Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-11 / 10. szám
12 1998. március 11. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Alul semmi Bár a brit vígjáték témája a munkanélküliség, nem kell attól tartani, hogy súlyos társadalmi kérdésekkel „terheli” a szórakozni vágyó nézőt. Az Alul semmi az utóbbi idők egyik legvidámabb, legszórakoztatóbb mozija. A történet színhelye Sheffield, a nagy iparváros, az acélgyártás egykori központja. A főhősök valamennyien a recesszió következtében elbocsátott munkások. Mindannyian végigjárták már a munka- közvetítő iroda rájuk mért bürokratikus procedúráját, és lassan feladták a reményt. Gaz (a Trains- pottingban megismert Robert Carlyle) különösen szorongatott helyzetbe került: hónapok óta nem tudja fizetni a tartásdíjat, ezért az a veszély fenyegeti, hogy megvonják tőle a kisfia láthatási jogát. Társai is küszködnek: Gerald, a hajdani művezető nem meri bevallani nejének, hogy kirúgták... Dave férfiúi önérzetében sértett: felesége férfisztriptízbárba jár szórakozni. Éppen ez adja az ötletet Gaznek... Megpróbálja rávenni sorstársait, hogy lépjenek föl a vetkő- zőshow-ban. Az acélhegesztésen „edzett” testű cimborák nem éppen strippernek valók: egyikük túlságosan kövér, a másik sovány, puhány, vagy éppen jó, de táncolni nem tud. Táncolni egyébként csak Gerald tud. Ő tanítja be a többieket. De neki is, mint társainak, meg kell szabadulni gátlásaitól, azaz a női publikum színe előtt a legalsó fehérneműtől... „Azt a problémát boncolgattam, honnan veszik hőseim a saját maguk újrafölfedezéséhez szükséges energiát egy olyan világban, ahol a férfiak társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban egyre több a kérdőjel” - mondotta a rendező, Peter Cattaneo. Kedves emancipált hölgyek! Nézzék meg a filmet... _______________Heti hír Em ma, az angyal Nemegyszer odabiggyesztették már Emma Thompson neve mellé jelző gyanánt a címbe foglalt főnevet, ám arra aligha gondolt bármelyik rajongója, hogy eljön még az idő, amikor a szép és fölöttébb szimpatikus angol filmcsillag testi valójában is a csillagok közé emelkedik. Nos, a dolgok pillanatnyi állása szerint ha nem is az ég ragyogó „lámpásai” között, de az űrben, egészen pontosan az utóbbi hónapokban elhíresült Mir űrállomás fedélzetén forgatják majd Az űrrepülésnek ára van című új amerikai filmet. A kissé eszement ötlet - a hőn áhított kasszasikerért sokan mindenre képesek - kiagyalója rábírta Jurij Kara rendezőt, hogy szerezze meg a legfőbb orosz űrhatóság engedélyét, s miután ez megtörtént, Emma negyedéves „igazi” földi edzésnek néz elébe. A producer kikötötte: csakis ebben az esetben lehet szó a Miren tervezett tíznapos forgatásról. Rózsaszín álmok egy nyomasztó világban. A fasiszta Németország filmművészete. Érzékiség és határozottság Klein Melinda Kuhle Wampe, S.O.S. Jéghegy! La Habanera, Olimpia, Bismarck, Lidércfény, Párizsi románc, Álmaim asszonya, Hidak alatt - ezek mind a harmincas, negyvenes évek német populáris filmjei. Hitler hatalomra jutása napjától a végső vereség pillanatáig Németországban nem kevesebb mint 1094 játékfilmet forgattak. E számból önmagában nem lehet sok következtetést levonni. Legfeljebb annyit, hogy a németek „rendszerváltástól függetlenül“ továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek az iparágnak, s hogy a filmek a politikai felfordulásban is változatlanul mindennapos táplálékul szolgáltak. Az 1933 után készült filmeket kétféle szempont szerint lehet nézni: mint tömegfogyasztásra szánt, többségükben kommersz műveket, illetve mint német alkotásokat. A kétféle szempont nem azonos, mégis több vonatkozásban fedi egymást. Ha az akkori német állapotokat figyeljük, akkor ezekből a filmekből komoly tamulságokra lehet szert tenni. A Lidércfény (1942) rendezője, Veit Harlan például a népi gyökereket elemezve sok érdekes adalékkal szolgált a faj „tisztaságát“ illetően. A kommersz alkotások mellett készültek akkoriban homlokegyenest másfajta filmek is. Ilyen Leni Riefenstahl Olimpiája, vagy a bolgár származású rendező, Slatan Dudov filmje, a Kuhle Wampe. Az első egy do- kumentumfilm, amelynek nem annyira az 1936-os berlini olimpia rögzítése és bemutatása volt a feladata, mint inkább a sport mitikus, ősi gyökereinek érzékeltető- _ se. A filmhez hozzátartozik, hogy Bér- — lin a helyszín, s Hitler az olimpia fő védnöke. Az említett két rendező a szép testű kiválasztottak tömegébe veti minden bizalmát, akik egyszer majd megváltoztatják a romlott világot. Mindkét filmben a szép test a legfeltűnőbb. A sportoló test, amelynek izmai Nem véletlenül volt az 1936-os olimpia védnöke Adolf Hitler és amelyet a rendező igyekszik leplezetlenül bemutatni, vagy akár mezítelenül is. Ezek az önmagukban is szép testek mindenekelőtt erőt sugallnak. De nemcsak a fizikai erőt hivatottak hirdetni, hanem a kultúra erejét is. Talán a régi görög kultúra járhatott a német rendezők fejében, ahol minden érzékivé tudott válni: nemcsak a test, hanem a lélek és a szellem is. Igaz ugyan, hogy az érzéki testre nagy hangsúlyt fektettek, de azért, hogy egy nyilvánvaló ideológiai cél szolgálatába állítsák. Ebben a vonatkozásban mindegy, hogy kommunista vagy fasisztoid esz----------- mérői van szó - a lé nyeg a hit, hogy a világot a szép test képes kizökkenteni rendjéből. E testeknek a megváltás a feladatuk. S hogy mit kell megváltaniuk? Mindazt, ami nem szép, ami gyenge, esendő és romlandó. Egyetlen szóval: a világot. A szép testek sohasem egyedül jelennek meg megfeszülnek, bőre verejtékes, a vásznon, hanem tömegesen, Szép testű kiválasztottak tömegébe veti minden bizalmát. akár több ezren is. A tömegben van az erő, ezért a tömeg a filmkockákon mindig lelkes - még ha lélekkel nincs is feltétlenül áthatva. „Természetesnek kell lenni, miként az élet is természetes“, jelentette be Goebbels a nagy igazságot 1935-ben, éppen a filmművészet kapcsán. És ezzel el is érkeztünk a nőhöz, akinek a szerepe a kor német filmjeiben időnként mitikussá növekszik. Megjelenik a „kétnemű“ nő, aki nőiességét megőrizve férfiassá válik, sőt esetenként a férfiaknál is férfiasabb. Hozzájuk képest a férfiak esendőek, megváltásra szorulnak. Igaz, hogy a férfiak vágyakoznak a nők után, de végül a legtöbb esetben a nő az, aki hódít. Nem egyszerűen szép vagy csábító, hanem határozott, akihez képest az erősebbnek nevezett nem óhatatlanul határozatlannak tűnik. A női sztár persze itt is hollywoodi recept szerint készül, de egy ponton elválnak az utak. Marika Rökk, Marlene Dietrich, A legtöbb esetben a nő az, aki hódít. Zarah Leander sajátosan német filmcsillagok. Szépek, de határozottak és kemények. Arcuk többnyire mozdulatlan, semmiféle érzelmet nem fejez ki, pillantásuk lassú és átható, semmi nyafogás, semmi fölösleges nőiesség. Az ilyen ideális nő ellentéte a német filmekben mi is lehetne más, mint a bukott nő. Bukásának valódi oka azonban nem az, hogy megcsalja a férjét, elhagyja a vőlegényét, és idegen férfiakkal hetyeg, hanem az, hogy határozatlan és önállót- lan. Hagyja, hogy sodorja az élet. Ezekben a filmekben nyoma sincs a szenvedésnek. Hiányzik a szexualitás is, noha a filmek nagy része szerelmi bonyodalmakról szól. S végül nem láttatják a háborút, bár a filmek jelentős része 1939 után készült. Olyan felhőtlen, gondtalanságot sugalló, szép és békés alkotások ezek, hogy a néző gyanakodni kezd. Vajon miért kell a cukrot is megcukrozni? 1939-ben Németország elindította villámháborúit. Minden fronton győzött, a béke éveihez képest nőtt a propagandiszti- kus célzatú filmek aránya, a szórakoztató filmeké pedig csökkent. Egy-két év elteltével megváltozott a helyzet. A politikai töltetű filmek száma ritkult, annál inkább gyarapodott a felhőtlen játékfilmeké. 