Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-25 / 8. szám
12 1998. február 25. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Hullámtörés A tavalyi cannes-i fesztivál nagydíjas alkotása megérkezett a hazai mozikba. „Egyszerű szerelmi történet, olyasmi, ami néhány évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, de most olyan közönségnek akartam filmet készíteni, amely emberi érzelmeket akar látni, hús-vér figurákat, akikkel azonosíthatja magát” - mondotta a dán rendező, Lars von Trier. Előző munkái - a szintén Cannes-ban díjazott Európa vagy a HBO-n rendszeresen műsoron tartott A bűn lélektana - sajátos látásmódúak, nem könnyen és nem minden néző számára érthetőek. Ezért is meglepetés a Hullámtörés kristálytiszta történetével, közérthető, ám szokatlan mondanivalójával. Az idő a hetvenes évek eleje, a helyszín Észak-Skócia. Az ottani zárt vallási közösségben él Bess, a fiatal lány, aki beleszeret Janba, az idegen földről érkezett olajfúró munkásba. Összeházasodnak, bár a lány rokonai ellenzik a kapcsolatot. Néhány, szenvedélyes szerelemben eltelt hét után Jan visszatér munkájához. Bess istenhez fohászkodik, hogy küldje vissza hozzá férjét. Az ima meghallgatásra talál, ám Jan az ígértnél korábban „érkezik”. Gázrobbanás történt, balesetet szenvedett, élet és halál közt van. Bess imádkozik, hogy szerelme életben maradjon. Jan túljut az életveszélyen, de nyaktól lefelé teljesen béna marad. A férfi úgy érzi, nem foszthatja meg ifjú hitvesét a testi szerelemtől, arra biztatja, keressen magának szeretőt. Elhiteti vele, hogy ezzel a gyógyulását segítené... A zord északi táj, a puritán közösség egyhangú, merev szabályoknak engedelmeskedő élete döbbenetes hátteret fest Bess és Jan érzéki szenvedélyéhez. A lány angyali jósága, tiszta hite érthetetlen a vallást dogmákkal azonosítók számára. Heti hír ff Őrzik a mókamestert Nicolas Cage a filmrendezők, a filmes stábok réme. No nem azért, mert mondjuk egy-egy jelenetet tízszer-ti- zenötször kell felvenni vele. Ellenkezőleg, miatta még nem volt szükség ismétlésre filmforgatásnál. Legfeljebb a tréfái miatt, ugyanis nagy mókamester hírében áll. Se vége, se hossza a csínytevé- seinek. Egyik alkalommal például a forgatás megkezdése előtt tréfából átrendezte a méregdrága díszleteket, westemkömyezetből orosz falut kreált némi fűrészeléssel és ácsmunkával. Legutóbb a színésztársak és a stábtagok legnagyobb rémületére tökéletes szívrohamot produkált a forgatási szünetben. Természetesen hamar kiderült, hogy kutya baja, csak tréfa volt az egész. Ettől az esettől kezdve Nicolas minden filmforgatásnál „védőőrizetet” kap, így próbálják elejét venni a rendezők és a gyártásvezetők ijesztő és költséges mókáinak. Kecskés Marika rendezni készül. Cseh bábjáték Komáromban. Energiák sodrásában Énekeltem, táncoltam, szórakoztattam a gyerekeket, a drámai szerep még várat magára. Remélem, nem sokáig. Dömötör Ede felvétele BárányJános ____________ Há rom szerep áll mögötte a Komáromi Jókai Színházban. Egy elszegényedett úrilány, egy cifraruhás lokáltáncosnő, egy életre kelt fabáb. Egy színésznő három arca. És mennyi energia, hány próba, estéről estére megélt előadás! Kecskés Marika belelendült, de vannak még tartalékai. A kihívások embere