Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
Modern élet 1998. március 4. 5 A növények élete - bármennyire meghökkentően hangzik is - rejtélyesebb, mint az állatoké Ne bíráljuk előző munkaadónkat az új előtt Mit éreznek a növények? Az Észak-Amerikában honos Vénusz légycsapója leveleivel szabályosan foglyul ejti áldozatát Archív-felvétel LaczaTihamér _____________ Gy ermekkoromban volt egy kedves mesém, amely arról szólt, hogy a fává változtatott királylányt szerelmese sok veszélyes feladatot vállalva kiszabadítja különös börtönéből, és miután a gonosz boszorkányt is legyőzi, már semmi sem állhat boldogságuk útjába. Amikor ezt a történetet olvastam, minduntalan arra gondoltam, vajon a királylány faként érzett-e, vagy emberként? Fájhatott-e az ága, amikor a heves szél ide-oda himbálta? És mit érezhetett akkor, amikor - a mese szerint - egy arra kóborló szegénylegény egy husángot metszett le fejszéjével a fáról? Hiába faggattam a felnőtteket, ezekre a „furcsa” kérdésekre nem kaptam választ tőlük. A növények élete - bármennyire meghökkentően hangzik is - sok vonatkozásban még rejtélyesebb, mint az állatoké. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a külvilág ingereire nem mindig egyértelműen reagálnak, esetleg sokkal lassabban, amit az embernek nincs türelme kivárni. Ám ha jobban odafigyelünk, akkor feltűnnek bizonyos dolgok. A túl heves napsütés a fákat arra ösztökéli, hogy leveleiket lehetőleg élükkel fordítsák a napfény felé. Ha ilyenkor mikroszkóppal megfigyeljük gázcserenyílásaikat, akkor azokat rendszerint zárva találjuk, nehogy túl sok víz párologjon el a levelekből. Vajon hogyan érzékelik a növények a fény és a sötétség váltakozását? Alighanem hasonló módon, mint azok a kezdetleges gerinctelenek, amelyeknek nincs valódi szemük, csak fényérzékelő sejtjeik alakultak ki közvetlenül a bőrük alatt. A növények leveleiben ezek a sejtek elsősorban az ún. oszlopos parenchimák, amelyek a klorofill nevű zöld festékanyagot tartalmazzák. Ez a bonyolult vegyület begyűjti a napfény energiáját, amely a fotoszintézis során felhasználódik. A növényeknek természetesen szükségük van a fényre, de olykor csak módjával. Vannak tél végi, kora tavaszi erdei virágok, amelyek azt az időszakot használják ki, amikor a fák még csak éppenhogy rügyeznek, tehát hatalmas lombkoronájuk nem vet árnyékot a talajlakó növényekre. Ez a néhány hét kell nekik éppen, hogy virágozzanak és szaporodjanak. Raoul Francé magyar származású botanikus A növények élete című könyvében egy helyen a növények helyzetértékelő szervéről tűnődik. Szerinte a főgyökerek süvegcsúcsában található és szabadon mozgó keményítőszemcsék látják el a statikai szerv feladatát. A föld tömegvonzásának hatására beállnak egy meghatározott irányban, ezzel mutatva az utat a fejlődő gyökérnek. De a növény más szerveiben is megtaláljuk ezeket a szemcséket, mindig ott, ahol a nehézségi erő ingerként hat. Adjuk át a szót Francénak: „Kísérletet is végeztek erre vonatkozóan, amelynek során éveken át szárazon őrzött hagymákat csíráztattak. A hagymák ki is hajtottak, de gyökereik nem tudtak irányt venni, nem találták meg a földet. Amikor megvizsgálták a tájékozadanul növő gyökeret, kitűnt, hogy egyetlen keményítő szemecske sem volt bennük. Néhány nap múlva már tudott tájékozódni a gyökér, de ekkorra már keményítő is képződött benne. A bokrokon végzett kísérletekből kitűnt, hogy vesz- szőik - abban az időben, amikor hiányzott belőlük a keményítőkuszán nőttek. Mihelyt azonban lerakodott a keményítő, újra normálisan, a megszokott irányban álltak.” Bizonyos növények szemmel is jól látható mozgásuk miatt érdekesek. A mimóza közmondásos reakcióját alighanem mindenki ismeri. Alig érintjük meg valamelyik levelét, a körülötte lévő összes levél hirtelen összecsukódik, mintha csak megrémült volna valamitől. 