1941- ben „A film mint a nevelés eszköze“ címmel Goebbels előadást tartott. A Hitlerjugend megjelent képviselői előtt többek között ezeket mondta: ,Ami- ------------ kor a nemzet egészét ilyen súlyos terhek és gondok nyomasztják, ál- lampolitikailag különösen nagy jelentősége van a szórakoztatásnak is ... Ha a vezetés nemzeti akar lenni, akkor kötelessége, hogy ne csak a gondjaiban, hanem az örömeiben, ne csak a terheiben, hanem a kikapcsolódásaiban is szeretetteljes és segítőkész módon álljon a nép mellé. Ebben a tekintetben a film az egyik legfontosabb tényező, általa szépíthető meg az a néhány óra, amely munkája mellett a német ember számára megmarad, hogy lelkierejét felfrissíthesse.“ Születésének évfordulóján újra és újra elhangzik a kérdés, ám egyértelmű válasz még nem született Milyen volt igazából az igazságtevő uralkodó, Mátyás király? „Szentséges atyám és kegyelmes uram, alázattal ajánlom magam szentséges lábait csókolva” - így kezdte. .Amennyiben szentséged az előzőeket nem veszi tudomásul, nem intézkedik, és nem akarja javamat, akkor kénytelen leszek felhagyni egyéb katonai terveimmel - amelyek mind a kereszténység üdvét és javát szolgálják -, s teljes erőmből küzdeni, hogy a veszélyt megszüntessem. Amit pedig védekezésül tenni fogok, az szükségképpen sokakra nézve veszélyt jelent” - ezzel fejeződik be a Mátyás aláírásával IV. Sixtus pápának küldött levél. Ebből a rövid idézetből is kitűnik, hogy Mátyás nem kímélte a pápákat sem, szünet nélkül ostromolta őket kisebb- nagyobb felajánlás végett, ami törökellenes háborúihoz kellett. A kereszténységért érzett felelősség súlya, a nyílt szókimondás remekül ötvöződött Mátyás energikus egyéniségében. Milyen király volt Hunyadi Mátyás? Nemzedékek sorát foglalkoztatta a kérdés, mégis a kép, amelyet róla őrzünk, zavart keltőén szélsőséges. A bautzeni Mátyás-szobor elszánt, gőgös, zsarnokian kemény kőarca egyértelmű véleményt tükröz. Ugyanakkor másik kép is létezik róla: a népmesék jóságos és igazságos Mátyása, a pöffeszke- dő nagyurakat leckéztető, a szegény ember patrónusa. Vajon melyik torzítás közelít jobban a valósághoz? Ennek megítéléséhez a történelemkönyveket hívhatjuk segítségül - gondolhatnánk minden joggal. Meglepő módon a tudós kötetekben is nagy a zűrzavar, ott is végletes ítéletekkel találkozunk. Vannak, akik Szent István nagyságával mérik, zseniális politikusként tartják számon, aki hatalmassá tette országát. Mások mélyen elítélik, mert fölösleges hódító háborúkra pazarolta az ország erejét, miközben a déli végeken félelmetes ellenség leste a kedvező pillanatot. Mátyás, akinek királlyá koronázási évfordulóját ünnepeltük a közelmúltban, most pedig születésének ötszázötvenötödik évfordulójára kell emlékeznünk - mint általában a nagy egyéniségek -, mindig kedvelt alakja volt a több mint kétszáz esztendőre visszatekintő kutatásnak. A Kolozsvárott, 1443. február 23-án világra jött Hunyadi Mátyás politikai karrierje szempontjából ,jó családban” született. A törökverő Hunyadi János második fiaként látta meg a napvilágot. A lovagi nevelésben részesült fiú már gyermekként megtanult ími-olvasni - ami még a korabeli főúri családoknál is elismerésre méltó cselekedet volt -, és édesapjának tárMátyás-érme gyalásokon tolmácsolt. Tizenkét évesen vőlegény - az országos politika korán beleszólt a magánéletébe. Milyen király volt valójában Hunyadi Mátyás? Egyszer zsarnok, másszor igazságos. Bölcs és előrelátó politikus, aki gyakran lett tévedések áldozata. Megkísérelte, amit utódai már meg sem próbálhattak: újkori birodalmat szervezni a középkori Magyarországból. Vállalkozása valószínűleg eleve kudarcra ítéltetett, hiszen a magyar társadalom nem készült föl Hunyadi Mátyás újításaira, ezért kivetette őket magából. Hunyadi Mátyás harminckét esztendeig uralkodott, de terveinek csak kis részét, azokat is részlegesen tudta megvalósítani, politikája végül is torzó maradt. (rosdy)