voltam mindig. Akkor foglalkozom a teendőkkel, amikor már zajlanak körülöttem az események. Ösztönösen reagálok mindenre. Mögöttem a komáromi évad fele, de nem is éreztem az idő múlását. Annyit dolgozom, amennyi jólesik. Bírnék többet, de ilyen tempó mellett marad időm magamra is. Szeptemberben Bella kisasz- szony szerepét hagyta rád a Győrbe szerződött Stubendek Katalin a Légy jó mindhalálig című musicalben. Sokáig úgy éreztem, kilógok a sorból. Nem találtam a helyem az előadásban. Azt éreztem, sablonos vagyok. Talán, mert kevés időm volt a szerepre. Vívódtam. Azután valahogy előadásról előadásra sikerült közelebb kerülnöm ehhez a - szövegkönyv szerint - tizennyolc éves lányhoz. Ma már jó játszani. A rengeteg gyermek- szereplőnek külön örülök, mert nagyon szeretem a gyerekeket. Miattuk olyan izgalmas minden előadás. A Hyppolit, a lakáj Mimije pedig izgalmas nő. Több férfi fejét is elcsavarja ez a kurtizán. Felvállaltam. Azt, amilyen, a lenge ruháját is, köny- nyedén játszom, ilyen a nő. Zselízen mégis izgultam. És nemcsak én. Mokos Attila megbetegedett, s mi Várfy Sándort vártuk Makáts Csabának. Amikor felgördült a függöny, még útban volt Székes- fehérvárról. Szó szerint beesett a színpadra. Senki sem tudta, mire számítson, mert az ő előadásuk más, mint a miénk. Végül minden nagyszerűen sikerült. Jelenetünkben a szemünkkel kommunikáltunk, odafigyeltünk egymásra. Pinokkiónak bizonyára nagyon örültél. Bábszínésznő hálásabb szerepet nemigen kívánhat! De nemcsak ezért örültem neki. Azért is, mert gyermekeknek készült, nekik a legjobb játszani. A gyermekek leikéhez kell utat találni, bevonni őket a játékba, s hagyni, hogy a hatása alá kerüljenek. Fincza Erika, a darab budapesti koreográfusa szerint is ez adja az előadás értékét. Elejétől fogva úgy terveztem, hogy a mozgásra építem fel a szerepet, Erika ezt elfogadta, és rengeteget segített. A premieren úgy reagáltak a gyerekek, ahogy terveztük. Nem olyan bonyolult az ő lelkűk, mint gondolnánk, csak mi már elfelejtettük azt a fajta tisztaságot, ami számukra természetes. Nemsokára bábelőadást rendezel. Felkértek rá, vállaltam. Egy újabb kihívás. Már fordítok egy cseh bábjátékot. Ötszereplős a darab, egy fiú és négy lány játssza. A lányok a négy évszakot keltik életre, meglátogatják a fiút, s elmesélik neki két hópehely történetét, melyek először vízcseppekké változnak, majd a mese végére ismét hó- pelyhekké. A természetben történő változásokat mutatják meg, ahogy a négy évszak alatt történnek. Szóval mese a mesében. Címe még nincs. Majd ha befejeztem a fordítást. Ki tervezi a bábokat, a díszletet? Roman Anderle, aki ezt tanulta a főiskolán. Együtt végeztünk, nagyon jó vele dolgozni. Mit vársz még a komáromi évadtól? Talán akad egy igazi drámai szerep. Olyan stúdiómunka, ami komoly rendező-színész partnerkapcsolatra ad lehetőséget. Énekeltem, táncoltam, gyerekeket szórakoztattam, a dráma még várat magára. Amúgy nem panaszkodom. Sokat vagyok színpadon. Színpadon kívül pedig utazom. A pozsonyi főiskolára, konzultálni. Édesanyámhoz Besenyőre. Fontos, hogy mindig a szeretteim, a barátaim közelében legyek. Hiányzik majd a színház, ha ősszel ismét iskolapadba ülsz? Már érzem, hogy igen. Elmondhatatlan érzés játszani. Együtt lenni azokkal