Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
2 1998. március 4. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Álcázott pozícióharc? SZILVÁSSY JÓZSEF _________ Új ra vádaskodásoktól hangos a hazai magyar politikai porond. A mostani fejezet talán az Együttélés és a Magyar Polgári Párt duna- szerdahelyi szervezetének választási koalíciós szerződésével kezdődött, amely logikus folyománya annak a ténynek, hogy helyi viszonylatban e két párt politizálása a meghatározó. Egyes elemzők azonban már akkor egyfajta országos sugallatot is kiéreztek a szöveg mögöttes szándékából, amellyel a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra kívántak nyomást gyakorolni. Feltételezéseiket az a minapi közös felhívás is megerősítette, amelyet a két liberális párt három járásból összejött képviselői írtak alá. A kezdeményezés képviselői attól tartanak, hogy ha a magyar jelöltek az MKDM listáján indulnak, akkor a magyar kereszténydemokraták visszaélhetnek a pozíciójukkal. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a nem kevés baloldali gondolkodású hazai magyar polgár közös jelölőlista esetén erre a mozgalomra adná voksait. Ezért szorgalmaznak olyan politikai és jogi megoldást, amely nem teremtene alárendelt politikai viszonyokat. A potenciális magyar választópolgár lehangoltan olvassa a szűnni nem akaró ri- posztokat, amelyek mögött burkolt vályúharcot, szép szavakba csomagolt csoport- érdekeket gyanít, amiből már elege van. Ő inkább azt szeretné tudni, miért húzódnak el hónapok óta a magyar koalíciós tárgyalások. S miért van az, hogy az SZDK már hetek óta szakértők bevonásával választási programját finomítja és gazdagítja, miközben politikusaink egy része valahogy nem érzékeli az idő sürgetését. A mostani patópálkodás szeptemberben keményen visszaüthet, mert a választók már a hangzatos jelszavakra és a szépen csengő közhelyekre is ráuntak. Vendégkommentár Mit ír ma az újság? Bodnár Gyula ___________ Ké nytelen vagyok előrebocsátani: eredeti végzettségem szerint magyar-angol szakos pedagógus volnék. Ez mindjárt két nyelv, de van bennem több, jelesül a szlovák, a cseh, ezenkívül nehezen adnának el oroszul, németül, lengyelül. A szlovák, a cseh és az angol irodalomból fordítottam is valamicskét, verset, novellát, esszét. Mondandóm szempontjából talán az sem mellékes, hogy hazai főiskolán - szlovákiai magyar hallgatóként - szlovák és magyar tanároktól, szlovák, cseh és orosz kiadású tankönyvekből tanultam az angolt, igaz, a hetvenes évek elején. Ez nem érdem, hanem tény. Amiként az is, hogy nekem - mint magyar újságírónak - elsődleges munkaeszközöm az anyanyelvem, ezen tudom a legjobban kifejezni érzéseimet, gondolataimat. Ugyanakkor a többi nyelvnek is barátja vagyok, egyik-másik egyenesen a szerelmem, méghozzá úgy, hogy használom őket, ismeretszerzésre például. Namármost, honi magyar újságírónő azt írja a minap: „Jó lenne, ha arról már nem kellene vitatkozni, miért írtak a magyar szakra is jelentkezők szlovákul. Egyrészt mert szlovákul itt tudni kell...” Nem kell! Engedje meg a kolléganő, hogy én - alanyi jogon és a polgárjogán - úgy legyek boldog, vagy úgy boldoguljak, ahogy én akarok. Ha nem sikerül, az az én bajom. És miért gondolja a kolléganő, hogy nekem kell igazodnom a fentről diktatórikusán alakított körülményekhez? Egyébiránt, nyugodjon meg: akinek szüksége van a szlovák vagy akármilyen nyelvre, az úgyis megtanulja. A tehetség nem vész el. Legfeljebb emigrál... A szerző újságíró Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Dömötör Ede Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hogy a zebrapintyek eltűntek, az még csak oké, de szerintem eltűnt a pintyeket védő alapítvány is, a pénztárral együtt... Rajz: MS-Rencín Szükség van-e még egyáltalán jobb- és baloldaliságra? Urak és elvtársak... Kövesdi Károly Az 1989-es rendszerváltás a baloldal bukását hozta Közép- Európában. Pontosabban a baloldal egyeduralmának a bukását. Hogy ez nem történt ilyen egyértelműen, s hogy az eltelt kilenc év alatt mi minden játszódott le országunkban, térségünkben, milyen uralkodó garnitúrák és klikkek ültek „a béresek nyakába”, hogy milyen régi-új demagógiák, szociális feo Szükség van rá O Nem fontos szültségek feszegetik Közép- Európa társadalmait, a bőrünkön tapasztalhatjuk. Hogy a Ág Tibor néprajzkutató: a Az emberség lenne a fon- ^ tos. Mindegy, minek nevezik. Ez nem demokrácia, ami itt van. Hiába írják rá egy Trabantra, hogy Mercedes, attól még Trabant marad. Churchill mondta: tudja, hogy a demokrácia nem tökéletes, de nincs jobb nála. Márpedig ami itt van, az nem demokrácia. Persze hogy kellene jobb- és jobboldali eszmék hirdetői olykor szociálisan érzékenyebbek, „szocialistábbak”, mint a baloldal, s hogy a szocialista pártok kormányra jutva „kapitalistábbak” a konzervatívoknál, talán az elmúlt közel egy évtized legmegrázóbb tanulsága. Egyáltalán, tettük fel a kérdést, szükség van-e még a klasszikus értelemben vett baloldaliságra