Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
Politika 1998. március 4. 3 Petőcz Kálmán az új választási törvényről, az ellenzék közös tiltakozásának szükségességéről Végzetes lehet a kivárás „Az ellenzéknek nem szabadna elfogadnia a Vladimír Meciar diktálta játékszabályokat” Dömötör Ede felvétele P.Vonyik Erzsébet Petőcz Kálmán, az MPP alelnöke szerint a kormány a legutolsó pillanatban fogadja csak el az új választási törvényt. Ez szerinte akár július ha- todika is lehet, hiszen a parlamenti házelnöknek a mostani törvény szerint 80 nappal a szavazás előtt kell kiírnia a választásokat. Elméletileg 81 nappal előtte is el lehet fogadni az új törvényt, ha rögtön kinyomtatják és másnapra megjelenik a törvénytárban. A külügyi titkár ennek a veszélyeiről nyilatkozott lapunknak. Az ellenzéknek alig maradna ideje a választási felkészülésre. A jelöltlistákat a szavazás előtt 60 nappal kell leadni, így erre csak három hét marad, ekkor már nem lehet hozzálátni a pártbejegyeztetéshez sem. A közvetlenül a választások előtt elfogadott új törvény teljesen felborítaná az ellenzék felkészülését, s ez a kormány halogató taktikájának az igazi célja. Nem kellene megvárnunk a törvény elfogadását. Elhibázott az ellenzék hozzáállása, mert ezzel elfogadnánk Meciar választásijátékszabályait. De az ellenzék nem rukkolt ki saját törvényjavaslattal. Továbbra sem hiszem, hogy a kormány már márciusban elfogadtatja az új törvényt. Sokkal nagyobb zavart okozhat az ellenzék soraiban, ha júliusig halogatja, amikor már nem lehet rá reagálni. Az ellenzéki kiváró stratégia fő hibája, hogy antidemokratikus játékszabályokat hagyunk magunkra kényszeríteni. Amit az új törvényről eddig tudunk, a pártonkénti ötszázalékos küszöb koalíciók esetében is, a pártok kizárása a választási bizottságokból, a magánmédiák kirekesztése a választási kampányból, ez mind antidemokratikus elem. Miért ez a kivárás az ellenzéki oldalon? Még semmivel sem késtünk el, de az eddigi magatartás arra vall, hogy az ellenzék belemegy ezekbe a játékszabályokba. Ez esetben nincs semmi garancia arra, hogy a választások demokratikusak és szabadok lesznek. Ha e szabályokkal együtt elfogadjuk az új választási törvényt is, akkor már késő lesz tiltakozni, ha Meciar az antidemokratikus játékszabályok alapján megnyerné a választásokat. Az egész törvénymódosítás lényege az, hogy nekik kedvező rendelkezésekkel egészítsék ki a mostani törvényt, amelyek lehetővé teszik, hogy újra Meciarék nyerjenek. Ha az ellenzék nem utasítja el az új törvényt, attól tartok, hogy elveszítjük a választásokat. Utána pedig nem látok esélyt arra, hogy bizonyítható lesz a csalás ténye. Ez a fő veszély, ha besétálunk a meciari szabályok csapdájába. Az MPP-nek van saját törvény- tervezete... Ez egy alternatíva, amely alapján meg lehetne mutatni az embereknek, mi a különbség egy demokratikus és egy antidemokratikus törvény között. Demokratikus törvényben nincsenek olyan rendelkezések, hogy a választások kétnaposak, továbbá demokratikus országokban csak egy szavazólapot kap a polgár, így nincs lehetőség manipulációra. Arra sincs precedens, hogy 80 nappal a választások előtt módosítsák a törvényt. Ráadásul nálunk az új választási törvény nem is lenne legitim, hiszen két olyan képviselő is megszavazná, aki jogtalanul ül a parlamentben. A politikai kultúra durva megsértése miatt is illegitim lenne, hiszen sértené azt a szabályt, hogy minden párt számára egyenlőek a feltételek. Az új törvény a kormánypártok számára lenne előnyös, hiszen már hónapok óta tudják, mit tartalmaz, az ellenzék pedig nem. Milyen ellenzéki stratégiát tartana célravezetőnek? Az ellenzéknek közösen kell elutasítania az antidemokratikus és nem legitim választási törvényt. Nem szabad elfogadnunk, hogy a szeptemberi választások nem demokratikus szabályok szerint legyenek megtartva. Közös stratégia kell, ennek egyik eleme lehetne, hogy ha nem jegyeznék be valamelyik pártot, ne történjen meg, hogy a többi