Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
10 1998. március 4. Kópé A tücsök meg a légy lakomája Magyar népköltés Megunta már a tücsök: egyedül cirpelni - ölelgette a legyet, el akarta venni. „Elvennélek te kis légy, ha kicsi nem volnál.” „Hozzád mennék, te tücsök, ha görbe nem volnál.” Megvolt a nagy egyezség, lagzit csaptak rája, olyan cécót, híre ment hetedhétországba. Farkas volt a mészáros, három ökröt vágott, azontúl meg malacot tízet is lerántott. Kutya is a küszöbön borsot akart tömi, macska is a konyhában szakács akart lenni. Odaugrott a hörcsög, násznagy akart lenni, mellé ugrott az egér, társa akart lenni. Gólya volt a prímás, szúnyog a szekundás, büdös bogár a bőgős, zöld béka a flótás. Dudázott a denevér, farkas fújta farkát, előugrott a majom, roptatta a pulykát. Dühbejött a cinege, megfogta a sörkét, cibálta az üstökét, pofozta szegénykét. A dongó a darázzsal földön verekedtek, sose láttam fullánkot még olyan mérgesnek. Odaugrott a varjú, bíró akart lenni, úgy megvágta egy vén tyúk, föl se tudott kelni. Rácz Noémi rajzai Német népmese A kis róka Elindult vadászni a fogadós fia. Bebarangolta az erdőt, kószált a mezőn és a réten, de a vadászszerencse csak elkerülte. Nekivágott ekkor a völgynek, és a tájat fürkészve a patak partján, egyszer csak egy kis rókát pillantott meg.- Hej, de remek kucsma lesz a szőréből! - örült meg a fiú. Kapta is a puskáját, és már húzta volna a ravaszt, amikor a róka - mintha csak megneszelte volna a veszélyt - besurrant a bokrok közé. A legény utána, már-már sikerült puskavégre kapnia, amikor a róka ismét eltűnt a szeme elől.- Menj isten hírével! - kiáltotta az állat után, és mivel sötétedni kezdett, hazafelé vette útját.- Vártalak már, édes fiam - mondta az apja. - A kocsislegény eltörte a lábát, neked kell az uraságot a faluba vinni. Eredj gyorsan, fogd be a lovakat! Sietett a legény, befogta a lovakat, és elindult a vendéggel a völgy irányába. Útjukba esett egy vendég- fogadó. Megtetszett az uraságnak, betértek oda, és éjszakai szállást kértek. Hogy, hogy nem, a vendéglős lánya egy pillantásra sem tágított a legény mellől. Ott sündörgött, ott ólálkodott az asztal mellett, leste, üres-e a tányér, és már hozta is az újabb fogást. Vacsora után a ház népe nyugovóra tért, csak a fiú iszogatott még a kemence előtt. Odaült mellé a lány, hálás pillantást vetett rá, és így szólt:- Tegnap egy vadász futni hagyott egy kis rókát a patak partján.- így történt - bólintott a fiú -, merthogy én magam voltam az a vadász. Csak nem voltál ott te is? - csodálkozott.- De bizony - mondta szomorúan a lány. - Én voltam a kis róka. Egy gonosz varázsló a saját mulattatá- sára változtatott azzá. Azt mondta, mindaddig maradok, míg egy vadász meg nem szán, és saját akaratából el nem enged. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Hogyan háláljam meg neked? A legény nem sokat töprengett. Szép is, takaros is volt a leány, így hát tüstént megkérdezte:- Jössz-e hozzám feleségül?- Örömest - válaszolta a leány vidáman, és hamarosan nagy esküvőt csaptak. Jókedvében a legény nemegyszer így viccelődött:- Rókakucsmát akartam, és feleséget kaptam. Sokáig éltek boldogságban, tán még most is élnek, ha meg nem haltak. Tatár mese A görbe nyírfa Élt egyszer réges-régen egy igen furfangos szegény ember, aki messze földön híres volt arról, hogy mindig a helyén van a nyelve, senki se tud túljárni az eszén. Ugyanezen a vidéken élt egy gazdag ember is, aki folyton dicsekedett az eszével, és magát tartotta a legokosabb embernek.