az emberekkel, akik ugyanazt teszik, ugyanazt szeretik, mint én. Azok az igazán jó találkozások, amikor együtt álmodozunk valamiről, s én is elmondhatom, miképp gondolom. Amikor adhatok is valamit a főiskolán tanultakból, de kaphatok is az ő tapasztalataikból. Mert ez az életem lényege. Szeretni és szeretve lenni. A rengeteg gyermek- szereplőnek külön örülök. Fontos, hogy mindig a szeretteim, a barátaim közelében legyek. Spielbergék a bíróság előtt. Debbie Allen tíz évig dolgozott az Amistad-sztori tervén, mielőtt átadta a világhírű rendezőnek. Tizenkét vádpont a hollywoodi mozicézár ellen Jóformán be sem fejeződött Spielberg új filmje, az Amistad forgatása, máris a figyelem középpontjába került. Csakhogy ez a publicitás nem a reklámkampány része. Barbara Chase-Riboud plágiumperbe fogta a Dream Works stúdiót, amiért - úgymond - ellopták Echo of Lions (Az oroszlánok visszhangja) című regénye ötletét. „Ez a legfelháborítóbb ügy a praxisomban” - mondja az írónő ügyvédje, aki tízmillió dollár kártérítést követel ügyfelének, és azzal fenyegeti Spielbergéket, hogy megakadályozza a film bemutatását. Az alperes jogi képviselője azzal érvel, hogy a szóban forgó terjengős, unalmas, zavaros és hamis írásmű megfilmesítésre alkalmatlan. Tény és való, hogy a regény és a film egyazon történelmi eseményt dolgoz föl. 1839-ben az Amistad nevű spanyol hajó Afrikából rabszolgákat szállított Amerikába. A szabadságuktól megfosztott feketék eltépték láncaikat, és megölték a hajó legénységét. Két hónap múltán a tenger New York közelében partra sodorta az Amistadet. A lázadókat őrizetbe vették. John Quincy Adams, az akkori államelnök a legfőbb törvényhozó testület előtt védőbeszédet mondott, amellyel elérte, hogy az Afrikából elhurcolt zendülők visszanyerjék szabadságukat. A történet hollywoodi fejezete: 1984-ben Debbie Allen színésznő, koreográfus megszerezte az Amistad-sztori megfilmesítési jogát. Tíz évig dolgozott a film tervén, amíg átadta azt Spielbergék cégének. 1988-ban Chase-Riboud elkészítette regénye filmváltozatának piszkozatát, és jó ismerőse, Jacqueline Onassis közbenjárásával eljuttatta Spiel- bergéknek. A producerek jónak találták a vázlatot, de nem éltek a megfilmesítés lehetőségével. így hát érthető az írónő döbbeneté, amit Spielberg új filmjéről, az Amistad- ről értesülve érzett. Chase- Riboud 12 vádpontot hoz fel Spielbergék ellen. A plágium tényét többek között arra alapozza, hogy a filmben is szerepel a lázadók vezérének fia, akiről a történelmi dokumentumok nem tesznek említést, ellenben a regényében fontos szerepet játszik. Ugyancsak ő találta ki a filmben is szereplő figurát, a rabszolga-felszabadítás eltökélt hívét. A „bűnlajstrom” leg- elgondolkodtatóbb tétele David Fran- zoni személye. Ő ugyanis annak idején részt vett Dustin Hoffman stúdiójának megbeszélésein, amelyek során az Echo of Lions megfilmesítéséről tárgyaltak. David Franzoni, Spielbergék forgatókönyvírója most tagadja, hogy olvasta volna a regényt. Az alperes és a felperes egy dologban egyetért: az Amistad-sztori Amerika fekete bőrű lakossága számára olyan jelentőséggel bír, mint a Schindler listája a zsidóknak. Mindkét fél sajnálja, hogy a per árnyékot vet a legjobb szándékkal készült film bemutatására. R.T.
