Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
4 1998. március 4. Háttér ________ A magyarországi termőföldek csaknem fele háromszázaléknyi nagytulajdonos kezében van Törpék és óriások egyenlőtlen harca A Talpalatnyi föld zsellérnyomora, avagy „vegyes páros” a földeken CZAUNER PÉTER______________ Az 1990 óta tartó rendszerváltás alaposan átírta a magyarországi birtokszerkezetet. Míg a kilencvenes évekig a második világháború után mesterségesen, az államosítással kialakult állami tulajdon volt a döntő, addig az MDF-kormányzás alatt nagyobb politikai vihar nélkül végbement az évszázad második legnagyobb földosztása. Magyarországon egy hagyományosnak nevezhető kisbirtokosi rendszer jött létre, ám a kisbir- tokok mintegy nyolcvan százaléka egy hektárnál kisebb földterületű. A törpék mellett megjelentek a nagyok, a földek közel ötven százaléka a földtulajdonosoknak kevesebb mint három százalékának a kezében van. A kisbirtokosok problémája az volt, hogy zömében kárpótlással, illetve a téeszek vagyonának a felosztásával jutottak földhöz. Ezért vagy a tudás, vagy a pénz, de legtöbbször a kettő együtt hiányzott ahhoz, hogy a földet megműveljék. Pénz és tudás helyett megjelentek a lovas ekék, és magukat a hámba fogó öreg emberek, újjáéledt a Talpalatnyi föld zsellérnyomora és megindult a felvásárolt földekből a nagybirtokok szerveződése. Érdemi kimutatás a földmozgásról nem született, mert az ingatlan-nyilvántartás megoldatlan maradt. Egyes felmérések szerint már az első években csaknem félszáz, ötszáz hektárnál nagyobb földbirtokjött létre. Ez a szám való- színűleg alábecsüli a valódi értékeket, miután régi, nagy nemesi családok nyíltan a régi birtok visszavásárlásába fogtak, amihez belépőt jelentett a kárpótlási földárverés. A földbirtok felaprózottságát, valamint a gyorsuló koncentrációt látva a törvényalkotók már négy éve megpróbáltak ennek gátat vetni. így született meg az 1994-es, ma is érvényes földtörvény. Ezzel szerették volna elérni, hogy külföldiek ne vásárolhassanak földet. Kényszerintézkedés volt ez, hiszen - mivel a jogi személyek esetében nem találtak megoldást - a magyar szövetkezeteknek, gazdasági társaságoknak is megtiltották a földvásárlást. Nem találták meg ugyanis a jogi formulát, miként lehetne a külföldi, de magyar- országi székhelyű és a magyar tagokból álló társaság közötti különbséget meghatározni. Addig elvben a külföldiek is szabadon vehettek termőföldet. Többnyire elrettentő példaként hozzák fel a tokaji szőlőt, amely külföldi kézbejutott - igaz, nem volt mindig magyar tulajdonban a múlt században sem. Becslések szerint csaknem ötven-hatvanezer hektárnyi magyar föld külföldi tulajdonba került. A kárpótlás jelenlegi formáját a kisgazdák szavazták be a törvénybe, az MDF nem támogatta a kárpótlási folyamat ekkora ki- terjesztését. A birtokosztás egyik negatív következménye volt, hogy a felaprózott mező- gazdasági termelők képtelenek voltak a minőségi művelésre és hihetetlenül visszaestek a termésátlagok. Erre a válságra a kisgazdák ugyanúgy nem számítottak, ahogy az MDF sem, így 1994-ben meglehetősen könnyű propagandafogásnak ígérkezett a kis magyar birtoAz újjáéledő téeszek megpróbálták hajdani királyságukat helyreállítani. kost kisemmiző nagy külföldi földvásárló spekulánst pellengérre állítani. A választások után a téeszek újjáéledtek, és megpróbálták hajdani királyságukat visszaállítani. így készült el a földtörvény módosító javaslata, amely akkora politikai vihart kavart, hogy a kormány kénytelen volt népszavazást kérni. Erről az Alkotmánybíróság döntése nyomán letettek, így marad a parlamenti vita a módosításról. Mi a