- Engem még a híres furfangos ember se tud lóvá tenni - dicsekedett gyakran a gazdag. Egyszer az úton mendegélt, s az út szélén megpillantotta a furfangos embert, aki ott állt, egy görbe nyírfához támaszkodva. Odalépett hozzá a dicsekvő, és azt mondta neki:- Téged, barátom, furfangos és leleményes embernek tartanak. No, próbálj túljárni az eszemen!- Megpróbálnám én! - felelte a szegény ember. - Túljárnék az eszeden valami furfanggal, csak az a baj, hogy nincs itt a furfangos tarisznyám. Otthon feledtem.- Hát menj haza, hozd el - mondta a dicsekvő. - Itt megvárlak.- Mennék én szívesen, de nem mozdulhatok innen - mondta a furfangos.- Látod, hogy megdőlt ez a nyírfa! Ha nem támasztom a hátammal, rögtön kidől. Megmérgesítette a dicsekvőt a sok kifogás, rákiáltott a szegény emberre:- Lódulj, hozd a furfangos tarisznyádat, addig majd tartom helyetted ezt a nyírfát! A furfangos elment, de nem tért visz- sza. A dicsekvő pedig talán még most is támogatja a görbe nyírfát. Rab Zsuzsa átdolgozása Spanyolországba már megérkeztek a gólyák Ez a szép felvétel Spanyolországban, a főváros, Madrid mellett készült, ahova már visszatértek a gólyák. Azt mondják, hogy a fehér gólya nagyon jól megismeri a pásztorokban vagy a gyerekekben a veszélytelen embert, de kerül minden közeledést, s megnehezíti a vadásznak, hogy lőtávba érjen. Izgalmát (örömét vagy dühét) a gólya általában csőre kelepelésével fejezi ki. Eközben fejét messze hátrahajtja a hátára, s csőrét ferdén hátratartja. Ez a gyönyörű madár nem is olyan szelíd, hiszen ragadozó. Száraz esztendőben fő táplálékát rovarok alkotják, nedves években békák, piócák, kígyók. Felfalja a gyíkot is, de épp olyan mohón vadászik halakra, mint madárfiókákra és egerekre, felnyársalja a vakondot és a nyúlfiakat is. Sok madár fészkét kifosztja, és elragadja fiókáikat. Mi több, ha kevés a táplálék, előfordul az is, hogy a gólyák megölik kicsinyeiket. Fiókáikat nem a csőrükből etetik, maguknak kell az elébük öklendezett élelmet felszedegetniük. Erre az öregek vezetik rá őket: megfogják a kicsik csőrét, s lefelé húzzák azt. Az öregek vizet is visznek nekik, s belerázzák a csőrükbe, vagy csak ráfolyatják a fiókák testére. A költözési időszak kezdetével egy-egy vidék összes gólyacsaládja bizonyos helyeken gyülekezik. Az érkezők száma egyre nő, s mindig hosszabb és hosszabb ideig maradnak együtt. Vonulásuk gyors. Útközben több csoport összeolvad, s gyakran több ezer madár érkezik együtt Afrikába. Az európai gólyák vagy Spanyolországon és Marokkón, vagy a Boszporuszon, Kis-Ázsián, Palesztinán és Egyiptomon keresztül haladnak Kelet- és Dél-Afriká- ba. A Földközi-tengert tehát (rendszerint) nem repülik át, hanem körülvándorolják, s a legkeskenyebb helyén kelnek rajta át. (ÁV) Gondolkodom, tehát... Gubanc A négy vidám kutyus póráza ösz- szegabalyo- dott a játék hevében, így elég nehéz megállapítani, hogy a jókedvű négylábúak melyik gazdihoz tartoznak. Neked sikerül rájönnöd? A helyes megfejtést beküldők közül öten könyvjutalomban részesülnek.
