Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-11 / 10. szám
1998. március 11. Évforduló 5 Ung, Bereg és Ugocsa megyében többnapos késéssel értesültek a Pesten és Pozsonyban történtekről Béke, rend, szabadság - hirdette a zászló Zubánics László, Beregszász Míg a korábbi, Thököly-, Rákó- czi-szabadságharcok a periférián kezdődtek és fokozatosan gyűrűztek a központ felé, az 1848-as események fordítva történtek. Az ország központi területei lobbantak először lángra (Pest, Pozsony), míg az olyan határszéli megyék, mint Ung, Bereg, Ugocsa és Má- ramaros csak hetekkel később értesültek a forradalom kitöréséről. Ugocsa megyében március 23- án értesültek a forradalmi eseményekről. Nagyszőlősön megyei közgyűlésre került sor. Itt Egry János és Újhelyi Sándor or- _ Írástudó emberek magyarázták vidéken a forradalom lényegét. szággyűlési követek tettek jelentést a Pesten történtekről. Ismertették a 12 pontot, amelyet a közgyűlés is elfogadott. A megye ezek szellemében nemzetőrséget állított fel, amely a máramarosival karöltve részt vett az erdélyi román ellenállás letörésében. Mivel a reguláris hadsereg saját erőivel nem volt képes a galíciai határ védelmét megszervezni, ez a vármegyék nemzetőreire maradt. így a támadó osztrák, majd később orosz csapatok minden nehézség nélkül kelhettek át a Kárpátok gerincén. A polgárság és az egyházak is bekapcsolódtak a honvédelembe. Az 1849. február 7-én Tiszaújlakon tartott polgári gyűlésen minden község felajánlott egy-egy harangot az ágyúöntödék számára. Az ugocsaiak hősiesen harcoltak a goljatyini, novoszelicai (Ver- hovina) csatákban, ahol számos honvéd fogságba esett vagy életét vesztette. Ung megyében április 21-én ül össze a megyei bizottmány. A megyében 2902 nemzetőr volt (hiányoznak a Csehszlovákiához került Nagykaposi és Szobránci járás adatai). Bereg megyében elsősorban Beregszász városa támogatta a forradalmat, hiszen a város a Schönbom grófok tulajdonában volt. Számukra a jobbágyfelszabadítás egyet jelentett a gyűlöletes igából való felszabadulással. A városi tanács április 4-én ülésezett Szeles Gábor főbíró elnökletével és nemzeti őrsereg alakításáról döntött. Parancsnokául Eötvös Tamás táblabíró választatott. A beregszászi honvédség 17 tizedre tagozódott, összlétszáma 172 fő volt. A sereg számára a város oroszlános címerével díszített zászlót rendeltek, „Béke, rend, szabadság” felirattal. A beregszászi polgárok közül hatvanan beálltak a honvédség Nagy- kállóban megalakult 10. hadosztályába. A vármegye is hozzálátott az őrsereg felállításához, március végén küldöttség indult a Tiszaháti, Felvidéki, Munkácsi és Kaszonyi járásba szervezés és adománygyűjtés céljából. Munkácson 422 főt sikerült beszervezni a nemzetőrségbe. Az ünnepélyes zászlóavatóra a ma is működő Csillag vendéglő nagytermében került sor. A munkácsi vár 1848. november 13-án szabadult föl. A benne tanyázó helyőrség Laube parancsnokkal az élén Galíciába vonult ki. Bereg megye polgárait is áthatotta a forradalom szelleme, A ruszinság támogatta a magyarok követeléseit. amit leginkább Sárosoroszi község 1848. június 12-én kelt körlevele példáz. A benne megfogalmazott 10 pontot eljuttatták a környező falvakba, írástudó emberek kíséretében, akiknek az volt a feladatuk, hogy a forradalom lényegét elmagyarázzák az egyszerű embereknek. A Törzsi József sárosoroszi lakos által fogalmazott pontok híven tükrözik az ország perifériáján élők problémáit: „A szabadság és jogegyenlőség küszöbén állunk, hogy innen beléphessünk oda, hol egyedül a törvények előtt kell meghajolni mindenkinek, hol embert ember felibe egyedül tsak a polgári erény a betsületesség emel szükséges, hogy félre téve minden vallási nyelvbeli és ostály külömbséget minden semélyes érdeket vagy részre hallást egy szível lélekkel fogadjuk el az alább meg írandó pontokat, és telyesítsük azok elébe, kik képviselőinkül aján- koznak. 