ellenzéki párt azt mondja: ez van, de mi megyünk tovább. Nem szabad elfogadni, hogy bármely pártot kizárják, különben legitimi- zálódna a választási csalás. A Magyar Koalíciónak mit kellene tennie, hogy elkerülje a törvény buktatóit? Az utóbbi hónapokban a választási stratégia egy nagyon kis részletre, a három indulási forma körüli vitákra szűkült. Mindhárom megoldásnak bevethető állapotban kell lennie, attól függően, mi lesz az új törvényben. Mielőbb meg kell kötni az új koalíciós szerződést, az arányokkal, a jelöltállítás kritériumaival együtt. Ezeket a kérdéseket a Magyar Koalíción belül gyorsan le kellene zárni, hogy az említett közös ellenzéki stratégia életbe léphessen. A koalíciós szerződés megkötésének legfőbb akadálya, hogy minden párt a lehető legtöbb képviselői helyet szeretné magának megszerezni. De megfeledkezünk arról, hogy több képviselőnk úgy juthat be a parlamentbe, ha több magyar szavaz az MK-ra. Erre csak akkor van remény, ha a szlovákokkal együtt megnyerjük a választásokat. Az MPP a választási csalás megakadályozására szólított fel. Ilyen stratégiák az SZDK-n belül is vannak, erről már egyeztettünk. Ám bizonyos fejlemények, így Meciar államfővé jelölésének bejelentése elvonta az ellenzék figyelmét. Ez is volt az elterelő manőver célja. Nem hiszem, hogy ha mi elfogadjuk a játékszabályokat és ezek alapján veszítünk, akkor vert pozícióból mozgósítani tudjuk az embereket. A megelőző tiltakozás híve vagyok, ennek valamilyen formáját kell bevetni, akár tiltakozó petíciót kezdeményezni, amellyel a polgárok elutasítanák a nem demokratikus választási törvényt. Végzetes hiba lenne tétlenül nézni, hogy elfogadják az új törvényt. Remélem, hogy az ellenzék nem ezt a stratégiát fogja követni. Külföldi lapszemle Per Standard Nagymaros és belpolitika Egy halottnak hitt fenyegetés az újjászületését ünnepli: ismét az fenyeget, hogy erőmű és gát épül a Dunakanyarban - írta a függeden osztrák lap. A szerző a hágai bírák döntését ismertetve úgy véli: ,A bírák azt is egyértelműen meghatározták, hogy ami még az eredeti szerződésekből teljesíthető, azt értelemszerűen a most meglévő berendezésekkel kell teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy se Magyarországnak nem kell felépítenie Nagymarost, se Szlovákiának nem kell lebontania a dunacsúni erőművet, amellyel áttereli a Dunát saját területére. Sőt a bírák felszólították Szlovákiát, hogy engedjen több vizet a Duna régi medrébe. A most folyó szlovák-magyar tárgyalások kapcsán a lap megjegyzi: „Nemcsók János személyében Horn Gyula szocialista miniszterelnök egy elkötelezett „vízlépcsőépítőt” nevezett ki a magyar tárgyalóküldöttség élére. Gazdaságilag éppen olyan értelmeden ez a vállalkozás, mint amikor annak idején a kommunista tervező bürokraták megalkották ezt az elképzelést. A kormány 10 milliárd schillinges, vagyis százötven- milliárd forintos építési költségekről beszél, az ellenzék öt- száz-hatszáz milliárd forintos összköltségről. A „Dunaszaurusz” életre keltésében valójában a beton- és vízépítő lobby érdekelt, amely hagyományosan kötődik a volt kommunista Magyar Szocialista Párthoz, írta a Der Standard. Frankfurter Allgemeine Zeitung Húszéin győztesnek hiszi magát A tekintélyes német lap az ENSZ-főtitkár eredményes bagdadi tárgyalásait az értelem győzelmének minősíti, amely egyúttal politikai siker Szaddám Húszéin számára. A tekintélyes német lap szerint mindenképpen üdvözlendő, hogy egyelőre nem hullanak bombák Irakra, és legalábbis egy időre sikerült elhárítani a háborút. Ez azért is fontos, mert ellentétben az első Öböl-háborúval, most senki sem tudta, hogy az újabb katonai csapásnak mi is lett volna a valódi értelme. Az ENSZ-nek és az Egyesült Államoknak azonban továbbra is kételkedve kell figyelnie a megállapodásokat eddig sorra megszegő bagdadi diktátort. Annál is inkább, mert Húszéin az ENSZ főtitkárával kötött megállapodást a saját győzelmeként állítja be. Látjátok, ha valaki értelmesen tárgyal velem, akkor