probléma, kérdezhetnénk a módosító törvényjavaslat ismeretében, hiszen a földtulajdon szabad adásvétele megfelel az SZDSZ liberális álmainak, míg a téeszek preferálása a szocialista választók számára könnyíti meg az eligazodást a szavazócédulákra írandó nevek között. A törvényjavaslat kidolgozói nem számoltak azzal, hogy a kistulajdonosok, ha már egyszer megkapták a földjüket, nem szívesen veszik, ha ezt az önrendelkezést csorbítani kívánják. Hiszen két, általuk igazából nem szeretett tulajdonos, a téesz, illetve a külföldi cég szabad utat kapott volna. Sok településen ez az a két gazda, akit a legkevésbé látnak szívesen. Az elégedetlenség mozgatói között sokan látni vélik a kedvezményezett téeszeket is, amelyek senkivel sem kívánnak osztozkodni. Félelmük érthető, hiszen többségük egyetlen tulajdona a föld, ha viszont mellettük megjelenik a másik, velük egyenrangú tulajdonos, akinek még pénze is van, akkor az komoly piaci háborút jelent. A politikai csatában szinte kizárólag a tulajdon szentségéről beszélnek, holott a gyakorlatban dolgozók pontosan tudják, hogy a föld művelhető úgy is, ha bérelt földön főijük a gazdálkodás. Az ellentétek feloldását is a bérlet meghosszabbítása, a bérlők jogainak kiterjesztése jelentheti. Máris készül egy olyan jogszabály-módosítás, amellyel létrejöhet vállalkozói haszonbérlet intézménye, ami lehetővé teszi, hogy a bérelt föld forgalomképes legyen, és a haszonbérlő albérletbe adhassa, valamint jelzálogjogot jegyeztessen be az ingatlanra. Ebben a helyzetben tehát a szocialisták és a kisgazdák sajátos kompromisszumra jutottak. A téesz-mozgalom hívei a külföldi versenytárs korlátozását hajtják, míg a halkabbnak tűnő kisebbség a magántuFero Spécii illusztrációs felvétele lajdon háttérbe szorulásától tart. Arról kevesebb szó esik, hogy abban az Európában, ahová igyekszünk, mi a rend és szokás földtulajdon-ügyben... Az EU-tagállamok gyakorlata Az Európai Unió alapszabályából fakadóan egyetlen tagországban sem tiltják kategorikusan a külföldiek földvásárlását. A tagországokban azonban léteznek szabályozások, korlátozások és tilalmak. Sehol sem zárják ki kategorikusan a külföldieket a tulajdonlásból, ez ugyanis ütközne a tőke és a személyek szabad áramlását kinyilvánító alapelvekkel, de valamennyi tagországban külön engedély kell ahhoz, hogy külföldi - különösen nem EU-tag - földet vásároljon. Dániában például minden esetben önkormányzati hozzájárulás kell hozzá, Svédországban engedély nélkül csak többéves ott-tartózko- dás után lehet földhöz jutni, míg Hollandiában a tengertől elhódított területeket elsősorban a helyi állampolgároknak tartják fenn. Svédországban nem engedik, hogy külföldiek jussanak földhöz olyan területeken, amelyeket nemzetbiztonsági szempontból minősítenek fontosnak, például a katonai létesítmények környékén. Az Európai Unió egy ízben szabályellenességet állapított meg Görögország eljárásában, amely tiltotta a külföldiek ingatlanvásárlását bizonyos határ menti és üdülőterületeken. Az ügyben az EU luxemburgi bírósága is elmarasztalta Athént. A tagországok nemzeti szabályozásai más esetekben is az elfogadhatóság határát súrolják, de kimondott országos földvásárlási tilalom sehol nincs. Szabad préda? Több külföldi lapban hirdetések jelentek meg, amelyekben magyar földet kínáltak olcsón eladásra. A Süddeutsche Zeitungban magyar földet kínáltak külföldieknek „tökéletesen megszerezhető” megjegyzéssel. Többek között 500 hektáros, 30-40 aranykorona értékű földet kínáltak eladásra. A telefonon jelentkező személy a külföldi érdeklődőt biztosította arról, hogy a termőföld a tulajdonába kerülhet. Semmi mást nem kell tenni, mint egy Magyarországon bejegyzett kft.