1 ör. A születési osztály különbségek végképp szüntessenek meg., (csak a nép által választott képviselőkből álló alsóház jogosult törvényeket hozni). 2 or. A választási cenzus eltörlése (minden szabad, azaz nem cseléd, huszadik életévét betöltött személy szavazhasson). 3 or. Az úrbéri viszonyok megszűnését tárgyaló törvény módosíttassák oda, hogy a Mária Terézia urbáriumába beírt telkek mellett a jelenleg jobbágykézen lévő Curia-telkek is váltás alá essenek és felszabadí- tottnak nyilváníttassanak, s ezek új törvény hozása esetén el ne vétethessenek. 4 er. Az adó kivetése igazságosan történjék. 5 ör. Az ősiség eltörültével szabad adhatás és vehetés alá kell esniük az eddigi nemesi birtoknak... 6 or. A regálék mint a szabad ipar űzés elnyomói szüntessenek meg. 7 er. A lelkészek és a tanítók láttassanak el az állam által. 8 or. Azon ausztriai adósságból melyet a volt kormány tudtunk bélé egyezésünk nélkül csinált egy fillért sem vállalunk el. 9 er. A megyei Minisztériumok tömhessenek el és központosítás hozassák be. Oly vidékeken hol a lakosság nagyobb része nem magyar ajkú oly tisztviselők alkalmaztassanak kik a magyar nyelven kívül az ott lakó népnek nyelvét jól beszéljék. 10 er. mindenki politikai véleményét bárminő légyen is az szabadon nyilváníthassa és egyedül az egyes személyek rágalma és bestelenítése légyen fenyítendő.” A felső-magyarországi nemzetőrök számos csatában vettek részt. Elsőrendű feladatuk mégis az országhatárok védelme volt. Míg a Délvidéken és Erdélyben jelentős nemzetiségi ellenállás volt tapasztalható, addig a ruszinság teljes mértékben támogatta a magyarság követeléseit. (A ruszinság nemzeti öntudatra ébredése csak a 19. század végére, a 20. század elejére tehető.) A ruszin nemesség és a klérus is támogatta a forradalmi mozgalmat (az ungvári görög katolikus szemináriumból száMunkács mellett volt egy jelentős ütközet, ahol megállították az osztrákokat. mos kispap beállt honvédnak). Miként azt Mihályi Gábor, a Felvidékre kiküldött királyi biztos tapasztalta: „A megyékben komoly jelenségű népmozgalom nem észleltetik; a nép - úgy mondta - ingerültségben van ugyan az uradalmi tisztség és a megyei tisztviselők némelyike iránt; azonban általában a megyehatóságba bizalmát helyezi, s papjaik is honfiúi érzelműek, kik a népre üdvös hatást gyakorolnak.” Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc ideje alatt nem volt vidékünkön nagy seregeket megmozgató csata. Az orosz seregek a Duklai-hágón és Erdélyen keresztül érkeztek Magyar- országra, így az itteni vármegyéket elkerülte a háború szele. Az egyik jelentős ütközetre a Munkács melletti Podheringnél került sor, amikor az ungi és beregi nemzetőrök megállították Barco osztrák tábornok Galíciából betört seregét. A császári hadvezetés elsőrendű célja a turjaremetei és a munkácsi fegyvergyár elfoglalása, illetve a Kassára irányuló támadás ösz- szehangolása volt. Dél-Erdély Egy hajdani csatatér Balázs János, Brassó „Négy nap dörgött az ágyú Vízakna és Déva között” verselte meg első csataélményét a költő-haditudósító Petőfi Sándor, aki itt, Dél-Erdélyben, Vízaknán, Nagyszebentől 12 kilométerre esett át a tűzkeresztségen 1849. február 4-én. Két hónapja sem volt, hogy a lengyel forradalmár, Bem József átvette az erdélyi hadak főparancsnokságát és máris legfontosabb erdélyi támaszpontjukon, Nagyszebenben szorongatta az amúgy