyszámában is bizonyította kivételes képességeit és fel- készültségét: nyolcadik olimpiai aranyérmét szerezve immár magabiztosan vezeti a téli játékok legeredményesebb sportolóinak rangsorát. (Ugyanakkor hetedikként iratkozott fel azoknak a versenyzőknek a sorába - névsorukat február 25-i számunkban közöltük -, akik egymást követő három olimpián szereztek aranyérmet.) Ezzel naganói diadalainak száma háromra emelkedett, és nem sok hiányzott a negyedikhez sem... Pedig Dählie rettentően rosz- szul rajtolt Naganóban. Legelső versenyszámában a harminc kilométeres klasszikus stílusú futásban mindössze a huszadik helyen ért célba. Majdnem a féltávnál még az első tízben versenyzett, de aztán visszaesett. „Már a tizedik kilométer után rádöbbentem arra, hogy Név: Björn Dählie Született: 1967. június 19- én, Elverumban Magasság/testsúly: 184 cm/78 kg Klubja: Nannestad Skiklubb Családi állapota: élettársa van, két gyermek apja, Silvert négy-, Saner egyéves Olimpiai sikerei: 10 km klasszikus stílus 1. (1994, 1998); 15 km üldözéses szabadstílus 1. (1992, 1994), 2. (1998); 30 km klasszikus 2. (1992); 30 km szabad 2. (1994); 50 km szabad 1. (1992, 1998); 4x10 km váltó 1. (1992,1998), 2. (1994) Világbajnoki érmek: 10 km klasszikus 1. (1997) nincs esélyem a jobb helyezésre. Nagyon megkínzott a nehéz pálya.” Talán maga sem emlékszik rá, mikor szerepelt ilyen gyengén. Persze balsikerében a rossz viaszolás is közrejátszott. Hogy felkészültsége ennél rangosabb helyezésekre juttathatja, azt további olimpiai szereplése egyértelműen bizonyította. Mindvégig sűrű esőben zajlott a tíz kilométeres klasszikus stílusú futás, ám ez sem zavarta a norvég síkirályt, szinte az elejétől kezdve vezetett, s bár a kiválóan hajrázó osztrák Gandler váratlanul ráijesztett a célban, megelőzni már nem tudta. Két nappal később a tizenöt kilométeres szabad stílusú üldözéses futással folytatták. Mivel a két szám összeredménye adta a következő sorrendet, így Dählie nyolc másodperces előnnyel vághatott neki a távnak. Honfitársa, Alsgaard huszonnégy másodperccel később rajtolt, de féltávnál befogta őt, majd mindvégig együtt versenyeztek. Nannestad norvég városka egyazon utcájának lakói viaskodtak az elsőségért. A drámai hajrában Dählie maradt alul, egy egész tized másodperccel. „Nyerni akartam, a kellő motiváció sem hiányzott, de a végére annyira elfáradtam, hogy képtelen voltam Thomast magam mögött hagyni.” Voltaképpen ez döntött arról, 2. (1995); 15 km szabad 1. (1991); 15 km üldözéses szabad 1. (1993, 1997); 30 km szabad 2. (1997); 30 km klasszikus 1. (1993), 2. (1995); 50 km szabad 2. (1995), 3. (1993); 50 km klasszikus 3. (1997); 4x10 km váltó 1. (1991, 1993, 1995,1997) Világkupa-győzelmek (együttvéve negyvenegy versenyt nyert): összetett győztes (1992, 1993,1995, 1996, 1997), 2. (1994); 3. (1990, 1991) Hobbija: vadászat, horgászat, különösen szeret televíziós műsorokban fellépni egykori sífutó csapattársával, Vegard Ulvaggal hogy a váltóban milyen sorrendben álljanak csatasorba a norvégok. Szakvezetőjük Dáh- lie-t a harmadik, a már jobban hajrázó Alsgaardot a negyedik szakaszra jelölte. S ami a skan- dinávoknak lillehammeri otthonukban négy éve elúszott, azt most visszaszerezték az olaszoktól: a váltószám olimpiai aranyát, ami egyben Dahlie hetedik ötkarikás diadalát jelentette. „Hát ez csodálatos visz- szavágás volt! Én jobban szeretem, ha húsz centivel nyer valaki, mint fél perccel. Egyáltalán nem motivált, hogy én lehetek Hetedikként iratkozott fel azoknak a versenyzőknek a sorába, akik egymást követő három olimpián szereztek aranyérmet. a legeredményesebb téli sportot űző versenyző. Ez csak az újságíróknak volt fontos. Lehet, hogy évek múltán nagyra értékelem majd. Talán azért állhattam fel ilyen sokszor a dobogó tetejére, mert soha nem akartam a legjobb lenni. Inkább összeszorított fogakkal küzdöttem, és ez hozta meg a sikereket. Ma sem érzem magam a legjobbak legjobbikának.” Dáhlie diadalainak sora az utolsó versenynapon ért véget. Ekkor rendezték a férfiak ötven kilométeres szabad stílusú futását. Albertville bajnoka nem sok egyenrangú ellenfélre talált ezen a távon. Szinte mindvégig csak a svéd Jonsson maradt vele versenyben, ő viszont utolsó erőtartalékait is kikényszerítette belőle. Teljesen kimerülve, ám győztesen zuhant a célba Björn Dáhlie, a sípályák nyolcadik olimpiai aranyérmét kiérdemelt királya. „Ilyen