Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-04 / 9. szám
T J * Vasarnap Szlovákiai magyar családi magazin A prágai Óváros téren nyolcvankilenc novembere óta nem volt 1 Zl ekkora tömeg. J-vJ Binder agitál, Nemcsók kampányol, a szocialisták készülődnek... Bólogatójánosok P. Vonyik Erzsébet _________ Sz emerkél az eső, de így is pazar látvány a robogó vonatból a Dunakanyar fölött magasodó Visegrádi vár. Nagymarosnál lassít a szerelvény, utastársam észreveszi, hogy élénken fürkészem az innenső partot is. „Cseppet se bánja, hogy a fáktól és a házaktól nem látni a bal partot, mondja. Nem felemelő látvány a lebontott töltés helye. Majd csaknem suttogva hozzáteszi: a bontást azok az OVIBER-esek végezték, akik vízügyesként a gátépítésen szorgoskodtak. Ha igaz, úgy bontottak, hogy a gátat a legldsebb költségekkel újra lehessen építeni.” Meglódul az Amicus, bekapcsolom a táskarádiót. Híreket mondanak. Az egyik arról szól, ingatlanügynökök szimatolnak eladó földek után, épp ezen a vidéken. Olcsón, mindenkit megelőzve akarnak „bevásárolni”, hogy ha a Horn-kormány úgy dönt és újjáépíti, amit egyszer már lerombolt Nagymarosnál, vagy a hasonmását kissé odább, Pilismarótnál, akkor busás haszonnal túladhassanak rajta. Az előző este jut eszembe: ha a Budapest Szállóban hallott folyosói elszólások igazak, akkor ezek az ügyeskedők degeszre tömhetik a pénztárcájukat. Mert a tárgyalásokon Július Binder szlovák helyettes küldöttségvezető körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy legyen alsó duzzasztás, de ne akármilyen, hanem az 1977-es szerződés paramétereinek megfelelő. Tehát csak Nagymaros, vagy egy Nagymaros-pótló vízlépcső jöhet számításba, nem holmiféle bukós, sarkantyús vagy kisgátas megoldás. Vagyis újra egy gigantomániás építkezésről álmodik az elterelő dunai hadművelet vezére, a szlovák nemzeti érdekek védelmén őrködő fővízügyes, akiről a pozsonyi kormány egyik minisztere Úgy bontottak, hogy a legkisebb költséggel újra lehessen építeni. borospohár mellett megjegyezte: képes lenne a Szaharában is erőművet építeni. Való igaz, Binder talán még a zuluk, a tuszik és a hutu négerek bantusztánjait is felvásárolná vagy kisajátítaná. Négyzetméterenként negyven fillérért, ahogy cégje a Csallóközben tette. A kisajátítási törvény nevében vette el a magyarlakta falvakban szinte ingyen a földeket. De Binder úr mégiscsak igazságos! Ha már a Csallóköz magyarjait megajándékozta egy erőmű- és csatomamonstrummal, a Pilisben meghúzódó, zömmel szlovákok lakta falucskák lakosságának is megmutatja: kitapos Homéknál nekik is egy vízlépcsőt, hogy a külföldre szakadt honfitársai se érezzék magukat megrövidítve. Pedig a piliscsabaiak ehelyett jobban örülnének az esztergomi híd újjáépítésének. Míg Július Binder vízlépcsőügyben agitál, Nemcsók államtitkár sem tétlenkedik. Hol a Dunakanyarba, hol a Szigetközbe látogat, hogy a lakosság közhangulatát puhatolja. Szerinte a nagy többség a gátépítést pártolja. Vélhetően az emeszpés polgár- mesterek, akik máris tartják a zsebüket a felcsillantott egymilliárdos költségvetési támogatásra. Szép kis summa, ennyiért a mai ínséges időkben a városatyának is megéri, ha nagyokat bólogat és győzködi a polgárokat, hogy a hágai ítélet bizony előírja Nagymarost. E ponton fogy el a Duna-kör és a környezetvédők türelme. Manipulál, félretájékoztat, csúsztat szerintük a Horn-kormány a közszolgálati médiák révén. Úgy, ahogy nálunk húsz éve tették, amikor Bősön beindultak a földgyaluk. De akkor kuss volt az ellenszegülőknek. A nagymarosiaknak, a csallóközi sorstársaikkal szemben, van egy kis előnyük: demokrácia lévén, hangosan kimondhatják a nemet. Ki figyel oda rájuk? Vezércikk Schustermatt?... Miklósi Péter _____________ Ru dolf Schuster