és jobboldaliságra? baloldaliság, ehhez azonban az embereknek kellene megváltozniuk. Amíg olyan emberek politizálnak, akik köpönyeget váltottak, addig ferdén mennek a dolgok. Az kellene, hogy például a parlamentben is nyugodtan és békésen meghallgassák egymás véleményét, s aki nem azt fújja, amit a többség, azt ne kiáltsák ki ellenségnek. D. Kovács József, az IFI főszerkesztője: O A rendszerváltozás óta általánosan tapasztalható az értékrendek kuszasága, s ez alól a politika sem kivétel. S nemcsak nálunk, az összes posztkommunista országban. Így fordulhat elő, hogy a magát jobboldalinak deklaráló párt napi politizálásában a baloldali értékek kerülnek túlsúlyba és fordítva. Politológusok szokták volt ismételgetni, hogy a politikai stabilitás érdekében szükség van erős jobboldalra, baloldalra és centrumpártra is. Én inkább úgy fogalmaznék, olyan politikai szubjektumokra van szükségünk, amelyek a demokráciajátékszabályait figyelembe véve, a polgárok igényeit szem előtt tartva, kiszámíthatóan politizálnak. Duba Gyula író: O Az én értelmezésemben a baloldaliság a szociális érzékenységet és a közösségi érdekek kifejezését, míg ajobbol- daliság a hagyományőrzést, a történelmi folyamatosságot és a jó értelembe vett nemzeti öntudatot testesíti meg. S mindkettő a szabadság eszményét követi; a baloldal a közösségi, a jobboldal egyéni értelemben is. Akkor töltik be hivatásukat, ha a társadalom morális, jogi szervezettsége kielégítően működik. Ahol azonban minden anyagi és erkölcsi erőt átitat a túlburjánzó nemzeti szempont és annak számos negatív kísérője, abban a társadalomban semmilyen politikai irányzat nem töltheti be eredeti hivatását. Ilyen társadalomban a politikai élet szélsőségesen fertőzött, és minden eszmei érték szükségszerűen eltorzul. Jobb- és baloldal polarizációjára tehát továbbra is szükség van, mert valahol az élet alapvető összetettségét fejezi ki, nevezetesen azt, hogy az egyéniség, az egyes ember közösségben él, ám igazán érvényes csak az említett morális feltételek mellett lehet. Grendel Lajos író: A Baloldali gazdaságpoliti- ^ kát nem lehet csinálni, mert nincs miből. Az egész posztkommunista régió kényszerpályán mozog. Tudjuk, hogy Magyarországon például szocialista kormány csinál jobboldali politikát. Ahhoz, hogy ne csak a retorika szintjén jelenjen meg a baloldaliság és a jobboldaliság, talpra kellene állítani a gazdaságot. Nyilvánvalóan szükség van ilyen polarizálódásra. Olvasói levél Tisztelt gútai nyugdíjas! Megdöbbenéssel olvastuk a Vasárnap február 18-i számában megjelent „Mit ér az ember, ha nyugdíjas?” című cikket, amelyben a gútai nyugdíjaspanzió karácsonyát írja le. Mindjárt az elején tisztázzuk, milyen intézményről is van szó. Egy szociális intézményről, amely 68 férőhelyes panzióból és 10 ágyas öregotthon-részből áll. A panzióban egy- és kétszobás önálló lakásegységekben a magukat még ellátni tudó idős emberek kapnak elhelyezést, míg az öregotthonban a fokozott gondozást igénylő vagy teljesen magatehetetlen idős emberek vannak, akikről egész napos műszakban dolgozó egészségügyi nővérek gondoskodnak. Természetesen ezekért a szolgáltatásokért a szociális intézményekről szóló előírások alapján fizetnek a lakók. A közelgő ünnep hatása mindig érezhető a lakók hangulatán. Sokan örömmel várják, hiszen gyermekeik körében tölthetik, de néhányan az ünnepekre is kénytelenek maradni, vagy mert nincsenek közeli hozzátartozóik, vagy egészségi állapotuk nem engedi, hogy elmehessenek. Így van ez karácsonykor is. Ilyenkor csendesebb az épület, mivel sokan családi látogatásra mennek és az alkalmazottak közül is csak az ügyeletes nővér és a szakácsnő teljesít szolgálatot. Az itt maradt lakóknak igyekszünk elviselhetőbbé tenni az ünnepek hangulatát. Az elmúlt karácsonykor is karácsonyfát állítottunk az ebédlőben, az asztalokat pedig díszteríték tette hangulatosabbá, a faliújság is az ünnepeket hirdette. Külön kis karácsonyfa ékesítette a magatehetetlen betegeink szobáját. Tamás atya a lakók részére berendezett helyi kápolnában tartott misét. A menü, a cikk írójának állításával szemben nem „krumpligombócle- ves” volt, hanem 24-én ebédre krumplileves és túrós tészta, vacsorára rántott halfilé és krumplisaláta volt. 25-én ebédre zöldségleves és darált sajtos hússzelet krumplival, vacsorára hidegtál volt tálalva. 26-án az ebéd csontleves májgaluskával és sült csibe rizzsel, a vacsora csibefelvágott volt. Nem teljesen értjük tisztelt nyugdíjasunk állítását, mely szerint két hatalmas „szlovák trikolór” hirdette Jézus születését. Feltehetőleg a kis várótermet díszítő három nagy virág alakú díszt, amely kék, fehér és piros színű volt, nézte annak. A legkisebb szándékunk se volt karácsony ünnepét összhangba hozni az állami ünneppel. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy idős lakóink napjait szebbé tegyük (habár ez nem mindig sikerül). Erről bárki meggyőződhet, ha ellátogat intézményünkbe. A nyugdíjaspanzió alkalmazottai