20 percig is eltart, amíg visszaállnak eredeti helyzetükbe. Ez a védekezési reakció talán jelzés akar lenni a növény körül bóklászó állatnak, hogy nem érdemes a leveleket elfogyasztani, mert „fonnyadtak”. Máskor ezek a hirtelen mozdulatok a táplálék- szerzésben segítik a növényt. Van egy sajátos növénycsoport, amely a hagyományos táplálék mellett az állati fehérjét sem veti meg. Ezek a húsevő vagy rovarfogó növények. Egyikük, az Észak-Amerikában honos Vénusz légycsapója leveleivel szabályosan foglyul ejti az odatévedő legyeket. Á két összecsapódó, homorú karéjú levél szélén hegyes tüskék sorakoznak, amelyek egymásba illenek, és megakadályozzák, hogy a rovar esetleg szétfeszítse a leveleket. Joggal vetődik fel a kérdés: mi hozza mozgásba a rovarcsapdát? Francé feltételezi, hogy ennek a növénynek is van olyan finom ingervezető rosthálózata, mint amilyet a nálunk is élő húsevő hízókánál sikerült kimutatni. A tapintási inger feltehetően ezen a szálon fut végig, majd a megfelelő ponthoz érve kiváltja a várt hatást. Az igazság azonban az, hogy míg a hízókánál ezeket a szálakat kimutatták, addig más növényekben semmit sem találtak. Az utóbbi időben egyre általánosabbá válik az a feltevés, hogy a növényekben is elektromos impulzusok formájában terjedhet az ingerület, ugyanúgy, mint az állati idegszálakon. A különbség csupán az, hogy a növényeknek be kell érniük a hagyományos sejtjeikkel, míg a legtöbb állatnak speciális ingerületvivő ideghálózata van. Okunk van feltételezni, hogy a növényekben bármiféle inger - hő- és fényhatás, mechanikai ingerlés, valamilyen vegyület keltette reakció - elindíthat valamilyen folyamatot, amelynek aztán különböző következményei lehetnek. A rovarfogó növények levelei összecsapódnak, a bibére hullott virágpor ingert kelt, amely akciós potenciálok egész sorozatát indítja el a magházukban, ahol megtörténik az előkészület a megtermékenyítésre. Ezekről a folyamatokról egyelőre nem sokat tudunk, s a jövő bizonyára még sok meglepetést tartogat számunkra. Ha odafigyelnénk, feltűnnének bizonyos dolgok. Az etika titkairól Ha új állásra pályázunk, a formai követelményeken kívül egy-két praktikus és etikus tanácsot is érdemes megfogadni. Az első megszívlelendő tanács, hogy legyünk pontosak. Ha megbeszéltünk egy találkozót a kiszemelt cég képviselőjével, a megadott időpontban jelenjünk meg. Ha a megbeszélt időpontnál sokkal korábban érkezünk, az önbizalomhiányról és tapasztalatlanságról árulkodik. A recepción adjuk meg teljes nevünket és annak a személynek a nevét, akivel megbeszéltük az időpontot. Ha minden igyekezetünk ellenére mégis elkéstünk, próbáljuk kimenteni magunkat, és ne csodálkozzunk, ha várnunk kell. Ám a késés nagyfokú udvariatlanság és nagyon rossz kezdet, úgyhogy ezt mindenáron kerüljük. Inkább idejében nézzünk utána, hogyan jutunk el a helyszínre, és hagyjunk elegendő időt előre nem látható körülményekre (például közlekedési dugóra). Egyes társaságokról az a hír járja, megbízzák a recepcióst, hogy figyelje a várakozó viselkedését, vagy idézze fel, hogyan csevegett vele. A közvetlen stílus rendjén való, de kerüljük a bizalmaskodást. Ha létezik nyomtatott irodalom a cégről vagy a szervezetről, az intézményről, azt előzőleg olvassuk el. Lehet benne sok hasznos információ, amelyekre később utalhatunk. Lehet, hogy nem igazságos, de sokat számít az első benyomás. A beszélgetés során mindig jobb válaszolni, mint kezdeményezni. Ha a személyzetis kezet nyújt, rázzuk meg. A kézfogás ne legyen se löttyedt, se csonttörő. Várjuk meg, amíg hellyel kínálnak, de ha ez nem történik meg, kérdezzünk rá: „Ide ülhetek?” Nem tanácsos ellenben a jelöltnek megkérdeznie, rá- gyújthat-e. Az a jelentkező, akinek az előző munkahelyéről valamilyen oknál fogva el kellett jönnie, röviden írja