-hez betársulni, ahol akár 80 százalékos részesedéshez is juthat. A közvetítő a telefonban azt is felajánlotta, hogy segít ilyen társaságot szerezni. Mindezek után Magyarországon attól tartanak, hogy komoly földfelvásárlási hullám indul meg, s ezek a felvásárlók külföldieket fognak a cégükbe bevenni és aztán a földet továbbadják. Angol lapokban is hirdetésben kínáltak eladásra olcsón magyar termőföldet. A törvényjavaslat Kedvezni akar a termelőnek A törvénymódosító javaslat általános indoklása szerint az 1994. évi törvény tartalmazza ugyan a föld használatára, megvételére vonatkozó szabályokat, viszont az azóta eltelt idő szükségessé tette a tulajdonszerzési korlátozások és tilalmak feloldását, méghozzá úgy, hogy elsősorban a gazdálkodó szervezetek kerüljenek előnybe. Ezt az ígéretet még a szocialista párt tette a választások során, elsősorban a téesz-tag- ságnak. Ez teljes mértékben egyértelműsítette, hogy a maguk csöndes, erőszakos módján lehetőséget keresnek a magántulajdon terjedésének megállítására. Emellett azonban szükségessé vált a föld haszonbérletének, az elővételi jognak a szabályozása is, hiszen ezek rendezetlen volta nagy mértékben gátolja a gazdálkodás finanszírozását. A tövényjavaslat tehát kedvezni akart a gazdálkodó szervezeteknek, miután három korlátozó feltételhez kötötte a termőföld tulajdonjogának megszerzését. Egyrészt a tulajdon megszerzése előtt legalább öt évig igazolható módon mezőgazdasági tevékenységgel kell foglalkozni. Másrészt a székhelyéhez, vagy a telephelyéhez tartozó településen kell földet vásárolnia. A harmadik feltétel az volt, hogy legalább középfokú képesítéssel rendelkező tagjának vagy alkalmazottjának kell lennie. További korlátozás, hogy ha a megvenni kívánt terület meghaladná a magánszemély által megvehető 300 hektáros nagyságot vagy hatezer aranykorona értéket, a vásárláshoz az illetékes önkormányzatnak is hozzá kell járulnia. Az engedély megadása előtt ki kell kérni a megyei agrárkamara szakbizottságának a véleményét is. A földtörvény-módosítás alkotói szerint ezek a kitételek együttesen garantálják, hogy csak olyan cég veheti meg a földét, amelyik ért hozzá és helyben kíván gazdálkodni. A település nem találja magát egyik napról a másikra egy magánbirtok kellős közepén, és úgy vélik, hogy kizártnak vehető a törvényjavaslat elfogadása után a spekulációs jellegű földvásárlás. A korlátozás mindössze néhány kivételt ismer, így a magyar állam, a helyi önkormányzat, az erdőbirtokos, illetve legelőbirtokos társulás továbbra is mindenféle korlátozás nélkül vehet termőföldet. Természetesen földet nemcsak közvetlen agrárcélokra lehet venni. Ha valaki új üzemet kíván létesíteni és ehhez vásárol földet, akkor meg kell szereznie ehhez a más célú hasznosítást lehetővé tevő engedélyt, és ki kell A település nem találja magát egyik napról a másikra egy magánbirtok kellős közepén. fizetnie a földvédelmi járulékot, egyéb korlátozás azonban ezekre az ügyletekre sem vonatkozik. A további paragrafusok elsősorban a haszonbérlet lehetőségeit járják körül. Eddig a haszonbérlettel tulajdonképpen az volt a legnagyobb probléma, hogy tulajdonosának alig adott több jogot, mind a hajdan volt szép idők albérlőinek. Miután nem számított tulajdoni jognak, így be sem jegyezték azt, sőt a haszonbérlő igazából hitelt sem szerezhet. Ezen a helyzeten kíván segíteni a törvényjavaslat, amikor lehetővé teszi a földhaszonbérletnek az ingatlani lapra történő bejegyzését. Ezzel tulajdonostársnak ismeri el a bérlőt, aki ezek után valószínűleg ritkábban jön ki üres kézzel a bankok ajtaján. C. P.