a rendszerváltás óta eltelt időszak legtalpra- esettebb szlovákiai politikusa. ’89 novemberétől az első szabad választásokig a Szlovák Nemzeti Tanács jó taktikai érzékkel megáldott elnöke, majd Kanadában nagykövet, onnan hazajövet pedig Kassa irigylésre méltó sikerekkel büszkélkedő főpolgármestere. Ráadásul a közvélemény-kutatások szerint egy közvetlen elnökválasztásban ő lenne a legesélyesebb államfőjelölt! Mindezzel azért érdemes előhozakodni, mert bő fél esztendeje, hogy a meciari politizálás leghírhedtebb színhelyén, a téglamezei sportcsarnokban a kormányfő szemrebbenés nélkül lekáderezte Kassa és az egész ország egyik legnépszerűbb emberét. Ott és akkor kinyilatkoztatta: Kassa főpolgármestere „emberi tulajdonságai miatt” szóba sem jöhet államfőjelöltként. Érveket nem hozott fel, konkrétumokat sem említett; pusztán egy jól irányzott célzással - képletesen szólva - arcul köpte Szlovákia legnépszerűbb kommunális politikusát. A Vezért istenítő publikum lelkesen tapsolt meg visongott, és a dolog látszólag annyiban maradt. Rudolf Schuster nem vette föl a kesztyűt, nem indított becsületsértési pert a kormányfő ellen; nem firtatta a nyilvánosság előtt, hogy a privatizáció címén ki osztogatta szét vazallusai között az államvagyont; hogy ki áll ifj. Michal Kovác elrablása mögött; hogy ki hiúsította meg ’97 tavaszán a referendumot; hogy ki a mindenre rátelepedett maffiák keresztapja; hogy ki futtatta zátonyra Szlovákia euroatlanti csatlakozásának hajóját?! Kassa első polgára csak hónapok múltán felelt Vladimír Meciarnak. Tévékamerák előtt kijelentette, ha úgy dönt, hogy pártot alapít, akkor nincs oly erő, amely meggátolhatná őt ebben - s az általa kezdeményezett Polgári Megértés Pártja ’98 februárjában be is jegyeztetett az SZK Belügyminisztériumában. Felmérések szerint Rudolf Schuster a választópolgárok 13-15 százalékos azonnali támogatottságának tudatában tért vissza a nagypolitikába. Sakkzsargonban: egyetlen lóugrással rögvest futárelőnyhöz jutott. Más kérdés, hogy nem tudni, vajon az idei belpolitikaijátszmák legvégén ki áll majd fel győztesként az asztaltól? A végjáték ugyanis még messze van. Sajnos, egyelőre még az sem világos, hogy szabályszerűen alakul-e a parti, avagy az, aki kormányzati pozícióból fehérrel játszik, egy óvatlan pillanatban lesöpri a figurákat fennen hangoztatva: amúgy is ő állt nyerésre... Mi tagadás, Szlovákiában egy efféle, játszmavariáns” sincs kizárva, így az sem biztos, hogy Rudolf Schuster és a PMP tényleg betöltheti a belpolitikai feszültségek villámhárítójának szerepét. Sőt! Még az is benne van a pakliban, hogy a Polgári Megértés Pártja végső soron nem erősíteni fogja, hanem még inkább szétforgácsolja az ország demokratikus erőit. Van erre példa, nem is oly régi: az 1992-es választások küszöbén hasonló üstökösként tűnt föl Szlovákiában is Václav Klaus „föderatív pártja”, az ODS. Ám az, mint kiderült, nem a HZDS-től, hanem a demokrata beállítottságú mozgalmaktól csente el a szavazatok sokaságát Szlovákiában. Nem kizárt, hogy megismétlődhet ugyanez a jelenség, ami újólag a mai kormánypártok malmára hajtaná a vizet. Tény, ha egy alakuló politikai formációnak már a rajtnál 15 százalékos a támogatottsága, az annyi, mint sakkpartiban a sekk. Ha most a többi demokratikus erő is lépni tud, az már egyjól időzített sakk. Ám ilyen játszmaállásnál sem árt ügyelni arra, hogy az ellenfél miben jártaskodik. Nehogy fordítani tudjon. Egyszóval üdvös lenne elkerülni, hogy a szlovákiai demokráciát évekkel ezelőtt kikezdő KLAUStrofóbiát most egy ennél is végzetesebb SCHUSTERmatt kövesse. Mert akkor Rudolf Schuster lóugrással szerzett futárelőnye sem lesz különb a kis-kárpátoki demokrácia kurírjánál. Dőrejárás Tejfalun Mérv Gábor felvétele