meg az okot, ha az elfogadható. Megírhatjuk, hogy például másokat is elbocsájtottak, létszámleépítés miatt. Ha valakinek állítólagos hozzá nem értése miatt adták ki az útját, ezt a tényt nem kell feltétlenül megemlítenie, ha azonban az alkalmazó ragaszkodik a referenciákhoz, amelyek ez esetben inkább negatívak lehetnek, nem árt ezt előre közölni. Alapszabály: Soha ne bíráljuk előző munkaadónkat az új előtt! A hűtlenséget nem fogják értékelni. Ha kénytelenek vagyunk elismerni, hogy mi voltunk a hibásak, előnyünkre szolgál közölni: tanultunk a leckéből. A munkaadók gyakran olyasvalakit keresnek, akinek a társaságában jól érzik magukat, „akinek tetszik a képe”. Bárhogy hangzik is, ez sokszor többet nyomhat a latban, mint a végzettség vagy a gyakorlat. Két azonos jelentkező közül általában a szimpatikusabb kapja meg az állást. Az a hit, hogy a jelentkező jól beilleszkedik majd a csapatba, nagyon fontos lehet. Az újonc pedig igyekezzék minél többet megtudni a társaságról és az ott dolgozókról. Cash flow Ha elkéstünk, ne csodálkozzunk, hogy várnunk kell. Két jelentkező közül a szimpatikusabb kapja meg az állást Mozaik Égen szálló szivar Az utolsó zeppelin ötven évvel ezelőtt repült, most pedig újjászületik a legendás jármű. Á 75 méter hosszú, 8200 köbméter térfogatú léghajót az elmúlt év őszén már kipróbálták Németországban. Történelmi elődjét Ferdinand Zeppelin gróf tervezte, és századunk elejétől 1937- ig kereken 120 példány készült belőle. Eredetileg a polgári közlekedésnek szánták, s a menetrendszerintijáratok leszálltak az USA-ban is. Ezek többnyire a tengeri hajózás luxusát vitték a levegőbe: ebédlő, szalon, hálófülke, kilátókabin szolgálta az utasok kényelmét. Ám akkoriban csak gyúlékony hidrogénnel tudták feltölteni a szivar alakú testben lévő gáztartályokat, és ebből sok katasztrófa származott. Le- és felszállásnál számos zeppelin megsemmisült, s a lángtengerből szinte lehetetlen volt megmenekülni. De a statikus elektromosság és a villám is komoly veszélyt jelentett a léghajókra. Az új zeppelin már nem éghető héliumot használ, ezért a hajó 50 százalékkal könnyebb, mint elődje. A manőverezést három hajtómű szolgálja, utazósebessége óránként 115 kilométer, csúcssebessége 130 km/h, repülési magassága 2500 méter. Csökkentett tempóval és kisebb terheléssel akár 28 órán át is repülhet. A gyártást ez év elején kezdik meg, s az ezredfordulóig már minden gépre van előrendelés. Az első példány a svájci turizmust fogja szolgálni. Más zeppelineket tudományos kutatásra, tengeri őrjáratokra, környezetvédelmi megfigyelésre és tévéközvetítésre is alkalmaznak majd. Kár sírni... ...azon, hogy korábban hibásan állapították meg a hagyma könnyezést előidéző vegyületé- nek szerkezeti képletét. Ä hagymát - és közeli rokonát, a fokhagymát - amellett, hogy jóformán minden nép szívesen használja ízesítésre, ősidőktől fogva gyógyszerként is számon tartják. Elősegíti az epekiválasztást, csökkenti a vércukorszintet, enyhíti a magas vérnyomást, gyorsítja a lőtt sebek gyógyulását, továbbá sokak szerint hatásos a skorpiócsípés ellen, sőt el- múlasztja a szeplőt és a náthát is. A kutatókat régóta foglalkoztatja, hogy mi a titka ennek a sokféle hatásnak. Egy tudományos konferencián a közelmúltban bejelentették: a hagymában kimutatható a prosztaglandin A1. A felfedezés valóban meglepő. Ez az első eset ugyanis, hogy a minden állati szervezetben megtalálható „szöveti hormonokat” - a prosztaglandinokat - sikerült megtalálni növényben is. Ugyanezen a tanácskozáson hangzott el „sírás”-ügyben is a magyarázat: olyan illékony, kéntartalmú vegyület található a hagymában, amelyből víz hatására kén válik ki kénsav formájában. Ez a vegyület irritálja a szemet. Minthogy egy vegyület illékonysága csökkenthető, vágás előtt nem árt a hagymát „hidegre tenni”.