lehet velem beszélni, fogja hirdetni és ez az üzenete az arab és iszlám világban kedvező fogadtatásra talál majd. A lap szerint sem az első, sem pedig a mostani válság átmeneti rendezése nem eredményezte a közel-keleti feszültség enyhülését. Izrael és az arab országok állig felfegyverkeztek, egyre erősödik a vallási fanatizmus és terjed a terrorizmus. A Nyugat pedig továbbra is tanácstalan, hogy miként viszonyuljon az iszlámhoz. Az öbölbe vezényelt amerikai katona fellélegezhetett: ezúttal mégsem lett háború CTK/AP-felvétel Vonal alatt Kísérletek és kísértetek Szűcs Béla ____________ A v álasztások évének eseményei felzaklatják az egyszerű állampolgárokat. Az uralkodó párt, a kormány megszállottan ragaszkodik a hatalomhoz. Gáncsoskodásainak nincs határa, mindent elkövet azért, hogy az ellenzéket lehetetlenné tegye, és megőrizze uralmát. Az olvasók naponta értesülhetnek róla, hogy Meciarék minden eszközzel megpróbálják befolyásolni a választásokat, megakadályozni a köztársasági elnök által újra kiírt népszavazást a közvetlen elnökválasztásról. A gazdasági, kulturális, közbiztonsági, egészségügyi problémák ötödrendű hírekké válnak a lapokban. A legtöbb hírmagyarázat, nyilatkozat az új választási tövényről folyik, melynek lényege, hogy minden előnyt biztosítson az uralkodó pártnak és kudarcra kárhoztassa az ellenzéket. A valamennyi párt számára szükséges öt- százalékos választási küszöb már szinte biztos, ami azt jelenti, hogy a koalícióba egyesülteknek annyiszor öt százalék, ahány pártot tömörítenék (a Magyar Koalíciónak 15 százalék!). Ez nyíltan a két ellenzéki koalíció ellen irányul. Veszélyes azonban az a terv is, mely szerint a választói jegyzékeket nem függesztik ki a lakóhelyeken. Aki meg akar győződni róla, hogy „nem felejtették-e ki”, el kell mennie a helyi közigazgatási hatósághoz, ellenőrizni a jegyzéket. Akit kihagytak, a szavazóhelyiségben már nem intézheti el, hogy szavazhasson. Ha az uralkodó párt hivatalnokai, a belügyminiszter beosztottjai készítik el a névjegyzéket, ki tudja, hány ellenzéki választót hagynak ki „véletlenül” belőle. Ráadásul egyetlen szavazókörzet lesz az egész ország, és az összes párt 150 jelöltje egyetlen szavazólapra kerül; a választónak azon kell kikeresnie, kire adja a szavazatát. A kormánykoalíció egyre idegesebb, mivel a közvéleménykutatások eredményei arról tanúskodnak, hogy a legtöbb szavazó az ellenzéket választaná. Ráadásul a kormány népszerűsége is rohamosan csökken. Ezért még a többpárti szavazatellenőrző bizottságokat is megszüntetnék, és helyette az államapparátusból összetákolt úgynevezett bíróságok ellenőriznék a választás tisztaságát. Szerencsére már biztos, hogy külföldi megfigyelők is jelen lesznek a szeptemberi eseményen. A kormány gáncsoskodásá- nak másik köre a köztársasági elnök által április 19-ére kiírt népszavazás a közvetlen elnökválasztásról. Már az első órákban működésbe lépett a hatalmi propagandagépezet és az uralkodó párt minden „szakértőjét” mozgósította, hogy a tévében bebizonyítsa a választóknak, a népszavazást követelő félmillió aláíró állampolgárnak nincs joga arra, hogy kinyilvánítsa akaratát a közvetlen elnökválasztásról. Hiába közölte az alkotmány- bíróság, hogy az aláírások most is érvényesek, Meciarék feltett szándéka, hogy ismételten megakadályozzák a népszavazást. Meciar végül is nem mert vállalkozni a parlamenti megmérettetésre és nem jelöltette magát köztársasági elnöknek. Hiába rebesgetik, nem valószínű, hogy a későbbi fordulókban megpróbálkozna az elnöki szék megszerzésével. Az ellenzék körültekintően úgy határozott, hogy nem vesz részt a parlamenti titkos szavazáson, a baloldal pedig saját jelöltet állított Ladislav Ballek író személyében. Sajnos, ez a kísérlet is kilátástalan. így hát marad a bizonytalanság. A miniszterelnök március első napjaiban átveszi a távozó elnök jogkörének jelentős részét, és hozzáláthat hatalmának további megszilárdításához, a választások fokozott manipulálásához.