fárasztó versenyre még nem emlékszem. Előtte még az éremre sem mertem gondolni, hisz gondolatban már befejeződött számomra ez az olimpia. Ugyanakkor rettentően fáradtnak éreztem magamat. Ám a táv második felében átvillant az agyamon, hogy részidőm akár a dobogóra is feljuttathat.” Nehéz előre megmondani, hogy a siker és a kimerültség együttes varázsa milyen döntésre készteti az északi csodafutót. Elképzelhető, hogy felhagy a versenyzéssel, hisz maholnap harmincegy éves lesz. Ám a norvég természet szeretetéről, kedvenc vadászatairól és halászatairól aligha mond le. Ezentúl már az olasz Fauner sem keveredhet rémálmai közé, hisz a norvég váltó felülkerekedett az itáliain. Lillehammerben u- gyanis Dáhlie (és vele együtt Norvégia) tán csak egy centivel vesztett dél-európai mumusával szemben. Utána mesélte Dáhlie magáról: „Reggel negyven a pulzusom, de ha Faunerre gondolok, rögtön kétszázra szalad fel. Ennyit még akkor sem szoktak mérni nálam, mikor teljes erőbedobással küzdők.” Egyáltalán nem időmilliomos. Évente nyolcszáz órát edzéssel tölt(ött). Fejére gyakran kis lámpát szerel, hogy éjszaka is futhasson. Norvégiái villája előtt egy utánfutóban légnyomásos kamra található, ebben teremt magaslati légköri viszonyokat. Azért is kevés az ideje, mert sokat tesz népszerűségéért. Csupán Naganóban ötventagú reklámstábja dolgozott. Osztrák becslések szerint évente ötvenmillió schilling a jövedelme. így tehát kevés ideje jut a mindennapi dolgokra. Egyik fia mondta: „Édesapám akkor lesz az igazi apám, ha elveszi az édesanyámat.” Dáhlie eddig ugyanis nem talált időt Vilde barátnőjével az esküvőre. De ami késik, nem múlik. Utolsó naganói nyilatkozata is valamilyen változást sejtet: „Most úgy tűnik, végeztem a sífutással. Ugyanis nincs már semmilyen motivációm. Még egyszer végiggondolom, aztán családi körben döntünk. Pályafutásom alatt annyi sikert értem el, hogy ez feljogosít az élsport befejezésére. De ne kérjenek tőlem ma végleges választ, tavaszig közlöm elhatározásomat.” Névjegykártya Kínai játékos az angol élvonalban? Csang Enhua és honfitársa, Fan Cseji egyhetes próbajátékon vett részt a Southamp- tonnál, ahol a jelek szerint meggyőzte a klub vezetőit, hogy érdemes őt szerződtetni. Ha nyélbe ütnék a dolgot, akkor Csang Enhua lenne az első ázsiai játékos az angol labdarúgó-bajnokság élvonalában. Egyelőre visszafogottan nyilatkozta:,Amióta hazatértünk Angliából, azóta várjuk a híreket. Olvastam az újságokban, hogy vissza akarnak hívni, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Itthon sok mérkőzés vár rám, köztük válogatott találkozók is. Sok függ attól, hogy a kínai szövetség hogyan viszonyul a kérdéshez.” Megjelent a magyar Bravo Sport Magyarországon útjára indult a magyar Bravo Sport képes sporthetilap, amely harminckét oldalon kínál érdekességeket, híreket, interjúkat, színes anyagokat a magyar és a nemzetközi sportéletből. A V1CO médiabirodalom nemrégen meggyilkolt feje, Fenyő János által létrehozott magazint fő- szerkesztőként Buzgó József, a Népszava sportrovatának vezetője jegyzi, s alapvetően a napilap sportújságírói készítik. Egy példányszám ára kilencvenkilenc forint. A partner, a félmilliós példányszámot túlszárnyaló német Bravo Sport segítségével a magyar olvasók fokozatosan számos világ- klasszisról találnak anyagot új lapjukban. A magyar Bravo Sport százötvenezres példányszámmal indult. Mennyibe került a német érem? Németország tarolt a nemrégen véget ért naganói téli olimpián, hisz mind az éremtáblázaton (12 arany-, 9 ezüst- és 8 bronzérem), mind a pontversenyben a mezőny élén végzett. A Die Welt című lap szerint minden egyes német érem átlagosan majdnem tízmillió márkába került, hiszen az előző téli olimpia óta az állam minden évben hetvenmillióval támogatta a havas-jeges sportágak versenyzőit. Walther Tröger, a Német Olimpiai Bizottság elnöke kijelentette, hogy az egyes sportágakra szakosodó országokkal szemben a németek a jövőben is minél szélesebb skálát akarnak fenntartani, mert Naganóban is ez bizonyult a siker egyik alapjának. A másik fontos pillér az olimpiai központok létezése. Ezeket állami pénzből - a határőrség, hadsereg eszközeiből - tartják fenn. Az aranyérmesek több mint fele a hadsereg vagy a határőrség alkalmazottja. A hét fotója, avagy így örül az amerikai Jim Courier újabb diadalának ŐTK-felvétel Björn Dáhlie, a sífutás királya CTK-felvétel