háromszoros túlerőben levő osztrák csapatokat. Hanem a vízaknai csatát a szabadságharcosok elvesztették. A vesztett csatát négynapos - a versben is megörökített - üldözés követte Déváig, hogy itt, a Déva mellett Piskinél az üldözöttek megfordulva, s az üldöző túlerővel váratlanul szembeszállva, a szabadságharc egyik legvéresebb és legdiadalmasabb csatáját vívják (február 9.). Vízakna ma négy és fél ezer lakosú kisváros. Lakóinak egytizede magyar. Bármelyikük meg tudja mutatni, melyik a főtéren a „Petőfi- ház”, az az épület, ahol a költő január huszonkilencedike - Bem táborába való megérkezése - és a csata napja között megszállt. Alegtöbben azt is tudják, hol állt egykor az az épület - Timár Mihály helyi nemzetőrparancsnok háza -, ahol Bem tábornok és vezérkara a csatát megelőző napokban székelt. Vilhelem Eszter meséli, mint fennmaradt hagyományt: Vízaknán a különböző nemzetiségű lakosok között - a szomszéd településekkel ellentétben- nem került sor atrocitásokra. A már akkor is vegyes lakosságú- szászok, románok és magyarok lakta - kisvárosban a többségi és császárpárti románok nem bántották a magyarokat. Ezért hálából Bem amikor bevonult, a román családokhoz nem szállásolt katonát. Szőllősi József elkísér a városszéli dombok közé, a csata helyszínére, ott magyarázza: Vízakna környékén már a rómaiak idején is sót bányásztak. Idők jártával e ki- sebb-nagyobb tárnák beomlottak, helyükön tavak keletkeztek. A csatára e dimbes-dombos vidéken, a sóstavak szomszédságában került sor. Amikor Bem tüzérsége meghátrálásra késztette a támadókat, a honvédek elhagyták e természetes fedezéküket, és az ellenség üldözésére indultak. Csakhogy a sikra kiérve Puchner tábornok rádöbbent, hogy 17 ezres serege alig négyezer honvéd elől hátrál. Ellentámadást vezényelt. A legtöbb honvéd a Vízakna város szűk utcáiban megtorlódott hadtápszekerek között vesztette életét. Varga József féltve őrzött könyvet mutat: Bakk Endre katolikus lelkész írta a múlt században, a szabadságharc vízaknai eseményeiről. A Varga család méltán büszke: megőrizték e könyvet több házkutatás dacára, akkor, amikor Ceausescu politikai rendőrsége, a hírhedt securitate a kisebbségi múlt nyomait eltüntetni akaró akciói során még a több mint százesztendős vízaknai református kórus partitúráit is összeszedte és mind elvitte. E, szemtanúk elbeszélései alapján megírt füzetből tudjuk, hogy a szabadságharc halottait - összesen 307 holttestet - a győztesek egy sóaknába dobták. Van, aki állítja, hogy bizony még élő jajgató sebesülteket is. Utóbb ez az akna is beomlott. Helyén ma tó van, a Honvéd-tó. 1880-ban egy felhőszakadás nyomán öt holttestet felszínre dobott a víz. Ott temették el őket a Honvéd-tó partján, de sírjukra ma már néhány odaültetett tujafenyőn kívül nem emlékeztet semmi. A tó partján felállított honvédemlékművet a második világháború előtt fellángoló nacionalista indulatok idején kegyeletsértő kezek a tóba döntötték. És hát a securitate működése is megtette időközben a magáét. Vízakna a századforduló táján felkapott fürdőhely lett. A tavak sós iszapjának gyógyhatásáért sokan felkeresik ma is, habár most is csupán olyan - ráadásul megkopott - komfortot kínál, mint a századfordulón. A szabadságharc eseményeire egy, a „Petőfi-há- zon” levő, félig bemeszelt emléktáblán és a helyi református templom melletti szobában berendezett szegényes házimúzeumon kívül nem emlékeztet semmi. De mégis: néhány idős, egyre idősebb vízaknai gyarló magyar emberi emlékezete. _____________ Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása a Redout dísztermében. Az emelvényen István nádor, mögötte a kormány tagjai.
